Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-02-10 / 3.szám

13 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. éppen nem egyezik a játékszenvedély mérséklésének elvével. Itt tehát csak egyetlen mérséklési eshetőség kínálkozna és pedig az, hogy a megnyert fogadásokat csak az utolsó verseny lefutása után fizetnék ki, a mivel a megnyert összegeknek újra a totalisateurhöz való özönlését gátolnák meg, viszont azonban itt is előtérbe jönne a tikét beváltók nyilván mihamar megszülető zugiutézményének kialakulása, a mi azután úgyszólván illuzórissá tenné ez intézkedést is. A totalisateurnél tehát a fogadások lehetőségének mérséklése alig vihető keresztül s csak igen nagy rendőri asszistentia mellett járhat valamelyes sikerrel. A Magyar Lovaregylet is nyilván e miatt nem léptetett életbe e téren mérséklő intézkedést, mert hogy a mérséklés elvét mindenkor szem előtt tartotta az igazgatóság, ezt élénken bizonyítja a bookmaker fogadások terén életbe léptetett ós a fogadók általánossága által erősen kifogásolt nagy megadóztatása. A bookmaker fogadások tizennégy százalékos megadóztatásának proponálásával, illetve életbeléptetésével az igazgatóság kétségtelenül igen nagy nehézséget rét a fogadókra, s a józanabbakat ezzel mérséklésre is birta, mert sokan belátták, hogy ezt a risikót nem bírhatják el. Különösen a kisebb oddsok esetében hatott ez mérséklésként, miután a reás fogadások mellett egyáltalán nem állott már arányban a nyerés lehetősége a vállalt koczkázattal, s igy e számadás előtérbe jutása fölénybe került a játékszenvedély uralmával szemben. A fogadók, ós pediglen első sorban a rendszeresen fogadók részéről azonban ez az ujitás nem talált szimpatikus fogadtatásra, könnyen érthetöleg azért, mert az ő nyerési lehetőségüket .korlátozta. Az első pillanatra a megadóztatás ily erős módja tényleg helytelennek látszik is és ugy tetszik, mintha túllőne a czélon, mert az adózó alanyt megöli lehetetlen követelése révén. Hogy azonban az utóbbi tétel nem áll meg, arra nézve nagyon jó tanulságot adott a lefolyt versenyesztendő, a mely nem hozta meg a bookmakerfogadások csődjét és igy az adó elviselhető volta mellett döntött. A mi viszont azt az anomáliaként szembeötlő tételt illeti, hogy a 10:1 oddsszal fogadó tétjéből ugyanezt az összeget fizeti, a mit a három vagy még több reával fogadó, a játékosok szempontjából kétségtelenül jogosan kifogásolhatnék, itt azonban nem az egyén, hanem a köz szempontja kell, hogy irányadó legyen és pedig a játóki szenvedély mérséklésének eléréséro irányuló tevékenység. Az utóbbi szempontból kiindulva helyes is volt ez ujitás és igazolta ezzel, hogy a versenyüzem régi vezetősége igenis tőle telhetőleg iparkodott mérsékelni a játékszenvedélyt. A versenyüzem jelenlegi irányító szervének álláspontját e tekintetben nem ismerjük, de hisszük, hogy a játékszenvedély mérséklésének általánosan megnyilvánuló kívánságát, épp a demokratikus szellemből kifolyólag, szintén a legerősebb eszközökkel figyelemre fogja méltatni. A bookmaker fogadások korlátozására irányuló megadóztatást szerintünk az uj rendezőségnek sem szabad mérsékelnie, e. mellett azonban a főadózó alanyra való tekintetben ugy kell megoldania a kérdést, hogy a főnehézség itt a bookmakerek jelenleg jól jövedelmező üzletére jusson, mindennek daczára a fogadókat is sújtsa, mert e nélkül a játékszenvedély fokozására irányuló kivá nalommal ellentétes intézkedést léptet életbe, s jogos kritikára ad alkalmat. Már pedig a versenyüzem és igy közvetve a lótenyésztés jól felfogott érdekeinek szempontjából meg kell gátolni minden látszólag jogos támadás lehetőségót is. Épp ezért emeltük fel szavunkat a fogadásügyi bizottság összaállitásával szemben is, a mit csak újólag hangoztathatunk. Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben nem dönthet senki olyan, a ki — bár általában mi az illetők korrektségéről feltétlenül meg vagyunk győződve — csak szikrányiig is érinthető a részrehajlás vádjával. E bizottságnak tehát egyetlen fogadó sem lehet a tagja, mert ez a két ténykedés összeférhetetlen. Ebben a kérdésben csak olyanok dönthetnek, a kik maguk nem fogadók, de az üzemben résztvevők érdekeit ennek daczára teljesen ismerik, s ez alapon az amúgy is könnyen feltámadó rosszakaratú vádakat önmaguk személyére vonatkozólag feltétlenül már eleve lehetetlenné teszik. A MILLENEUMI-DIJ. Hazánk évezredes fennállásának emlékére alapitott legszebb tenyészpróbánk, a Király-dij, visszakapta régi szép nevét. Milleniumi-dij lett újra e klasszikus verseny, de egykori, büszke jelentőségével szemben most a «Milleniumi» jelző csak szomorú emléket idéz felHuszonhárom évvel ezelőtt egy erős, traditióban büszkén élő nép évezredes egységének hatalmas nagyságát fejezte ki minden, a mit a nagy múlt emlékére alkottak, ma pediglen csak megtépett büszkeség lett belőlük a talán soha fel nem ébredő mult muzeumba kivánkozó rongyos zászlaja, a mely ezernyi győzelemről egyetlen megsemmisítő vereséggel került le a kelet túlkapásait védő és eddig büszkén daczoló bástya ormáról. A verseny azonban, a mely országos lótenyésztésünk Európára szóló domináló nagyságát jelenti, ma is változatlanul megtartotta büszke érté. két, mert a sok elvesztett vagy megtépázott nemzetgazdasági értékünk mellett lótenyésztésünk ée telivóiS tenyésztésünk — szerencsére — a világviszonylatban ma is változatlanul megtartotta hatalmas értókét, s vele versenyeink fontossága is megmaradt. A Milleniumi-dijnak tehát szintén változatlanul maradt a jelentősége, bár most más rendezőség irányitja lefutását s igy a futás traditioi némi korrekturát szenvedtek. A Milleniumi-dij változatlanul maradt propositioi a multak tanulságai szerint általában a derbyóvjáratnak kedveznek, idéu tehát, a mikor az évjárat — a kétéves teljesítményekből Ítélve — első rendű uivot representál, még fokozottabban kell az б képviselőivel a versenybeu számolnunk. Ezt az évjáratot az utolsó bánatjelentés után még liarminczhárom telivér képviselheti a tizenegy idősebb lóval szemben, inig azonban az utóbbiak közül egy két kivétellel valamennyinek van némi esélye legalább is a helyezésre, a háromévesek állvamarad ttjai között igen sok olyan akad, a melyért csak az esetleges javulás ritkán valóra váló reményében bizakodva nem jelentettek bánatot. Ilyen lovak például Tigris, Wolke.nstürmer, Nada, • Lári-Fári, Nezstder, Királyné, Ordonavzoftizier, Sinnfein, Thurzo, Saskin, Korhely stb. velük szemben azonban az eddig már formákat mutatott és ez alapon esélyesnek mondható kortársaik is egészen szép tábort alkotnak. Mielőtt sorra vennők e telivóreket, igtassuk ide a versenyben az utolsó bánatjelentés alkalmával állvamaradt telivéreket, a melyek a következők : 3ó Tigris 49'/, 3é Saskia 46'/, 3é Vilma II. 48 5é Sun Gennaro 66 V, 3é Wolkeustürmer 49'/, 4é Adomány 59'/. 3é Nada 46'/, 3é Angelus 49'/, 3ó Lári fári 48 3é Nemzeti 49'/, 3ó Nezsider 49'/, 3é Eredi 48 3é Királyné 48 4ó Gábor diák 57'/, 4é Badacsony 61 3é Bank 48 4é Palatin 6L 3ó Korhely 48 3é Pázmán 54'/, 4é Főbiró 59'/, 3ó Ordonnanzoff, 48 3é Komödiant 49'/, 3ó Sinn fein 48 3ó Oliver Twist 48 3é Arlequin II. 48 4ó Szépike 61 3é Sommernachts3ó Peiopidas 49'/, traum 48 3ó Pecunia 48 3é Stutzer 49'/, 4é Pr. Boris 59'/, 3é Argushuga 46'/, 3é Talaat Basa 48 3é Mámoros 46'/, 6ó Urasteufel 65 3ó Gombos 46'/, 3é Gunár 48 3ó Gögös 49'/, 3ó Aranyeső 48'/, 3ó Uposz 49'/, 5é Kun 61'/, 3é Thurzó 49'/, 3é Remény 49'/, lé Bohó 59'/, 3é Remény A háromévesek közül e listáu kétségtelenül Pázmán neve ötlik elsőnek szemünkbe. A Pardon-mén az Austria-dijban atatott győzelmével oly képességet árult el, amelyet messze évjárata többi lovainak tudása felé kell állítanunk. Alkat tekintetében Pázmán szintén különleges elbírálást igényel, s igy bizton hihető, hogy a mén hároméves korában nem hazudtolja meg majd a velo szemben jogosan táplálható nagy várakozást. A Milleniumi-dij ban való eminens