Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-01-01 / 1. szám
EANHAS ALAJOS : Rajnai éj A Rajnán rezg a hold ezüstje és mintha pokfonalon függne úgy lebeg. A csillagok meg táncot, járnak, közöttük megnyúlt,,barna árnyak * * s fellegek. Hajók dohognak délre lassan, a kéményükből szikra pattan s száll a füst. A parton szunnyadó platánok kopár fejükre dér szivárog szinezüst• I.ajd messziről,mint. bucsuének a bugo kürtök visszanéznek s én sután idézek sok,sok pesti estét, amikor az ég tükrében rezgett vén Dunám. TAV.kSZ ^ HUVO SVOIjG-YBEN A Jánoshegy még hetol foltos, de él a hüvösvölgj i rét. A fák közt gyerköchad rikoltoz s az ingek villogó szinét az ég bevonja kék románccal. .. gomblyukakban ibolyák, s a fel-felfttyögö madárdal a csendet fénnyel szövi át. A vár,a varos messze vannak s az egymást váltó rendszerek. A réten égre nyil az ablak s emberek az emberek. A réten bont az uj tavasz már, csak még a város elhagyott,, a réten a- gyerköchad szaladgál s közöttük éh.is ott vagyok. ALKÖNYI SÓÍAJ tenger zöld,akar a rétek, a tajték villan,mint a ho s a láthatáron összeérnek a viz,az ég s sok kis hajó. A parton roppant sziklabércek macskaként nyújtózkodnak el, a hullámok halkan mesélnek s- a szél suttogva énekel. h. tájék szinte mozdulatlan s elmerengve arra vár, hogy hollóként komor csapatban rászálljanak az éjtszakák.-k tájék vár és én is- várok, hogy jö az éj s a csillagok elhozzák majd,mint színes almot a lányt,ki régen elhagyott.
