Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919
1919-09-12 / 9.szám
42 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1919. szeptember 12 SZEMERE MIKLÓS Magyarország egyik legnagyobb sportsmane, Szemere Miklós kivált az élők sorából. Vele a sportvilág egy olyan neve szállt sírba, melyhez hasonló a mostani nemzedék között nincsen, s jó ideig nem is lesz. Az ó kitartását, bőkezűséget, hozzáértését, fáradozását, tapasztalatait és főleg sporszeretét semmi pótolni nem tudja: ilyen csapás a magyar versenysportot nem érte az utolsó évtizedben. Szemere Miklóshoz fogható sportbarátot nem igen lehet egész Európában találni, egyenrangúnak vele még Anglia sporttörténetének nagyjait is alig lehet venni, mert azok is csak egy téren fejtették ki működésüket, mig a megboldogult nemcsak a versenysport, de épugy minden a haza védelmére fontos sportág pártolója volt. 1855 április 21-én született Kiitzaron ósi családi birtokukon. Atyja Szemere István, ki már 17 éves korában a 48-as szabadságharczban honvédfóbadnagyként szolgált, anyja oroszlámosi Törös Mária, kinek óse orosxlámosi Törös János volt a nicholsburgi béke aláírója. Iskoláit Miskolczon, Sárospatakon és Bécsben a Thereeianamban végezte. Az egyetemi tanulmányai egy részét Oxfordban absolválta, azonban az államtudományi doktorátust Budapesten nyerte el. Ezután a diplomácziai vizsgát tette" le, melynek elvégzése után a szentpétervári, párisi, római nagykövetségekre került elóbb mint attaché, késóbb mint követségi titkár. A szép reményekre jogositi a diplomacziai pályát azonban Szemere Miklós rövid idó után elhagyta, visszatért Pestre és attól kezdve életét teljesen nagy czéljainak szentelte. Szemere Miklósról oldalaknyi nekrológot kellene irni, azonban a jelenlegi mostoha viszonyok ezt sajnos lehetetlenné teszik, igy — fentartva magunknak a jogot és kötelességet ennek késóbb való megtevésére — most csak néhány szót kívánunk az elhunytról szólani, ősétól Huba vezértói örökölte bizonnyal lángoló hazaszeretetét, a haza felvirágoztatására irányuló minden tevékenységét és ő hagyta rá kétségkívül szeretetét az ősmagyar leghűségesebb társának a lónak is. Mióta az ezüstszürkearanysárga dress feltűnt pályáinkon kevés istálló volt olyan népszerű nálunk, mint épen az övé, nagyszámú győzelmeit mindig a publikum osztatlan lelkesedése fogadta, ki mintegy érezte, hogy milyen kitartó fáradozást, esiiggedésnélküli törekvést koronáz siker. Legkiválóbb lova kétségtelenül Confusionarius az utóbbi évek egyik legexceptionalisabb képességű telivére volt, örök kár érte, hogy nem lehetett őt korai balesete után legalább a tenyésztésnek megmenteni. Lovai közül kivált még : Lángoló, Horkay, Mágnes, Eltolt, Tóth G., Sternbnsk, Húri János II., Barna legény stb. Szemere Miklósnak azonban nem csupán versenyistállója szerez a magyar turf annaleseiben felejthetetlen nevet, hervadhatatlan babérokat szerzett ó a magyar lovasnevelés terén is. Hogy a kontinens legjobb lovasai a magyarok : nagyrészt az ó érd "-ч. Az ó serkentése, buzdítása és főleg I . se adta a magyar versenylovasok gárdájának legkiválóbbjait, az ó buzgolkodása nélkül sohasem tartanánk ott e tekintetben hol most állunk. A czéllövészet terén kifejtett munkája már nem tartozik szorosan e lap körébe, azonban lehetetlen róla itt meg nem emlékeznünk. Ezt a honvédelem szempontjából oly fontos sportot az ó felléptóig minálunk teljesen elhanyagolták, annak fellendülése tisztán az ó érdeme. Fáradozásai az 1912-i stockholmi olympiason meg is hozták gyümölcsüket: Prokop Sándor révén elóször került fel magyar zászló a stadion árboczára. De már ez a pár szó is messze vezetne, hiszen nem nekrológot akarunk most Szemere Miklósról irni, csak néhány szóval akarunk bucsut venni az ó nagy