Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-09-12 / 9.szám

сев zurät: moidovan. EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA ALAPÍTOTTA BÉRCZY KÁROLY 1857-BEN. A MAGYAR LOVAREGYLET, AZ URLOVASOK SZÖVETKEZETE, A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK A BUDAPESTI POLO-CLUB, AZ ORSZÁGOS AGARÁSZ-SZÖVETSÉG S AZ ÖSSZES LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK VOLT HIVATALOS KÖZLÖNYE. A MAGYAR ÜGETŐTENYÉSZTŐK ÉS ISTÁLLÓTULAJDONOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ára: Magyarország-, Német-Ausztria- és Csehországba egész évre.. A január 1-én és julius 1-én kezdődő félévre ... A január 1-én és október 1-én kezdődő negyedévre Az április 1-én és julius 1-én kezdődő negyedévre.. Más országokra : félévre korona. korona, korona, korona, korona. 9. szám. Szerkesztőség VIII., József-utca 12. Telefon : József 65—83. Budapest, 1919. péntek, szeptember 12. Kiadóhivatal VIII., Jozsef-utca 12. Telefon : József 65—83. 63. évfolyam. Olvasóinkhoz! Minden lap kilép mögt objektivitásából egy perezre, hogy subjective szóljon olvasóihoz, hogy most a bolseviki aera végeztével, megindulása perczében végre első személyben is beszélhessen vele. A legtöbb avval foglalkozik, hogy mi történt a lappal a tanácskorniány alatt, hogy milyen atrocitásokat követtek el vele szemben, csak nagyon kevés ad a jövőre programmot, eddig talán még egy sem. Mi azon utóbbi csoportba akarunk tartozni, mely körül próbálja határolni működési körét, megpróbálja a vezérfonalat feltüntetni, mi vezetni fogja majd a jövőben. Kétszeresen szükséges ez most, mert a mai nappal fejlődésének uj korszakába lép a «Vadász és Versenylap» és mert most veszem át a lap vezetését. Tulajdon programmons életczélom kifejezője is tehát jó részt ez a néhány nyomtatott sor, tulajdon énem nagy részének tartalmazója, mely köt egész életemre. Eddigi programmunk nem változik most sem, most is ugyanazon irányelvek fognak vezetni, melyek eddig is a lap gerinczét alkották, azok a nagy czélok fognak buzdítani, mik t lap 63 éves múltjában voltak czélul kitűzve, ugyanazon az uton kívánunk haladni, nint azt eddig tettük, s reméljük, hogy olvasóink támogatása még fokozottabb mértékben fog kisérni mint a múltban. Nagyon nehéz volt eddig szerepünk, mint jóformán egyetlen keresztény, nemzeti szellemben vezetett lapnak, hiszen a többi nem ez alapon haladó ijságnak sokkal könnyebb volt megtalálni eddig az utat olvasóihoz, mert az aktualitás pillanatnyi ereje, mindig azoknak kedvezett, mig nekünk, kik a nagy czélt tartottuk miniig csak szem előtt, kétszeresre fokozott erővel sem adatott meg a gazdagság azon fokáíak elérése, talán azért mert konjunktura politikát sohasem tudtunk folytatni, elveinket izegre akasztani, vagy megváltoztatni nem voltunk képesek és az a bizonyos ökör, a ki •.gyedül konsekvens, mi voltunk, mert ott ahol más minden bizonnyal lelkiismeretlenebb, & kétségen kivül ügyesebb lápok, százezreket tudtak a legnagyobb könnyedséggel szerezni, nzonyos, hogy azt a helyet mi üresen hagytuk el. Szakprogrammunk szintén változatlan marad, ugyanabban a mederben törünk továbbra is nagy czélunk felé, mint eddig tettük, ugyanazokat a fegyvereket használjuk, melyek eddig képezték fegyvertárunkat, ugyanugy védünk vagy támadunk velük mint ezelőtt, de nem lesz meg bennünk az az oktalan kímélet, mely eddig minden döntő vágásunk előtt dfogott minket, hol visszaélést, jogtalan érvényesülést látunk, oda könyörtelenül lesujtunk, annál is inkább, mert mi nem függünk semmi tőkétől vagy érdekeltségtől, egyedül lapunk 63 éyes múltjára és olvasóink támogatására támaszkodunk. Boldogult Édesatyám örökébe lépek most és bizony az ő hátrahagyott emléke súlyosabbá teszi csak helyzetem, mert a