Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-05-01 / 2-3. szám

-56-lemben véve értékesebb gazdaráteg volt a mi vidékünkön az,amely mo dós,rangos volt u^yan,átlagosan nézve harmincholdasok,söt negyven-és ötvenholdpsok,de ezek hpllptlpn szorgalmukkal lettek azzá,amik:szol— gát nem tartottak,sem harmadoskapást,hanem családi alapon gyűjtötték és munkáltak a vagyont.S ezek az emberek,hanem is voltak agrárszocialistáidé meginggthatatlan ellenzékiek voltak,az utóbbi évtizedek - ben a kisgazdapárt vonalán,ami valójában sokkal többet jelentett ennél. Mert folyton-iolyvàst szembenàllottak a kormányzati szervekkel, sőt választásoknál ki is álltak,nyiltan beszéltek,agitáltak és igen sok helyen a szegtnyparAsztsággal együtt szavaztak."

"A baj ott kezdődött - folytatja Szabó Pál - ahol a termelő - szövetkezeti mozgalmakat mesterségesen próbáltak felszitani,és ehhez igazítva mesterségesen próbáltak a funkcionáriusok felszítani az osztályharcot is.A falu nagytöbbsége,sőt némely termelészövetke - zeti tagság is érzelemben és igazságszeretetével ezek mellé állt,..'.'

"A tizenkilences forradalomtol kezdve egészen a felszabaduld • sig én vezettem a falu harcát.nemcsak a biroválasztásoknál,vagy képvisel oválasztásoknál,hanem a környező nagybirtok és birtokosok elle - ni harcában is...

Negyvenki le-nőben aztán hitet tettem a szocialista mezőgazda — ?ág mellett,összedoboltattam az embereket,s telegyült néppel a mozihelyiség.Kértem őket,fogadjak meg,legalább is gondolkozzanak rajta .

ötvenegyben otthon voltam éppen az Alkotmány ünnepén.Felbal - lagtam a tanácsházhoz,ahol mar tele volt gyűlve az udvar.De az embe relc nem úgy gyűltek,álltak,mint szoktak,hanem üres volt a folyoso ellőtt a hely,elhúzódtak hátrább,leültek tökékre,táglacsomokra és csen desen beszélgettek,várakoztak.En széjjelnézek az olyan sokszor là - tott helyen,szemein megakad a falon,ahol is ott van a szégyentábla^és rajta néhány név.Mindjárt az első:J.Kiss Viktor,negyvenholdas kulak még ma sem adott be ennyi és ennyi tojást.’- S nekem valami nagyon ^ nagyon elszomoritotta a szivemet.J.Kis Viktort ismerem jól,rögtön harcos földoszto volt a felszabaduláskor,járt,agitált a parasztpárt vonalán.Valoban negyven holdja van kint a sziken,ebből tiz hald o - lyan-amilyen szánto,és ezt az embert kutaknak minősítették és ráir - jak nevét a szégyentáblára!Ráadasul az Alkotmány ünnepén’Nézem a töb bi nevet sorba..."

Szabo Pál itt sorra veszi a neveket és egyénenkint bizonyítja hogy nem kulákok és nem lett volna szabad igy bánni velük.Az iro a következőkép látja a helyzetet:

’’...^Mivel a termelőszövetkezeti mozgalom a faluban nehezen döcögött előre,vagyis,a járási pártbizottság véleménye szerint nem öntötte el egy-kettöre a falut,mint a viz,hát azonnal meg kell kezde ni az osztályharcot!De persze kulák egyáltalában nincs,kulákot kell hát csinàlni,és a paraszti furfang,a paraszti felfogás kegyetlen 'ás mély,mint a tenger:ha kulák kell,hát majd adnak ök kulákot.Bs ezeket adták.Nem baj,ha belepusztulnak,csak ök maradjanak.Persze,a helyi pártszervezet ezt igy nem vállalhatta^nem is vállalta,persze nem mon dotta,csak visszahúzódott.Hogy ö nem avatkozik bele.Bs ennél a kér - désnél meg kell állni egy pillanatra.

A paraszti mozdulatlanság pokolbeli erő.Valami szörnyű dolog az,amikor egy szót se szol,de nem mozdul se té,se tova.Csak áll ez a rettenetesen régi,még irpádok előtti jobbágyfalu és hagyja,hogy újra és újra zúgjon el felette a történelem.-Ha áldozat kell,ad áldoza - tot,kenyérben,bői ban,vérben,mint ahogy mindig adott....”