Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-02-15 / 6. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1818. febrnár 15. 70 _ _ f ЯПУТГ^-'-ТС*-»

—- -"ЯГ

— " • 1 ' 1 ~ verseny időpontjára valószínűleg rugalmas legyen, vagyis már magában is némileg vizenyősebb helyen feküdjön, a verseny időpontját pedig hozzuk összhangba az illető vidéken megfigyelt átlagos idójárás«al. Akkor rendezzük tehát a versenyeket, a mikor nincs túlságos szárazság, ha pediglen nagyon is vize3 lenne a talaj, ugy a nyár legmelegebb hónapjait is választhatjuk. A mázsálóról és a közönség némi kényelméről természetesen feltétlenül gondoskodni kell, mert az előbbi nélkül az üzem elveszíti komolyságát, az utóbb emiitett hiányában pedig nem számithatunk a közönség szükséges érdeklődésére. Mert a vidéki versenypályáknak közönséget is kell nevelniök a magok számára. A régi nivó e tekintetben nevetséges semmiség, s az érdeklődésnek ily fokon való megmaradása illuzóriussá tenne minden további fáradozást. E czélból szükséges az is, hogy a versenypályákhoz kellő számú és megfelelő közlekedő eszközökről gondoskodjunk. Oly városokban tehát, a hol villamosvasút van, a versenypálya megválasztásánál ennek valamely végállomáshoz való közelségre is figyelemmel kell lenni, hogy a villamos vasútnak a versenypályáig leendő meghosszabitására ese'leg reá lehessen venni az illető társaságot. E most leirt mondatunk ugyan túlságos optimiztikusan hangzik, de ha nem gondolkodunk igy, a nagy kérdésben sohasem remélhetünk jelentős sikert. Részünkről tehát kombináczióba veendőnek tartjuk a villamos üzemek kitolásának lehetőségét, amit az illető társaságoknál bizonyos csábításokkal, közösen, viselt költségekkel lehetne elérni. Az előbbi fejezetben foglaltakból önként értetődik, hogy a versenynapok száma sem maradhat meg a régiben. A mig ugyanis csak egykét napos versenyekről lehet szó egy évben, addig szó sem lehet oly áldozatról, a milyent az előbb emiitett követelmény magával hoz. De e mellett a sport komolysága szintén megkívánja az e tekintetben való fejlesztést, s itt nyugodtan újra megállapíthatjuk, hogy a mig a nagyobb városokban nincs négy-öt, sőt esetleg több napos versenyseason, addig nincs is kilátás a vidéki üzem legkisebb sikerére sem. Jóllehet ez is optimiztikusan hangzik, meg vagyunk róla győződve, hogy kellő propaganda és kelló vezetés mellett el lehet ezt érnünk. Városaink közül Nagy-Várad, Debreczen, Szeged, Temesvár, Arad, Pozsony, esetleg Szabadka feltétlenül kibírnának egy vasárnap-kedd-csütörtökvasárnap versenynapjaiból megalkotott egy hetes meetinget, a melyekre azután a kis istállók is szívesen küldenének lovakat, a sport tehát jó lehetne, ez pedig nevelnó a vidéki sportsmanek nyilván gyorsan növó táborát. Hogy ez uem utópia, mutatják a más sportok terén, különösen pedig a labdarúgás sportjában elert vidéki eredmények, a melyeket joggal irigyelhetünk az élelmesebben dolgozott emhersport művelőktől. Pedig a lósport helyzete az embersportokkal szemben nyilván jóval kedvezőbb, miután a dolgok természetében rejlő csáberejéuél fogva kétségtelenül nagyobb vonzerőt gyakorol az emberekre, mint akár a legjobban felkapott embersport, a labdarúgás is. Hogy azután ez valóra is válljon és mindezt sikerrel lehessen életre kelteni, az a jövendőbeli czentralizácziós vezetésnek leend a feladata. Magánál a versenyüzemnek megszervezésénél viszont feltétlenül szükséges, hogy az aránylag olcsóbb költségek csábitólag hassanak a kisebb istállókra, amelyek igy remélhessék kiadásaiknak legalább is jó részben való megtérülését. E tekintetben tehát újra jelentős feladat hárulna a központi titkárságra, hogy az istállóbérek, szállodaköltségek és más szükségletek árai ne emelkedjenek tul az illető versenyhelyek szokott árain, szóval elmaradjanak, vagy legalább is erősen redukálódjanak a versenyek alkalmával nagyon is szokásos konjuuktura kihasználások. A propoziciókat a végletekig kell élénkíteni, hogy a chanceok lehetőleg minél inkább kiegyenlítődjenek és handicapokat is kell a programmba iktatni, anélkül azonban, hogy a suly el fog adások külön terhet ró'iának az istállókra. A lovaglási dijakat is lehetne a sikversenvekben a két lovaregylet