Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-03-13 / 10. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet, j A Budapesti Polo-Club, Az Urlovasok Szövetkezete, Az Országos Agarász-Szövetség A vidéki versenyegyletek s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. április 1-től junius 3C-ig és a julius 1-től szeptember 30-ig terjedő negyed­évre 2 2 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Az előfizetési pénzek a Vadász- és Versenylap kiadóhivatalához (VIII., József-utcza 12.) czimzendők. Szerkesztőség : V., Katona József-utcza 26. 10. szám. Telefon-szám : József 65-83. Budapest, 1918. péntek, márczius 15. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenye k ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELIUÉREK ÉS UERSEHÜEK. San Gennaro származása. Vágy a képtelenség után ; — ezt a czimet adta Ytondranath Hirwana indus irö magyar fordítója, dr. Alex Sándor egy, a nemrégiben a mi nyelvünkre átültetett regenynek, a melynek tárgya nem egyéb, mint az emberiség vágy­álma az örök békéről. Vágy a képtelenség után ; — mennyire igaz czim ez e téma számára. Mennyire igaz, hogy a nagy jelszó, a melyért milliók ontják vérü­ket, a melyért milliárdok imája könyörög: az örök béke csak ábránd, álom, — képtelenség. Képtelenség a ma embere, a hozzá hasonló Ieny számára, a kiben indulatok élnek, a ki érdek szerint érez, a ki az egész földre kiter­jedt nagy családját fajokra felosztva ismerte meg, s a ki tömeglelkével nem tudja átérezni a legrémesebb titkot, az élet és halál mélysé­ges misztériumát. A ina embere, a hozzá hasonló lény számára minden béke csak időleges. Ha holnap elül a harezizaj. boluaputánra kezdődhet ujru, mert azt az érdekellentét, esetleg a fajkérdés igaz, vagy hazug jelszava, az életképesebb elem állí­tólagos terjeszkedési szükséglete a pillanatok feltüzelt indulatában ugy kívánja. Mars istent, mig fajunk lényei dominálják e bolygó földte­két, körünkből nem száműzhetjük soha és örök marad a régi latin jelmondat: — Si vis pacem, para bellum. Örök marad e jelmondat, mely éppen ugy hazug, mint minden más, mit emter gon­dolata alkotott. Mert, lia háborúra készülsz, két­ségtelenül nem akarhatsz kékét, de készülnöd kell, nehogy a másik erósebbé fejlődhessen ná­ladnál. S ha főgondolatként ez élne is benned ezélodl ént, rejtve mégis arra gondolsz, miként söpörhetnéd le a fejlődésben pillanatra veled szemben esetleg lemaradt riválist a térképről a történelem jövendő múltjának ködébe, a mint­hogy szomszédod is csak evvel foglalkozik rej­tett gondo atában. És neked készülnöd kel , hogy az esetleg elkövetkezendő leszámolásban ne légy a gyöngébb fél, hogy megőrizd histó­riai multadnak megfelelő éltedet. Készülnünk kell hát nekünk is már most, mi­előtt a béke eljönne — a reméljük soha el nem következendő — ujabb báborura. Készülnünk, mint azt a borzalmak tapasztalataiból leszürt 4 megállapítások előírják, s ez elóirások között ott szerepel kötelességként a lótenyésztés fej­lesztésének szükséglete is. Mert a most lefolyt borzalmak harczai megmutatták, hogy a ló nem a multté sem harczás/.ati, sem gazdasági szem­pontból. Minden ékesszólásnál meggyőzőbben bebizonyítódott, hogy lótenyésztésünk nagysága ugy nemzetgazdasági, mint harezaszati szem­pontból egyik főerósségünk, s a