Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-02-15 / 6. szám

1918Í február 16. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAR. fi versenyekben fogja zabját megkeresni. A kanczák közül Bankár öcscse féltestvére, Fecskendő — el­lentétben egy évvel idősebb nővérével, .— igen ha­sonlít bátyjára: szép, élénk ló s nagyon gyorsnak Ígérkezik. Gebe, nevéhez méltóan künnyü, vékony kancza s valószínűleg már kora tavasszal a startnál láthatjuk. Mokányasszony hatalmas arányokban al­kotott, gyönyörű vonalú kancza és exterrieurje klasz­szist árul el. Vadrózsa kicsi kancza, — májusi csikó, — de szép pointokkal. Hohenlohe herczeg istállójában a sok szép idősebb ló mellett láttunk néhány inferióris exterrieurü lo­vat, legtöbbnyire Icy IFïnd-csikét. E ménnek az iva­dékai mind visszamaradt, rossz állású lovak, pláne a kétévesek, s, ugy tetszik, az ő igénybe vétele a tenyésztés számára nem volt szerencsés akviziczió. De kezdjük az öregekkel itt is. Közülük Ulan nem­régiben blisztert kapott lábaira s igy csak később jöhet pályára. Huszár II., mely mint Emilius ve­zető lova került az istállóba, s oly tüneményesen cserélt о tekintetben szerepet, igen friss, nagyon tet­szetős telivér, de megereszkedett hasával inkább há­tasló benyomását kelti. Emilius már most olyan kondiczióban pompázik, mintha a versenyseasonban lennénk, s a mén elegáns megjelenésével egészen le­bilincseli a nézőt. Quien sabe eleje nehéz a könnyű hátsó részhez. Quatsch igénytelen, csöppet sem szép kancza; mig*a hároméves Junker elég szépen fejlő­dött, úgyszintén Rusalka is. A többi háromévesekről nincs mit mondanunk. A kétévesek közül nékünk Arlequin tetszik, amely igen korrekt Ramesseum-mén. A napajedli Stutzer kissé rövid lábu, de szép, erős Prince Olaf-ivadék. Landluftnak Laudanumtól származó ménivadóka, Sommernachtstraum, ha nem is kifogástalan állású, de különben elég tetszetős telivér, s ugyanez áll Balátaról, Balladanak Pardontól származó leányá­ról is. Skager-Rack csámpás lábu, nem szép mén, ugyanígy Sasafras és Schalk sem, a kanczák közül pedig Schwindlerin-, ezek valamennyie rosz­szul fejlődött vagy franczia, vagy tebén áliásu ló, .a Eleiteknek a mai viszonyok között nehéz les:; zabjukat megkeresniük. Utoljára hagytuk gróf Zichy Béla egymagában is egész kis versenyistállót érő lovát, a kanczák Ve­nusát, Szaporát, amely — ha lehet — még ezebb, mint valaha. A pompás telivér munka nélkül is tele van izmokkal, s igy tényleg remélhetjük, hogy már a Preis vom Marchfeldben bemutatkozik. Iparsó Sportpályáit por- és gyepmenfesitésére kiválóan alkalmas Beszerzése és használata tekintetében mindennemű felvilágosítást és értesítést szóbeli vagy írásbeli kér­dezősködésekre készséggel nyújt a Magyar királyi sójiMék vezériigynöksége Budapest, V., Vilmos császár-ut 32. TELEFON: 73-40. Tavaszi tervek. Látogatás Pejacsevich Albert grófnál. Anglia telivértenyésztése, mely ma az egész vilá­gon — a hidegvérű lovak nevelését leszámítva — a lótenyésztés alapja, jól tudjuk csak a sportidealizmus­nak köszönheti létét és nagyságát. Jobbat nevelni a jobbnál, ez volt az alapgondolat, s szülőanyja a ve­télkedésnek. Érdek nélkül vágyni arra, hogy a leg­jobbnak hittől elvegyük büszkeségének pálmáját; ez keltette életre a sportot, s mert akkor az anya­giak nem játszhattak oly nagy szerepet e kérdés­ben, egyedül a nemes vetélkedés szépsége iránti ra­jongás vitte előbbre és előbbre a nagy hivó táborra szert tett szép ügyet. Régmúlt időkben igy volt ez Angliában, s igy volt nálunk a kezdet kezdetén. Azóta azonban nagyot vál­tozott a világ. Az idealizmust a realizmusnak neve­zett pénzéhség, érdekhajhászat váltotta fel minden téren, s