herbertizmns vádját bizonnyal ellenem is hangoztatják najd, habár — s lehet, hogy azon elv védőinek talán már épen evvel szolgáltatom az )lső fegyvert kezükbe — magam Bismarck Herberte-ről nem tudok olyan lekicsinylendően vélekedni, mint legtöbben, kik talán működését nem is ismerik: ő szerintem atyja nyonasztó árnya nélkül nagyobbra lett yolna hivatva. Magamnak ugyanaz a czélom, mint volt boldogult Édesatyámé, nem is lehet más, iszen az ő iskoláját végzett emberekre letörülbetetleniil nyomta egyénisége bélyegét, dszem és remélem, hogy reám talán fokozottabb mértékben mint bárki másra. A lap és én mintegy testvéreknek érezzük magunkat, mindkettőnket egy nagy idea ölt el: a magyar lótenyésztésnek a kontinensen elsővé emelése, s most mikor elfogódva .épünk ki kézfogva programmunkkal a függöny elé, kérjük az olvasók támogatását számunkra ; pártfogóinkét, kiknek talán sokszor nem fogja tetszését pillanatnyilag megnyerni beszédünk, ki néha-néha nem ismeri fel tüstént bennünk a neki megszokott és kedves-arezot, de a kit biztosítunk arról, hogy mindig csak czélunk felé haladunk törhetetlenül és a felöltött álarcz is csak azért van rajtunk, mert igy reméljük azt gyorsabban elérhetni. Lövik Károly, TURF-ROVÁS. Kun Béláék büne. Négy hónapig tartott mindössze a proletárdiktatúra, de ez a 133 nap több romlást, pusztulást hozott Magyarországra, mint eddig történelmünk bármelyik százada is. Nem volt még sehol a világon ilyen rövid idő alatt, ilyen mindent felforgató, mindent elpusztító, kárhozatos, sötét korszak, nem voltak ilyen minden fejlődésnek, minden már meglevő kulturának is gátat vető belátástalan, hitvány lelkű vezető emberek. Ha megmaradt volna ezeknek az embereknek a kezében a hatalom, Magyarország földmüvelése, ipara, kereskedelme fél év alatt tönkrement volna, mint az az eddigi rendelkezésekből is kitűnik. Hogy nem múlhatott el ez a sötét felhő versenysportunk felett sem nyomtalanul, ezt tudtuk a proletárdiktatúra kikiáltásakor tüstént, de hogy nemzetgazdaságunk egyik legjelentősebb tényezőjével ilyen röviden végezni iehessen, nem hittük volna. Nem hihettük, hogy vezetők, kik tisztában voltak — mert hiszen fel lettek világosítva — a lótenyésztésnek ökonomiai jelentőségével, egyetlen tollvonással lezárják a nemzetgazdaság követel könyvének egyik legjelentősebb oldalát, hogy becsukják a kaput egy évszázados munkának lassanlassan érni kezdő fejlődése előtt. Nagyon jól tudták azok a néhányak, kik ezalatt a négy hónap alatt korlátlanul, felelősség nélkül kormány ózták Magyarország millióit, hogy milyen fontos tényező egy agrárállamban — mert az volt hazánk mindig és az is marad belátható időkig helyzeténél, természeténél, fekvésénél fogva — a lótenyésztés, nagyon jól tudták, hogy ez nálunk csak ugy tartható fenn, ha a mi jó, de mindazonáltal javításra szoruló lóanyagunkat angol vérrel keverjük, kik nagyon jól tudták, hogy telivértenyésztés lóverseny nélkül elképzelhetetlen, kik mindezt nagyon jól tudták, mert hangsúlyozzuk, hogy igenis voltak, kik felvilágosították minderről őket, a kik mind ennek ellenére mégis fölöslegesnek tartották a telivértenyésztést, kik akkor kezdtek csak először törődni a telivérekkel, mikor belőlük közvetlen haszon kínálkozott, mikor azonban azok egyben el is vesztek az ország számára: a telivéreknek, mint csereeszköznek felhasználásakor. Ha nem is szüntették volna be a lóversenyeket, e miatt nem boesájthatna meg egyetlen magyar lótenyésztő sem Kun Béla kormányának, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az osztrák tulajdonban levő telivérek kibocsájtása csak az első lépés volt, melyet nyomon követett volna rövidesen a magyar tenyészanyag exportja is. Legközelebbi siámur.k szeptember 15-én jeleetife шш szám ára 3 korona. \bt