Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-11-05 / 109. szám

ES ï EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szövetség s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. A Magyar Ügetőtenyésztők és Istállótulajdonosok Országos Egyesületének hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 100 korona, jannár 1 és julius 1-én kezdődő félévre 50 korona ; a január l-től márczius 31-ig és az október l-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 22 korona; az április l-től junins 30-ig és a julius l-től szeptember 30-ig terjedőnegyedévre 35 korona. Más országokra: félévre 60 korona. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. 109. szám. Telefon-szám : Szerkesztőség: 145-92. Kiadóhivatal. József65-83. Budapest, 1918 kedd, november 5. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. Éljen a független Magyarország! Imádott hazánkon október harminczadikán végig zúgott a forradalom hatalmas, pusztítva épitö vihara. Budapest népe és magyar ajkú katonasága egy szivvel, egy lélekkel csoportosult a Nemzeti Tanács mögött, életet adva a kényuralom, a katonai erőszak mindent fékentartó akarata előtt előbb csak rejtve, majd később mind bátrabban hangoztatott gondolatának. A Szabadság hajnala virradt reánk, megdöntve a kettős monarchia annyira gyűlölt államegységét, a kizsákmányolás kényuralmát, amely bennünket a Habsburg-ház trónralépte óta Ausztria kényekedvére kiszolgáltatott. Szivünk határtalan örömével fogadjnk az átalakulást, amely egy csapásra meghozta az áhitozó emberiség vágyálmát, a békét is. Magyarország független szabadsága most mar biztositva van, de a munka napjai még nem multak el. Az átmenet az uj rendszerbe nagy megrázkódtatásokkal járt s ha a fővárosban úgyszólván vértelenül is folyt ez le, a vidéken a bomlás pusztításai még tartanak. De a rend helyreállása most már napok, talán órák kérdése s a maga teljességében bontakozhat ki a boldog, független Magyarország, amelyet emberöltők küzdelme, vágya oly sokáig hiába remélt. Mi pedig, akik az eszme diadaláért szintén hevülten küzdöttünk, boldogan kiálthatjuk : Éljen a független Magyarország ! Éljen a Nemzeti Tanács! Éljen a magyar Köztársaság! I Gr. Tisza István I Neve az erőszak uralmát jelentette s a Gépfegyver szintén elitélendő erőszaka ontotta ki tartalmas, értékes életét. Politikai meggyőződése nem egyezett a mienkkel, de nem tagadhatjuk meg róla, a legértékesebb magyar politikusok közé tartozott, a ki az ő legjobb meggyőződéséből, a hazaszeretet fanatizmusával dolgozott a mindnyájunk által hőn szeretett magyar honért. Eszméi tévesek voltak. Fanatizmussal hirdetett hite és eljárása tulajdonképpen a haza kárára szolI gált és tévhite, hála az ellene csoportosult erőknek, megdőlt. Uj, helyes felfogás lőn úrrá e honon, a mely meghoeta a vágyva várt függetlenséget s néki buknia kellett. Mint igazi hős halt meg, amint ugy is küzdötte végig politikai karrierjét. A tartalmas, értékes embernek elvesztése még politikai ellenfeleinek is fájhat, de a magyarság igaz eszményi szabadsága érdekében talán jobb, hogy a sajnálatos és elitélendő erőnek könyörtelen Ítéletével a régi eszmény megsemmisült. A reaktió embere volt teljes mértékben s ezért állandó veszélyt jelenthetett volna a haladásra. Működése mindazonáltal teljes mértékben bámulatot, csodálatot érdemel. Ö igazán meggyőződésből és nem érdekből vivta hatalmas harczát s épp ezért veszélyesebb volt a függetlenség harczosaira, mint bárki más, ki szolgalelküségének hitvány ságával küzdött a bukott eszméért. Mi pedig, akik mint sportsmant ismertük gróf Tisza Istvánt, még fokozottabban sajnálhatjuk gyászos végét. A sport lelkes, rajongó hive volt. Kitűnő lovas, s mint versenylovas is eredményeket ért el. A lótenyésztésben is sikerei voltak. Mi joggal gyászolhatjuk meg gróf Tisza Istvánt, akinek akaraterejét, eszét bámulni kellett mindenkinek, lett legyen az barát, vagy ellenfél. Nyugodjon békével. LÓTENYÉSZTÉSÜNK ÉS VERSENYÜZEMÜNK JÖVŐBENI RLRKULRSR. Teljes függetlenség a versenyüzemben. Szocziális átalakulás. Viszonylatunk a szomszéd államokkal szemben. A magyar méneskönyv folytatása. Kettős monarchiánk államalakulata immár a múlté. Elszakadásunk Ausztriától] végleg befejezett tény. Politikailag és nemzetgazdaságilag tehát függetlenül disponálhatunk érdekeink felett s igy természetes az is, hogy lótenyésztésügyünk kérdéséhen, első sorban pedig telivértenyésztés ügyünk és versenyüzemüuk kérdéseiben szintén átalakulásnak kell bekövetkeznie. Ma mindaz, a mi még néhány