kik a tenyész­tésben a fajneu esités múlhatatlan Fziikséges­ségéról fogalommal birnak, azok előtt nem kell aláhuznunk, hogy telivértenyésztésiiuk nívójá­nak emelése e tapasztalatok után ma még szükségesebb, mint volt valaha. Szövetséges államunkban, Németországban már a háború előtt is tisztában voltak ezzel, s minden lehetőt megtettek a telivértenyésztés nívójának emelésére. Most pedig, a háború ta­pasztalatai még intenzivebb működésre kész­tették odaát az illetékes faktorokat, a minek ékes tanúbizonysága, hogy «Vollblut» czimen egy kizárólag e kérdéssel foglalkozó folyóirat is megindulhatott Berlinben. És e nagyarányú munkálkodás feltétlenül szükséges is, mert a központi hatalmak telivértenyésztése még i-oha sem állott olyan krizis elótt, mint jelenleg. Ma nincsenek importjaink, erre jó időre nem is számithatunk, már pedig ugy Monarchiánk, mint Németország telivérfenyésztésének alapja épp a folytonos behozatal lehetőségének oszlopáu nyugodott. Különösen áll ez a ménekre vonat­kozólag, a mely tekintetben a viszonyok meg­változása folytán nagy hiány mutatkozhat majd s uinek a lehetőség s/erint való pótlása első kötelessége az intéző köröknek. Ma, részünkről e tekintetben még elég jól á'Iunk, hisz közvetlenül a híboru kitörése elótt két oly nagyságot sikerült megszereznünk, mint Dagor és Ossian, azonkívül Delaunay, Lakire és Sly Fox behozatala is közvetlenül ez idő­pontra esett, de a természetes pusztü ás igy is mihamar érezteli majd a pótlás szükségességét. Rendkívül nagy jelentőségű dolog tehát, hogy épp most akadt két oly exceptionálisan kiváló versenylovunk, máit Sanskrit és San Gennaro, a melyek eredményeik szerint hivatottak lehet­nének az elmaradt, kiváló méubehozatalok pót­lására. E két telivér versenyképessége kétségtelenül felette áll az eddig legjobban bevált belföldi 8tulliouok nagy átlagában, s ez alapon nagy mé­neskarriert várhatnánk tőlük, a telivertenyész­tés búvárai előtt azonban nein titok, hogy ez még önmagában nem elég a ménesben v»ló érvényesüléshez. Itt, részünkről, nem az exter­lieur kérdésére gondolunk, a mely tekinteiben szerencsére mindkettőnél kedvező a helyzet, hanem pusztán pedigreestixai szemponPa, amely éppen oly jelentőségű, sőt sokkal jelentősebb, mint a versenykarrier kérdése. Mert a ménes­könyvek adatainak bizonysága szerint akadtak már oly mének (nálunk p. o. Gunnersbury), a melyek a versenypályán nem bírtak kellőleg érvényesülni, de elsőrendű származásuk g. mé­nesben nem ttgadta meg a, nagy vért. Az olyan mének azonban, a melyek tüneményes verseny­karrierje a pedigreestika szempontjából a vé­letlenek számlájára ivódott, — jól tudjuk — e tenyésztésben még a fokozott chanceadás mel­lett is, csaknem kivétel nélkül mind eltűnt к az ismeretlenség homályába. Sanskrit és San Gennaronál tehát, ha jövendő menértékiikpe vonatkozólag akarnunk magunk­nak képet alkotni, minden más mellett fent marad a pe igreestika szempontjának kérdése is. Köziilök e tekintetben Sanskrit nál hamar megadódik önmagától is a válás/, ha szárma­zási tábláját magunk elé tesszük. Pedigreeje oly elsőrendű, a milyennél szebbet kívánnunk sem lehet, sa kor igényeinek ennyire megfelelő mén a pedigreestika szempontjából talán még sohasem állott Monarchiánkban. Véráramai minden tekintetbén a legmodernebbek és je­lenleg a legnagyobb szerepet játszszák ina Angliában is. Anyai vonala eminensen első­rendű, s e szárma/ási táblán az öt generátió­ban egyetlen név s ucs, a melyet talán jobb lenne egy másikkal kicserélnünk. Másként áll azonban a helyzet San Gennaronál. E mén származási táblája az öt legfelső gene­ratioban mit sein mond, sőt, lia ebből mondunk ítéletet, a pedigreestika szempontjából már oleve kizárhatnék az éltékes mének sorából. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet akkor sem,ha még egy-két generatioval többet veszünk is figyelembe, de a figyelmes szemlélő itt már akai oly jelenségekre, a melyek további vizs­gálódásokra késztetik, s az exceptionális képes­ségű mén kétségtelenül meg is érdemli, hogy vele szemben ezt az áldozatot meghozzuk. Ha pedig egyszer belemélyedtünk vonalainak vizs­gálásába, az ujabb és ujabb jellegzetes tüne­tek. mind tovább és tovább csábítanak, mig végül a kezdet legelejére jutunk' és innen к indulva kell következtetéseinket megala­poznunk. San Gennaro anyai vonala abból a Royal Maréból származik, a melyik Bruce Lowe ismert oszt ii.\ ozásánal a 15-ös családszámhoz jutott. E kuncza a G. St. В. Vol. 1. Pag. 384-en szereplő Why-nottal, a Fen wie к Barbtól és egy anyai ágon kiveszett vonalú Royal Maréból nevelt ménnel párosittatván, Grey Wynotot ellette, amely viszont St. Viktor s В rbbal való fedeztetése után Pointset hozta napvilágra, ez pedig Wood- stock Arabiannal 1715-ben Flying Whiget. Ennek a 13-as családból származó . Hartley's Blind Horse (ap. Holderness Turk, a Milbank's Black Mare, Makeless-től) után l729-b»n ellett leánya Laige Hartley Mare volt, mely 1733-ban, tehát négyéves koráb n HipiöL (ap Curwen Bay Barb, a. egy Lister Turk-Mare fa The Hobby Mare testvérej Piping Pegböl, a 23-as család ősany­jából) egy névtelenül maradt kanczát adott. E kancza húszéves korában, 1753-ban Ecbpse anyai nagyapjától, a 11-es családhoz tartozó Regulástól szintén egy névtelenül maradt kan­czát ellett. Ennél az ősnél pillanatra meg kell állanunk, mert ez nemcsak az el ő igazán jő mént 1 szár­ma/ó kancza ja e vonalnak, de itt talál ózunk a később, mint látni fogjuk, nagy szer. pet játszó bentenyesztések láuczsorának első sz­j­inevel is. A Godolphin Arabiantól szár nazó Regulus ugyanis Grey Robinsonban olyan kan­czának a fia, a mehnek apja, Bald Galloway teljes testvére a fentebb emiitett Pointsnek. Itt tehát a3—4 remowokbau való inbreeddel állunk szemben, a mihez még hozzájárul Lister Turk szintén kétszeres szerepe isn A Reguhis-kaucza aztán 1762-ben az akkori idők legkiválóbb ménjeinek egyikével, Snap-al páro­sítva Carolinet ellette. Snap, az l-es család ősany­jára visszamenő mén, rendkívül intenziven belte­nyésztett ló volt a 6-os csaiád őseire. Apja Snip ugyanis Ghilders fia volt tehát ann к a mén­nek, a mely a teliv-r;enyésztes történetébe, különösen p-dig annak első részébe hatalmas nagysággal irta be a 6 os család jelentőségét es a meljnek anyja Betty Leedes a leginten­zívebb beltenyésztes. sőt mondha-nók vérfertő­zés productuma volt. E kanczának nem lesz érdek­telen a pedigreejét, jóbehet a szakkörök előtt kétségtelenül általánosan ismert, ide iktatnunk Legközelebbi számunk fövő héten pénteken jelenik meg. — A mai szám ára 6ű filler. — ...

Next

/
Thumbnails
Contents