Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-01-31 / 2.szám

iiiibi "SÄST VADÁSZ- ÉS VERSEIM EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA ALAPÍTOTTA BÉRCZY KÁROLY 1857-BEN. A MAGYAR LOVAREGYLET, I A BUDAPESTI POLO-CLUB AZ URLOVASOK SZÖVETKEZETE, I AZ ORSZÁGOS AGARÁSZ-SZÖVETSÉG S A VIDÉKI VERSENYEGYLFTEK j AZ ÖSSZES LÖTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK VOLT HIVATALOS KÖZLÖNYE. A MAGYAR UGETŐTENYÉSZTŐK ÉS ISTÁLLÓTULAJDONOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési Sra : Magyarország-, Német-Ausztria- és Csehországba egész érrs... 100 korona. A januür 1-én és julius 1-én kezdődő félévre 50 korona! A januflr 1-én és oktéber 1-én kezdődő negyedévre 33 korona. Az április 1-én és julius 1-én kezdődő negyedévre 35 korona. Más országokra : félévre 60 korona. 2. szám. SzerkesztSség VIII , József-utca 12. Telefon : József 65-83. Budapest, 1919. péntek, január 31, Kiadóhivatal >o re« VIII , JOzaef-utca 12. OJ. éVIOlyam. Telefon : József 65—83. J TURF ROVÁS. Hogy áll a reform ügye? Az Országos Versenyügyi Tanács szervezési szabályainak megjelenésével kapcsolatban egyik legelterjedtebb napilapunkban a versenyüzem uj alakulásáról kritika jelent meg. Nem a támadások elcsépelt modorában megirt sorok voltak ezek, bár az első rész igy indult és itt a toll hegye újra a Magyar Lovaregylet ellen szegeződött, mert a szervezeti szabályzat, szerinte, éppenséggel nem érintette annak eddigi hatalmát. Ebben téved a sorok irója, mert a Magyar Lovaregyletnek semmi néven nevezendő hatalma nem maradt meg, csak az az egy, a mit a telivértenyésztéssel foglalkozó országok kartellje biztosit számára. Ezt viszont a telivértenyésztés érdekeire való tekintetből kifolyólag nem lehet a kezeiből kivenni, mert ily határozat esetében versenyüzemünk és ezzel telivértenyésztésünk is teljes csőd elé kerülne. Mindezt a sorok irója a régi iskola sablonjából vette, annál meglepőbb tehát, hogy kevéssel tovább a legszebb tárgyilagossággal rámutat arra, hogy a reform végeredményeként a Magyar Lovaregylet lohengrini tisztaságban emelkedik ki a földi salakból. — okos és határozottan erkölcsös újítást léptetve életbe önmagával szemben azzal, hogy ideális és klasszikus versenyeket rendez, mig a fogadó és játékos versenyeket átengedi az uj budapesti versenyegyletnek. itt pedig marad minden a régiben. a nép tovább fogadhat, verekedhet, tüle kedhetik a könyvfogadók és a totalisateur körül. így áll a reform ügye, — végzi sorait, melyek jóleső elégtételt adnak nekünk. Mi, a nagy tülekedés zavarában egyedül maradva, előre láttuk ennek bekövetkezését és ily modorban is foglaltunk állást. Ma azután mégis észreveszik már, hogy a Magyar Lovaregylet minden más czéltól mentesen, egyedül a telívértenyésztés érdekeinek szempontjára való tekintetből irányítja a versenyüzemet, s ha bele is esett a működésében egyedül kifogásolható autokrata modorba, mindenben a köz érdekeit védte s nyerni nem kivánt soha semmit. A játékszenvedély fokozásának vádja, a mi a versenyüzemen kivül állók számára egyedül fontos, szintén nem érinthette jogosan, hiszen a fogadások nagy megadóztatásával, a fogadók részéről sokat támadott óriási bookmaker adóval is. eléggé bebizonyította ezzel ellentétben álló működését. A lovaregylet irányitói mindenkor átérezték azt, hogy a versenyüzem a telivértenyésztésért és ennek révén az országos lótenyésztés érdekeiért szükséges, nem pediglen a futtatók érdekeiért, mint azt a túloldal csoportosulásának összehozói gondolják, sőt intim körökben hangoztatják is. Az uj fogadásügyi bizottság. Az uj versenyrendező szerv kebelében megtörténtek a választások s megalakultak az egyes bizottságok. Négy bizottságra osztódott szét az irányitás. Négy csoport dönt az üzem négy legfontosabb kérdésében, a melyek közül, ha magára a tenyésztésre nem is, a versenyüzemre és a közre kétségtelenül a sajtóügyeket is intéző fogadásügyi bizottság működése leend a legfontosabb. A versenyüzemre fontos azért, mert tudvalevő dolog, hogv a versenyeket állandóan nem lehet a fogadásokból eredő jövedelem nélkül megrendezni, e mellett pedig a fogadási ügyek helyesen megválasztott rendszere biztosithatja csak a verseayek feltétlenül szükséges tisztaságát. A közre viszont fontos e bizottság működése azért, mert a játékszenvedély sokat hangoztatott elfajulásának vádját az ő ténykedésükkel kell eloszlatuiok. A bizottság tagjai szerintünk tehát csak olyanok lehetnek, a kik a fogadásokkal semmi nevü kapcsolatban sincsenek. És ime, — mit látunk ezzel szemben. Azt, hogy e bizottság legtöbb tagja közismert nagyfogadó. Vájjon, várbatja-e igy a versenyüzem uj irányító szerve, hogy a játékszenvedély fokozásának vádja megszűnjön vele szemben? Kétségtelenül nem. A bizottság tagjai bármennyire felette álljanak is mindennemű gyanúnak, ha fogadók, hitünk szerint nem vállalhatják