Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-02-18 / 7.szám

1916. február 11. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 71 ORSZÁGOS L0TEN9ESZTÉS. Ujabb tájfajta-tenyésztések közeli megala­kulása várható Bars és Hont vármegyékben, (Garam-ipolymenti félvér, tájfajta) a hol a tenyészanyag jelenleg nem nevezhető ugyan teljesen homogennek, miudazonáltal meg van a kilátás arra, bogy megfelelő mének alkalmazása mellett, idővel, a fajta jelleg ha'ározott, alakban fog kialakulni; egyelőre könnyebb félvér-jellegii nonius, angol féivér és angol arabs-jellegü kanezák kerülnek törzskönyvezésre: az ottani tenyészet hivatalosan az angol tájfajta elneve­zést fogja viselni. — Hajdú vármegyében hasonló­képen megindult a félvér tájfajta mozgalom és az alapszabályoknak kidolgozása és az uj tenyész­tés szervezése most van folyamatban. — Végül Zala vármegye a harmadik vidék, hol a tenyész­tők ujabban a félvér kancza anyag törzskönyvezé­sét óhajtják. E vármegyében, a hol tudvalevő­leg a hidegvérű lóanyag dominál, a melegvérű fajtájú kanezák inkább elszórtan találhatók a vármegye területén, a miért is Zalamegyében valószínűleg több helyen és szövetkezeti alapon lesz keresztülvihető a melegvér rendszeres te­nyésztése. Megjegyezzüke helyen,hogy a tájfajta intézmény eminens fontossága, a múltkor emii­tetteken kivül, a jelenben és különösen a há­ború befejezése után abban rejlik, hogy a táj­fajta tenyésztésbe belépő kisgazdák és tenyész­tők tenyésztésre használt kanczáikat és azok­nak bélyegzett-, tehát később ugyancsak a törzs­könyvbe kerülő kauczacsikóit a tájfajtavezető­ségeknek előzetes engedélye nélkül el nem adhatják. A mai viszonyok között ugy hisszük nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a törzs­könyvezésnek ily módja a legerősebb fegyver lesz az ország meglévő népies tenyészanyagának megőrzésére és a háború folytán tetemes káro­kat szenvedett lótenyésztésünk mielőbbi fel virágoztatására. A háború folyama alatt a hadsereg tulaj­donába jutott kanczalovaknak a békekötés után bekövetkezendő leszerelés alkalmával történő szétosztására vonatkozólag egy német szaklap­ban a következőket olvassuk: «Különösen a nyugati (franezia) hareztéren álló kanezák kiváló tenyészanyagot képviselnek. Azokat látva önkén­telenül arra a gondolatra kell jutnunk, mennyire közreműködhetnének e kanezák a háborút követő lótenyésztés gyors fellendítésénél, ha sikerülne őket a tenyésztés számára megmentenünk. Azonban mi erre a kilátás? A leszereléskor szétosztásra kerülő lovak alkalmasint egykori kiemelési helyeiken fognak nyilvánosan elár­vereztetni, a mikor is úgyszólván elkerülhetet­len lesz az, hogy fiatal, erős kanezák kereske­dőknek, városi vállalkozóknak és más oly egyé­neknek adatnak el, kik gazdasági okokból nem fogják azokat tenyésztésre használhatni. Talán lehetséges lenne minden tenyésztésre alkalmas kanczát, pl. 9 éviküg bezárólag már most kiválasztaui és egy bélyeggel ellátni és ezen kanczákat azután bizonyos megszorítások— pl. 3 évi tartási és tenyésztésre használási köte­lezettség — mellett csakis gazdák részére elár­vereztetni ?» Fenti sorok azt bizonyítják, hogy jelen kér­dés német szövetségeseinknél nem kisebb fej­törés tárgyát képezi, mint minálunk. Hogy te­nyésztésre alkalmas kanczáknak tényleg a te­nyésztésre használása a háború után fokozott fontossággal bir, kétségtelen, valamint biztos­nak vehetjük azt is, hogy az illetékes tényezők a maguk részéről mindent elkövetnek azon irányban, hogy tenyésztésre használható és a katonaság által mint nélkülözhető és igy rendelke­zésre bocsátott lóanyag lehetőleg tenyésztők kezére kerüljön. A kanczáknak egy különös bélyeggel ellátása nálunk annyiban nem látszik indokoltnak, amennyiben a szétosztásra kerülő anyag kétségen kivül kellő ellenőrzés mellett kerül majd eladásra, a mikor is «jó» a «nem jó»-tól okvetlenül szétválasztódik, másrészt a vevőközönség megválogatása és az eladási fel­tételek megszabása a tenyésztés biztosítása érde­kében történhetik meg. Ugy hisszük, hogy nálunk, a hol az államnak befolyása a lótenyésztésben annyira ki van fejlődve, hasonló kérdések meg­oldása bizonyos fokig könnyebbé válik, mint akár Németországban is. Gr. Andrássy Sándort, az 0. M. G. E. gyűlése a lótenyésztési bizottság elnökévé választotta meg. A hadiszükségletre alkalmas lovak igénybe­vétele alól a hadügyministerium utasítása értelmében az illetékes katonai hatóságok in­dokolt esetekben felmentést adnak. A katonai hatóságok most küldik szét a közigazgatási hatóságokhoz az erre vonatkozó utasítást, a melyben közlik, hogy a lovak igénybevételének elhalasztása iránt beadandó kérvények meg­okolásánál a következő osztályozások állíthatók fel: 1. A lovaknak a sorozóbizottság elé való vezettetése alóli felmentés iránti kérvények. 