a sportidealizmus ugyanígy járt : nagyrészt meghajolni volt kénytelen az érdekek által vezetett sportfelfogás támadása előtt. Ma, ha végig nézünk a lósportot művelők nagy táborán, jóformán mindenütt az érdekbe ütközik a­szemünk. Van, aki nyerni akar a sport, a verseny­lovak tartása révén, a másik úgynevezett noblesse obligeből — tehát szintén érdekből — tartja teli­véreit, a harmadik e réven keresi a feltűnést, vagy a jobb körökhöz való közelebb jutást, de aki a sportot a sportért, annak idealizmusáért művelné, olyan már alig akad. Néhány mágnásunk tartozik most már úgyszólván e sorba, s az б számuk is — sajnos — lassanként egyre fogy. Jól esik hát szivünknek arra gondolnia, hogy még van egy ver­senyistállónk, amelynek nemcsak ownerei azok, akik pusztán idealizmusból tartják lovaikat, de az anyag munkájának vezetője is olyan valaki, aki a sportot még ma is a sportért, annak szépsége iránti rajon­gásból műveli. És ti lehetne más e rajongó, mint Pejacsevich Albert gróf, akinek neve már rég érté­kesen beiródott sporttörténetünk legjelentősebb lap­jaira. Nevével rég összeforrott a mi sportunk, s tettei már oly ismertek, hogy azokra kár a szót pa­zarolnunk, azokat a valóság jobban csillogtatja, mint bármily dicsérő szavak árja. Ehhez az ideális istállóhoz vezetett a mult héten utunk, hogy a tavaszi tervek után érdeklődjünk. Fel­csigázott várakozással utaztunk ki a telepre, s a vé letlen, na és természetesen a gróf szívélyes előzé­kenysége még a vártnál is nagyobb kedvességgel szolgált. Ami ebből a véletlent illeti, annak szeren­cséje már utunk első lépéseinél reánk mosolygott. A gróf ugyanis éppen istállójában volt ós pedig ott, ahová érdeklődésünk legnagyobb vágya vezetett volna bennünket. Az örökké vidám Reeves Bertível szemlélgette istállóját s mi abban a pillanatban lép­tünk be abba, amikor az egyik box ajtaja kinyitott. — Éppen jókor jön — szólott köszöntésünkre a pasizionátus sportsman. Most ime láthatja az én is­tállóm szemefényót. Palatin állott előttünk, s a pompás mén látása megfagyasztotta bennünk a válasz szavait. A Slieve Gallion-mén, elmondhatjuk, még szebb, impozánsabb háromévessé fejlődött, mint azt a róla elterjedt hi­rek regélték. Pompásan alkotott, nagy rámája ma már teljesen kitelt, pointjai épp oly nemesek, mint voltak kétéves korában, a nagyszerű mellkas, a szé­les első és hátsó partiek pedig valósággal lebilincse­lik a nézőt. Lábai aczélosak s büszke nézésében ott ragyog a Slieve Gáliionok nemessége. Megállapít­hatjuk, hogy a mén minden ^tekintetben derbyiovat sejtet, s a Patience-unoka nyilván a legjogosultab­bak egyike lesz arra, hogy nevét odairja a kék sza­lag nyerői sorában nagyanyjának neve alá. Slieve Gáliionnak pedig kétségtelenül nem volt eddig oly hivatott képviselője e trófeában, mint aminő Palatin leend. Betelve a pompás mén megszemlésével, sietve vé­gig mentünk az istállón, amelynek minden egyes egyede fennen dicséri pompás kondicziójával a gróf nagy szakértelmét, azután elváltunk Bertitól, hogy betérve a szobába, megkezdjük a várt beszélgetést. Első sorban azonban egy meleg érdeklődésen kellett túlesnünk, amellyel a gróf lapunkat tisztelte meg, • érdeklődött annak jelenlegi állapota felől. Öröm­mel adhattam e tekintetben a legjobb válaszokat a jóleső kérdezősködésre, de a szavaim után hallot­tak még jobban megörvendeztettek. — Rendkivül érdekelnek engem a lap ügyei, — szólott a gróf — mert annak neve szorosan össze­függ Lövik Károly munkásságával. Mondhatom, soha sem sajnáltam még semmit annyira, mint azt, hogy őt el kellett veszítenünk. Pompás tollú, nagy szak­tudású, az ügyet rajongva szerető művelője volt a lótenyésztésügyi