Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-03-02 / 8. szám

1918. márczius 2. Tavaszi tervek. — Beszélgetés Mautner Viktor orral. — Fortuna istenasszony, a szerencse szeszélyesnek ismert úrnője, vajha tudod-e, hogy az emberek határtalanul kifejlődött hálátlansága veled szemben éri el csúcspontját. Vajha tudod-e, hogy bármit tész, mindenben rosszalás, átok és irigység kiséri művedet. .Megtagad, kihez hozzászegődtél, átkoz, kit eddig nem segítettél meg, s ez utóbbi még fájó irigységgel rója fel bünödül azt is. hogy emberrársai egyik-másikánál kitartasz. Tetteidre, amivel a szerencsét gyakorlod, joggal alkalmazhatnák uj variáczióban Wilde Oscaruak az öregségről mondott ama hires aforizmáját, mely szerint «az öregség tragédiája nem az, hogy mi vénülünk, hanem, hogy mások fiatalok». Ugyanez áll a te művedre, a szerencsére is, amelynek hiánya számunkra nem volna tragédia, lia mások nem élveznék a jótéteményeit. Pedig, agy-e, а szerencse épp ugy nem létező eszményi gondolat, mint jó magad, Fortuna istenasszony. Miként a te neved is elveszett a mithológia ködében, ugy a szerencse gondolata szinten elenyészik majd egy megértőbb jövő életében. Mert a sors pillanatnyi apró szeszélyeinek esetleges ingadozását leszámítva, ugy-e, mindaz, mit ma szerencsének nevezünk, csak a munka megérdemelt gyümölcse amelyért ínég kellett és kell szenvedni. Fortuna istenasszony, a te nem létező lényedre és a te általad igy nem is gyakorolható szerencsére gondoltunk mi is utunkon, amidőn a monarchia legeredményesebb versenyistállójának ownerét, Mautner Viktor urat kerestük fel. Mily sokszor hallottuk б vele kapcsolatban említeni a te nevedet, a te általad osztott szerencsét, amellyel oly hiven kitartasz ez istálló mellett. Pedig, ugy-e, tc eszményi lényeddel most is ott ülsz az Olympuson, s nem is tudod, miként hozzák ez istálló nevével kapcsolatba régmúlt idők emlékeiből élő mivoltodat. És mindaz, amit ez istállónál a, te szerencsédnek tudnak be, ugy-e, épp ugy, mint minden más, csak a szorgalmas munka gyümölcseA szorgalmas munkáé, amely az első években csak apró sikereket hozott, de most, hogy teljes erejével kibontakozhatott és felépülhetett az első évek tapasztalatain, mogtermette az irigyelt tüneményes eredményt. Megtermette azt, amire oly, sokan vágynak, de amiért oly kevesen akarnak megdolgozni, s érte áldozatot hozni. Pedig, ha a munka készsége és a pénzáldozat bőkezűsége meghozatik, eljön az irigyelt eredmény is, mint eljött és ott maradt más oly nagy istállóknál is, amelyek ma is nagy szerepet játszanak verseny üzemünkben. * J Mautner Viktor ur mosolygó arccal, a tőle megszokott előzékenységgel fogadott bennünket Ungargaesei szép palotájában. Örömmel láttuk, hogy e kiváló sporsmanen a nehéz műtét mi nyomot sem hagyott és ma már teljesen egészségesen gratulált nekünk a lap szellemében történt változáshoz. Óh ! A gratnlátió a mi kötelességünk — válaszoltuk. Tiszta szívből örülünk, hogy a betegség most már teljesen elmúlt, s ez örömünket, joggal, mindjárt az egész sportvilág nevében tolmácsolhatnék. Kedves mosoly volt a válasz e szívből jövő udvariasságra, majd Mautner ur mindjárt áttért jövetelünk céljára : — Tudom, miért keres, — mondotta — és mindjárt hozom is a jegyzeteimet. Már elkészültem a tavaszi terveimmel és minden tekintetben készségesen állok olvasóinak rendelkezésére. Ezzel át is tértünk a tavaszi tervek megvitatására és az első szó természetesen San Gennaroról esett. — A Gomba-mén — mondotta Mautner ur — ma még tetszetősebb, mint valaha. Teljesen kiforrott formájú négyéves, amely imponáló arányaival és szépségével mi kívánni valót sem hagy fenn. Tervem szerint a mén csak Budapesten jelenik meg az idén először a nyilvánosság előtt és pedig a Király-dij nyertesek történetében oly nagy szerepet játszott BatthyányHunyady-dijban, hogy azután a legértékesebb magyar verseny másodízben való megnyeróseért vegye fel a harezot. Ezt követőleg a Szt. István-dij traditionális jelentőségű futása a legközelebbi czcloin San Gennaro számára, amivel be is zárultak о ménemet illető eddigi terveim. Annyit ugyan már most is tudok, hogy legközelebbi startjául az Erzsébet kirâlvné-dijar kell kouihinátióba vennem, ám ez attól függ, hogy a mén elég jó formát mutat-e a Szt. István-dijban, miután az Erzsébet királyné-dijat nagyon nehéz feladatnak látom. — És a Szt. István-dij nem lesz épp igy elég nehéz feladat ? — Nein. A propositiók most elég kedvezőek és idősebb lótól nincs mit tartania az én ménemnek. Ami pedig a hároméveseket illeti, azoktól még kevésbbé félek. Szerintem it háromévesek — legalább amenynyire ezt én a saját istállóm lovaiból megítél hetem — körülbelül teljes klasszissal állanak az egy évvel öregebb évjárat nivója alatt, már pedig San Gennaro, mint jól tudjuk, ezek soraiból is kimagaslott. Én teháffc a Szt. István-dijban épp ugy bizton számitok ménem győzelmére, mint a Király-dijban. s hiszem, hogy ez évben szintén veretlenül térhet majd a téli pihenőre. — Ha szabad kérdeznünk, mi a véleménye Mautner urnák a mén klasszisát illetőleg ? — Mindenesetre messze a legjobb lovam volt, s őt én jobbnak tartom, mint nyilvános formái mutatják, még a formák legteljesebb kiélezése esetében is. San Gennarot ugyanis idehaza mindig magasabban próbáltam a szükséges formánál, s ez alapon állithatom, bogy 3—4 kg -mal jobb, mint azt legjobb teljesitményénék értékelése jelenti. A mén azonban mindig lusta, erős lovaglást kívánó ló volt, amelyet próbáiban szintén épp ugy teljes erővel kellett hajtania lovasának, mint a nyilvános mérkőzésekben. — Érdekes válasz ez is, — feleltük — de nem fedi egészen a feltett kérdést. Mi az utolsó két évtized legjobb lovaival szemben szeretnők hallani az elbirálást. hogy ezekkel szemben miként viszouylott klasszis tekintetében a mén Mautner ur véleménye szerint. — Patience-szal szemben mindenesetre nehezen mondhatok ítéletet — szólott a válasz. — És a mult évek legjobbjaival, Sanskrit. Tovább, Rascal stb.-vei szemben ? — Ezek egyikét sem tartom San Gennaroval egyenrangúnak, s bizton hiszem, bármelyiköjük is Tartozott volna a Gomba-mén évjáratába, az épp ugy megőrizte volna veretlenségét, mint a miként most is történt. — Hát Patience-szal szemben ? — provokáltuk most már a láthatólag került határozott válaszadást, amelyet sikerült is végre megkapnunk. - Patience, már egészen más — szólott Mautuer ur válasza. Ezt a kanczát szintén exezeptionális lónak tartom, olyannak, amelyik az utolsó két évtized bármelyik lovával bizton végzett volna, kivéve természetesen San Gennarot. Hogy kettőjük közül melyik volt a jobb, annak elbírálására semmi támpont sincs, s épp ezért én sem akarok e tekintetben — esetleg talán elfogultságtól vezérelt — véleményt mondani. Zárjuk le talán azzal e kérdést, hogy a két ló mindegyike nemének fenomenális képviselője volt : Patience az utolsó idők legjobb kanczája, San Gennaro pedig a legjobb ménje. Ez igazán elfogulatlan vélemény elhangzása után Mautner ur áttért a többi terveit illető ismertetésre. — Alagra — mondotta — az idén ismét lektildök néhány lovat, eltekintve az ott idomított telivéreimtől. Ez utóbbiak közül Celsius minden valószínűség szerint biztos résztvevője a Rákosi-dijnak, s ha itt megfelel a várakozásnak, ugy Semperrel együtt indul majd a Jankovich-Bésán-emlékversenybon is. Árpád II. és Calais, amely utóbbit befedeztetem, szintén zászlók között fognak a magyar trainingtelep versenypályáján szerepelni, mig Markhofból negy ló megy le : Meteor, Beregdal, Amerika és Tihany Az első egy még sötét négyéves Mindig— Feww.v-herélt, amelyet a Megnyitóversenyre készíttetek elő, mig Beregda.lt, a még szintén nem startolt Beregvölgy — Luff-a-Lee-mént viszont — a két legutóbb nevezet tel együtt — nyeretlen lovak számára fontartott futásokra vettem kombinatióba. — A háromévesek kérdésében hogyan áll az istálló ? I — Sajnos, nem úgy, mint tavaly ilyenkor. Közülök j szemre Adomány, Kain, Andersen és Liberia a leg- , tetszetősebbek. Különösen Adomány fejlődött sokat ; egészen kitöltötte jó rámáját, mozgása is igen jó, s tőle várom az idén a legtöbbet. Patience e rokonát, gondolom, először Budapesten a Solymári-dijban indi tom, jóllehet, itt jelentős