Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1955-07-01 / 1-2. szám

- 39 -turfölényre" a külföldi nagy személyzetű és drága magyar kultur - diplomáciával kapcsolatban,amely kevesebb kedvező nyomot hagyott maga után,mint az 1914 előtti idők egy-egy buzgó magyar lektora a külföldi egyetemeken,másfelől a történettudományban kiválasztott s nyilvánvalóan a történeti materializmussal szembeállított magyar szellemtörténet,amely végső vonatkozásban - s ezt a két legnagyobb magyar historikus,Károlyi Árpád és Angyal Dávid előre látta,-Ho. ** mann Bálintot a német nácizmus,Szegfű Gyulát pedig az orosz bolsevizmus karjaiba kergette.

Nádpálcával a kezében ábrázolták a magyar karrikaturisták Teleki Pál grófot,aki a magyar miniszterelnöki székben is megmaradt nemzetnevelönek.Ha valaki,úgy ö látta a maga i - dejében a legjobban a magyar társadalom hibáit /pl, az életbe kikerült ifjúság elhanyagolását/,s azokra a betegségekre keresett mindig s néha talált is gyógyszert.Az éle - tét kiolto golyóját a második bécsi döntés alatt öntötte,s ami 194o szeptember és 1941 április közötti időben fennmaradt számára,az nem volt egyéb alázatos nemzetszolgálatnál, amelyet ha Magyarországon kevésbbé,de a külföldön annál jobban megértettek.így született meg vértanúhalálakor s a 'magyar békeszerződés tárgyalása alkalmával az emléke számára fenntartott üres szék / a gondolat nem öltött testet/ s ennek következménye,hogy a szabad világban szétszorodott magyarság nem talál napjainkban a Teleki-énéi becsültebb magyar tulajdonnevet.

Teleki halálával függ össze egy nemkevésbbé fontos - és ez számomra egyszersmind a befejező - társadalmi kérdés : a magyar ka tonatiszt,illetőleg a honvéd-vezérkar problémája.Bölcső je a" szege di gondolatban " ringott,amelyben annyi helytelen és hibás eszme közül egyetlen egy volt helyes és hibátlan : az antibolsevizmus gondolata.Szegeden 1919-ben a hadügyi tárca - miniszterével és államtitkárjává! együtt - töltötte be az első szerepet.Az admirális fővezéren át vezetett el az ut aztán a tábornok-miniszterelnökön keresztül egészen a vezérkari -őrnagy nemzetvezetöig.Minháromnak egyenként s a mögötte álló testületnek /tisztikar,vezérkar / e negyedszázadban a kelleténél és a megengedettnél sokkal nagyobb,szin te mondhatni döntő szerepe volt a magyar társadalomban /bevonulá - sunk a Délvidék felszabadult területeire,hadüzenetek/.a túl nagyra értékelt tábornoki kar és a kiváltságokon alapult vitézi rend két Ízben bukott meg,úgymint először 1944 év tavaszán a német megszálláskor,mikor a legnagyobbrészben úri magyar eredetű honvédtábornokok túldimenzionált száma helyett egy emberben :Bajcsy-Zsilinszky Endrében testesült meg az ellenállás félelmet nem ismerő bátorság^ másodszor pedig ugyanazon év őszén,a teljes német megszálláskor , mikor vitéz Horthy Miklós kormányzó a maroknyi testörségén kivül, az általa kiváltságolt társadalmi rétegek mellette állása és ki - tartása nélkül,magára maradt.

1944 október 17-e után a magyar értelmiség tudatára éb redt az eleve elkerülhetetlen bukásnak.De jött a szovjetorosz megszállás még a német nácizmust is időben és ter - jeleiemben messze felülmúló véres következményeivel... A 'reakció és a revolucio között nincsen középút : kiegyen - sulyozottság, s ahogy a Horthy régimét - a nyilaskeresz - tesség gyorsan múlt napjait nem számítva - 1945 váltotta