Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-04-02 / 14. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, I A Budapesti Polo-Club, Az Urlovasok Szövetkezete, j Az Országos Agarász-Szöveteég A vidéki versenyegyletek ! s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, január 1. és julius 1-én kezdődő félévre 30 korona ; a január 1-től márczius 31-ig és az október 1-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 15 korona; az április 1-től junius 30-ig és a julius 1 tői szeptember 30-ig terjedő negyedévre 22 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Az előfizetési pénaek a Vadász- és Versenylap kiadóhivatalához czimzendők. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. 14. szám. Telefon-szám : Szerkesztőség : 145-92. Kiadóhivatal : József 65-83. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. Tülekedés. Alag megnyitó napjának közlekedési viszonyai a békében sem voltak kellemesek, amilyen tülekedést azonban most húsvétvasárnapon láttunk, az felülmúl minden képzeletet. Kifelé három vonat állott rendelkezésre és ezek körülbelül hatezer embert szállítottak ki. Oly szám ez. amely egymagában is elképzelhetetlenné teszi a rendes utazást. Itt azonban még rózsásak voltak a viszonyok. Az igazi tülekedés a versenyek végével következett be. Ekkor ugyanis a reggeli vonattal kirándult elővigyázatosak is mind vissza óhajtottak térni a külön vonatokkal s igy a három vonatra nvolczezernél több utazni akaró jutott. Hihetetlen tülekedés támadt. Parázs csaták folytak a legapróbb helyért. Előbb a kocsik belseje tellett meg szorongásig. Azután a lépcsőkre, kocsiközökre, ütközőkre került a sor s itt sem maradt talpalattnyi helv üresen. Tiztizenöten lógtak a szó legteljesebb értelmében egy-egy lépcsőn, amelyen egyesek valósággal ezirkuszi mutatványhoz hasonló helyzetben kapaszkodtak. Végül, miután e megoldás sem bizonyult elégnek, a kocsik teteje került használatba s most egé^z karavánok helyezkedtek el itt is. És mindezt a háború pénzbősége, a hihetetlen élni vágyás, a pénz meggondolatlan dobálása hozta meg. Mert bizony vajmi kevésnek jutott eszébe a tülekedők között, hogv most közvetve az országos lótenyésztés nemes ügyének tett szolgálatot. A nagy tömegnek egészen mást jelentett az ő kirándulása. A ő szemeik előtt csak a hihetetlen mértékre fokozódott pénzvágv lebegett. Egy «hátha» szikrányi esélye, amiért érdemes tülekedni s a mai pénzbőségben az se baj, ha a könnyen szerzett papirkoronák a más zsebébe vándorolnak. Holnap lesz uj. Van most elég. Könnyelmű dispozitiók. Hihetetlen az a könnyelműség, a mivel egyes istállók kezelik a nngv versenyeket illető dispozitiókgt. íme. például a Scampeset. E mén hetek óta határozott kedvencze volt a Jankovich-emlékversenynek, annak daczára istállója a mult hét utolsó napjaiban még oda nyilatkozott, hogy startja a nagy versenyben, igen kicsinyes okokból kifolyólag, felette kétes. Lovaival ugyan mindenki azt tehet, a mit akar, s ezt " a iogot mi nem is vonjuk kétségbe. Ám a jó ízlés bizonyos batárokat ir elő, a melyre pedig különösen a «noblese oblige»-ből kifolyólag futtató istállóknak kell tekintettel lenniök. A jelen esetben például a nevézéskor is jól tudhatták, hogy Rothschild bárónak kellemesebb, ha lovait Bécsben látja győzni. Ha tehát az istálló Scamppal Bécsben akart nyerni, s ottani esélyeit nem akarta a Jankovich-emlékverseny esetleges megnyerésének poenalitásával tönkretenni, egész egyszerűen ne nevezte volna a lovát a futásra. Ennyit mindenesetre elvárhatnak a turf hívei ily határozottan előkelő istállótól. Az, hogy Scampot azóta megverték, mit sem von le e tény értékéből. Trainere maga kijelentette, hogy nagyon meg volt elégedve lova futásával, s ha inditja a nagy versenyben. határozott bizalommal küldi a starthoz. De a ha most is ott szerepelt kijelentésében. Hogy lehet ez ? Elvégre a turf hívei türelmének is van határa. Határozott kijelentést kell követelnünk a jövő hasonló eseteiben. Mert más az. ha valamely balesetből kifolyólag nem indulhat egy ló egy futásban, vagv esetleg valamely szükséglet teszi indokolttá eg}' lónak a starttól való távolmaradását, de más az is. ba puszta szeszélyről van szó. Az uj akadálypálya. Régi. emlékezetes szinházi estéken, például egy Mascagni által vezényelt Parasztbecsület premieren volt oly várakozással teljes, izgatott a hangulat, mint húsvét hétfőn az uj nehéz akadálypálya felavatásánál. De mig akkor