Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-03-04 / 5.szám

V ЛИЛ ЭЛ- Г. Л ¥ EJN.DE.IN 1 "ИГИГ . tett játékost, nem ismerik annak belső énjét, a melyet, mig a bomlás milliárd atomra nem bontja a testet, megtagadni nem fog soha. Nem tudják, hogy ezt megváltoztatni semmiféle mérsékléssel sem lehet. Nem lehet azért, mert a játékos minden körülmények között megszerzi magának a játék lehetőségét, miként a dohányos, vagy morphonista megszerzi magának bárhogyan azt, a mire szenvedélyének kielégítéséhez szüksége van. Láttam játékosokat, kik tudva-tudták, hogy végeredményben veszitenek, s mégis minden alkalmat megragadtak a játékra. Nem Monte-Carlo csábjáról beszélek, a hová a legtöbb embert a hirtelen meggazdagodás lehetőségének vágya vonz, csak a mi fővárosunk kis köreiről. És épp azért nem nehéz igazamról meggyőződést szerezni. Tessék csak napnapután bemenni egyik nagykörúti, vagy Rákóozyuti kávéházunknak a kártyatermébe, s megfigyelve a játékosokat, már csaknem elég bizonyítékot kaptunk erre. Nap-nap után egy és ugyanazon arozokat láthatjuk itt, kik már kora délután elfoglalják helyüket és mig csak az utolsó villanylámpa ki nem alszik, kitartóan reszkírozzák tétjüket. Szándékosan használtam azt a kifejezést, hogy reszkírozzák tétjüket, mert a legtöbb nem játszik, csak tesz. Hazárdjátékokat ugyanis alig mernek nyilvánosan játszani, de megtalálták a módját, hogyan egyesítsék a hazáid játékok csábos izgalmát a kommcrsjátékok megengedett folyásával. A módszer igen egyszerű. Ketten játszanak alsóst, a többiek pedig, a specziális kifejezés szerint, a játékosok kezére tesznek. De nemcsak a játszma megnyerésére szólnak az igen gyakran ezresekbe emelkedő tétek, a mik már önmagukban is hazárdjátékká teszik a csöndesen folyó megengedett kommers-játékot, hanem a jobb figurára, a terczre, quartra, stb. a mi pedig már kimondottam nem egyéb, mint tiltott hazárdjáték, de ellenőrizni alig lehet. Mindez azonban, bármennyire undorító és radikális gyógyítást kívánna is, a legenyhébb mindazon játékok közül, a melyek ma Budapesten csábitják nz izgalmak keresőit. Jól tudjuk, hogy a szerencsejátékoknak a klnbokban való betiltása nem eokat használt, s lia itt meg is szűntek, ugyanazok a szereplők, nem kisebb tétek mellett, még dugottabb helyeken játszanak. Sőt tovább megyek, igen sokszor játék folyik ott is, a hol el sem képzelhetnők nem egyszer — a föntebbi idézett állításának igazolásául — a szemünk előtt, a nélkül, hogy erre gondolnánk. Például most Budapesten nem egy kávéházban divatos játék a «villamos-makkao», a miuek az az előnye van, hogy minden kimondott játékeszköz nélkül folyik, tehát semmi gyanút sem kelt a környezetben, de a hazárdjátékok boszorkányos gyorsaságával csúsztatja át a pénzt, sokszor nehéz ezreseket egyik fél zsebéből a másikéba. Ez a játék különösen az előkelő kávéházakban divik. Hogy, hogyan ? Egyszerűen ugy, hogy a társaság letelepszik a legjobb ablakasztalhoz és bemondja a téteket a motoros, vagy a pótkocsira, miután pedig ezek elég sünien közlekednek, hamar eldől, hogy a pót- vagy a motoros kocsi számjegye kedvezett-e a makkao rendszer alapján a hiveinek. Ezután következik a bankjegyek átszármaztatása és utánna kezdődik az egész élőiről. Nos uraim, ugy gondolják talán erkölcsösebb ez, mint a lóverseny kifogásolt totalisateur játéka? Kellett-e ennek kitalálásához a totalisateur és annak csábja ? Ugy-e nem ? És ha nem, miként gondolnák ezt vagya játék ezernyi más hasonló válfaját megakadályozhatónak ? Szerintem sem erre, sem a más fajta játékok meggátlására nincs mód, s mindaz, a mit mérséklésnek gondolunk, csak fokozza — mint mindeu tilalom — a vágyat, s emeli a játékszenvedélyt. Íme, ezzel rámutattam, hogy a játékszenvedélyt nem a lóverseny és nem a totalisateur okozza és e szenvedélyt mérsékelni még a lóverseny teljes eltörlésével sem lehet. Miután pedig ma már talán senki sem vitatja, . bogy a lóversenyre a lótenyésztés szempontjából feltétlenül szükség van, lássuk tehát, miként alakulna a helyzet a lóversenyfogadások korlátozása, vagy teljes megszüntetése esetén. Erre is igen egyszerű a felelet. Itt is minden ugyanugy történne, mint a kártya, vagy más játékoknál: megindulna, erőre