Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-03-13 / 10. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet, j A Budapesti Polo-Club, Az Urlovasok Szövetkezete, Az Országos Agarász-Szövetség A vidéki versenyegyletek s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. április 1-től junius 3C-ig és a julius 1-től szeptember 30-ig terjedő negyedévre 2 2 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Az előfizetési pénzek a Vadász- és Versenylap kiadóhivatalához (VIII., József-utcza 12.) czimzendők. Szerkesztőség : V., Katona József-utcza 26. 10. szám. Telefon-szám : József 65-83. Budapest, 1918. péntek, márczius 15. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenye

k ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELIUÉREK ÉS UERSEHÜEK. San Gennaro származása. Vágy a képtelenség után ; — ezt a czimet adta Ytondranath Hirwana indus irö magyar fordítója, dr. Alex Sándor egy, a nemrégiben a mi nyelvünkre átültetett regenynek, a melynek tárgya nem egyéb, mint az emberiség vágyálma az örök békéről. Vágy a képtelenség után ; — mennyire igaz czim ez e téma számára. Mennyire igaz, hogy a nagy jelszó, a melyért milliók ontják vérüket, a melyért milliárdok imája könyörög: az örök béke csak ábránd, álom, — képtelenség. Képtelenség a ma embere, a hozzá hasonló Ieny számára, a kiben indulatok élnek, a ki érdek szerint érez, a ki az egész földre kiterjedt nagy családját fajokra felosztva ismerte meg, s a ki tömeglelkével nem tudja átérezni a legrémesebb titkot, az élet és halál mélységes misztériumát. A ina embere, a hozzá hasonló lény számára minden béke csak időleges. Ha holnap elül a harezizaj. boluaputánra kezdődhet ujru, mert azt az érdekellentét, esetleg a fajkérdés igaz, vagy hazug jelszava, az életképesebb elem állítólagos terjeszkedési szükséglete a pillanatok feltüzelt indulatában ugy kívánja. Mars istent, mig fajunk lényei dominálják e bolygó földtekét, körünkből nem száműzhetjük soha és örök marad a régi latin jelmondat: — Si vis pacem, para bellum. Örök marad e jelmondat, mely éppen ugy hazug, mint minden más, mit emter gondolata alkotott. Mert, lia háborúra készülsz, kétségtelenül nem akarhatsz kékét, de készülnöd kell, nehogy a másik erósebbé fejlődhessen náladnál. S ha főgondolatként ez élne is benned ezélodl ént, rejtve mégis arra gondolsz, miként söpörhetnéd le a fejlődésben pillanatra veled szemben esetleg lemaradt riválist a térképről a történelem jövendő múltjának ködébe, a minthogy szomszédod is csak evvel foglalkozik rejtett gondo atában. És neked készülnöd kel , hogy az esetleg elkövetkezendő leszámolásban ne légy a gyöngébb fél, hogy megőrizd históriai multadnak megfelelő éltedet. Készülnünk kell hát nekünk is már most, mielőtt a béke eljönne — a reméljük soha el nem következendő — ujabb báborura. Készülnünk, mint azt a borzalmak tapasztalataiból leszürt

4 megállapítások előírják, s ez elóirások között ott szerepel kötelességként a lótenyésztés fejlesztésének szükséglete is. Mert a most lefolyt borzalmak harczai megmutatták, hogy a ló nem a multté sem harczás/.ati, sem gazdasági szempontból. Minden ékesszólásnál meggyőzőbben bebizonyítódott, hogy lótenyésztésünk nagysága ugy nemzetgazdasági, mint harezaszati szempontból egyik főerósségünk, s a kik a tenyésztésben a fajneu esités múlhatatlan Fziikségességéról fogalommal birnak, azok előtt nem kell aláhuznunk, hogy telivértenyésztésiiuk nívójának emelése e tapasztalatok után ma még szükségesebb, mint volt valaha. Szövetséges államunkban, Németországban már a háború előtt is tisztában voltak ezzel, s minden lehetőt megtettek a telivértenyésztés nívójának emelésére. Most pedig, a háború tapasztalatai még intenzivebb működésre késztették odaát az illetékes faktorokat, a minek ékes tanúbizonysága, hogy «Vollblut» czimen egy kizárólag e kérdéssel foglalkozó folyóirat is megindulhatott Berlinben. És e nagyarányú munkálkodás feltétlenül szükséges is, mert a központi hatalmak telivértenyésztése még i-oha sem állott olyan krizis elótt, mint jelenleg. Ma nincsenek importjaink, erre jó időre nem is számithatunk, már pedig ugy Monarchiánk, mint Németország telivérfenyésztésének alapja épp a folytonos behozatal lehetőségének oszlopáu nyugodott. Különösen áll ez a ménekre vonatkozólag, a mely tekintetben a viszonyok megváltozása folytán nagy hiány mutatkozhat majd s uinek a lehetőség s/erint való pótlása első kötelessége az intéző köröknek. Ma, részünkről e tekintetben még elég jól á'Iunk, hisz közvetlenül a híboru kitörése elótt két oly nagyságot sikerült megszereznünk, mint Dagor és Ossian, azonkívül Delaunay, Lakire és Sly Fox behozatala is közvetlenül ez időpontra esett, de a természetes pusztü ás igy is mihamar érezteli majd a pótlás szükségességét. Rendkívül nagy jelentőségű dolog tehát, hogy épp most akadt két oly exceptionálisan kiváló versenylovunk, máit Sanskrit és San