Vadász- és Versenylap 61. évfolyam, 1917

1917-02-17 / 7.szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete. A vidéki versenyegyletek volt A Budapesti Polo Club, Az Országos Agarász Szövetség s az összes lótenyészbizottraányok hivatalos közlönye. tbtUQt -C i«,lrtfü ta ..ót Előfizetési ára : Magyarországra : félévre 20 korona; negyedft'h'C" i (ni. ... , . „ . „ évre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Katona József-utcza 26.) czimezendök. 7. szám. Telefon szám : 657. Budapest, 1917. szombat, február 17. 61. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. . Versenyhatárnapok 1917. Április. A lag (Ürl. Szüv.) ... ... 1, 3, 5. 8, 9. 11, 12, 14, 15. Bécs - - 15, 17, 19, 21, 22, 24, 26, 28, 29. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) ... ... ... 23, 25, 27. Pozsony (eseti. Alag) (ürl. Szöv.) 30. Május. Bécs - - 1. Pozsony (eseti. Alag) (Url. Szöv.i ... ... ... 2. Budapest ... . 5,6, 8, 10,12, 13, 15, 17, 19, 20,22, 24. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) 14, 16. Bécs - --' 27, 28, 81. Junius. Bécs - 2, 3, -5, 7, 9, 10, 12, 14, 16, 17. Alag (Ürl. Szöv.) 3, 5, 7, 9, 11, 13. Káposztásmegy er (Pestv. Vers.) 17,19. 21, 24, 26, 28. Alag (M. L. JS.) - ... 29. Julius. Alag (M. L. E.) 1, 3, 5, 7, 8. Siófok (eseti. Alag) (Url. Szöv.) 10, 12, 14, 15, 17. Bécs 15, 17, 19, 21, 22, 24, 26, 28, 29, 31. Káposztásmegyér (Pestv. Vers.)... 22, 24, 26, 29, 31. Augusztus. Bécs - - 2, 4, 5. Káposztásmegyér (Pestv. Vers.) ... .. 2 Alan (Url. Szöv.) 5, 7, 9, 11, 12. Budapest... ... 15, 17, 19, 20, 22, 23, 25, 26, 28, 30. Szeptember. Budapest ... - 1, 2. Alag (Url. Szöv.) ... 5, 7, 9, 10, 12. Bécs ... .. 6, 8, 9, 11, 13, 15, 16, 18, 20. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) 17, 19, 21. Budapest ... ... 23, 25, 27, 29, 30. Október. Budapest ... , - 2, 4, 6, 7, 9, II, 13, 14. Bécs ._•-.'. - — 18, 20, 21, 23, 25, 27, 28, 30. A lag (Url. Szöv.) I -28, 30. November. Alag (Url. Szöv.) ... 3, 4. Béc

:s — 3, 4, 6, 8, 10, 11. Beníenyésztés * Irta: Lovi/c Károly. IV. Az olvasó joggal elvárhatná, hogy ezek után most már magyar viszonyokról mondjam el nézeteimet és példáimat. Ez elül nem is akarok kitérni — bár fólvér-méneskönyvek hijján — az anyag gyűjtése úgyszólván leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ezt megelőzőleg azonban egyidőre átadom a szót gróf Lelmdorff Györgynek, a mérsékelt bemenyésztés hívének, hogy a kérdést mentől több oldalról ösmerjük meg. A gróf alább közlött (ejtegetései javarészt, «Handbuch für Pferdezüchter» czdnü munkájában jelenlek meg, azonban a munka utolsó megjelenése óta a szerző több változtatást tett rajta, a melyeket magánúton közölt velem. Igy tehát az olvasót ne lepje meg, hogy a gróf könyvében s az alább közlött szövegben eltérések lesznek. Gróf Lehndorff, mint szabatos szakember, mindenek előtt a fogalmak tisztázásával kezdi fejtegetéseit. A mi nein is fölösleges, hiszen szakemberek is nem egyszer fölületesen ítélik * XXVI. szemelvény Lövik Károly « Könyv a magyar lóról» ezimü hátrahagyott művéből. meg e kérdést és nem vesződnek sokat lényegével. Igy Sehwarznekker ösmeretes és uálutik is elterjedt munkájának

