Valóság, 1953 (1. évfolyam, 1. szám)

1953-10-01 / 1. szám

TE ME TBS

Részvéttelen csendes temetés volt: a ravatalon feküdt a múlt, s látnom kellett inaszakadtan,- pedig én már nem is akartam.

Csak a jelennek kosza szele lebentette félre a fátylat, amint kuncogva osont tova -s mellette vijjogva szálltak a vagyak.

Remegve ,ezotlan »furcsán, ismeretlenüljbemban néztem,

—mellettem biztatóan állt a jövő. Hivott-é? én vele mentem.

*

NYOMORULTAK ENEKE. A SUSZTER.

Spiritusz-làngon fözöeskézünk ferde^falu padlás-szobákba *, kis lábasokban pirul a hagyma s belerág ja rop gát a ruhánkba,' Lakbérünk tizenkétszer annyi, mint öt-hat szobás lakásoké, elönyjcserép nagyságú ablak, ott csurog be télen p hóié.

Néha ünneplő gúnyát huzunk és magunk-mcsta tisztp inget;olyankor vendéglőben eszünk, phol pincér szolgál ki minket.

Hp templom előtt visz el utunk, szemünket p földre szegezzük és hp vplpmi elszorul bent, okát:-buteság —nem keressük.

A mozibpn minket tpnitpnpk, pz újság mutogptjp bűnünk s plakátokkal tprkp fplpk közt, vplpmit mindig keresgélünk.

Hogy mit? -biztosén mi sem tudjuk: tplán elveszett boldogságot, egy kiutpt,hogy itt hpgyhrssuk végre ezt p cudpr világot.

Este-ha vpn pénz -társ is ekpd, ilyenkor illik sokpt inni, hogy p kutyp-életet együtt könnyebben tudjuk elfeledni.

Sovány kis ember,csiriz szpgu, úgy oda. yolt nőve r székre, hogy alig’akartam hinni a hirt, amint valaki elmesélte:-Fölállt,hogy fáradt görbe hátát alzsibbadt lábát ropogtassa s nagyon tetszett neici a dolog, mert úgy maradt :kinyujtozkodvp.. így feküdt be a deszkák közé,-a nyügösködés nem szokása, de végigdolgozott hatvan évet: most jogot ad kis lustule\era*** Tizezerhptszàzhusz talpalás:

Kátézerhatszáz görbeszáru, vagy ötszörannyi kis topánka, sok bakkçncs,cipő s félkészáru. r-nnyi elég-én úgy gondolom, mert mit megevett,beleférne háromzsákba,egy szakajtóba s üres kamrája fenekébe.

Van egy kis adótartozása,

—a jegyző neheztel is érte, pedig kifutja-énszerintema dikics,àr s a suszterszéke. Vagy ha nem,hat könyvelje el -ö tudja,milyen kiadásra: szociálisra ,k'ózsegélyre,még az Isten is megáldja...

A VEN KASZAS.

Tegnap még zsenge rendet^vágtak, -ma csendesek az^uj kaszások; hiába ring az érő kalász,-most más arat,egy vén kaszás:

szaporán suhint,dűlnek a rendek ö nem nevet,nem is szeret, csak arat és szotlan rakja a tarlón a kereszteket...