e megbízatást. Mert az ő ténykedéstik czélja nem a vitás fogadási kérdésekben való döntés leend, hanem a fogadások egész ügymenetének irányítása, a mely esetben pedig olyan valaki, a ki maga is fogadó, nem tölthet be ily tisztséget. E két ténykedés okvetlenüf összeférhetetlen. Összeférhetetlen akkor is, ha a fogadók érdekeinek megvédése szempontjából indokolnák az ily összeállítást, mert nem a verseny üzem van a fogadásokért, hanem a fogadásokat, mint elkerülhetetlen roiszat. kell megengednünk a tenyésztésre feltétlenül szükséges versenyüzem fentartásának szükségeként. Világos tehát, hogy első sorban nem a fogadókat kell védeni, hanem a köznek amaz óhajára kell tekintettel lenni, hogy a játékszenvedély mérséklődjön s erre elkerülhetetlen garantiakónt szükséges az, hogy a delegáltak ne legyenek fogadók s ezzel e kérdésben a kiilszin is megóvas3ék. GR. CSEKONICS GYULA LEMONDÁSA. A világháború rettenetes küzdelme az angőlszász szellem diadalával ért véget. Fájdalmasan kell elismernünk az ö nagyságukat, az erőszak erejével mag nem ingatható világhatalmukat, a melyet nem a fegyverek gyilkos tüze, de a traditiókhoz való merev ragaszkodásuk, a bevált elvek feltétlen követése biztosított számukra. A traditiókhoz való kitartás feltótlen szükségét a világtörténelem lapjain még sohasem láttuk oly erősen, oly oklatánsan bebizonyítottunk, mint most. Ma mindennél világosabban áll előttünk, hogy népek nagyságát, fajok erejét, országok biztonságát, jóllétüket, mindent, a mi egy nemzőt előrehaladását ós végeredményében föntmaradását biztosítja, csak a régmúlt hagyományaihoz való ragaszkodó kitartás lehet. És mégis — nálunk a megújhodás viharában, a mely kivívta elvesztett függetlensázünket, a hagyományok eme úgyszólván már multak ködébe vesző legelsőjét, a régi világ hasznos és erős traditióit, a melyen az uj világ helyes elvei felépülhettek volna, mind sorra cserbenhagyják a fölfelé törtetők, s nem elvek harczaként, de az egyéni érvényesülés sekélyes gondolatáért, nem a köz, nem a nemzet nagyságát erősitik, csak a maguk ós hozzátartozó tárcáik elhelyezkedését könyökölik ki, piszkos csizmájukkal átgázolva mindenen, a ml szép, megszívlelendő, felemelendő volna. A lóversenyüzem terén is tért hódított ez utóbbi gondolat. A traditiók helyes elvei itt is csak oly méltánylást találtak, mint a közélet egyéb terein. Most, mikor már látjuk a hirdetett reformok eredményeinek úgyszólván vógsó kialakulását, megállapíthatjuk, hogy a harcz félretolt mindent, a mi a tradicziók megszívlelendő követését jelentette volna Mellőzte a régi elvek legfontosabbját, amely azt vallotta, hogy a verseny van a tenyésztésért, — a mit Anglia is elvként követ, — egy uj eszme váltotta fel, mely ennek ópon az ellenkezőjét vallotta irányító gondolatának, о gondolaton belül pedig az egyéni érvényesülés küzdelme I indult meg, a mely minden eszközt szentnek tekintve, nem a harcz nemességével rontott keresztül mindenen, a mit magával szemben talált. A támadásoknak ez a szokatlan modora volt kétségtelenül az, a mi gróf Csekonics Gyulát elkedveleuitette attól, hogy Magyarország telivórtenyésztésének kifejtett nagy munkásságát abbahagyja és a Magyar Lovaregylet'éléről távozzon. Bizton állithatjuk, hogy ez csak egyéni akarata és nem a túloldali állásponton lévők követelödzésének eredménye volt, a mellyel szemben hatalmas egyénisége könnyen állotta volna a harezot. Gróf Csekonics azonban az ügy javara hasznosabbnak tartotta, ha az ádáz harezot kitéréssel hárítja el az amúgy is megingatott versenyüzemtől. Gróf Csekonios Gyula hatalmas munkásságának sok részletét emlithetnők fel, önzetlen buzgólkodásának legigazabb kifejezője azonban minden bizonnyal a Magyar LoTategylet élén kifejtett utolsó munkálkodása volt. A mikor a harcz első hullámai megindultak, a mostani lemondáshoz hasonlóan félreállhatott volna és nyugodtan nézhette volna, miként vezetik a megsemmisülés örvényébe az ország versenyüzemét, hogyan semmisíti meg ezzel nagyszerű telivértenyésztÓ3ünket a küzdelmet megindító felelőtlen harezosok. 0 azonban akkor minden támadás daczára helyén maradt, tudásával meggyőzte az intózkedőket és bebizonyította, hogy a Magyar Lovaregylet megsemmisítésével a teljes csődbe visszük a nagy nemzetgazdasagi jelentőségű telivertenycsztést megsemmisítjük a nemzetközi kapcsolatot, a mely nélkül még mindig Bécsre utalt verseny-, üzemünk életképtelen lett volna. A kiegyezés fárasztó munkájával egyengette a megértést és nagy reszben az ő érdeme, hogy a budapesti vorsenyüzem uj szerve а mai formájában alakulhatott meg. Gróf Csekonics Gyulától lemondása daczára nem veszünk búcsút, mert meg vagyuuk győződve arról, hogy, ahol a ló tenyésztésért önzetlenül kell majd küzdeni, ott mindenkor találkozunk az ó hatalmas egyéniségével. Legközelebbi számunk február 10-én jelenik meg. — A mai szám ára I korona.