Valóság, 1953 (1. évfolyam, 1. szám)
1953-10-01 / 1. szám
- 56 Részletek... TAMASY P.GABOR: Koíéláltali halál cimü regényéből... /Az alábbiakban, rövid részleteket közlünk TAMASY P. Gábor:KÖTELALTALI HÁLÁL cimü , fordítás alatt álló regényéből,mely a háború s az egymást követő német és orosz megszállás alatt elzülledt ifjúság életével foglalkozik. A regény hőse alig 19 éves,mikor az akasz tofa alá megy.Kétségenkivüísbünös.De bünhödnek-e az igazi bűnösök is,azok,akik a "pénznek nincs szaga" elvével aláásták er kölesét s akik éveken át példát adtak neki a gyilkosságra a különböző,nemesebbnél nemesebb ideológiák nevében... ?_/ MEGY jocsaládbol származó fiú és egy lány,kiknrk hoz zátartozóit a bombák visszarakták a földbe,melyből vétettek,a háború befejezése óta a megsérült és la - katlan villák kifosztásából élnek.De egyre kevesebb lesz a komoly "szajrát" rejtegető romházak száma s ezzel párhuzamosan egyre csökken a társaság bevétele is.Valami újat kell kitalálni.Magas bárszékeken ku - pörögve,egy-egy pohár whiskey előtt,éppen azon törik e fejüket,milyen természetű uj bevételi forrás tudná pótolni a kiszikkadtat... _o_-Es ha nyitnánk egy vendéglőt...? Három pár meglepett szem szegezödött Henrikre:-Egy vendéglőt?!-Egy vendéglőt,igen.Es miért ne...? Nyugodt ,rezdüléstélén szemével Géza Henrikre nézett:-Folytesd,érdekel...-Meg vagyok győződve,hogy marhául menne!Olyan kevés dolog kell egy vendéglőhöz...Kezdethez elég lenne egy nagy fazék,egy ócska asztal,négy vacak szék,pár rozsdás kés,villa és kanál...Mindezt könnyűszerrel meg lehetne csapni valami elárvult ház romjai közül.. S aztán,ahogy szaporodnának a klienseink,kibövitenénk és kipofoz - nánk a termet,uj asztalokat szereznénk,modernizàlnànk a konyhát,ven nénk ezt,azt...Olcsón jo kaját adnánk a népnek,s a kliensek jönné — nek mint macskák a tejszagra.S biztos,hogy nem kellene félnünk semmilyen gazdasági krízistőljHallottátok,mit mondott annak idején ennek az ökör Róbertnak az apja:az ember mindenről le tud mondani, ha kell,kivéve a zabálásrol és a tyukokrol...-En mellette vagyok...!-kiáltott fel lelkesen Vera. De mielőtt még a többiek is hozzászólhattak volna,Robert feltette a végzetes kérdést:-Ki fog főzni?-Te.Apád vendéglős volt,vagy nem? Robert felhúzta a vállát:
