Vadász- és Versenylap 61. évfolyam, 1917

1917-03-24 / 12.szám

1917. márOzíus 24, VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Az elmondottakból azt következtethetjük, hogy a gróf akaratlanul oly képet rajzolt az olvasó elé, a mely nem födi teljesen a valósá­got és tekintélye oly adatokat fedez, a melyek­ből a bizonyítékok nagy csopoitja rekedt ki. Más természetesen a helyzet, —- és ezt újra hangsúlyozom — ha azt kérdjük: a papiros­pedigree tényleg mindig födi-e a biológiai vér­vegyüléket? Feletet adva, el kell ösmernünk, hogy: a legtöbb esetben csak a bentenyésztés kísérletéig jutunk, s még oly látszólag világos példáknál is, a milyen pl. Flying Fox ösmert Galopin-inbreedje, nem oda ütünk, a hová ezél­zunk. Ám próbálkozás nélkül nincs eredmény. A sok kísérlet közül bizonyos százalékarány mindenesetre bevált, s ma a hippológia talán már nincs messze attól a ponttól, mikor a tö­rekvések sikerét vagy sikertelenségét határo­zott formában tudja megállapítani és prognosz­tizálni. Akárhogy is álljon azonban a dolog, az a fölfogás, hogy a — mondjuk — második ge­nerácziónál kezdődó beltenyésztésből a telivér­uevelésuek kára háramlanék, oly tétel, a me­lyet bebizonyítani eddig senkinek sem sike­rült. Itt volna az ideje ezt a téves hitet elosz­latni, s erre tulajdonkép oly férfiak lennéuek hivatva, mint gróf Lehndorff. Es hivatva lenne a szaksajtó is, ha ugyan elérhetnők, hogy nagyobb alaposságra törekedne. Oly könyvek, mint Angliában a 60 filléres «Peoples Book», a mely tenyésztési kérdésekről a leg­alacsonyabb műveltségű kisgazdákat is olcsón és alaposan fölvilágosítják, fölötte kívánatosak lennének nálunk is.'' 1 (Folytatjuk.) A fogadások fénykorából. Kevés ország turfanalesei jegyezhetnek fel oly fogadási eseteket, mint a minők Angliában a hatvanas években úgyszólván napirenden vol­tak s állandóan foglalkoztatták a sportvilágot. Az akkori feljegyzések ugyanis bőven számol­nak be nagy összegii s egyben merész fogadá­sokról, a melyek azelőtt a sport őshazájában teljesen ismeretlenek voltak. Bár a fogadás a versenyek elválaszthatatlan kelléke, azért az még sohasem vett fel olyan formát, a mely a hazardirozás legszélsőbb fokával határos. A nagy játékosok azidótájt Anglia főnemesei sorából kerültek ki, a kiknek a turfon való élet-halál hazardirozása idővel a legnagyobb megütközés­sel találkozott az angol közönség körében. A komoly napi sajtó sem nézhette tovább a fő­urak könnyelmű, sok esetben milliós pénzpazar­lását. Határozottan fellépett ezen elfajulás ellen, a melyet egyenesen erkölcstelenségnek minő­sített. Egyben felhívta a vezető körök figyelmét arra a veszélyre, a mely ily állapotok mellett a versenysport nemzeti ügyének árthat. A sajtó vészkiáltása csakhamar visszhangra talált s az előkelő fogadótársaságot feloszlásra szólí­tották, különösen pedig Hastings márkinak, a főnemesi fogadási klikk vezérének, kellett el­tűnni a szintérről. A legnagyobb fogadások egyike, a melyet so­kan még ma is egyedülállónak tekintenek, az emlékezetes 1867. évi angol derbyhez fűződik. Történetesen abban az idóben pazar pénz­szórásáról hires Hamilton herczeg J 866 május havában egy fogadást ajánlott Machell kapi­tánynak, Hermit társtulajdonosának, az 1867. évi derby re, a melyre a skót herczeg 30:1 igért Hermit győzelme esetére. Machell, a ki egyike volt a turf a legügyesebb számítóinak s a ki­nek a fártia szerint Hermitről meg volt a maga jó véleménye, a melyet azouban a coup sikere érdekében elhallgatott, örömmel ragadta meg a kedvező alkalmat s hatszor egymásután 1000 fontot helyezett el a berezegnél Hermitre. A fogadást Machell nyerte meg és a skót pernek 18,000 fontot (kb. ötödfélmillió korona) kellett fizetnie. Azonban Hermit sem győzött mindennapi módon. Newminster fiáról — mint az később leszármazottjainál beigazolódott — a verseny előtt az a hir terjedt el, hogy munka közben véredénye megrepedt, minek következ­tében orrvérzővé lett. Erre a hirre alaposan megnyúlt Hermit kurzusa, a mely a derby start­jánál már 66:1 volt. E derbyt egyébként pá­ratlan mellékeseményei teszik még érdekesebbé. • P. o. Heredity, by I. A. S. Wattson, London, A nagy verseny lefutását ugyanis nem keve­sebb, mint tiz hamis start előzte meg s betetőzte a verseny közben keletkezett óriási hóförgeteg, a mely oly erővel dühöngött, mintha a'" világ­végét jelezné. Ily körülmények között győzött Hermit a derby ben Marksman és Vauban ellen, mig a nagy favorit, The Palmer helyezeti enni végzett. Az eredményt, a mely egyben a favo­ritok (Vauban és The Palmer) csődjét jelentette, óriási izgalommal fogadta a közönség. Renge­teg pénzt vesztettek a nevezetes napon a fo­gadók, igy — mint a krónika is kiemeli — Sir Josef Hanley 50,000 fontot vesztett The Pal­meren, Mr. Merry pedig 10,000-et Marksmanen, Hastings márkinak ugyancsak 10,000 fontot kel­lett fizetnie Mr. Chaplinnek egy fogadásból ki­folyólag. A nap hőse természetesen a furfangos Machell volt, a ki az értékes dijon kivül Ha­milton herczeg millióival gazdagabban hagyta el az epsomi versenyteret. * Az akkori előkelő angol sportvilág vezér­alakja, mint fentebb már emiitettük, Hastings márki volt. Ez a főúr, a ki hatalmas összegű, de egyben sikeres operácziói révén mintegy a bookmakerek réme lett. Szenzácziós személyi­ség. 1866-ban a Cesarevitchben, mint Lecturer társtulajdonosa, nem kevesebb, mint 200,000 fontot sepert be a könyvesek táskájából, nem egy bookmaker! juttatván a tönk szélére. (Manap­ság ez hihetetlennek látszik.) De nemsokára őt is hasonló sors érte. A szerencse, amely eleinte felkarolta az ifjú márkit, elpártolt tőle és aránylag rövid szereplése után, 1868-ban, mint nemcsak vagyonilag, de testben és lélekben is, teljesen tönkre ment ember, fejezte be zajos életét, ijesztő példányaként egy elhibázott élet­nek. Hastings márki kevéssel halála előtt egy nagy botránnyal zárta le szenzácziókban bővel­kedő turf'szereplését. Ugyanis Queen Elisabeth nevű kanczája a derby favoritja volt. A book­makerek okulva Lecturer esetéből, hogy elejét vegyék azon 100,000 fontos veszteségnek, a melyet a kancza győzelme esetén a márkinak ki kellett volna fizetuiök, óvást emeltek a Jockey­Clubnál és kérték a stewardokat, hogy fiiggesz­szék fel Hastings lova indulását a derbyben, mindaddig, mig a márki nem rendezi tekinté­lyes könyvtartozásait. A stewardok engedtek a könyvesek óhajának s eltiltották Queen Elisa­bethet az indulástól. (Innen datálódik a verseny­szabályok azon paragrafusa, miszerint azon tulajdonosnak, akinek ki nem egyenlített konvtar­tozásai vannak, lovai versenyben részt nem ve­hetnek.) A bajba jutott márki fiihöz-fához kap­kodott, mig végre egy mentő angyalként jelent­kező uzsorás elgördítette (fueen Elisabeth útjá­ból az akadályokat, azonban most már a hokik győztek, mivel a kancza a derby startjánál meg­késett, elvesztette a versenyt s vele együtt Hastiugs utolsó reménységét is. ARGONAUT belföldi tigető mén, apja Caid, anyja Valley Girl, az 1917. évi fedezési idény alatt Serfenyőszigetin (posta: Halászi, vasútállomás: Mosou-Magyaróvátj fedez. Fedezési dija 400 korona. Argonaut ivadékai — amelyek közé tartoznak az első klasszisa Argo 1:27«, Argonauta 1:27", Árpád 1:26», Atout 1:25 4, Määi 1:29-, 'Marta 1:28», Morenito 1:28' és Tenore 1:27®, úgyszintén még körülbelül 30 ló, melyek 1:30 alatt levő rekordot tudnak felmutatni — a versenypályán eddig egy fél'millió koronán feliil nyertek dijakban. Argonauthoz ezidö szerint még 8 kancza fogadta­tik el. A kanezák tartásáért a legjobb ellátás mellett a legjutányosabb ár lesz számítva. Bejelentés Danilovics Gyula főhadnagy nr czimére Pozsony, megyeháza, intózendők. 