szabályai e tekintetben való pontjainak megváltoztatásával esetleg mérsékelni, de sokkal fontosabb volna ennél a vidéki sportnak az urlovassporttal kapcsolatba hozatala. Urlovassportunkról irt, mult héten megjelent csikkünkben említettük volt, hogv az régi nívóját csak a vidéki versenyek emelkedésével kapcsolatban érheti el. Most viszont azt állíthatjuk, hogy a vidéki sport csak az urlovasport felkarolása révén számithat a kellő sikeres munkálkodásra, a két ügy a fejlődésben tehát, szerintünk, szorosan egymásra van utalva. Áz urlovasvetélkedések lehetősége ugyanis sok terhet le vesz az istállók vállairól a lovaglási dijak elmaradása révén, emellett a lovagolni vágyókból is nyilván mihamar toboroz néhány kisebb istállót. E kérdésben azonban fontos az, hogy az urlovasgárda minél szélesebb alapokon fejlődhessen. Távolról jövó urlovasokra ugyanis a költségek miatt nem lehet kelló mértékben számítani, az illető vidékek urlovasai pedig a sűrűbben lovaglókkal szemben nyilván háttérbe szorulnak a gyakorlat hiányában. Ezt kell tehát kellőleg kiegyenlítenünk, odahatva, hogy minden vidéki versenytér környékének meglegyen a maga specziális kezdő urlovasgárdája, s ebből válhassanak ki az arra jobban hivatottak, kik teljes odaadással kultiválják majd, saját anyagi kiadásuk daczára, e nemes passziót. Ily alapon azután mindkét kérdésnek hasznos megoldását találjuk meg : egyszerre állítjuk talpra urlovas-sportunkat a vidéki versenyekkel, s helyes útra tereljük a deczentralizáczió régóta vajúdó kérdését. Az istállók kedvét ezeken kivül még azzal is emelnünk kell, hogy egy-egy körzeten belül közeli időpontokban rendezzük meg a versenyeket, s ezzel mérsékeljük a szállítások kiadását. Igy például Debreczen után közvetlenül következzen Nagy-Várad, eztkövetőíeg Szeged, azután Arad, az egyes istállók tehát mintegy tervszerüleg megalkotott körúttal bonyolíthatnák le egész évi programmjukat. E mellett a kormány is rendelkezésre bocsáthatna kedvezményeket és pedig például azt, hogy a vidéki versenyekre szánt telivérek szállítása még a versenylovak kedvezményes szállításánál is valamivel mérsékeltebb lenne, körülbelül ann>i, mint a katonalovaké. A vidéki versenyegyletekn^k ezenkivül, hogy a környék érdeklődését emeljék, mezőgazdaversenyeket is kellene rendezniök, a mivel az orszásroslótenyésztésnekisnagyszolgálatottennének. Természetesen nem a régi formákban gondoljuk ezt sem, hanem ugy, hogy e futásokban csak olyanok vehessenek részt, saját maguk által tenyésztett lovaikkal, akiknek csikói a körn> ék tájtajtájának megteremtendő törzskönyvében, vagy a szintén feltétlenül megszervezendő félvérméneskönyvben szerepelnek. Ez a modern lótenyésztésnek immár feltétlen követelménye, s példáját nem is kell messze keresnünk, miután —igaz még csak részben — Ausz triában Merhal altábornagy mindenre kiterjeszkedő zseniális szervező képessége megteremtette azt, s rövid időu belül biztosan a tökélyre fogja segíteni. E tény pedig nagy jövó perspektíváját rejti magában s alkalmas arra, bogy lótenyésztésünk egykori nagy hirnevét árnyékba szorítsa szomszédaink javára. Mindezek megteremtéséhez azonban olyas valami kell, a mi a vidéki versenyegyleteknél, sajnos, nincs meg és ez a pénz. Ezt azonban eló kell teremteni és pedig hitünk szerint ugy, hogy a kormány bocsásson a mindinkább jobban és jobban szaporodó fogadási adókból jelentős összeget a vidéki verseuyegyletek megalakítandó országos szövetségének rendelkezésére, amely azután a szakkörök igénybe vételével szervezhesse meg a szükséges propagandát és teremtse meg a vidéki sport létalapját. E tekintetben bizton hisszük a Magyar Lovaregylet is szintén készséggel áll majd a vidék" oldalára, nemkülönben erejéhez mérten a most már hatalmas másik vezető egyletünk az Urlovasok Szövetkezete is. Mindezek, az itt elmondottak, természetesen csak rövid vázai a nagy egésznek. E c/ikk nem is azért íródott, hogy kész tervet adjon, sót még tanácsoknak sem szabad tekintenünk. Czélunk a leirottakkal mindössze az volt, . hogy újra életre keltsük az ügy iránt szeretettel viselkedő szakkörök ma kissé szunnyadó érdeklődését és megindítsuk a tárgy felett feltétlenül szükséges vitát. Épp ezért, fejtegetéseink végén még egy kérésünk is marad fent és pedig az, hogy a kit érdekel e nagy ügy fejlődése, szóljon hozzá, s a szakvélemények kicserélésével keltsük életre azt, a mit eddig nem volt alkalmunk megszervezni. F. Séta az alagi istállókban. Lágy tavaszi szél enyhe fuvalma váltotta fel & héten a zord hideget, s a szürke hófelbök helyén csöndesen uszó bárányfelhők mögül aranyos napsugár villant le Alagra. A czikkázó aranykévék pedig egyszerre talpra állították az egész trainingtelepet. Megélénkült újra minden : az első tavaszias nap máris kicsalta az istállók lovait az udvar egyhangúságából. Itt az ideje tehát, hogy mi is elinduljunk körutunkra az istállókba, s beszámoljunk olvasóinknak arról, amit láttunk és ellesni próbáltunk a lovak fejlődéséből. íme, kezdjük : A Szigeti-istálló. Szigetinél mindenekelőtt a lovak kitünö gondozottsága és ápoltsága ötlik szemünkbe. Azonnal észre vehetjük a lot tagjain, hogy közöttük nincs mostoha gyermek, mindegyikkel egyformán törődik mesterük, jóllehet a sok jó ló között néki a rosszakból szintén épp ugy kijutott, mint másoknak. Sorra véve az istálló lovait, a sort Szélmalommal kezdjük, mint a Przedswit-handicap egyik kandidátusával. Az öreg herélt friss, mint mindig. Tréfái most is örökké veszélyeztetik a rajta ülő lovasok biztos egyensúlyát, de mindennek daczára e sorok irója már nem tételezi fel benne azt a nagy gyorsaságot, ami egy olyan verseny, mint a Przedswit-handicap megnyeréséhez szükséges. A szintén korai eseményekre, sót talán ugyancsak az emiitett versenyre készülő Gádoros jobban imponált nekünk az előbbi öregnél. Rajta az izmok már ma szépen kifejlódöttek, s e körülmény hinni engedi, hogy a korai események egyik legfittebb lova lesz ez a Gomba-mén. Bankár öcscse imponál hatalmas arányaival. Balesetét már kiheverte, de véle a tavaszi eseményekben, legalább az eddigi tervek szerint, aligha találkozhatunk, miután az istálló számára már most kitűzte fó- és egyúttal végczélul az Ausztriadijat, в ezért a ménnel szemben kímélettel lesznek. Comtesse Titi exterrieurje szerint már ma minden ménesnek diszére válna, ám az istálló még min" dig abban reménykedik, hogy a kancza kifutja egykori várva-várt formáját, s akkor, egy handicapseries megnyerése után, mai eminens handicapsulyáról a top weightre csúszva fel, méltó buosut mondhat a zöld gyep mérkőzéseinek. Kortársa, Vérvirág szintén nem sokat változott, s róla inkább azt jegyezhetjük fel, hogy valószínűleg már Alagon starthoz fog állani. A náluk egy évvel ifjabb Szurmay még mindég a régi rakonczátlan telivér, lábán gyürütetem mutatkozik, a mely azonban még nem befolyásolja akcziójában. Ám, ha a temperről beszélnénk, itt már több kivetni valót találnánk a heréltnél, mert ha csak rakonczátlan lenne, de menni annyira akarna, mint amennyire nem, ugy nyilván egyik legjogoeultabb pályázója lenne a Przedswit-handicapnak. Az Ószi ur tulajdonát képező háromévesek sorából Gábor diák szépen fejlődött, csak mélység tekintetében hagy fenn kívánni valót, ám ennek daczára gyors ló benyomását kelti. Makkhetes jóformán teljesen megmaradt a tavalyi igen rövid, tehén állású, hosszú lábu ménnek, mig Tökmag szép kompaktságát kissé nyerges háta teszi némileg disszonánssá. Vitézről mi jót sem mondhatunk. Fecském, Bankár öcscse teljes testvére, bár elég szép kancza, exterrieurben ép oly kevéssé hasonlit bátyjára, mint képesség tekintetében. Jegykendő szép, erős kancza, késői lónak látezik, s szőrben is rosszul áll. Épp az ellenkezőjét kell e tekintetben feljegyeznünk Pereputtyról, amely mint kancza is szép lenne, lia nem volna szarvas-nyaka. E lot kétévesei között nem igen lesz rossz ló. Igen tetszetős közöttük egy Bankár-mén, Bank, amely most még kissé nehéz, de nemes vonalú, szép sárga telivér. Eb ura fakó igen szép Beregvölgyivadék, apjának szakasztott mása. Sajnos, a mén novemberben munka közben elbukott és bal lapoczkája megsérült. A sérülés helyén az izmok nem fejlődtek ki teljesen, különben azonban kiheverte balesetét. Tapasztalt trainere e baleset daczára is sokat vár tőle, de a mént mindenesetre csak késón láthatjuk majd a startnál. Az utolsónak maradt mén, Zabszem, vékonvpónzü ló, amely valószínűleg eladó-