Valóság, 1953 (1. évfolyam, 1. szám)

1953-10-01 / 1. szám

. ADY ENDRE ;

UJ, TAVASZI SEREG-SZEMLE

Robogj föl Láznak ifjú serege,

Villogj tekintet, világbiro kardunk,

Künn a mezőkön harsog a Tavasz S mi harcból harcba csapat-szemlét tartunk.

Mi szétáradtunk üzhetetlenül S ahol élet zeng. ott vivodva mi élünk*

Kis, romlott ország vén kadávarét Füti élettel a vér, a mi vérünk.

Száguldva jártunk s most megpihenünk.

Hol friss szivek, szomjas szemek fogadnak: Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk,

Piros kedvű, uj ütemű lovaghad.

Kik voltunk ^tegnap ködrongy-fantomok, Csatákat gyűrűnk megemberesedve,

Tegnap még buták tréfája valánk S ma vagy holnap már Isten legjobb kedve.

Futótűz volt a sárkány-paripánk,

Bevett vár minden ovhatatlan szándék, ölünkben szabad, uj és rombolo Garmadával a megváltó ajándék.

Mise, tömjénfüst, dicső babonák Dőlhetnek ránk mar bus, keserű tüzbe, Hálózva fütjük mink az ereket Uj élet-müként, űzetve és űzve.

Szétcsörtetett a Láznak csapata,

Betűt, vonalt, szint és hitet kiváltott, Hályogot tépett a magyar szemei S mink nézetjük most vele a világot.

S hiába: a vakság már nem magyar,

Nincs magyar glóbusz és a magyar észnek Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos anyészet.

Átváltódik, kit lázunk megkerül,

Mélyül s tornyosul gondolat és álom, Megrázkodik újat lesve a szív S minden szckottság fojtogat, mint járom.

így lettünk mi az uj-láto szemek,

Uj rezdülés és ünnep az idegenben, Hit,vágy,cél,csők mind-mind azóta más Mióta mi lüktetünk a szivekben.

Ki minket üldöz,szivét vágja ki,

Ki minket nem.*ért .önmagát gyalázza, Mert ott vagyunk iái imár mindenütt:

Uj p világ nálunk is már,hozsánna.

Tűz,vér,láz,uj3ag,boldog változás Csupa teremtés lángol a szemekben örök tavasz,örök forradplom Oh,ékeskedjél,mindig ékesobben.

Robogj fel Láznak ifjú serege, Villogj tekintet,világbiro kardunk Künn a mezőkön harsog a Tavasz, Harsogó Tavasz,kisérd el a harcunk.