Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
11 reked ,akkor ezzel megszűnik példakép lenni a szocia - lizmust kereső Kelet és Ázsia számára,3 négy évszáza - don át gyakorolt világmisszios hivatása lehanyatlik , Nyugateuropa az idők folyamán még mindig eljuthat és bizonnyal el is fog jutni a szocializmusba,de kisugárzó képességét a világra ezekben az éveiben elveszítette. KELET Á KÍNÁI FORRADALOM GYŐZELME ÉS SZTaLIN HaLALa UTÁN A KÉP 1947-48-ban még egészen egyértelmű és egyoldalú volt : a szocializmus felé haladó demokratikus Európával szemben ott állt a sztálini zsarnoksággá fajult orosz Szovjet.mio,amely a maga nyugati oldalán folytatott erőszakos politikájával csatiosságba kényszeritette egész Keleteuropát és joggal volt feltételezhető, hogy a maga keleti oldalán hasonló szándékai varnak. Ez a kép alapvetően megváltozott a kinai forradalom végleges győzelme után.Itt áll ma Mao-Ce-Tung és Csu-En-Laj Kinája,amely - ben a paraszti százmilliók és az óriás városok proletáriátusának forradalma győzött, - s ez a mé^ friss forradalom a szocializmus óriási lehetőségeit rejti magába.Nyilvánvalo,hogy a ma már 600 millióra becsűit lélekszám mellett Kina Oroszországnak csak sző - vétségé lehet,de semmiesetre sem csatlósa. Itt áll Pandit Nehru és Krishna Menőn 4oo milliós Indiája,külsőleg a nyugati paralamentárizmushoz hason loan,de teljesen más belső tartalommal és amely tudni sem akar atombombás világháborúról és amerikai támasz pontokról.Ezzel szemben feltétlenül ápolja a baráti és szomszédi joviszonyt Kinával és Oroszországgal , mert ezzel is elösegiteni kivánja azoknak belső fejlő dési lehetőségét. Itt áll Sztálin halála után maga a 2oo milliós 0ro3zország,amely a zsarnoknak a szinröl való letűnésével ma is a világpolitikának, de a marxista szociológiának is döntően fontos problémáját képe - zí.a sztálinizmussá elfajult orosz forradalom közvetlen a Sztálin halálát megelőző években érte el mélypontját,amely szocialista szempontból valóban lesújtó volt.Sztálin halálával azonban a zsar nokság vasabroncsa megpattant és itt állunk az államkapitalista társadalomnak eddig még nem ismert jelensége előtt.Lehetetlen. , üogy^erre a társadalomra a marxista szociológia tételei ne volnának éppúgy érvényesek,mint bármely más társadalomra.S ekként te - kintve a dolgokat,látnunk kéLl,hogy ennek a társadalomnak a mé - ■lyén hatalmas erők szunnyadóznak,amelyek a szocializmusnak feltét len feszítőerői.És fenn,a társadalom felső rétegében egy ugyan — csak alulról jött sok milliós uralkodó osztály lép a szinre,amely a zsarnok halála után csak most kezdi el valójában ezt az államot és társadalmat a szovjeteken keresztül birtokába venni. - A zsaruk- maga mellől az összes nagy tehetséget kiirtotta és ezért a diktátor halála után ma a csúcson csak középszerűségek maradtak . . Az orosz^belpolitikai probléma nem utolso sorban akörül kering , hogy miképpen tudja a csak most ereje tudatára ébredő uj orosz u— ralkodo osztály a maga legtehetségesebb tagjait az államszervezet csúcsaiba beküldeni. Itt áll végül Tito Jugoszláviája,amely az üzemi
