Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

-45-Az emlékek elyseumi gyönyöre újabb mosolyra serkentette a vén fülest.Mindenki életében jelentkezik ugyenis egy boldog kor,amikor a siker,hirnév és Szerencs glorie.jp ragyogja körül homlokát.Miért len«« ne hatképpen a szamár kivétel ?Nem! Szamarunk is megtaláltf a maga formáját s»hogy azt jól kihasználja,életében talán először bebizonyi tóttá,hogy nem is oly nagy szamár.

' Igaz,az aiottsagok acgitették.Az állatfajt egy alacsonyabb-ren dü népség,az öszvérek kormányaztak,igy mi sem volt könnyebb,minthogy szamarunk könnyűszerrel szerencsét kovácsoljon közöttük.Régi igazság hogy a vakok között a félvak a király.Magátol érthető tehát;hogy egy szamár,az öszvérek regimentjében különösebb megerőltetés nélkül előkelő poziciot szerezhet» . .

Aztán a vén füles képe újra elborult .Pünkösdi királyságának u gyanis véget vetett a skorpiók és viperák uralmi’,mely faj-a vérszi - vök szokásához hiven,- sok állatot tett eL láb alol,mig másokat akol ba zárt»

így szamarunkat is.

"Nincs szerencsém.-állapitotta meg e jelenetnél tárgyilagos önkritikával történetünk hőse,- mert ime,életkorom dele is negativ • Egy szerencsés időszak,sokkalta. Szerencsétlenebbül zárult le,s a tör ténelmi analízisben ez utóbbi dominál.Íz állatfaj ugyanis,egy korsza kot megítélvén,mindig a végből indul ki.Nem azt nézi,mi történt azelőtt,hanem hogyan fejeződött be a periódus.Márpedig az rosszul végző dött.Amit tehát előtte tettem,a történelem materialista szemlélete folytán ismét csak a zéróval egyenlő.

S e pontnál szamarunk,- faját megszégyenitve,-krokodilkönnyekethullajtott...

+

A történet befejező része mar drámai gyorsasággal pergett.Sza marunk emlékében ködösen felrémlett,mint szabadult ki az ekeiből,mint került vissza eredeti legelőjére,hol az újólag fellőtt faj,éppen múlt beli,nullával egyenlő szerepe következtében,nem kért többé belőle. Vagy amint állatnyelven mondani szokták :e kutyám* e se kellett.

S a vén szamár,amikor számvetése során idáig ért,keserűen rán tóttá meg Ínyét."A hàlàtlanok-pedig mennyit tettem értük..."

Ezután következett fülesünk históriájának 1igizgalmesebb ré_— sze.Hogy a többi állatfaj haragjától megmeneküljön s önmaga méltóságát megmentse,történelmi emléktàràbol előhúzott egy régi,jolbevalt álarcot ;a kaméleonét.Mindez persze csak lepel volt,mert szamarunk voltakép krokodilnak álcázta magát.így csúszott at folyómedreken,határ okon ,erdőn,berken,tenge reken.

Miután is boldogabb partokra érkezett,hol ssebben süt a nap s s még a szamarak szakara is újabb karrier-lehetőség kínálkozik.Ott e boldog partokon tartotta meg a számvetést a vén füles{miután napja fogytát közeledni érezte s ereje gyengülés ét,valamint elméje fokozatos elborulàsàt állapította meg.

S ott,a boldog partokon volt ismét kénytelen, megállapítani, hogy élete az utolso korszakban sem egyéb,mint az előző kettő.

+ *-Ez lenne hat életem müve?-döbbent meg.-Nem még hátra van néhány perc,most,most kell alkotnom nagyot.S maradék erejét összeszedve ordítani,rúgni,harapni kezdett,abban a reményben,hogy p világ fel figyel rá.—ózonban nem figyelt fel.-Mert a szamárordítás nem haIlik az égig. +

(A fennti cikk lesopus egyik állatmoséjének szabad átírása. , minden személyi célzat nélkül.)