mindenki a teljes siker biztos tudatában, pusztán a nagyszerű mű megismerésének vágyától tüzelve várta a függönv szétrebbenését, addig most a kétkedőknek egész tábora számitolt kétségtelen balsikerre. Nos, a kétkedők tamáskodó jóslásai teljes egészükben csődöt mondottak. Az uj nehéz pálya premiérje pompásan sikerült. Az uj ugrások teljesen faireknek bizonyultak. A mihamar «koronázási dombinak elkeresztelt vasúti töltés szintén nagyszerűen megfelelt feladatának. Egyszóval, sportszempontból mi kifogás sem eshet az újításokkal szemben. A mi pedig a szemet illeti, az páratlanul érdekes látványhoz jutott. Az uj kurzuson kétségtelenül sokkal érdekesebb lesz majd az akadálvversenyek lefolyása, mint eddig volt, a laikusok számára is, s ezzel mindkét czéljának megfelel az ujitás. Ma még ugyan hallunk ellenvetést, ig.v р. o. azt. hogy lesznek lovak, a melyeknek az uj pálya nem fog konveniálni, s balesetekre van kilátás. Nos, e kifogásra önmagától adódik meg a válasz. Az akadályverseny kétségtelen czélja ugyanis az. hogy csak pompásan beugratott, elsőrendűen iskolázott lovak jussanak szerephez, a mely telivér tehát nem felel meg e követelménynek, az ne itt keresse az érvényesülést. Mert akadály s portunknak végre mégis csak ki kell nőnie abból a régi keretből, a mely szerint másutt érvényesülni nem biró lovaknak nyújtott alkalmat nevetségesen könnyű ugrásokkal a zabkeresésre. A Rákosi-dij. Külsőségeiben nagyszerű képet nyújtott húsvét első ünnepén a Rákosi dij napja, maga a futás azonban már nem sikerült ily elsőrendűen. Az utolsó huszonnégy óra alatt ugyanis még két ló kivált az indulónak jelzett lovuk sorából. Komet és Vogelhupp, igy az amúgy sem túlságosan értékes mezőny számbeli nagysága szintén visszazökkent az átlagos keretbe. E mellett a vabszinü heves iram is elmaradt Komet nem indulása folytán, s helyette az utolsó években nagyon is szokatlan lassú paceben lefutott versenyt kaptunk. Mindazonáltal a verseny lefutása igen érdekes volt; s a rövid oldal végén még csakitem az eeész mezőny egy csoportot képezett, a futás sorsa pedig az utolsó háromszáz méteren dőlt el véglegesen a három első között. E trión kivül azonban a tulajdonképen vett finishhez egy lónak sem volt semmi köze. De tartsuk meg a sort. A futásra tiz lovat nvergeitek fel. Közülük a Mautner istálló Celsiust nyerőnek jelentette. A parádénál határozottan e mén és istállótársa, Semper tetszett a legjobban. A két telivér brilliáus konditióban volt. Csupa izom mind a kettó, szőrük ragyogott, s exterrieurjük megszégyenítő kritikát mondott azokról, a kik folyton azt hangoztatták, hogy az elővigyázatosan dolgozó Fred Butters lovai nem íesznek készen az alagi eseményekre. Kitűnő kepét mutatott Christoph is. nemkülönben Partnerin. Virág kissé könynyebbnek látszott a kelleténél, de izmokkal dúsan megrakva, élénk frisseséggel mozgott a Rabulist-kancza, is. Shrapnell-en még sok feleslegest. láthattunk, ugyanígy Konradinon. Re- volte izzadott, s különben sem mutatott jó képet Ugyanez állt Dida-ró], még inkább azonban a télies szőrben lévő Elvira-ról. A verseny eredményét az első három ló, mint fentebb említettük, teljesen egymás között intézte el. A nyerő Virág nak ugyan kétségtelenül kedvezett a rendkívül gyönge iram, de ez viszont a másodiknak helyezett Celsius nak is előnvére szolgált, s a győzelem értékéből mit sem vonha» le. A Rabulistegyébként is meglehetősen biz'osan győzött és papirchanceát, a melyet a teherközlés pillanatától erősen aláhúztunk, nyilván sebesebb iramban is érvényre juttatta volna. Benne egyébként elég közepes hurdler nyerte meg az értékes futást, s az utolsó tiz év leggyöngébb nyerői közé sorolhatjuk őt is. Celsius derekas versenyt futott, vereségére azonban nincs mentség A mén ké'ségtelenül nem az a klasszis a gátakon, a mi a sikon, hiszen e metierben mondhatnók egyenrangú Virággal, mig amott jó másfél stone választja el kettőjük klasszisát. A Gomba-mén azonban nem látszik antitalentumnak az ugrásokon és, ugy lehet, később fejlődik csak azzá, a minek exterrieurje és síkformái szerint remélhettük. Az egész versenyben különben a legbravourosabb szerepet Sem- per játszotta. E mén négyévesnek horribilis súlyával egész uton az élen lévők között tartózkodott, a verseny minden fázisában a legjobb benyomást keltette, s bár nem lovagolták ki egészen, igen jó harmadikként végzett. Róla Legközelebbi számunk csütörtökön jelenik meg. — A mai szám ára 60 fillér