nappal ezelőtt helyes és czóltudatos dolog volt, idejét multa értelmetlenség, amelyet félre kell dobnunk az útból. Ma nem haladhatunk egy uton sem a telivértenyésztés, sem a versenyüzem kérdéseiben Ausztriával, annál kevésbbé sem, mert szomszédos egykori társországunk darabokba szakadva és egyes részeivel külön államalakulatokat alkotva, mind külön-külöu érdekrészeket képvisel e téren is. Ausztria lótenyésztése apró részekre szakadt, telivértenyésztóse szétforgácsolódott s ezzel együtt a vele szorosan együtt élő versenyüzem érdekei is széttépódtek. Eddig Aüsztriában Bécs volt a versenyüzem terén egyedül számottevő tényező, ma — ha az aj államalakulatokká szakadtf részekben a hegemóniát meg is tartja — a helyzetnek egészen máskép kell alakulnia. A cseh-szlovák állam a telivértenyésztésben szintén számottevő részt követel magának, világos tehát, hogy a versenyüzem kérdésében is lépést kell tartania. Prágában most jelentős versenyüzemet kell életre keltenie az eddig is agilis cseh versenyegyletnek, a melynek kezei most felszabadultak. Bécs viszont anyagi okokból ugyan fent tudná tartani versenyüzemének nívóját, de az egyes uj államalakulatok érdekeinek nyomása kétségtelenül ugy nehezedik majd reá, hogy a politikai és államalakulati előnyök okából, versenyüzemének jelentősége feltétlenül csökkenni fog s egykori részeivel szemben jelentős konkurrencziát lát majd maga előtt. Magyarország és vele Budapest jelentőségének e téren viszont épp ellenkezőleg még nagyobb fokra kell emelkednie. Ma domináló szerepünk még nagyobb lesz a kettős monarchiából alakult államokon belül, sőt e téren mondhatnók egyeduralmunk született meg a forradalommal a Németországtól keletre és délre eső államokkal szemben. Ezt az előnyünket természetesen ki is kell használnunk s telivértenyésztésünk, valamint versenyüzemünk kérdéseinek részleteit ugy kell újjászerveznünk, hogy vele igy adódott előnyünk minél több hasznot hozzon hazánknak. A telivértenyésztés és versenyüzem átalakulásának kérdésében természetesen első kérdésként az nyomul előtérbe, vájjon miként illeszkedik ez a dolog uj államformánk viszonylatába s egy szocziális érdekekre alapozott köztársaságban a telivértenyésztés fentartására szükséges versenyüzem egyáltalán beilleszthető, ületve még helyesebben : beillesztendő-e országos szükségleteink sorába? A válasz a higgadt mérlegelés után csak egy lehet és pedig az, hogy igenis fent kell tartanunk a versenyüzemet, még pedig legalább is régi nívóján, sőt mindent meg kell tennünk annak fejlesztésére. Magyarország első sorban mezőgazdasággal foglalkozó állam s nemzetgazdasági érdekei első sorban e kérdésekben való fejlesztésének szükségét helyezik előtérbe. Ezek sorába tartozik a lótenyésztés is, amelynek régi nivón való megtartása egyik legnagyobb nemzetgazdasági érdekünk. Miliárdokra rúgnak a lótenyésztés révén képviselt érdekeink s ezek megóvása igy feltétlen szükségletünk. A lótenyésztés fejlesztése pedig kétségtelenül lehetetlen a telivértenyésztés nélkül, az pedig, hogy ezt versenyüzem nélkül fentartani nem lehet, annyira elcsépelt tény, hogy azt hangoztatnunk nem is kell. Más kérdés azonban, megmaradhat-e a lótenyésztés, első sorban pedig a telivértenyésztés és a versenyüzem irányítása abban a rendszerben s abban a kezekben, amikben eddig volt? Szerintünk a rendszerben is változásnak kell beállania, a vezetés azonban, ha helyes útra terelődik az irányítás, nem függhet össze személyi és társadalmi érdekekkel. A szocziális államalakulat irányitói azonban valószínűleg máskép bírálják majd el e kérdést is. A szocziális szervezés érdekeiből szükségesnek tartják, hogy az eddig érthetóleg az arisztokráczia kezeiben nyugvó vezetés a demokratia kezeibe kerüljön. A haladás szempontjából lehet ez helyes és kívánatos, az államrendszer uj szervezőinek azonban nem szabad megfeledkeznie arról, hogy e kérdésben első sorban a rátermettségnek kell döntenie és csak azután a demokratizálódás érvényre juttatásának. Természetes azonban, a rá nem termetteket, ha az újjászervezők egyeseket ilyeneknek találnak, el kell távolítani az útból s e tekintetben épp ugy nem szabad a személyes érdekeknek érvényesülniök, mint azt forditva állítottuk. Aki nem idevaló, adja át helyét az arra rátermettnek s véle változzanak meg a rendszer eddig helytelen részlegei is, különben a szocziális államalakulatban életképtelen marad az üzem s ebből, újra hangoztathatjuk, óriási uemzetgazdaságj kárunk származna. Legközelebbi számunk kedden jelenik meg. — II mai szám ára I korona.