Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-11-21 / 111. szám

564 tás időpontját szabályozzák, ezek tehát mellé­kes részletkérdéseket tartalmaznak. Az istállótulajdonosok körében még nem ala­kult ki egységes akczió, csak egyes csoportok magánjellegű eszmecseréiről lehet szó. Itt, álta­lában megállapíthatjuk, nem kívánnak a fen­tiekhez hasonló radikális újításokat, sőt a Magyar Lovaregylet exlusiv körébe való bejuthatás kiforceirozását sem penditették meg. Az istálló­tulajdonosok inkább csak a vezetés eddigi rendszerének megszüntetését kívánják és a régi vezetők közül általában a legexponáltabb­nak, gr. Csekonics Gyulának, személye ellen sem emelnek oly kifogást, hogy ne tarthatná meg mai poziczióját. Jogot kivannak ellenben a vezetésben való részvételre, s van egy terv, a mely külön klub megalakításával foglalkozik, s ezen csoportosulás vezetősége venne részt azután a versenyüzem irányításában. Felvetődött azon­kívül olyan gondolat is, hogy a Magyar Lovar­egylet és az istállótulajdonosok közösen válasz­szanak a Németországban működő Technische Komission-okhoz hasonló bizottságot, még pedig a Magyar Lovaregylet jelölné ki az istállótulaj­donosok kiküldöttjeit, viszont az istállótulajdo­nosok a Magyar Lovaregylet kebeléből kiküldendó bizottsági tagokat választanák meg. Szóba kerül­tek a Francziaországban életben levó «Comité de Course»-ok intézményei is, a melynek tagjait vagy a földmivelésügyi kormány egymaga nevezné ki, vagy pedig egy tagot a lótenyész­tésügyi főosztály delegálna, mig a többiek az érdekelt szakkörök csoportjainak választottjai lennének. Általában meg kell állapítanunk, hogy, az Újságírók Turf-Szindikátusának propozitióival ellentétben, az érdekelt szakkörök nem kívánunk oly radikális újításokat, a melyek az eddig mű­ködött egyletek autonom jogait a belső viszony­latban érintenék. Annál erősebb ellenben az az áramlat, a mely az oiszág versenyüzemének általános vezetését egy bizottság kezébe óhajtja letenni s valószinü, hogy ily eszmemenet körül csoportosul az ügyre befolyással biró körök többsége is. A Magyar Lovaregylet vezetőségének szán­dékolt újításait nem ismerjük. A mai demokra­tikus áramlat azonban bizonyára itt is megtette a maga hatását s nem hinnők, bogy e részről a követelményekkel szemben fokozott nehéz­ségeket támasztanának. Az exclusivitas feladása találhat esetleg erősebb ellentállásra, de a ve­zetés átadása, illetve a legfelsőbb vezetésben való résztvétel jogának elismerése, itt is bizo­nyára modern vezérelvként akczeptálódik majd. Részünkről mindenesetre azzal az eszmével szimpatizálunk legjobban, a mely az összes ér­dekeltek bevonásával megalakítandó vezető bizottság gondolatát teszi magáévá. Az eddigi versenyegyletek belső életének megváltoztatása ugyanis szerintünk nem volna jogos demokra­tikus eljárás, mert a hogy a szakszervezetek munkásainak meg van a joguk ahhoz, hogy különálló szervezeteket alkothassanak, ugy ezt a felsőbb regioknak sem lehet megtiltanunk. Az azonban viszont kétségtelen, hogy egy országos jelentőségű nemzetgazdasági intézmény vezeté­sében való intézkedés joga nem lehet egy elszi­getelt társadalmi osztály kiváltsága. A vezetésre mindenütt, igy a versenyüzem­ben is csak egy dolog qualifikálhat és pedig a rátermetség, minden cimre és rangra való tekin­tet nélkül. Ha valakit a rátermettsége praedes­tinál a vezetésre, ugy az ügy érdekében oda kell őt állítani, legyen a legszegényebb polgár­elemek közül rvaló, vagy viselje a czimek egész sorozatát is. Es csak az igy megalkotott csoport vezetheti tovább a demokratikus kívánalmaknak megfelelően az ügyeket. Az eddig működött versenyegyletek autonom jogai saját beléletükre vonatkozólag azonban a jövőben is teljes mér­tékben életben maradhatnak. Ezek az egyletek bocsájtanák azután a szükséges eszközöket az általános vezetéstvégző bizottság rendelkezésére. A versenyek kiirását magát szintén az egy­letek eszközölnék, mint a hogy igy van ez Német­országban, Angliában és egyebütt is, de a végső jóváhagyást a bizottság adná meg. Ez gondos­kodna azonkívül a fölösleges jövedelmek kellő ellenőrzéséről, esetleg annak miként való fel­használásáról. A