1 régebbi kiadásában az inbreediuggel és outbreedinggei kapcsolatosan a legtarkább nézeteket olvashatjuk Partisanról, Emiiiusról (a melyeket out-crossoknak nevez, holott az előtibi már a harmadik ágon hozza meg a kétszeres Highflyert, Emilius pedig a, negyedik, illetve harmadik generáczióban), majd Tnuchstoneről. Miután pedig Schwarznekkert a komolyabb bippológusok közé szokás sorozni, sőt vannak, a kik elsőrangú szaktekintélyt látnak benne, gróf Lehndorff óvatossága nem látszik fölöslegesnek. Tehát: a grófnak az a meggyőződése, hogy 1. inbred az a ló, melynek szüleit és közös őseit négynél kevesebb generáczió választja el; 2. ha a határvonal a negyedik, ötödik vagy hatodik generáezióig tul tolódik : mérsékelt benteuyésztést (gróf Lehndorff ezt irju Verwandtszucht) kapunk; 3. a mely ló pedigreeje e mérczén tul marad : outbred. Ezzel aztán csakugyan átadom a szót gróf Lebndorff Györgynek, csak azt jegyezve meg, hogy a magam részéről a bentenyésziés szélső határát a negyedik generáczióban látom és csupán ebbe a fogalomba fogom példáimat beleilleszteni.

3 «Valóságos szerencséje a hippologikus tenyésztudománynak, hogy Goos-sal majdnem egyidőben és a nélkül, hogy egymásról tudtak volna, az ausztráliai Bruce Lowe nagy horderejű munkáját: «Telivérek tenyésztése a számrendszer alapján» megalkotta és ép oly nagy szerencse volt, hogy Bruce Lowe korai halála után akadt férfi Angliában, a ki e téren páratlanul járatos volt és a gazdag anyagot, mely Bruce Lowe hagyatékában maradt, feldolgozta és nyilvánosságnak átadta. Ez a nagy érdem Mr. \V. Allisoné. Csodálatos, mily óriási kiterjedésnek örvend ez a rendszer az emiitett müvek megjelenése óta. Ennek a következménye, hogy mig azelőtt az augol telivér leszármazását az apai ágak szerint osztályozták és az anyai ágak úgyszólván figyelembe sem vétettek, addig most egyszerre az egész telivértenyésztési tudomány figyelme az anyai rokonságra irányult. Ugy Goos, valamiut Bruce Lowe tudvalevőleg megállapították, hogy : valamennyi, a méneskönyvekben felsorolt telivérkancza, negyveukároin auyakanczára vezethető vissza, a melyek közül 9 eleűyészö képességük folytán nem számit, mig a többi harmincznégy anyakancza, a melyek a tenyésztészben hírnévre szert tettek, három ménnel Byerly Turk, Barley Arabian és Godolphin Aiabiannal az egész világ telivértenyésztésénok alapját képezik. Bruce Lowe a verseny eredmények alapján megállapította, hogy e harmincznégy családból a bárom elassikus angol versenyt: a Derbyt, Oaksot és St. Legert hány nyerő képviseli és ennek megfelelően a harmincznégy családot jóságuknak arányában osztályozta. Így jön arra a következtetésre, hogy az 1, 2, 3, 4 és 5-ös család a legtöbb versenyző-képességet örökítette át, s ez öt családot running családnak nevezi. Azonkívül, ugyancsak i Schwarznecker: Pferdezucht. Berlin, 1878. 