alakjától. Mélységes részvéttel járulunk a nagy hazafi, a páratlan sportsman, lapunk kegyes pártfogója sirjához, hogy lerójjuk nagy szeretetünk és gyászunk adóját, ha mással nem is, legalább e néhány nyomtatott sorral. MRUTNER VIKTOR Versenysportunkat a magyar kommune alatt két nagy csapás érte : meghalt Szemere Miklóe és Mautner Viktor. A mit az elóbbi jelentett a magyar verseuyüzemnek, ugyanaz volt az utóbbi az osztráknak: Mindkettőt egy czél vezette: hazájuk versenysportjának a legmagasabb fokra emelése. Ugyanaz az ügybuzgóság, sportezeretet vezérelte Mautner Viktort, a mi a mi nagy halottunkat, ugyanaz a szeretet fűzte ót is a zöld gyephez, a mi az ezüstszürke aranysárga dress tulajdonosát. Az osztrák versenysport történetében olyan nagyszabású egyéniségek mint Mautner Viktor nem voltak, igaz, hogy olyan nagy eredményeket produkálok sem. Mautuer lovag nevét fentartaná egyedül San Gennaro neve is, melynek közismert karrierjéből talán felesleges is ielemlitenünk egyes állomásokat, azok minden bizonnyal erósen be vannak vésve minden sportbarát szivébe. A megboldogultnak San Gennaro volt a legkedvesebb lova és lám a ló hű maradt gazdájához annak halála után is a régi Marchfeldidijat, melyet a halott nagy érdemeinek adózva Viktor Mautner Erinnerungsrennenre kereszteltek 'át megnyerte elhunyt ownere számára. Egyedül San Gennaro 779.300 koronát hozott gazdájának, mely összeget kevés telivér tudott eddig túlszárnyalni. Hétszer, állott Mautner Viktor az istállótulajdonosok nyeremény listájának az élén, 1913-tól hatszor egymás után. Természetesen igy 1897-tól nyereményének összege igen .nagy számot: 7,070.719 koronát tesz ki, melyból egyedül 1917-re 932.480 korona jut. Ehhez a nagy summához, nagy anyag és kiváló egyedek voltak szükségesek persze, a mi az elhunyt páratlan bőkezűsége és nagy tudása folytán meg is volt. Ne is említsünk fel csak néhányat mint: Formidable 11., Blondel, Good Morning, Bartek, Eva, Mokant lovai közül és azt hisszük már ezekkel is kellőkép megvilágítottuk a halott istállójának kiválóságát. Nemcsak mint futtató, miut tenyésztő is előkelő helyet foglalt el Mautner Viktor : markhofi ménese mindig mintaképe volt a szakszerűen vezetett ménesnek, a mi meg is látszik az alig néhány év alatt produktumaival elért közel két és egynegyed milliónyi nyeremény összegei, amiból egyedül a tavalyi évre 322.931 korona esik. Mautner Viktor nevét soha nem mehet feledésbe, ó marad mintaképe mindig az osztrák istállótulajnosoknak, az ó nagy alakja vezérli a Lajtán tul a fiatal generációt, s az nagy példája reméljük mennél nagyobb számú követőre fog akadni minálunk is, hiszen a két szomszédállam versenyüzemét amúgy sem lehet soha teljesen elválasztani egymástól, épen olyan nagy emberek, mint Mautner Viktor munkálkodása folytán. R HELYZET WIENBEN. A fogadások óriási megadóztatása. A városi szervek nehézségokozásai. Kísérletek a közönség elriasztására. Sportbarátaink tekintete most Wien felé irányul, mindnyájan Eldoradot látnak az osztrák fővárosban, hol a versenyeket már teljes mértékben felvehetik, sót díjazás tekintetében még jobbak a viszonyok, mint voltak békében, hol nem kell azon törni az embernek a fejét, hogyan jut ki a versenyekre, szóval ahol minden fenékig tejfel. Erról a nagy tévedésről akarjuk a magyar publikumot felvilágosítani és egyben rá akarunk mutatni ennek a rendszernek káros következményeire is. Legfontosabb határozat Ausztriában kétségkívül a fogadási adótörvénynek revíziója, röviden a levonandó összegnek hihetetlen mértékben való felemelése. Nem akarunk most a totalisateur 20°/o-os megadóztatásáról beszélni, pedig ezzel az összeggel Ausztria tartja a rekordot ez egész világon, jóval a szintén szocziálista Németország elótt járva, hol a 16 a/ 3 százalékra