Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-04-08 / 17. szám

ш EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, j A Budapesti Polo-Club, Az Urlovasok Szövetkezete, j Az Országos Agarász-Szövetség A vidéki versenyegyletek j s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. íktiiat ir Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, január 1. és julius 1-ón kezdődő félévre 30 korona ; a január 1-től márczius 31-ig és az október 1-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 15 korona; az április 1-től junius 30-ig és a julius l-től szeptember 30-ig terjedő negyedévre 22 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Az előfizetési pénzek a Vadász- és Versenylap kiadóhivatalához czimzendők. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. 1 « , Telefon-szám : I/. szám. szerkesztőség: 145-92. Kiadóhivatal: József65-83. Budapest, 1918. hétfő, április 8. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. Az ínstruktiokról. Scampot illetőleg, tiz nappal a Jankovichemlékverseny, előtt állítólag azt mondotta volt trainere, hogy a Robert le Diable-ménnel nem szívesen vesz részt e nag}

7 futásban, mert annak esetleges megnyerése által tönkre tenné lovának a bécsi versenveken к/ való győzelmi chanceait. A verseny megnyerését tehát egyáltalán nem ambitionálta a fiatal trainer, hiszen e kijelentéssel határozottan oda konkludált. hogy az istállónak kedvesebb Bécsben a legkisebb verseny megnyerése, mint másutt bármilyen nagy dijé. De hát az öreg mént felsőbb nyomás folytán mégis csak starthoz kellett küldenie, ám az, mint az eredmény mutatta, nem birta feladatát megoldani. Ezzel tehát a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt. Egy furcsa tényt azonban mégis fel kell jegyeznünk a furcsa kimenetelről és pedig azt, hogy Scampot nem éppen azzal az instruktióval lovagoltatták, mint a milyen néki a multak története szerint a legjobban megfelelt volna. Végig néztük a tavalyi versenylefolyásokat és ebből megállapítottuk, hogy a hétéves minden jó formáját a vezetés vagy legalább is , a frontban való tartózkodás mellett, erős iramban lefutott versenyben mutatta. Igy győzött Manchon ellen a Lusthaus- HindemissRen- nenben, nemkülönben igy verte utolsó mult évi futásánál Komet-et. az Anninger-Hindernissrennenben Lanyouste-ot, stb. Néki tehát ez a taktika felel meg a legjobban és a ma mégis a leghatározottabban várásra lovagoltatták. Kár volt ezt a kísérletezést épp most elkövetni. Oly furcsán, oly nagyon kellemetlenül csendül össze ez az intézkedés a trainer tiz nap előtt mondott szavaival, mintha minden áron vádolni akarna. Mindazonban nem akarjuk ezt a szándékosságot elhinni, csak rámutatunk, hogy az instruktiókat elővigyázatosabban kellene megadni a jockeyknak, nehogy hasonlóan disszonáns esetek előfordulhassanak. A versenyfogadások ellen. A turf köreit is közelebbről érintő harcztéri haláleset folytán szines riport jelent meg egyik fővárosi napilapban, amely egyúttal vezérczikket is irt a tudósítás lényegéből. A riport sensatios részletei minket nem érdekelnek, annál inkább sem, mert azokat illetékes helyről már meg is czáfolták. De igen is foglalkoznunk kell a tendenciózus vezérczikkel, illetve ennek is csak bizonyos részével. Mert ami a kaszinók hazárd játékait illeti, ahhoz igazán semmi közünk. Hogy helyesebb-e fentartani, megtűrni őket, nehogy más zughelyeken támadjon fel még veszélyesebb formában mindez, vagy jobb volna-e könyörtelenül eltörölni az egészet, ezt döntsék el mások. De a czikk irója a versenyfogadásokat is egy kalap alá veszi a többi hazárdjátékokkal. Elfelejti, hogy ez, elismerjük, nem éppen erkölcsös segélyforrás feltétlen szükséges éltető szerve egyik országos jelentőségű nemzetgazdasági tényezőnknek, a lótenyésztésnek. Vadul az eltörlését követeli annak, ami nélkül nincs félvértenyésztés, ami viszont magával hozná az országos lótenyésztés teljes csődjét is. Pedig, hogy e féltve őrzött kincsünknek mit köszönhetünk, azt szemléltetően megmutatta a háború ugy hadászati, mint pénzügyi tekintetben. Es ha ez még nem volna elég bizonyíték, itt van előttünk intő példaként Észak-Amerika. Ott nagy agitatióval sikerült elérni a fogadások letiltását és mi lett a következmény: csődöt mondott az egész verseny és vele a telivértenyésztés. Mikor pedig az országos tenyésztés is megérezte a visszahatásokat, egyszeriben megengedték újra a fogadásokat és ment minden a régiben. Jó lesz ebből okulnunk nekünk is. Mert mi sem hevernénk ki ily könnyen ezt a jelentős