Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-08-23 / 74. szám

Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. 74. szám. Telefon-szám : Szerkesztőség : 145-92. Kiadóhivatal : József 65-83. Budapest, 1918 péntek, augusztus 23. 62, évfolyam. EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szövetsóg s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. A Magyar Ügetötenyésztők és Istállótulajdonosok Országos Egyesületének hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, január 1. és julius l-én kezdődő félévre 30 korona ; a január 1-től márczius 31-ig és az október 1-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 15 korona; az április 1-től jnnius 30-ig és a julius 1-től szeptember 30-ig terjedő negyed­évre 22 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. TURF-ROVÁS. Az osztrák állam évesei eladásának korlátozása. Telivéráraink mind hatalmasabb lendület­tel szöknek feljebb és feljebb. Ma már úgy­szólván nem is kaphatunk tízezer koronán alul valamennyire versenyképes lovat. A legnagyobb árai azonban a kanczáknak van­nak. Hihetetlen összegeket kérnek és kap­nak ma egy-egy anyakanczának alkalmas, nem is elsőrendű pedigreejü telivérért. Ez pedig tovább viszi majd az éves csikók árá­nak emelkedését. Jövőre, amidőn még az ideinél is kevesebb éves lesz, a kereslet — ugy lehet — elképzelhetetlen konjunktúrát teremthet az éves csikók piaczán, amelyre most mindinkább súlyos teherként neheze­dik majd az osztrák állami ménesek minden anyagot magukba szivó konkurrencziája. Már eddig is tisztán látható, hogy a magán méne­sektől elvett e kanczaanyag hiánya nagy részben befolyásolja az évescsikók árának emelkedését, mert ezzel sok csikó vonódik el a szabad piacztól. Ez a helyzet az idők múlásával mind rosszabb lesz és pedig a kényszervisszaadások révén. Ezt a mi teli­vér-piaczunk és versenyügyünk nem birja meg s tenyésztésünknek határozottan kárára van, hogy a wieselburgi nagy kanczaanyag produktumait mind vissza kell adni az osztrák államnak. Az ily rendelkezést szerintünk meg kellene szüntetni, mint ahogy a Magyar Lovaregylet az államtól bérelt lovak ellen már is fellépett s azokat igen helyesen ki­zárta a résztvételből. Tulajdonképpen azon­ban a feltételes eladás sem egyéb fix összegű bérletnél, hiszen a lovat bármikor visszaad­hatjuk az érte fizetett ár egyharmadának el­vesztése mellett s versenypályájának befe­jezte után ezt minden lóval meg is kell ten­nünk. Ez az egyharmad ár tehát a fix bér­összeg s az igy vett telivér bérelt ló. A Magyar Lovaregyletnek e tényből kifolyólag, ha nem tűrte meg az állami lovak bérletét, e módozat ellen is fel kell lépnie. Ez hitünk szerint nemcsak az istállók és a magán­tenyésztők, de általában az országos lóte­nyésztés és a versenyüzem érdeke is, amely a mielőbbi radikális közbelépést invóíválja. Formalizmus a felivértenyésztésben. Mióta Angliában a telivértenyésztés le rúgta magáról gyermekczipőit és megkezdte világhódító exportját a szélrózsa minden irányában, ugy az őshazában, mint az újon­nan hódított területeken két irány küzdött egymással a tovább tenyésztésben. Az egyik közülök a formalizmus volt, a mely pusztán az exterrieurt tette maga elé, s ennek kor­rektsége szempontjából vitte tovább lovainak nevelését, mig a másik pusztán csak az eredményre, a gyorsaságra volt tekintettel. Ez utóbbi eszme alkalmazóinak az a jól is­mert angol közmondás volt az alaptémájuk, hogy az erős beltenyésztés és a gyorsaság hasonló fogalmak, a mi java részében meg is állja helyét, de kétélű fegyver ós egy­oldalú alkalmazása egy egész ország anya­gát teheti tönkre. Nálunk különösen köny­nyelmüen bántak ezzel az elvvel, mig Fran­cziaországban megértőbb méltánylásra talált, a mennyiben ott a versenyüzem szempontjá­ból kétségtelenül oly fontos tételt parallel alkalmazták a korrekt exterrieur-re való te­nyésztés hasznos utasításaival. Itthon ezt csak néhány régi félvér ménesünkben lát­tuk, mig -a telivértenyésztésben nagyrészt sutba került az általánosan ósdinak híresz­telt eszme. Most ennek végre nálunk is akadt apostola Mikes Ármin gróf révén. Róla jól tudtuk mindég, hogy a fél vértenyésztésben egyik legnagyobb hive a korrekt lovak ne­velésének s erről hires ma is zabolai pom­pás ménese. Most pedig, hogy a telivérte­nyósztés elkorcsosulását látja, az uj helyes irány megmutatásának gondolata bevonzotta a versenyüzem körletébe. Uj és egyedül álló harczosa akadt tehát nálunk a telivérte­nyésztésben a formalizmusnak, a ki a jó versenylovak első kívánalmául rója fel, hogy korrektek legyenek alkatban is. Eddigi vá­sárlásait mind ily szempontból is eszközölte és nem