pönalitást kell nyergébe vennie, de a magyar Kancza-dij előtt, — amelynek egyik legjogosultabb pályázóját keresem benne, — számára nincs más igazán megfelelő futás. Kain szintén nagyon sokat fejlődött, hatalmas arányú mén. ám Éva fiánál nagy kérdőjel az állóképesség, s ezért mi la majd csak a jövő dönti cl, hogy mily futásokban próbálkozom vele. Először természetesen a mértföldes konkurrentiákban kísérletezünk, lm azonban az első jelek azt mutatják, hogy a ménnek a gyorsaság és nem a stamina a jobb oldala, ugy azonnal visszatérünk vele a rövid versenyekre. Ugyanez áll különben Amadédról is. Andersent és Libérât, illető terveimet a Háromévesek nagy handicapjának próbái, illetve e verseny későbbi eredménye fogják irányítani, mig Gomagoi qualifikátiója révén a Nemzeti-Hazafldij jelöltek közé tartozik, hacsak a képesség kérdése nem teszi illuzórissá majd e minösültség igénybevételét. — Az idősebb lovak tehát, San Genuarotól eltekintve, fontosabb támaszai lesznek az istállónak, mint a derbyévjárat lovai ? Valószínűleg, bár — inint mondottam — Adománytól, Káintól és Andersentől, mai tetszetős konditiójukból itólve, igen sokat várok. Hangoztatom azonban itt, hogy e nézetemet kizárólag az exterrieurjük keltette kedvező benyomásra alapítom és korántsem az általuk végzett teljesítményekre, annál is inkább, miután Markhofbau komoly munkáról egyelőre még nem lehetett szó. Az idősebb lovak köziil viszont különösen Peter wurde intői várok sokat, amely a hosszú távolságú futásokban, azt hiszem, mindenütt számottevő kombattáns lesz. A mén nagyon sokat fejlődött, kétségtelenül javult is, s San Gennaro mellett nyilváu ő lesz a leghasznosabb lova istállómnak. Ha pedig e két ló valamelyikét baleset érné, ami reménylem nem fog bekövetkezni, ugy beugrónak Dalaj Lama marad meg, mint tartalék. Idén első sorban ez lesz a mén hivatása, mig tavalyi hivatásának betöltésére a kisebb konkurrentiákban Scheitant szántam. Fürge iiának mi pönalitása sincs, igy valószínűleg méltó utódja, lesz az ötéves Rising Crtes-niénnek. Nagyon sokat várok még Florettöl, amely jobbnak ígérkezik, mint eddig. E mént neveztem a Przedswit handieapra, amelyben még, Hát-ha és Colibri között is választhatok, hiszem azonban, hogy a legjobb Florett lesz. Artiget az idősebb kanczák részére fen tartott futásokra készíttetem elő, mig Chouan és Kertbeny kisebb handicapokban próbálkoznak zabot keresni. — A kétévesek tekintetében hogyan áll az istálló ? — kérdeztük ezután. — .lói. Van néhány fiatal teliverem, amelyektől igen sokat várok, s reményiem, nem hiába. - — Nem lennénk indiszkrétek, ha mindjárt az egyes nevek után érdeklődnénk ? — Korántsem. Mindenképpen, készséggel állok rendelkezésükre, inert nekem nincs titkolni valóm. ' Nos, tehát a fiatalok közül nagyon tetszik nekem Asra. Margate Robert le Diable után származó fia, mely nyilván tavaszi ló lesz. Épp az ellenkező áll e tekintetben Éva ugyané méntől származó ménivadékáról, FI Diabloról, mely hatalmas, nagyon késői lónak Ígérkezik. Rendkívül impónáló arányokban alkotott, erős, nagy ló a könnyű és gyors Huugaria Prince Olajtól származó fia, Örök harag is, s ez szintén még időt kíván. Nemzeti, a Veles—Nem-mén, az eddigi terv szerint a Baltazzi emlékversenyre készül. Ebből is gondolhatja, az eddig látottak után, ez a legjobb tiafal mén az istállóban. Hasznosnak ígérkezik még egy másik Veles-mén, az Enigmából nevelt Velőit is, de ez nyilván korai ló Jesz. A fiatal kanczák közül elsőnek Blenheim nevét említem fel. Badacsony e Robert le Diabletól származó féltestvére, azt hiszem, külön klasszist fog jelenteni nemtársai sorában, feltéve, hogy meghozza a szükséges fejlődést. Igen gyors kanczana к ígérkezik a yearling próbáknál szinte tüneményesen sebesnek mutatkozott Valentine, a sajnos ко rán kimúlt Prince Ola f leánya Marguerite de Valoisbót. Klasszis-kanczáf sejtek Faith esika.jában. Finnmarkban is, nemkülönben a Llubar—Hedjirahól S7.üvmazó Medineben. Hangoztatom azonban, hogy e nézeteim nagyobbrészt pusztán csak a szem ítéletei, ame lyekot pedig a zöld gyep eredményei néha nagyon is korrigálnak.