Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

MI HLA IL EMINESCU ;

A tegnapokkal fogy az élet

A tegnapokkal fogy as élet, a holnapokkal egyre nö, s szemedben mégis mindörökké a mának area tűn elő.

Ha ember távozik a főidről, helyére nyomban más hatol, s az esti nap,mikor lenyugszik egyúttal főikéi valahol.

Úgy latod ímindig egy a gázló, csak rajta más hullám suhan, úgy látod tmindig minden ősz más, egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel, a szép királyasszony lebeg;

Még a halál is csalfa látszat, uj életünket őrzi meg.

Egy ösigazsagrol beszélnek parányi percek,nagy korok: Halhatatlan az Universum s a végtelen körül forog.

Ezért ha illan ez az év is s a múltba szállva szétomolt, lelkedben ott a kincs örökre, amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet, a holnapokkal egyre nö, a szemedben mégis folyva -folyvást a mának arca tűn elő.

A csillogó és változó táj, az elszaguldo földkerek: a Gondolat fényzáporában örök - egyformán szendereg.

Dsida Jenő fordotasa.

/A román irodalom egyik legnagyobb költőjének Müvéből./