kapna a tiltott rendszer és még egészségtelenebb játékdühöt váltana ki, fűszerezve a legkörmönfontabb csalásokkal. Csaknem két évtizedre rugó tapasztalat alapján bizton állitom, hogy atotalisateur fogadások megszüntetése, vagy a tétek felemelése esetén még kevósbbé korlátoztuk a versenyfogadások utáni vágyat, még kevésbbá mérsékeltük a játékszenvedélyt, mint eddig történt. Ha magasabban szabjuk meg a totalisateur minimális tétjeit, a mindenki előtt közismert «koronát a heteshez» rendszert erósitjük vele, sőt tovább megyek, a bizalmi férfiak mai megszokott rendszerében úgyszólván alapot adunk lóversenyfogadási társaságok megalakulására, tehát ott vagyunk, a hol voltunk. Illetve még ott sem, mert a kinek nincs annyi pénze, hogy a minimális tétet egymaga tegye fel, s valamely ily lóversenyfogadó csoport közelébe sem tartozik, az nom fog lemondani a lóversenyfogadás számára menyei gyönyörűségéről, hanem egész egyszerűen egy, már a múltban is igen könnyen feltalálható, a jövőben pedig még inkább szaporodó zugbookmakerhez viszi pénzét, s azt gyarapítja, a*nélkül, hogy a közre hasznos százalék e réven levonódna. A játékszeuyedélyt tehát a fogadások betiltásával, vagy azok korlátozásával, illetve a tétek emelésével вет mérsékeljük, sem a versenytéren, sem a közéletben. Ez a szenvedély, mint minden más, feltétlenül megtalálja az utat vágyának kielégítésére. A morál létjogosultsága ezzel meg is dőlt, legalább is oly formában, hogy terrorisztikus modorban védje az elvet, pláne akkor, ha közhasznú Intézmény szükségletének ká.rára történne ez. Itt, mint sok más kérdésben, a helyzettel való megalkuvásnak kell előtérbe nyomulnia, s ez alapon kell megoldani a kérdést. A feltétleu szükséglet tehát az, hogy a fő irányító ezervek a a játéktól távol állók táborából kerüljenek ki e már ezzel is garancziát nyújtsanak arra nézve, miszerint a játékszenvedélyt nem fokozva, hanem csak önmagától adódottan használják fel az Ugy érdekében. A mérséklést pedig épp az ellenkező formájában gondolom elérhetőnek, mint azt általában hiszik. Nem a tétek emelése itt a helyes elv, hauem igenis minél kisebb összegben való maximálása és pediglen ugy, hogy egynél több tieketet sonki ne kaphasson. A megnyert fogadásokat viszont se lehessen beváltani csak az utolsó verseny lefutása után, igy nem veszítheti el aznap senki újra az egyszer már megnyert összeget- F—

y. AZ ORSZÁGOS VERSENYÜGYI TANÁCS ELSŐ ÜLÉSE. Az Országos Versenyügyi Tanács f. évi február 26 án tartotta elsó ülését a földmivelésügyi minisztériumban. Az ülésen br. Jeszenszky Károty elnökült, a betegsége mi itt távol levő br. Podmaniczky Gyula helyett. A tanács tagjai csAknem teljes számban jelen voltak. Nem jelentek meg hg. Odescalhi Béla, a M. L. E., rátonyi Reusz Henrik, a P. V. E., lótváradi Asb'ith, a hadügyinin. képviselője. Az ülés folyamán több felszólalás történt, melyeket alább közlünk. Br. Harkányi Audor a hatásköri kérdések tekintetében egy szűkebb tanácsot jnvusol, melynek hivatása lenne a vereenypropositiók (s a lóexport kérdésekben dönteni, a flnancialie ügyeket külön egy szűkebb körű tanács tárgyalná. Tehát három albizottság működnék, egy versenytechnikai, egy közgazdasági és egy pénzügyi. Szerinte legfontosabb a tanács feladatai közül az 5. pont, amely a lóexport kérdését foglalja magában. A lóexport mindig az ország kárára oldatott meg, mert a volt közös hadügyminiszter a lóárakat mesterségesen lenyomta. Kelet felé igen nagy piaezunk Ígérkezik a jövóbeu, rendkivül fontos tehát, hogy a lótenyésztés és különösen a telivértenyésztés méntől jobban fejlesztessék. Kondor Bernát a fővárosi tanács által delegált tag, felszólalása elején Ismert szocziális felfogását hangoztatja. Elfogadja, hogy a lótenyésztés fontos állami érdek, de nem látja be miért kell annak az enibernemesités rovására történnie. A fővárosi tanács egyhangú véleménye az, hogy a lóverseny a züllés előmozdítója. Korlátozni kell a fogadásokat és pedig olyképpen, hogy a Versenyügyi Tanács mondja ki, hogy csak versenyegyletbeli tagok fogadhatnak. Ezáltal a versenyügyietek rendkivüli mórtékben kibővülnének. Nincs akadálya annak, hogy 30—40,000 taggal rendelkező versenyegyletek alakuljanak. Az