esélyét e mellett még fokozza az, hogy az évjárat többi kiválóbb telivórei közül alig néhány ló vehet részt, s oly jó képességű lovak, mint Avenel és Herbert, valamint a derbyben, ugy itt sincsenek a kötelezettek sorában. Kortársai közül igy az eddigi teljesítmények után két kancza jöhet első sorban a Milleniumi dijban a mén ellenfeleként számításba ós pedig Remény es Pecunia, hogy azonban ezek is mennyire kevéssé veszélyesek reá nézve, azt az Austriadij eredménye bizonyltja a legjobban. A nagyszerű képességű lónak tartott Vilma II. még kevésbbé jöhetne vele szemben számításba, miután ez a kancza minden valószínűség szerint nem rendelkezik majd a szükséges állóképesség felett. Ugyanez áll Uposz-ról, Stutzer-Töl ós Nemzeti-ről is, amelyek teljesítményeik szerint különben sem representálnak elég klassist ahhoz, hogy velük számolhassunk. A legtöbbet még Komödiant-ot illetőleg tételezhetünk fel, amely ménről igen sokat tartott istállója, s ha ezt nem is váltotta teljes mértékben valóra, nagy arányaiból Ítélve jövőre sokkal többet várhatunk tőle. Az idősebb lovak közül régi teljesítményei San Gennarot tolják első sorban előtérbe, nála azonban nagy kérdés, megmutatja-e egykori hatalmas képességét. Bohó nem elég klasszis. Grasteufel-тв, bár kissebb mértékben, szintén áll ez, s a ménnek e mellett még a táv sem konveniál egészen. Adomány sokáig beteg volt, s különben sem jelent igazán első klasszist. Run szeszélyes, megbízhatatlan és egyáltalán nein tavaszi ló és talán б sem elég klasszis. Föbiró egyáltalán számba sem jöhet. San Gennaro mellett tehát az idősebbek közül még Palatin, Badacsony, Szépike és Prestolonaslednik Boris maradna fent. Badacsony ellen szintén a neki a hosszú táv szól, Szépike sem az igazi klasszis, bár néki vannak látszólag magasabb értéklést kivánó formái, Palatin ós Prestolonaslednik Boris közül viszont az összformák határozottan az előbbi mellett szólnak, de a négyéves tudása sem elég nagy ahhoz, hogy az átlagon túlemelkedjen. A látszat ma tehát az, hogy az idősebbek sorából egyedül San Gennaro lehet a fiatalok komoly ellenfele, de Pázmán-ra az eddig tudottak alapján ez sem lehet veszélyes. Ma tehát, feltéve, hogy indul, Pázmánt a Milleniumi-dij biztos nyerőjének kell gondoluunk San Gennaro és a valószínűleg javulást hozó Komödiant előtt. RZ ORSZÁGOS VERSENYÜGYI TANACS KINEVEZÉSE. A Földművelésügyi Minister február 6-án nevezte ki az Országos Versenyügyi Tanács 12 tagját. A hiádyzó 7 tag a pénzügy, belügy és hadügyministerium, valamiut a főváros egy-egy delegáltja lesz. A Tanács elnöke a lótenyésztési osztály vezetője, előadója pedig a versenyügyi osztályvezetője. Ezen intézméuy létrehozását már bővebben volt alkalmunk ismertetni s igy ezúttal csak arra mutatunk rá, hogy mint az összes tenyésztési és versenykérdésekben ellenőrző és tanácsadó forum, igen nagy feladat és felelősség előtt áll, melyekre majd később még rátérünk. A földmivelésügyi minisztérium kinezezése ßzerint az Országos Versenyügyi Tanácsban a Magyar Lovaregyletet hg. Odescalchy Béla, a Budapesti Versenyegyletet Luczenbaiher Miklós, az Urlovasok Szövetkezetét Inkey Antal, a Pestvidéki Versenyegyletet rátonyi Reu<tz Henrik, a Budapesti 'ügetőverseny egyletet Kohner Vdmos báró, a Magyar TenyészegyletetHarkányi Andor báró, a versenyistálló tulajdonosokat Egyedi Lajos, a tenyésztőket Fáy Béla, a vidéki verseny egy leteket Orosz György, az Ujságirók Egyesületét Bt ódy Ernő, az Ujságirók Turf Szindikátusát Magyar Elek, a szaksajtót pedig Föld Aurél képviseli. MOST JELENT MEG! Gyakorlati kézikönyv minden lótenyésztőnek, lótartónak és lókereskedönek t LÓTENYÉSZTÉS és a ló külső formáinak (alakulásainak) ismertetése. Öt műmelléklettel. Irta« Tátray János, kir. tanácsos, állategészségügyi főfelügyelő. Ara a pénz előzetes beküldése ellenében fűzve 25 korona, kötve 32 korona. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában Budapest, VIII„ József-utcza 12. szám alatt.