lesz istálló egy sem a monarchiá­ban, a mely e tekintetben fel vehetné vele a harczot. Megteremtendő telivérménesében szintén az lesz a vezérelve, a mely az or­szágos lótenyésztés szempontjából kétségte­lenül fontosabb is, mint bármi más tétel. AZ ALAGI ÉVESCSIKÓARVERÉS EREDMÉNYE 170.000 К egy csikóért. Három ló is leverte a napajedli uj recordot. Mi az oka a horribilis eredménynek? Alagou szerdán folyt le az idei elsó telivér­árverés Magyarország összes eladásra tenyésztő magánménesei, továbbá a kisbéri ménes éve­seinek kellett volna itt eladásra kerülni, de a lesvári anyag már régebben szabad kézből el­kelt, mig a pervátiakat hétfón délután az elsó elővezetésnél vették meg en bloc. Igy azután mindössze hetvenhárom yearlinget vezettek elő, amelyek a negyvenezer koronás reservárral ki­kiáltott Palmyra uevü sárga kanczát kivéve, mind gazdát is cseréltek. Az árak természetesen messze fölülmúlták a tavalyiakat s igy mindjárt az elsó csikó, az Insulaner nevü Maxim— Integrity-mén 22.000 K-át ért el s a harmadik telivér, Har­mat II,-nek Pardon-tói származó testvére meg­verte a napajedli uj 71.000 K-ás recordárat. E ménért Dreher Antal és Jenó urak 76.000 K-át fizettek. Az uj record azonban csak rövid ideig tartotta tündöklő poziczióját, amennyiben az Adam—Prignitz-mén, Adomány testvéïe 170.000 koronás árat ért el. A pej csikó birtokáért szé­dületes tempóban indult meg a vetélkedés. Az elsó ajánlat reá 30.000 К volt, de rögtön erre 50.000 K-át ígértek, majd 70.000 következett s innen már tiz-huszezer koronás tételekkel emel­kedett az ajánlatok összege, amig végül a mon­dott összegért gr. Zichy Béla javára ütötték le. A vetélkedés befejeződése után természetesen a meglepődés moraja zúgott fel, mert bár álta­lánosan várták, hogy a mén százezer koronánál nagyobb árat ér majd el, ily horribilis összegre senki sem gondolt. Ki tudja, el érik-e még valaha nálunk ez árat, bár a mai rohamos vál­tozások után még az sincs kizárva, hogy a meg­döbbenéssel fogadott uj record is mihamar a raulté lesz. íme pl. Napajedl 71.000 K-ás ered­ményét is nehezen elérhetőnek gondolták az ottani árverés napján s ma nemcsak az emii­tett két vétel, de a kisteleki ménes Pardon— Gretchen ménje is túlszárnyalta ezt, elhagyva a Homing Pigeon-mén akkorra már megdöntött rekordját is. Pardon e fiát szintén gr. Zichy Béla vásárolta meg 80.000 K-ért. E mellett azonban egész sor 50.000 K-nál nagyobb ár akadt, igy Mikes Ármin gr. 60.000 koronátadott a Rascal— Magnify ménért, ugyancsak ő 65.000 K-t a Min­dig— Tabbykanczáért, hg. Hohenlohe-Oehringen 60.000 koronát a Maxim—Risonne-ménért, br. Rothschild Alfonz a Mokan— Agnes-ménért, ugyan ó 70.000 koronát a Good Morning—Kalimegdan­ménért, gr Teleki László 60.000 koronát a Gas­cony—Ballada-ménért, 60.000 koronát gr. Zichy Béla az Ossian—Benzi, kanczáért, gr. Kinsky Zdenko 65,000 koronát a Gascony— Kritik- mé­nért stb. Az árverésen, mint a fentebb elmondottak mutatják, nem csak egyes különös kedvenczek árai voltak ilyen magasak, de az átlag is vá­ratlanul magasnivónmozgott. Etényokát egyrészt ugyan a viszonyokhoz képest kicsiny és e mellett nagyjában minden egyedében kitünó anyag­elóvezetésében is kereshetjük, a minek folytán az érdeklődés a jobbak iránt intenzivebb kon­kurrentiát váltott ki, s ez is hajtotta az árakat fölfelé. Az viszont, hogy uj vevők is akadtak, kevésbbé állja meg a helyét. Uj vevő tulaj­donképpen alig volt három-négy, a többiek már a mult évben is eszközöltek vásárlásokat, sa most először szereplők — gr. Mikes Ármint kivéve — nem is nyomtak tul sokat a latban. Sokkal in­kább, s ugy szólván egyedüli joggal a pénz ér­tékének változásában kereshetjük az átlagos nagy áremelkedést és ez tette lehetővé, hogy a 170.000 koronás rekord is megszülethetett. A kérdéses Adam—Prignitz-mén uayan alkatá­val és pompás származásával maga is provokálta az érdeklődést és ezzel lett az árverés legdrá­gább egyede, de hogy ily horribilis összegig kel­lett felmenni a birtokáért legjobban küzdő ow­nernek, azt pusztán a pénzbőség, a pénz érték­forgalma megváltozásának számlájára kell Ír­nunk. A mi viszont a legdrágábban elkelt csikót, mint lovat illeti, elmondhatjuk, — mit már elő­zőleg is ismertettük, — hogy pompás, minden izében racinglike, kitűnő kötésű, erős maru,jól illesztett szép nyakú és fejű mén, kitűnő pedá­lokkal, a melyből joggal és úgyszólván biztosan magas klasszisu versenylovat várhatunk. E mel­lett a mén pedigreeje is teljes mértékben iga­zolja a bizalmat, miután anyai vonalán Podag­Legközelebbi számunk szombaton jelenik meg. — A mai szám ára 60 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents