Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-03-17 / 11.szám

94 VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 1916. márczius 17. Idortiitás alatt álló lovak jegyzéke. Nyilvános idomitó-telep Tóvároson. Idomár: Hitch Gy. Abrakmester: Kieser R. Lovászüuk: Markó J. és Hitch V. Fáy Béla űr lovai: 3ó s m Bolygó csillag Falb—

Brosy Lass 2é s m Szgetvár Fardon—

Silver Tyne 2é s k Badarság William tbc Fourth— Badáros Fáy István űr lova: 2é p k Satanella Spiridion—

Mal vina II. Lovag' Hiibuer Rezső lovai: 6ó s m Trakta Raebnrn—Torta 5ó s m Bona fides Pardon—

Bona Grazia 4é s m Métfopole Gascony—

Spielball 4ó s k Thais Falb-Thisbe 3é p m Bajnok Beregvölgy—Tofana 3é p m Nessos Gascony—Nézet 3é s her Peking King Rob—Peppermint 3é p k Halesia Adam—Hallingtonia Luczenbaclíer Miklós úr lovai: 3ó s k Baba Morpeth—Babus 2é s m Semper Mindig—Babus 2é s k Golibri Mindig—Codei'n 26 p k Plaisante Robert le Diable-Play or pay Tápiószentmártoni ménes lovai: 4é s m Gyémánt Gascony—Rubin 2é p k Babám Gascony—Gyere be rózsám 2ó s k Csinos Cicero—

Mathilde 2é s k Mariska Mindig—Rubin 2é p k Pompás Mindig-Éljen 2ó p k Villám Beregvölgy—Hullám Hitcli György űr lova: 2é p m Vilmos Gascony—

Galloway Magánidomitó-telep Alagon. Idomár: ifj. Mravik P. Abrakmester: Schmidt Gy. Lovászfiuk : Ambrusics J. és 1 intér J. Fáy-Halász Gedeon űr lovai : 3é p m Abel Adam—Venus 2é s m Királyfi King Rob—Bdua 2é p m Meteor Mindig—Vonus 2é s ra Waldmeister William the Fourth—

Pervenohe 2é s k Pacsirta Beregvölgy—

Perky Báró Harkányi .Jáuos lovai: 3é s m Mikros Norman Ili.—Mi ez 2ó s m tíajazet Norman Iii.—

Bona 2é s m Monastir II. Falb—Mi ez 2é p m Veto Norman III.--Virginia 25 p m Vidin Norman Hl.— Viola 2é p k Elbe Norman Ill.-Eboli 2é p k Quecke Norman III.—Quérida Gróf Károlyi Gyula lovai: 2é s m Arad Adam—Ma Flamme 2é p k Mégis Mindig—Isola Bona Lossonczy Gyula űr lovai: 2é s m Karvaly Kahlenberg—La Dance 2é p m Rémele Gascony—Fine-Mouehe II. Lossonczy Gyula űr és gróf Zichy Antal lova: 2é p m Aba Adam—Parisot Berezeg Fálffy Miklós lovai; 2é p m Mailberg Wool Winder—Malina 2é p it Ulanka Royal Lancer—Glaneuse Gróf Fálffy József lova: 2é p m Hyksos History—Blue Sea Söllinger Rezsó százados lova: 3é s ra Talis Mindig-Talány II. Gróf Zicliy Béla lovai: 4ó s in Motor Slieve Gallion—Mayrose 4é p k Signora Troutbeck—Skimmery 8é s k C

'urea II. Beregvölgy—

Codein 2ó stp m Laborcz Gascony—Lavello Gróf Zicliy Antal lovai: 3é s m Kamarás Falb—Cambridge 2é s m Mókus II. Horkay—Bilbah. Magánidomitó-telep Alagon. Idomár: Geoghegan W. (Pótlás.) Tápiószentmártoni ménes lovai: 6é p her Csatár Pardon-Vigiány 5ó s her Kontrás Mindig—Arany virág ORSZÁGOS LÓTEH9ÉSZTÉS. A modern háború fova. Irta: Dr. Nemesheyyi Oszkár. Az immár több mint másfél éve tartó világháború majdnem minden téren uj felfogásokat hozott előtérbe és egész gondolkozásmódunkat nem hitt ós nem várt mértékben befolyásolta. Természetes, hogy a jelen viszonyok között sok mindent első sorban a háboiu nézőpontjából vagyunk hajlandók megítélni és csak másodsorban keressük a dolgok «békés» rendeltetését. Igy vagyunk ma a lótenyésztéssel is. A háborút megelőző években a katonai pótlovak, a reinonták mellett a gazdasági ló miadinkább előtérbe jutott, a mint azt Németországon kivül hazánkban is többek között a nehéz hidegvérű ló tenyésztésének aránylag gyors térfoglalása bizonyította. Egy ideig ugy látszott, mintha a lónak évszázadokon keresztül tartó általános jelentősége csökkenésnek indulna, első sorban természetesen a motoros közlekedés feltalálása és tökéletesítése folytán. Mindenesetre kétségtelen, hogy a lovasság szerepót a modem háborúban sokan lebecsülni voltak hajlandók, mely felfogást megerősíteni látszottak a tények, a mikor is a mai hadjárat folyama alatti allóharezokbau. avagy rendkívüli terepviszonyok között a lovasság, lovainak hátrahagyásával nem egyszer gyalogtüzharczuál nyert alkalmazást. Elfogulatlan megitélés mellett a fentiek daczára is igazat mondunk, ha a lovasságnak ebbeli a háborúban véghezvitt teljesítményét elsőrangú fontosságúnak nevezzük. Mindjárt a háború kezdetén a franczia nyugati offenzíva alkalmával, nemkülönben késóbb az oroszok keletporoszországi vereségeinél, továbbá a gorliczei áttörést követő diadalmas harezokban (a Puhalló-hadsereg-csoport teljesítményei), végül a szerbiai hadjáratban a lovasság «lovon ülve is» megbecsülhetet eu szolgálatokat tett a közös ügynek, mely nagyjelentőségű szolgálatoknak kellő móltatása ma még nem is lehetséges és csakis a háború befejeztével, a szerzett tapasztalatok és azokból folyó ítéletek megvitatása, alapos megtárgyalása után várható. Mai tapasztalataink alapján joggal állithatjuk, hogy a magyarországi lóanyag a háború tüzpróbáját mindeddig jól megállotta. Ezt rajtunk kivül szövetségeseink is teljes mértékben elismerik. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy a fiatal lóállomány felnevelése és idomítása tekintetében mind nálunk, inind Németországban történtek hibák, főképpen a fiatal lovak elkéhyeztetése, nem eléggé kemény tartása, valamint a katonaságnál és általában követelt teljesítmények elégtelensége folytán. Ennek természetes következménye az volt, hogy a különben kifogástalan minőségű állatok nem bírták a háborúval járó fáradtságokat, nem nyervén azokra rendszeres előkészítést. És ha kétségtelen is, hogy a hibátlan küllem továbbra is elsőrangú kritériuma lesz minden lótenyésztésnek, a jövőben nem kevesebb fontosságot kell tulajdonitanunk a felnevelés és tartás kérdéseinek is. A háborúban számtalan eset bizonyította ugyanis, hogy küllemileg semmitmondó, gyengének látszó, szabálytalan állású, egyébként is hibás, de kellő edzésben részesült lovak, a küllemileg és minőségileg kifogástalan és kétségtelenül értékesebb lóanyaggal szemben — teljesítményeik tekintetében — nagy fölényben vo.tak és e fölényüket mindvégig megtartották. Bebizonyítottunk vehetjük továbbá azt, hogy a régebbi idő óta konszolidált rendszeres tenyészetekből származó lovak hasonlíthatatlanul jobb eredményeket mutattak fel, mint határozott tenyészczéllal nem bíró lótenyésztő vidékek produktumai. Ez különösen Németországra áll, a hol a tiszta és nem tiszta tenyésztés határvonalai már ezelőtt is élesebbek voltak, mint nálunk. A konszolidált és egyöntetű tenyésztés eminens fontosságának helyes felismerése már jóval a háború kitörése előtt arra indította a magyarországi lótenyésztés'vezetőségét, hogy a tenyészanyagnak törzskönyvezését ott, hol ennek természetes előfeltételei megvannak, lehetővé tegye és annak sikeres keresztülvitelét a maga részéről is minden eszközzel is támogassa. Kétségtelenül egyike a legfontosabb intézkedéseknek, melyek az országos lótenyésztés érdekéhen az utóbbi évtizedekben történtek s a melyért az érdem első sorban a lótenyésztési főosztály főnökét, báró Podmauiczky Gyulát illeti meg. Így alakultak és alakulnak meg nálunk az u. u. tájfajtatenyésztesek. (A mezöhegyesi tájfajta tenyésztés, melynek jó eredményeit azt hiszem senki sem vonja kétségbe, a legjobb bizonyítéka a rendszeres alapokra fektetett tenyésztes nagy fontosságának. A mezőhegyesi tájfajta megalakítását és fejlesztését gr. d'Orsay Olivér nagy szakértelmének köszönheti a magyar lótenyésztés.) Nem tekintve az állami ménesek és aránylag csekély számú régi magáuménesünk törzskönyveit, Magyarországban a félvér lóanyag törzskönyvezése a legújabb időkig teljesen ismeretlen fogalom volt, mely állapot semmi esetre sem valt a hazai lótenyésztés előnyére. A mai háborúval kapcsolatos nagymérvű lókiemelések a tenyészanyag törzskönyvezésére a leghathatósabb eszköznek bizonyultak, ily minőségű lovak mentességet elvezven, ugy hogy a háborúval járó sok kár mellett, a lótenyésztést illetőleg, annak jelenleg tárgyalt kihatását, mint kétsegtelen hasznot kell regisztrálnunk. Visszaterve témánkhoz, hazai lófajtaink közül a melegvériiek természetesen mindenütt jobban beváltak, mig a hidegvérű nehéz lovak nálunk teljesen alkalmatlanoknak bizonyultak. Ezekről alább. Az angol félvér fajták, különösen arabs véralapzattal, a lovasságnál, a noniusok a tüzérségnél, e fegyvernemnél nem egyszer a lippiczaiak is, szép eredményeket mutattak fel. A lippiczai vér a jövőben az eddiginél nagyobb figyelem tárgya lesz, éppen a jelen háború tapasztalatai folytán. Megfelelő terepen a kis alkatú huzui és cserkesz, bonyiki lengyelgalieziai lovak bizonyultak értékeseknek. Ezeknél természetesen a felnevelés játszott nagy szerepet. írott dokumentumokra, ji nálunk uralkodó «irodalmi tartózkodás» következtében nem igen van alkalom hivatkozni. Altalánosságban lehetett pl. hallani, hogy a gazdákhoz békeidőben tartásra kiadott honvédlovak a tényleges katonalovakuál jobban voltak használhatók. Itt megint a traiuingre lehet, mint okra hivatkoznunk, a mi ugy látszik, magánal a hadseregnél nem volt oly erös, mint a gazdáknak A küllemet tekintve, a szóles, száraz inu és jó csoutozatu u. u. «sok földet takaró» ló feltétlen előnyben részesítendő. A mi az angol telivért illeti, sajnos, általános véleménnyé vált, hogy e fajta a kellő ápolás hiánya, a rendetlen életmód', rossz istállózás és silány takarmányozás mellett, kiváló tulajdonainak nagy részét elveszti, ugy hogy az angol telivérek pl. felderitőlovaglásokra való külömbeni nagy alkalmasságuk mellett, nem sokáig állta ki a sok nélkülözést és oly esetet is volt alkalmam hallani, mikor telivérek tiszti málhásállati szolgálatra degradál.tattak, egyéb czélokra való alkalmatlanságuk folytan. Nézetem szerint ilyen esetekben azonban nem a vért, hanem újból csak a puha felnevelést kell okolnunk; hogy a jó vér egymagában nem hátrány, határozottan állíthatom. Németország háborús hyppologiai irodalmában a lónak a mai háborúban való használhatóságát illetőleg számos érdekes nézetre bukkanhatunk. Egybeüaugzó vélemény ott, hogy a nemes keletporoszországi ló — habar teljesítő képességének legmagasabb fokát kissé későn éri csak el — minden tekintetben megfelel a modern hadiló követelményeinek. Vele körülbelül egy fokon állónak tekinttietjük a hannoveri lófajtát. Teliút két olyan lófajta, mely a lehető legegyöntetűbb kanczaanyagyal rendelkezik. Mellettük jól beváltak még a brandenburgi, oldenburgi, poseui fajták, a nehezebb inelegvérüek között a holsteiuiek és württembergiek, itt-ott a hidegvérüek is (ardenue-i és rajna-belga fajtájú lovak). Mint fentebb láttuk, nálunk a hidegverüek sehol sem tudták magukat kitüntetni, minek oka, nem tekintve e fajtának természetes hátrányait (nehéz suly, szóles és puha paták, nagy igények), nézetem szerint nálunk még abban is keresendő, hogy Magyarországon jelenleg még nem találunk homogén hidegvérű kanczaanyagot és igy természetszerűleg az ivadékok sem üthetnek be várakozás szerint. Ellenségeinknél az angol ló túlságos ápolást igényel, de megfelelő gondozás mellett igen használható, a franczia ló állitólag keményebb, de sokat szenvedett a rendetlen tartás folytán, az orosz kemény és igen használható, ezeknél meg a küllem sok tekintetben nem megfelelő, különösen a puha és hosszú hátak, egyáltalában a hibás küllem volnának gyakoriak. (Vége következik.)