Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Hikor beérnek a Tükör -utcába,Laci egyetlen ugrással mellette téren,kitépi kezéből a kenyeret és fellöki úgy,hogy a sapkája nesz szó gurul...Aztán:"usgylnokl ", csak úgy porzik az ut utána. A hirtclenszökc felkel,szalad a sapkája után,de Laci akkorra eltűnt a szene elöl, Pár perccel később Laci^már a "Vaddiszno"vondéglö bejáratánál ül kenyérrel a kezében.A körülötte lévő világból alig lát valamit, csak harap és rág,csiga lassúsággal,hogy minden morzsát külön élvez zcn.Wyclésné 1 szinte kéjuleg,hogy osuszik le a falat, lo a gyomrába onnét a véredényekbe mint átalakult friss anyag.Aztán újra harap és újra rág:klcsordulnak a könnyei.Szét sem néz.Pedig érdemes lenne legalább ha Ugat óznia, mert a kertben a "Széple lkliek" ünnepi szónoka beszél Európáról,ahol minden megterem és ahol nincs éhező ember.De hiába a szép beszéd:Lacl csak rág tovább.mikor elf.gy a kenyér,még a morzsát is felszcdi,nert a bőség földjén neki már nem jutott ná3.-67-AZ ELSŐ CSÓK Amerre a szem u1lát,mindenütt gyümölcsösökkés szőlők állanak a rekkenö nyárban.Csak a völgyben húzódé erdö sütétlik,zöldcl:patakkal,kanyargo gyalogösvénnyc1;oly messze a'dombokt ol, hogy Mihály alig látja,Mégis olyan elevenen öl banne az egész vidék,akár a múlt a gyeraokkoK.Elég lehunynia a szenét,hogy képzeletében ujrq átélje a letűnt időket és hogy újra virágot,madártojást szedjen Verával, ^ akit még a hosszú diákévek távolságai sem tudtak kitépni a szivéből mert az ég kékségében m^st is az ö szeme tisztaságát látja,s a tavaszi szelek az ö leheletét hozzák,minduntalan.Sötétben,az ösinoga tását véli,ha kibontja takaróját az éjszaka,Pedig,az csak hűvös szellő,nem más.Az életük ennek ellenére oly szeszélyes,hogy harcol niok kell egymásért .Azoknak, meg,akiket non köt egymáshoz semmiféle szere lem,egymásé lehetnek. A Cseresznyésék szellőjénél éppen most fordul be Vera a Nagyutra,- szokásához hiven,m.\ndcn vasárnap végigjárja a, "Lihegöt" a^,*/ hajdani füzest,ahol először találkozott Mihállyal - cipőjét a keze' tartva:piros szoknya van rajta é3 hófehér blúz,A haja és szeme fekotc,éjsötét,a szája kicsattant szuntivánjri meggy. Ahogy a Vera előbukkan a Jcgos-dülöröl,a rá várakozó Mihály rögtön meglát ja.Örömében kiáltani szeretne,du a faluban hallott monde-monda eszébe juttatja iámig ő Pécsett tanult ^Verának volt udvnrloja.Es ami azt illeti,a szüleivel sem akar rögtön összezördül ni.Mert Hát a szülök ritkán értenek egyet a fiatalokkal.Különösön az ö szülei hajthntatlanok.Egyszer úgy tréfásan említette meg az anyjának:-”Mit szólna,anyám,ahhoz ha feleségül venném a Kovács Verát?:- Ugyan,azt a felkapaszkodottatIMcnj már"l Többé nem morte a kérdést megkockáztatni,de reménykedett,hogy idővel majd csak főien gednek.Mindez újra felelevenedik benne, elmos oly jdik és meggyorsít ja lépteit.A Baloghék szellőjénél utoléri a lányt ; le lass it és szin te negbüvölve lépked utánna.Hogy mennyire mugváltszett tavalyota! S ah('gy menetközben egy kissé e dalra kerül, meglát ja Verában a ki fejlődött nőt,még a sziworésé is eláll. Vera hamarosan észre vuszi Mihályt,de nem mer hátra nézni.Hát ha nem is ö,hanem képzelet,ami annyiszor megcsalta már.Különben 13 Mihály a férfi,s ha ö az,majd szeli