felemelt adóról kimondták, hogy ez az elviselhető legnagyobb levonás, hanem csak a bookmaker-adóról. Ez fóleg 3 pontban foglalható össze, elószer a tétaáó, másedszor a reás fogadások adókulcsában, végül harmadszor a 4000 koronán felül levő nyereménynbk 34°/°-os levonásában. Legotrombább kétségkívül a tétadó, mert itt még a vesztes fogadótétén felül még az adót is fizeti, a mi nem annyira anyagilag, mint inkább lelkileg bántja a fogadót, mert igy magát kiuzsorázva érzi. A legnagyobb absurdumhoz azonban nem ez, hanem a reás fogadások-adója vezet. Hogy konkrét példával éljünk, ha valaki 10,000 koronával fogad 5 reával, ugy mindössze 160, mond százhatvan koronát nyer az uj kulcs szerint. A hirheát négyezer koronán felüli adó még aránylag a legkönnyebb, mert ez alól nem nehéz kibúvót találni, azonban a másik kettő ellen én hiába fogadok sok kis téttel, az adó egyforma, igy rá kell hamarosan jönnöm, hogj nyerési lehetőségem egyenló nullával. Ugy lát szik erre már Bécsben is rájöttek a fogadói mert az «Allgemeine Sportzeitung» szeptembe 6-ai száma egy kis kimutatást hoz a badet ügetóversenyek forgalmáról, látogatottságári stb., melyet az alábbiakban közlünk: Fogadási Totalisa- В lép forgalom teoradó dij Augusztus 10 (vasárnap) 917.000 36.000 22.0U Augusztus 13 666.000 46.000 15.61 Aufuaztus 15 (első uj adónap) 490.000 53.000 12.0 Augusztus 17 (vasárnap) 607.000 39.000 9.5 Augusztus 20 492.000 48.000 8.Г Augusztus 22. 384.000 39.000 7.1 A fentebb elmondottakból azt hisszük tieV áll olvasóink, elótt, hogy az uj fogadási törv kimondott czélja : a mennél nagyobb adójöve lemre való szertevés mögött mi rejlik, mer; h a fogadó, ha kifizetésnél a nagy osztalék fő* érzett örömében rögtön nem is jön rá hátrány késóbb állandó játéknál rá fog jönni, hogy il, adózás mellett вею nyerhet, ugyanis а пуег ez a kulcs mathematikailag kizárja. Tehát lehetett a czél más, mint hogy a játékos fogadjon többé ? Még világosabb lesz a kép, ha még a kis sok mellékkörülményt vesszük tekintetbe, n ugy-e arra igazán nehéz magyarázatot talá hogy például a villamos vasút még azt a háb alatt lényegesen redukált számú kocsit is szüntette a versenyek tartamára, a mi kö kedett és csak a bécsi sajtó egyöntetű ál', foglalására indított ismét meg három vagy n villamost. Hogy a villamosjegy árát 60 fillé 3 koronára emelték, azt hiszük ez nem a So gény nép anyagi érdekeinek megóvását, mi inkább annak elriasztását a versenyektől jele tette, már pedig a Jockey Club, ha nem szanak az emberek, továbbá ha nem látogat a versenyeit, miból tartsa fenn azokat ? szóljunk ahhoz, hogy automobilnak, legyen csak taxi is, nem volt szabad a vesenyek mennie ? Ez másra ugyebár nem szolgált, m hogy a gazdag ember kedvét vegyék el a • senyektól. De gondolt a bécsi községtaná' jómodu bourgoisieára is, mert ha valaki jelentette a fiakkerest, ki 300—400 korc kért egy freudenaui fuvarért, azt avval e tették ki, hogy a versenyekre való fuvar li és igy teljesen a fiakkeres és az utas к megállapodástól függ. Wienben jól tudjuk socialists kormány és hogy ez milyen álláspontot foglal el a senyekkel szemben, ismerjük hazulról is a sevismus elótti időkből, azonban nem hi' volna, hogy a szomszéd ne tanult légyen r kárunkon; azt hittük ott a kormány tagja több belátásuk van : látják hová kormányo. az állam hajóját. A bécsi lapok felismerté veszélyt, a mi mindezekben rejlik, jól lát. hogy ez a cseh, a lengyel, de elsősorban magyar versenysport javára fog szolgálni, hiába emelik fel szavukat. Reméljük, hogy künk nem lesz ugyanaz a sorsunk, mintL tuli kollegáinknak, most, mikor felhívjuk a mány és intézóköreiuk figyelmét, hogy hagyják kiaknázatlanul az osztrák ver üzemben beállott zavaros állapotokat. Re jük, egyszer már más kárán is tanul a ma