Gennaro, a melyek eredményeik szerint hivatottak lehetnének az elmaradt, kiváló méubehozatalok pótlására. E két telivér versenyképessége kétségtelenül felette áll az eddig legjobban bevált belföldi 8tulliouok nagy átlagában, s ez alapon nagy méneskarriert várhatnánk tőlük, a telivertenyésztés búvárai előtt azonban nein titok, hogy ez még önmagában nem elég a ménesben v»ló érvényesüléshez. Itt, részünkről, nem az exterlieur kérdésére gondolunk, a mely tekinteiben szerencsére mindkettőnél kedvező a helyzet, hanem pusztán pedigreestixai szemponPa, amely éppen oly jelentőségű, sőt sokkal jelentősebb, mint a versenykarrier kérdése. Mert a méneskönyvek adatainak bizonysága szerint akadtak már oly mének (nálunk p. o. Gunnersbury), a melyek a versenypályán nem bírtak kellőleg érvényesülni, de elsőrendű származásuk g. ménesben nem ttgadta meg a, nagy vért. Az olyan mének azonban, a melyek tüneményes versenykarrierje a pedigreestika szempontjából a véletlenek számlájára ivódott, — jól tudjuk — e tenyésztésben még a fokozott chanceadás mellett is, csaknem kivétel nélkül mind eltűnt к az ismeretlenség homályába. Sanskrit és San Gennaronál tehát, ha jövendő menértékiikpe vonatkozólag akarnunk magunknak képet alkotni, minden más mellett fent marad a pe igreestika szempontjának kérdése is. Köziilök e tekintetben Sanskrit nál hamar megadódik önmagától is a válás/, ha származási tábláját magunk elé tesszük. Pedigreeje oly elsőrendű, a milyennél szebbet kívánnunk sem lehet, sa kor igényeinek ennyire megfelelő mén a pedigreestika szempontjából talán még sohasem állott Monarchiánkban. Véráramai minden tekintetbén a legmodernebbek és jelenleg a legnagyobb szerepet játszszák ina Angliában is. Anyai vonala eminensen elsőrendű, s e szárma/ási táblán az öt generátióban egyetlen név s ucs, a melyet talán jobb lenne egy másikkal kicserélnünk. Másként áll azonban a helyzet San Gennaronál. E mén származási táblája az öt legfelső generatioban mit sein mond, sőt, lia ebből mondunk ítéletet, a pedigreestika szempontjából már oleve kizárhatnék az éltékes mének sorából. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet akkor sem,ha még egy-két generatioval többet veszünk is figyelembe, de a figyelmes szemlélő itt már akai oly jelenségekre, a melyek további vizsgálódásokra késztetik, s az exceptionális képességű mén kétségtelenül meg is érdemli, hogy vele szemben ezt az áldozatot meghozzuk. Ha pedig egyszer belemélyedtünk vonalainak vizsgálásába, az ujabb és ujabb jellegzetes tünetek. mind tovább és tovább csábítanak, mig végül a kezdet legelejére jutunk' és innen к indulva kell következtetéseinket megalapoznunk. San Gennaro anyai vonala abból a Royal Maréból származik, a melyik Bruce Lowe ismert oszt ii.\ ozásánal a 15-ös családszámhoz jutott. E kuncza a G. St. В. Vol. 1. Pag. 384-en szereplő Why-nottal, a Fen wie к Barbtól és egy anyai ágon kiveszett vonalú Royal Maréból nevelt ménnel párosittatván, Grey Wynotot ellette, amely viszont St. Viktor s В rbbal való fedeztetése után Pointset hozta napvilágra, ez pedig Wood- stock Arabiannal 1715-ben Flying Whiget. Ennek a 13-as családból származó . Hartley's Blind Horse (ap. Holderness Turk, a Milbank's Black Mare, Makeless-től) után l729-b»n ellett leánya Laige Hartley Mare volt, mely 1733-ban, tehát négyéves koráb n HipiöL (ap Curwen Bay Barb, a. egy Lister Turk-Mare fa The Hobby Mare testvérej Piping Pegböl, a 23-as család ősanyjából) egy névtelenül maradt kanczát adott. E kancza húszéves korában, 1753-ban Ecbpse anyai nagyapjától, a 11-es családhoz tartozó Regulástól szintén egy névtelenül maradt kanczát ellett. Ennél az ősnél pillanatra meg kell állanunk, mert ez nemcsak az el ő igazán jő mént 1 szárma/ó kancza ja e vonalnak, de itt talál ózunk a később, mint látni fogjuk, nagy szer. pet játszó bentenyesztések láuczsorának első szjinevel is. A Godolphin Arabiantól szár nazó Regulus ugyanis Grey Robinsonban olyan kanczának a fia, a mehnek apja, Bald Galloway teljes testvére a fentebb emiitett Pointsnek. Itt tehát a3—4 remowokbau való inbreeddel állunk szemben, a mihez még hozzájárul Lister Turk szintén kétszeres szerepe isn A Reguhis-kaucza aztán 1762-ben az akkori idők legkiválóbb ménjeinek egyikével, Snap-al párosítva Carolinet ellette. Snap, az l-es család ősanyjára visszamenő mén, rendkívül intenziven beltenyésztett ló volt a 6-os csaiád őseire. Apja Snip ugyanis Ghilders fia volt tehát ann к a ménnek, a mely a teliv-r;enyésztes történetébe, különösen p-dig annak első részébe hatalmas nagysággal irta be a 6 os család jelentőségét es a meljnek anyja Betty Leedes a legintenzívebb beltenyésztes. sőt mondha-nók vérfertőzés productuma volt. E kanczának nem lesz érdektelen a pedigreejét, jóbehet a szakkörök előtt kétségtelenül általánosan ismert, ide iktatnunk Legközelebbi számunk fövő héten pénteken jelenik meg. — A mai szám ára 6ű filler. — ...