3 Gr. LelindoriT György alábbi fejtegetései már egyszer megjelentek lapunk 1909. évfolyamában, azonban a kérdésnek minden oldala megvilágítása indokolja ezeknek újbóli közlését. A szerit. a verseny-eredmények alajiján, azokat a családokat is kikereste, a molyek minőség és mennyiség tekintetében a legjobb apai reproduktorokat adták s arra az eredményre jut, hogy a családok a 3, 8, 11, 12 és 14-es, a melyeket sire-családoknak uevez. Megjegyzendő, hogy a hármas család ugy a í umfing, mint a sire családhoz tartozik. A running és sire családok megállapításánál csak annyiban van kiilömbség, hogy mig az elsőknél csak a három angol klasszikus versenyben aratott győzelem (2000 Gs., Derby, Legelj számit, addig a sire családoknál más nagyobb teljesítmények, nevezetesen Ausztráliában és Amerikában elért eredmények is figyelembe vétettek. A mérlegelésnek ilyetéu módja a rendszer relativ megdünthetetlenségét nem zárja ki teljesen, mert Bruce Lowe az európai kontinens országait (Franezia, Osztrák, Magyar, Német) levezetéseinél figyelmen kiviil hagyta. Bruce Lowe és utódai (Allison, Chapeanrouge stb.) végül arra a következtetésre jutnak, hogy az egész telivérteuyésztés alapja a beltenyésztés. Idáig az én nézetem is megegyezik az emiitett szerzőkével. A külömb3ég közöttünk csak a rokon tenyésztés kívánatos fokának megállapításában van. Alapelvem az, hogy a párosított tenyészállatok között négy szabad generáczió legyen. Bruce Lowe és feltétlen hivei azonban oly annyira meg vannak győződve a beltenyésztés megdönthetetlen helyességéről, hogy még a vérfertőzéstől sem riadnak vissza ós például egy mén vagy kancza unokáinak párosítását is megengedhetőnek tartják. A nagy kérdés az: miként állunk ilyen inbred mének egyéni átörökítő képességével ? (IndividualPotenz.) Az áramlat, a mely Angliában a beltenyésztés mellett.megindult, természetszerűleg jelontös ellenáramlatot is szült és az utóbbi irány gyakran oly méneket mond inbredeknek, s igy tenyésztésre alkalmatlanoknak, a melyek nézetem szerint egyáltalán nem inbredek. Tiszta képet legjobban ugy fogunk alkothatni magunknak, ha a versenypályán és a tenyésztésben ismert méneket szülőik rokonsági fok. szerint osztályozzuk és azt vizsgáljuk, bogy a beltenyésztés melyik foka az, a mely az átöröklő képesség legjobb eredményeit szolgáltatta. Azt hiszem erre elég felvilágosítást adnak a versenyeredmények és a méneskönyvek; lehetséges azonban, hogy egyes eklatáns példa elkerülte figyelmemet. Igy tehát nagyon örülnék, ha az alábbi összeállítás a tenyésztés iránt érdeklődőket az adatok kiegészítésére, illetve esetleges ellenvetések megtételére ösztönözne ; ez csak használ az ügynek, a melynek szolgálatába szegődtünk. A mennyiben teljes- és féltestvérek párosításából származó egyedek nem állanak rendelkezésemre, azokkal a ménekkel kezdem, a melyeknek szülei a közös törzsapától, illetve anyától egészben csak egy (szabad) generáczió által vannak elválasztva: 1. Barraldine (129) (in-bred Darlings dam-ra) 2. Friponnier (3) ( « Orlando-ra) 3. Knight of St. George (2) ( « Sir Hercules re) 4. The Miner (5) ( « Birdcatcber-re) 5. Orest (4) ( « Touchstono-ra) 6. Wellingtonia (107) ( « Poeahontas-ra) 7. Flying Fox (191) ( « Galopin-ra) Két generáczió által vannak egymástól elválasztva alábbiak szülei: LegközeSe&sisa számunk szombaton jefienik meg. — A mai szám ára 50 filíér.