a generális íószempontja, hogy a lóversenyek erkölcstelen hatása megakadályoztassák. Föld Aurél a fogadások szükségességét hangoztatja a ló .ersenyzós, illetve a lótenyésztés szempontjából. Inditvánjozza, hogy a Tanács a 4. pont alapján forduljon az illetékes faktorokhoz, — mielőtt érdemleges tárgyalásba bocsátkoznának — engedélyezik-e a versenyeket és mik azok a korlátozások, melyeket kivánnak. Kondor Bernát szerint a földmivelésügyi miniszter azért alakította a Versenyügyi Tanácsot, hogy a 4. pont alapján hogyan lehet a versenyeket rendezni. Tehát ez a Tanács adjon tanácsot, hogy a versenyek lehetőségét biztositsa. Külföldi szoczialista példák Magyarországra vagy a magyar szoczialista pártra nem kötelezők. Azt kell tehát eldönteni, hogy a lótenyésztés elképzelhető e verseny nélkül. Ma lótenyésztés csak ugy képzelhető, ha erkölcstelen pénzből lehet fentartani. Ha ez igy van esetleg a jövőben az államháztartás fogja a lóteuyésztéshez szükséges összegeket rendelkezésre bocsátani. Mert ha a korlátozá; esetén kevesebb ember játszhatik és de facto csökken a bevétel és az Egyletek a dijakat nem kepesek előállítani, akkor a kormány fog esetleg egy pár milliót (?!) az Egyleteknek rendelkezésre bocsátani. Szerinte a kormány nem fog elzárkózni a milliós adományok elől. Föld Aurél- ezen intézkedések alapján a zugbookmakerek elterjedésétől tart. Egyébként is szerinte ez a felfogás a lóverseny teljes csődjének kezdete. Elnök: A fogadások esetén Ausztriába, Németországba évenként kb. 70.000 К fog kivándorolni. lilmann min. tan., a pénzügymin. kiküldötte, beszéde elején kijelenti, hogy felhatalmazása vau annak közlésére, hogy a pónzügyminister, pénzügyi szempontból a versenyek megtartása mellett van. A fogadások tekintetében a közel jövőben minister tanács fog dönteni. Most minden jövedelmi forrást igénybe kell venni. Sok erkölosfelen és igazságtalan megadóztatás van. A bookmackerek megadóztatása igy eemmiesetre sem maradhat, 14«/

0 a vesztett és l

e/o a nyert tétnél. Ezen változtatni kell. Egészséges korlátozást kiván. amellelt a versenyzés érdekét megoldhatónak tartja. Br. Harkányi Andor Ullmau min. o. tan. szavaira . reflektál, s a bookmacker adó tavalyi formáját Igen szerencsétlennek tartja. A jövőben az ily megoldások szakemberek meghallgatásával történjenek. Az állam bevételei is csökkeni fognak, ha korlátozás túlságos nagy méretű lesz. És az üzem is megakad. A fogadások korlátozása feltétlen szükség, erre nézve konkrét javaslatuk már készen áll. Azzal szemben, hogy versenyügyietek 30—40,000 taggal múködheseenek, van egy más propositiójuk. Ez a közel jövőben fog eldólni. Föld Aurél azt javasolja, hogy mielőtt a Tanác bármely kérdésben is döntene, Írjon fel a földmivelésügyi miniszterhez, a pénzügyniinisterhez és a fővároshoz. Többek hozzászólása után a Tanács elhatározza, hogy egy 6 tagu bizottságot küld a föld- és pénzügyminiszterekhez, melynek feladata lenne, a versenyek megtartását érintő kérdések és feltételek tisztázáaa. A hattagú bizottságba beválasztattak: br. Harkányi Andor, Lwzenbacher Miklós, Magyar Elek, Kondor Bernát, Föld Aurél és Orosz György. A MINISZTERTANÁCS DÖNTÉSE A VERSENYFOGADÁSOK ÜGYÉBEN. A péntek délután tartott ministertanács ülésén a verseny fogadások ügye is szóba került, anélkül, hogy a Versenyügyi Tanács és a verseuyegyletek veteményét kikértek, illetve meghallgattak volna. A ministertanácson, ugy halljuk, Szende Pál penzügyminister pénzügyi szempontból a versenyfogadasok mellett, mig Buza Barna földmivelésügyi minister a ver-en,\ fogadások elten foglalt állást. A ministertanács döntőse elótt, informácziónk szerint, gr. Károlyi Mihály Elnök azon kívánságának adott kifojezést, hogy ezen nagyfontosságú ügyben, ne hozzanak végleges döntést, hanem azt bizzák a nemzetgyűlésre. Buza Barna földmivelésügyi miuisternek a sajtó elótt tett kijelentései szerint a ministertanács ugy határozott, hogy a döntést a nemzetgyűlésre bizza s é döntés bekövetkezéséig a maga- részérói nem ad engedélyt a versenyfogadásokra. Ezzel szemben más anentikusforrásból ugy értesülünk, hogy a nemzetgyűlés döntéséig mégis megengedik a fogadásokat és pedig maradna minden ugy a régiben, mint eddig volt.