1-8 Mezei pocKoK, egerek és vaduk Irtására Stryctinint szállít, csakis szabályszerűen kiállított hatósági engedély beküldése ellenében Chinoin vegyészeti gyár Újpest, Tó-uícza 5. A hatósági méregengedély beszer­zésére vonatkozó utasításokat szívesen közöljük. Séta az idomitótelepeken. lieeson, liohrn t-s Troll sen idomárol <)onm>zásu alatt, levő istállók. Rég volt Beéson János kezei alatt oly szép lot, mint az idén és hu eddig mérsékeltebb anyagával is bele tudott szólni a klasszikus események bilisébe, meny­nyivel inkább várható ez az idén, a mikor az idősebb lovai mellett több jókópességti hároméves és egy so­kat igérő kétéves lotot gondoz évek során át lá­tott'szaktudással és szorgalommal. Az istálló legidő­sebbje a Gallipoli számára vezető lónak megvett Szélvihar. A Styx-mén megfosztatott nemétől, a mi még most is jobban meglátszik rajta, meg most sem heverte ki teljesen, de az operáezió következtében sokkal nyugodtabb lett. Ariost, a melynek tavaly oly erősen belegaloppoztak lábába, hogy majdnem az inát vágták át, gondos gyógyitás következtében már tel­jesen kiheverte akczidensét és Bécsben már startnál látjuk az áprilisi meetingen : egyébként már dolgozik is a szép küllemü mén. 'Tanrina mindig tetszetős kancza volt, a télen még szebbé lőn, ha nem is nőtt magasságban; kompakt és izmos kancza. Armada már most is majdnem a fit ló képét tárja elénk. A kancza különben mindig korai ló volt és az első start­jainál futotta a legjobb formáját. A két hároméves ftérby-crack között nehéz a választók. Gallipoli a, nagyobbik, szinte óriás, külseje klasszisra vall, de Buffalonál, a mely szintén nőtt, a formák jobban összhangban vannak és egészen kifejlődött ló benyo­mását kelti. Meglepő sokat nőtt és fejlődött R'obinson, a mely az alacsony plater-szinvonnlból nyilván a jobb handicap-lovak sorába küzdi fel magát az idén. Hátsó részében ugyan még nem töltötte ki kereteit, de lát­szik, hogy idővel az is pótolva lesz! Nem szép ló Kaspar, a mely tavaly nem volt kinn a pályán: visszamaradt és hosszúlábú. Gyönyörű kanezává fej­lődött Hansi. A PanZoji-ivaüék tavaly még viszony­lag gyönge és hitvány volt, — igaz, hogy nemes pointokkal — de most a téli pihenő szinte csodát mű­velt vele. Most már abszolút előkelő, hosszú, nagy kancza, mély sziiggyel és széles farral. Willkür, a melyet tavaly akczidens ért, igen elegáns, nem nagy, de arányos kancza, azonban világos lábakkal, a me­lyek rendszerint nem a szívósságot jelentik: lehet azonban, hogy nála tévedünk. Teresina, az istálló Háromévesek nagy handicapjának jelöltje, nem sokat fejlődött. Valami nagy hősnő még nem lesz belőle, minthogy anyja, Tnbéreuse, még nem adott klasszis lónak életet. Revolte a múlt év tavaszán több reményt keltett, mint a mennyit valóra tudott váltani; ugy látszik, az idén sem fog nagyon sok vizet zavarni, keveset nőtt ós normálisan fejlődött. A kétéves gárda II tagot számol. Bannerherz, a mely Salvatör, Sze­der és Szendrö teljes testvéré, sokban liasonlit az . utolsó kettőre, de ellentétben velük pej; igen jó lónak látszik. Bódító átlagos versenyló lehet, a miként Flotte is. Ugyanezt mondhatni Bohóról is, a mely sütvényi tenyésztés, sok hasonlósággal apjára. Emst­ling, lov. Landau H. tenyésztésének első produktuma, a kanczadijgyőztes Bokros féltestvérének, Csárda­hetinek első csikaja, anyjára sokban hasonló erős mén. Kurírénál szép sárga Adam, nyaka ós feje mint Przemyslé, ez utóbbinak egyenes háta nélkül: min­denesetre előkelő megjelenésű csikó. Parafa későinek látszó jobb pointti Peregrin-mén, Perfid teljes test­vére. Pionier legszebb kétévese az istállónak, korrekt testii, sötétpej mén, a, melynek lógó fiilei nagy fleg­mára utalnak. Wotan, a közelmúltban kimúlt Womb­wellnek mindenben hasonló utóda, szép és nagy két­éves. Herodias, Agadir fél- és Ágota teljes testvére, szép kancza mintaképe; késői lónak látszik, nyilván ez lesz az istálló Helenenthali jelöltje, (hphelia, Percy , teljes testvére, csinos Prince Olaf-kancza. Pere ós Purdé két kicsi, sütvényi tenyésztésű kétéves, a me­lyek közül az utóbbi egy gyors ló benyomását kelti a szemlélőben. Ha egyedül íitnesstől függnének a versenyeredmé­nyek, akkor Bohrn idomár lovai nyernék a leg­több versenyt az alagi istállók között az esztendő kezdetén : olyan előrehaladott kondiczióbau van a lot. Tulajdonosokként véve tartsunk szemlét föjötto. Mr. Adrién 3 lova közül Fala az idősebb. Az ötéves az, a mi volt: szép kancza; talán még jobban kifejlődött. Shrapnell, a melynek formái

Next

/
Thumbnails
Contents