gazdasági krízist. Es ne feledjük, nekünk itt van az örökké éhes Ausztria is a hátunk mögött és adott alkalommal kihasználhat bennünket itt is kénye-kedve szerint A Jankovich-emlékverseny. A Jankovich-emlékverseny, — illetve régi nevén Alagi nagy akadályverseny történetében bebizonyosodott tény, hogy annak megnyeréséhez a pályázóknak a perfekt ugrókészségen kivül jelentős versenyképességre, legfőképpen azonban nagy szívósságra, — a turf nyelvén staminára, — volt szükségük. Igy volt ez eddig huszonhárom éven keresztül, mig most a huszonnegyedik futás ezt a teóriát is megdöntötte. Ma bebizonyosodott újra, hogy minden tapasztalat csak abban az esetben áll I hatja meg a helyét ha minden a régi keretekben mozog. Igy történt ez most a Jankovich-emlékversenyre vonatkozólag is. Megváltozott egy jelentós tényező, a pálya, vele együtt megváltozott, részben ennek okozataként, részben más okból kifolyólag az iram sebessége és kisült, hogy a régi teória mit sem ér. Mertime a pályára került uj vasúti töltés még a kívántnál is jobban «megfogta»« a sajnos, amúgy sem elég jó iramot, amely így az ut legnagyobb részén játszi könnyiiségi canterré változott es ezzel jóformán mértföldes mérkőzéssé devalválódott a nagy akadályverseny. Ezzel tehát szükségtelenné vált a stamina kérdése és vele együtt az ugrókészség próbára tétele is másodrendű kérdéssé lőn, mert a lassú iramban az akadályokon való bizonytalan mozgás nem befolyásolhatja annyira a lovakat chanceuk kifejtésében, mintha a rendes paceban a kitűnő ugrók gyors mozgása érvényre juthatott -volna. De mindez csak elmélet, a valóság pedig a mérkőzés maga, tehát a verseny. Nos, ez a verseny idén páratlanul lassú iramban folyt le, hiszen az idő 30 másodperczczeLyolt rosszabb az elmúlt évinél, jóllehet ez sem tartozott a leggyorsabbak sorába. A mezőny a szó legteljesebb értelmében canterben ment át az első négy ugráson, a vasúti töltés utón pedig még lassúbb lett az iram, s csak a kis kőfal után, tehát a mikor már mindössze három akadály volt hátra a befutóig, kezdődött az igazi versenytempó. Természetes, hogy az ily mérkőzés nem érhetett véget reális eredménnyel, s csak igy történhetett meg, hogy még a második napon Berkenyetöl is vereséget szenvedett Lindwurm, amely mögött Halles kitűnő harmadikként végzett, csaknem megnyerte az értékes dijat. Maga ez a tény teljes mértékben diskreditálja az eredmény realitását, lia a nyerő Frieda győzelme magában nem is jelentené azt. A Wool TFmJer-kancza azonban szintén csak a fentebb elmondott mellékkörülményeknek köszönhette nyerését. Ennélkül Frieda épp ugy megállt volna idén is a finishben, mint az tavaly megtörtént. Mig az a körülmény, hegy a mindeukor erős iramot kivánó Samp még igy is kitűnő versenyt futott, feltetlentil bizonyossá teszi, hogy a Robert le Diable-mén volt a mezőny legjobb lova, s fair versen> ben el sem veszthette volna a győzelmet. Liebling kétségtelenül szintén a nevetségesen lassú iram miatt r em juthatott esélyhez, s hogy mennyire nein lehetett riális a verseny, élénken bizonyítja Negus és Galánta szereplése, amelyek még az utolsó előtti akadálynál is szorosan a fölényben lévő lovak mögött galoppoztak, holott a Csákó-akadályverversenyben rosszabb mezőnyben gyengébben állották meg helyüket. Egyébként a két első lónak nagy előnyére szolgait az is, hogy a mezőny két legroutinirozottabb lovasa volt nyergükbeu, s különösen Tám vezényelte pompás körültekintéssel a győztes lovat. Nem szeretünk ugyàn hasonló véleményt leírni, de ez alkalommal ki kell mondanunk, hogy ez a fiatal belföldi a három elsőnek helyezett ló bármelyikével győzött volna még a lehetetlen rossziram mellett is. A nyerőt egyébként csak ugy, mint a második ós harmadikat a napajedli méues nevelte. A kancza pedigreeje első négy generatiojában out-cross és csak az ötödik, hatodik remowokban találkozunk a Rataplan—

Stockaell testvérpárokra, és ezek féltest vérére. King Тот-ra való rokontenyésztéssel. A Wool Winder-ivadék pedigreeje ez: iDoncaster 5 Bend Or 1 : by StockweU 3 Щ Martagon 16 Pej St. Windeline 4 Pej Kisbéröcscse 4 Pej Kunst 4 Tiger Lily 16 Rouge Rose 1 Macaroni 14 l oDy Agnes 16 St. Simon 11 Galopin 3 St. Angela 11 by King ! Tom Я Va Queen of tbe Sping 4 Buccaneer 14 Mineral 4 Springfield 12 by St. Albans by StockweU Queen of the Heels 4 "[Wild Dayrell 7 [Little Red Rover-mere 14 Ra'aplan 3 £ Hastings 1 (Manganese 4 Cha lange 12 Miss Bowzer 1 Wunschmaid 4 Cambuscan 19 Tzaritza 4 Legközelebbi számunk szerdán jelenik meg. — A mai szám ára fillér. 1