pályahasználati engedélyek megadása szintén e bizottság hatáskörébe tar­tozna, úgyszintén a lovaglási engedélyek meg­adása, a hivatalos versenynaptár, a méneskönyv kiadása stb. Ugyanez a bizottság adná a ver­senyek stewardjait is. A kétségtelenül elavult versenyszabályok átdol­gozása viszont legczélszeriibben az összes érde­kelt körök bevonásával történhetik s az igy készült tervezetet végső foruinon a fentebb em­lített bizottság fogadná el, illetve adná tovább a földmivelésügyi kormány jóváhagyására. Ha pediglen a verseuyegyletek autonom jogait a kormány tovább nem tartaná fent s a szerin­tünk nem jogos feloszlatás mellett döntene, ugy csak egy helyes megoldást gondolunk. Sze­rintünk ez esetben csak a versenyüzem teljes államosítása következhet be, a földmivelésügyi kormánynak a lótenyésztésügyi főosztály kere­tében megalkotandó versenyügyi osztálya és egy versenyügyi bizottság vezetése alatt. ÚJÍTÁSOK LÓTENYÉSZTÉSÜNK ÜGYMENETÉBEN. Beszélgetés Podmaniczky Gyula báróval. Megszűnnek a méntelepek. Â fedezőméneket mind váilalkozóknak adják ki. A földmivelésügyi kormány ügető ménekről is gondoskodik. Hazánk nemzetgazdaságában a lótenyésztés, mint jól tudjuk, mindig a legjelentősebb ténye­zők sorába tartozott. Ma, a kettős monarchia teljes szétbomlása után e kérdés még nagyobb fontosságot nyert, a mennyiben a pénzügyi viszonyaink alakulására oly jelentős befolyással biró exportok között a lótenyésztés a legjobban előtérben lévők sorába emelkedett. Ma alig akad hazánkban öt-hat más czikk, a mely a kül­kereskedelemben oly mértékben jut majd sze­rephez, mint lóexportunk, feltéve, hogy lóte­nyésztésügyiiuk menetét mielőbb a mai kor kí­vánalmainak megfelelő kerékvágásba juttatjuk. Országos lótenyésztésünk ugyanis a háború kö­vetkeztében óriási károkat szenvedett s ezek helyrehozásához, illetve pótlásához nagy erőkre vau szükségünk. Erőteljes, czéltudatos munká­val azonban uyolcz-tiz év alatt nagyrészt helyre állithatjuk a régi viszonylatot s e mellett a ren­des viszonyok beálltáig is jelentős lóexportokat bonyolíthatunk le, jól lehet abból a kontigensből, a mely a háború megkezdése előtt az ország lóállományát képezte, valószínűleg több. mint egyharmadrész elpusztult. A földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési főosztályában jól tudják, mily nehéz feladatokat rónak e nehézségek a szakkörökre s odafönt Podmaniczky Gyula báró osztályfőnök vezetésé­vel nagy aparatussal folyik a munka a tervek kiépítésen. Podmaniczky báró e tervekről hosz­szabb beszélgetés folyamán nagyjában pontos képet adott nékünk és ismertetésének jelentő­sebb részeit az ügy fontosságára való tekintettel a maga egészében itt közöljük : — Az országos lótenyésztés újjáépítésénél — kezdte volt Podmaniczky báró — a mai kor követelményeinek megfelelően teljes mértékben a demokraczia igényeit tartjuk szem előtt, a mi annál könnyebb lesz, mert eddig is ezt az állás­pontot foglaltuk el e kérdésben. Nem jó han­goztatnunk a régieket, mert maradisággal vádol­hatnak bennünket, de a lótenyésztés ügyében ma is bátran hivatkozhatunk arra, hogy annak nagyemlékű reorganizatora, Kozma Ferencz szin­tén a lótenyésztés zömének a nép kezébe való letételét taitotta fontosnak, mert a tömegter­melést csak igy szolgálhatjuk. Ugyanezeket, a jövőbe annyira előrelátó gondolatokat tartottuk meg mi is irányelvünkként s jóllehet el kell ismernünk a nagy ménesek hatalmas munkájá­nak jelentőségét is, az oroszlánrészt a kisgazdák munkássága tette ki a lótenyésztésben, őket kell tehát első sorban segítenünk. A nagy mé­nesek a háború alatt jelentós áldozatokat hoz­tak a reproduktorok nevelésével, e mellett eze­ket, hogy a tenyésztésben való visszaesést meg­gátolják, a piaczi árhoz viszonyitva minimális áron bocsájtották az állam rendelkezésére. Ezért a munkásságukért a legmesszebbmenő elismerés illeti meg őket, de mert reájuk a jövőben is csak mint reproduktor nevelőkre számithatunk, újólag hangoztatom, első sorban a tömegtermelőkre a kisgazdákra kell gondolnunk. — A kis gazdák segítése ösztökélt beunünket akkor is, a midőn 1912-ben — az én kezdemé­nyezésemre — megkezdettük volt a méneknek a községek és kisgazdák részére való kiadasát, Az első próbák e téren a hidegvérű ménekkel, a hidegvérű tájfajták körleteiben történtek, s elmondhatom, a legteljesebb sikerre vezettek. A bérbe adott mének egészségi állapota sokkal jobb volt, mint a fedeztetési állomásokra kikül­dötteké, az elhullások száma csökkent, mig viszont a fedezések száma emelkedett, a nél­kül, hogy e tény hátrányos befolyást hagyott volna maga mögött. E mellett a mének okszerű, hasznos gazdasági munkát is végeztek. — Az 1917. évben a hidegvérű körletekben szer­zett tapasztalatok alapján a verseczi méntelep­osztály területén is megkezdettük volt a mének­nek kisgazdák részére való kiadását. Itt ugyan­azon tapasztalatokat szereztük, mint amiket fentebb vázoltam, s azt állapítottuk meg, hogy a mének egészségi állapotát a jobb és az egész év alatt egyenletes takarmányozás számlájára kell irnunk. A fedeztetési állomásokra való ki­ée beszállítás, a bewaggonirozások, a takarmány változások, stb. viszont mind erősen káros hatás­sal járnak, Idén e tapasztalatok után az emiitett ménteleposztá/y egész állományából cca. 600-at adtunk ki vállalkozóknak, s ha a mostani álla­potok be nem következnek, a jövő fedeztetési idényben, a Krassó-Szörény vármegye számára fentartott negyven darabot kivéve, a méntelep­osztály valamennyi méujét kiadtuk volna. — A méneknek vállalkozók részére való kiadása természetesen csak lassan haladhat előre, mert nagy fe előséggel jár. Le kell azonban szögez­nem, hogy a kellőleg megválogatott kisgazdák kivétel nélkül a legnagyobb szeretettel és gond­dal bánnak a nékik átadott ménekkel. A szerb, német, tót nemzetiségű vállalkozók épp oly büszkék ménjeikre, mint a magyarok, egyforma nagy kímélettel bánnak velük, s igy a méneket minc(pnütt a legjobb állapotban találtuk fel. — A vállalkozók részére való ménkiadásokra a jövőben még nagyobb súlyt kell helyezuüuk, mert az állami menesek vezetése — a had­sereg viszonyainak uj alakulása következtében — nem maradhat meg a mai viszonylatban. A hadsereg eddig is elég szűkösen bocsáj'otta rendelkezésünkre a lótenyésztés ügyeinek ellá­tására szükséges legénységet, most pedig, a katonaság állományának a minimumra való csökkentése miatt, e szűkös kontingensre sem számithatunk. Miután pedig az állami lótenyész­iutézményeknél polgári szemelyzetnek nagyobb arányokban való alkalmazása úgyszólván leküzd­hetetlen nehézségekkel járna, vezérelvként kell kimondanunk azt, hogy a méneket ezentúl vállal­kozóknak adjuk ki. Az állam a jövőben tehát csak gondoskodik a reproduktor kontingens meg­teremtéséről, egyrészt az állami ménesekben való nevelés, másrészt pedig a tenyésztőktől történő vásárlások utján, de az összegyűjtött anyagot azonnal tovább is adja a községek és kisgazdák kezeibe. — Polgári személyzettel a fedeztetési állo­másokat fentartani nem lehet, hiszen ha három lóra számítunk csak egy-egy embert a lovak gondozásához, egy méntelepen kb. 110 sze­mélyre lenne szükség. Már most vegyük a méneknek az egyes állomásokra való kiszállítása esetén a családokról való gondoskodás szük­ségességét, azonnal átláthatjuk a helyzet tart­hatatlanságát. Epp ezért a méntelepek rend­szerétől el kell térnünk. — A vállalkozók részére történő kiadásnál viszont a méntelepek szükségtelenné vállnak s csak méntelep-kereteket kell felállítanunk, ugy mint az Nagy-Kanizsán történt. Egy-egy ilyen kerethelyen kb. husz mén számára kell helyet biztosítanunk s itt a fiatal, legközelebb kiadásra kerulo mének és a visszaadott reproduktorok nyernenek időleges elhelyezést, a mig a vállal­kozokhoz kikerülnek. Ez az uj irány nagy meg­takarítással is jár majd, s miután a hidegvérű tajrajta-teruleteu bevált, az egész ország terü­leten sikerrel alkalmazhatjuk. Az uj állapotokra való átmenet azonban hosszabb időt vesz majd igénybe, mert — mint fentebb emiitettem — nagy felelősséggel jár s a megbízhatatlan ele­mekkel szemben jogos elővigyázatot igényel — A meneskar tisztjei, esetleg mint polgári alkalmazottak, Természetesen megmaradnak" hi­vatásuknál Feladatuk a jövőben az elleuórzős es szervezés nehéz munkája lesz. — A mi viszont a nemes fajú lovakat illeti ¥

Next

/
Thumbnails
Contents