Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-05-01 / 2-3. szám
ga részéről felszámolta Franciaországnak a hideg háborúban velő részvételét.Franciaország ezzel kifejezésre juttatta aztjhogy ami 1947-48-ban az alkori helyzetben helyes és szükséges volt.az a ma- i teljesen megváltozott helyzetben 1953-54-ben helytelen,sőt egyenesen káros is lehet. Az a nyugati politikai irányzat,amely a legutóbbi 2 évben kizárólag az Európai Védelmi Közösségre épített,augusztus^30- an mint egy kártyavár omlott össze.Az 1953 szeptember 6-i választások évfordulóján az akkor ünnepelt Adenauer kancellár a sajat poli tikájának teljes vereségét és a szociáldemokrata ellenzéke^külpolitikai elörelí tásának maradéktalan igazolását állapíthatna meg ha autokratikus mivolta és az öt mindenáron támogató Europán-ki - vüli na syhetalom sugalmazása a méltányos konsekvenciák levonása - ban meg nem akadályozna. A Valóság 1 évvel ezelőtt a szeptember 6-i választások kom mentálása-képpen - szemben a nemzetközi kapitalista és a magyar c migrációs sajtó örömujjongásával - megjósolta,hogy a kancellár győzelme a CED jelszavával éppen Európán belül fogja az ellenté - tokét kiélezni és ezzel a német népet csak egy útvesztőbe vinni . - De ha a kancellár,a Ced bukása után,most a fordított konzekvenciákat vonja le és amerikai segítséggel most már önállóan is fel akar fegyverkezni,ugy önmagát és pártját még csak mélyebben fogja belevinni az útvesztőbe. Miután ugyanis senki józan ember az oroszoktól nem várhatja el,hogy azért adja ki kezéből Kelet-Németországot,hogy az ’is fel legyen ellenük fegyverezve, - igy az "európai" kancellár a H- bomba korszakában képtelen felelet adni arra a kérdésre,hogy mi - képpen képzeli el Németországnak békében való egyesítését. Erre a kérdésre azonban 011enhauer,a német ellenzék vezé - ro és Menées-Francé francia miniszterelnök tudnak válaszolni:Nágy hatalmi tárgyalások utján kell politkailag egyesíteni és nem folf'-'-gyverkezés utján katonailag egyesíteni Németországot Europa közepén.- A történelemnek sajátos kerülő utja^hogy azokat az akadályokat ,amelyekkel a német kancellár•politikája Németország egyesi tésének útját oltorlaszolja,azokat éppen a megujhodo Franciország miniszterelnökérek politikája távolíthatja el s ezen az utón o - gyengetheti a Nyugat-és Kelet-Europát egyaránt magában foglaló E- uropa megvalosulsát. Mert csak egy olyan Europa,amely nem stratégiai előtár,hanem kiegyensúlyozó tényező szerepét kívánja betölteni Amerika és Oroszország között,lesz képes önmagát Kelet- Németors zággal és a Dunavölgyi Államokkal ismét kiegészite ni.Viszont ez esetben semmi ok sincs arra,hogy egy ilyen valóban integrált Nagy-Europa ne legyen éppen olyan barátságos viszonyban a Sztalin-utáni Oroszországhoz,mint a Mac Carthyzmust önmagában remélhetően leküzdö Amerikához. Ez volna a második világháború után bekövetkezett Sztalin-Esdanov-i Europa-ellenes agresszió tragikus tévédé sének,de az ezáltal kiváltott Mac Arthur-Mac Carthy stílusú amerikai kereszteshadjáratra való felkészülés ugyan - csak tragikus tévedésének európai reparácioja.Es itt Van Menées-France és Franciaország színre lépésének a történél mi jelentősége!... 1954.augusztus 31. Presser István (Európaieus)-18-