irodalomnak, s ami még mindezek­nél is nagyobb erényként hatott reám, alapos ember volt. Amit ő leirt, arról meg lehettünk győződve, hogy annak minden szava valóság, átgondolt, ala­posan utánna nézett munka, amilyenhez hasonlót e téren, — sajnos — nem találhatunk. Ajánlom, ezt az erényét ne felejtse soha szem elől : a sikernek egyik legjelentősebb kulcsát birja ebben. Megköszöntem a gróf jó tanácsát, s most a beszél­getés átterelődött régi időkre, régi sporteseményekre, tradicionális dolgokra, amelyek terén a sportnak e komoly művelője egész sor érdekes, kedves vagy ko­molyan értékes apróságot mondott el. Majd a gróf tekintete reátévedt egy, az asztalon fekvő vizickár­tyára s felém tartva, igy szólott : — íme, látja, ilyenek voltak a régi, igazi sport­emberek. A kis lapocskán a következőket olvashattam : Köszönöm a jó kívánságokat. Br. Podmaniczky. Már tavaszodik. Igen, ilyenek voltak a sport régi felejthetetlen ra­jongó hivei. Ez apró lapról újra rám mosolyog az eszmény gondolata : a sportot a sportért. Milyen rajon­gás kellett ehhez, az Ügynek milyen igaz szeretete, hogy élte késő alkonyán is, midőn már a nagy küz­delmektől talán végleg elmaradva, messzi, birtoka csöndjén tölti napjait a sport egykor oly nagyszerű müvelője, a gratuláczió sablonos megköszönós Anél is még mindég erre tud gondolni : Már tavaszod k. Mert e két szóban benne van az öreg ur sportrajougásának egész gondolata, s elmondja, hogy még ma is csak a ficzánkoló telivérekre gondol, a melyek a tavasz első jelére sietnek ki a zöld gyepre, s a training napjain túlesve, mire igazán itt lesz a tavasz, összemérik erejüket a tradicionális jelentósegü Nemzeti Hazafi dijórt, a melynek annyiszor való eldőltót adatott meg végig szemlélnie a kiváló sports­mannek. — De kezdhetjük is, a miért kijött hozzám, — ébreszt fel az álmodozásból Pejacsevich gróf. Vegyük hát kronologikus sorrendben, először Alagot. Itt is lesz néhány starterem, igy első sorban Brandenburg, a mely már tavaly is ugrott volt, s ha idén erre fokozottabb hajlandóságot mutat, sövényeken fogok megpróbálkozni vele. Kivüle az Urlovasok Szövetke­zetének versenyeiben akarom még elöször debutáltatni Vadorzót, Kérdést, Mindenest, Virilisttet, Hetyke­leányt, Ugyebárt és Bocsásdot. Ezek az alagi ter­veim a maguk egészében, mert az itteni nagyobb ese­ményekre nincsenek lovaim. — Es a sikversenyek legaktuálisabbjára, a Przed­swit handicapra ? — kérdeztem. — Arra sincs, ellenben a Háromévesek nagy handicap­jára a mai tervek szerint szerint esetleg nevezem Farsangot, Consult, Szigligetet és Tátikát. — Palatinra vonatkozólag történt-e már döntés? — Nem, még semmiféle tekintetben. Egyik lapban ugyan már olvastam volt, hogy a mén biztos részt­vevő a Háromévesek kísérleti versenyében, de erről a .döntésről én tudok legkevésbbó. És éppen ezért nagyon örülök e kérdésnek, mert legalább auten­tikusan megezáfolhatja a hirt, a mely, elhiheti, a mi istállónknak kellemetlen. Ha döntés történik, mi azon­nal szivesen tudatjuk ezt mindenkivel, hiszen nekünk igazán nincs okunk a titkolódzásra. Gondolhatja, tehát azt sem akarom, hogy a közönség gyártott hirek megbízhatatlanságának essen áldozatul. Pedig ez ebben az esetben nagyon valószinü, mert Palatin aligha fut az emiitett versenyben, sót minden való­színűség szerint csak Budapesten fog startolni. Persze, ha a mén esetleg minden megerőltetés nélkül koráb­Automobilok teljes fel­szereléssel útra készen legnagyobb vá­lasztékban min­den kivitelben raktáron Fekete Sándornál, VI., Liszt-Ferenc-tér 3. szám. Telefon 149-62. TATAY VILMOS BOOKMAKER Bécs, I., Maysedergasse 2. Telefon : 2759. Telefon: 2759.

Next

/
Thumbnails
Contents