2. Mezőgazdáknak kéi vényei a lovaknak a földek művelése és a termés beliordása czéljá­ból való ideiglenes felmentése iránt. 3. Ipari vállalatok és üzemek kérvényei. 4. A városok kérvényei élelmezéssel való ellátásuk czéljából és 5. szállítási vállalatok által beadott kérvéuyek. Országos gazdaértekezlet tartását tervezi az 0. M. G. E. márczius hó 5-ére, a hol a fegy­veres háborún kivül ellenünk megindított gazda­sági bareznak — a mely előreláthatólag a háború befejeztével sem fog megszűnni — végig küz­dését óhajtják megbeszélni. És hogy a jövóre nézve mégis legalább némi biztonsággal lehes­sen működési tervet megállapítani, előre is több kérdést tett fel az országos állattenyésztés különféle ágaiból. Az amerikai Egyesült-Államok mezőgazda­sági kamarájának statisztikai kimutatása szerint szövetséges ellenfeleink eddig összesen 425,000 lovat vásároltak az országból, mely számban azonban a megvásárolt öszvéreknek jelentékeny száma is bennföglaltatik. Az amerikai ló- és öszvérállományt egyébbiránt még ilyen nagy­mennyiségű kivitel sem csökkenti jelentékenyen, a mennyiben az 21 millió lovat és 4 millió öszvért tesz ki. Az 1911. évi hivatalos állat­számlálás adatai szerint egyébként az Unió ló-, szamár- és öszvér állománya együtt 24.870.000 darabot tett ki és egyáltalában az első helyet, foglalta el a világ összes államai között. Francziaország több mint egy millió lovat vesztett a háború kitörése óta 1915 julius l-ig. Az ország lóállománya ugyanis a mondott időig 2.227,209-re fogyott le, holott 1913 deczember 31-én még 3 230,700 lova volt Francziaországnak. Kimutatás az 1915. évben a kisbéri törzsmének által fedezett magánkanczák termékenységéről : Folyó szám A mén neve A fedezett kanezák 1 száma vemhes H 8 b b •o ©J © a ő 1 a © B H -© 5 1 8 ©3 cn <D -rH © a CS 1 bo -© tß UJ © S © 1 Adam ... ... 19 • 9 9 1 50 2 Kokoro ... ... 1 1 100 3 Maxim ... ... 16 9 5 2 64 4 Mokan ... ... 25 11 14 4,4 5 Ossian 30 15 15 50 6 Pardon 22 18 3 1 86 7 Rascal .. 30 20 10 66 8 Rocketter 14 6 4 4 60 9 Royal Lancer 16 8 8 50 10 Slieve Gallion 39 27 12 69 Kisbér, 1916 január 22. Szabadhegyi, ezredes. V/J \V>V/ DREHER ANTAL serfőzdel részvénytársaság Kőbányán. Ajánlja kitűnő minőségű, eredeti töltésű, palaczksöreit. Árjegyzéket kívánatra szívesen küld a serfőzde. VEGYES. Kérjük azon előfizetőinket, a kik lapunk előfizetési diját még nem küldték be, hogy ez összeget hozzánk juttatni szíveskedjenek, ne­hogy a lap szétküldésében zavarok álljanak be. Liptay Béla ur Kisvárdára utazott, a hol megtekintette Grimi gondozása alatt álló lovait. A népszerű owner onnan egyheti tartózkodásra Lembergbe utazik. Szemere Kálmán százados, a ki a háború elején a déli hareztéren adta bizonyságát hősiességének, az északi hareztéren van és egy nemrégiben kelt levele szerint a legjobb egészségnek örvend. Jeszenszky Elemér százados e héten végig nézte ugy Tatán, mint Alagon a vezetésére bizott istállók lovainak munkáját. Krause Károly urnák, az ismert urlovasnak, a ki a háború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra, Ő Felsége legfelsőbb kegye­lemből a korábban viselt hadnagyi rendfokoza­tot adomáuyozta. Gr. Holek kapitány, a kinek montenegrói fogságából való szabadulásáról birt adtunk, Berlinbe érkezett. A gróf sportszeretetét jel­lemzi, hogy a mult héten Knrlshorstban a reg­geli munkában már lovagolt. Kina Albert főhadnagyot századossá léptet­ték elő. Karner A. urat, a M. L. E. handicap-bizott­ságának érdemes tagját, a ki most egy vidéki tiizérezredben teljesit szolgálatot, a bécsi «Sport» szerint súlyos baleset érte. A főhadnagy lová­val elbukott és felső lábszárcsontját törte. Sonnewend Zdenko hadnagyot Ő Felsége főhadnagygyá léptette elő. Gr. Arco-Zinneberg Miksa istállóját, mint már jeleztük is, a bajor főúr fia, Miklós tovább fogja vezetni és a nálunk lévő telivéreit ezentúl is Ball alagi telepén fogja idomittatni. Id. Mravik Pál, a magyar sportközönség leg­népszerűbb idomára, a kinek súlyosabb termé­szetű betegségéről a mult héten birt adtunk, kedden már annyira jobban volt, hogy elhagy­hatta betegágyát és kint is volt a gyakorló­pályán. Grimi idomár nemsokára Alagra jön le Kis­várdáról a Liptay-istálló lovaival, amelyek közt egy jobb képességű sötét hároméves és egy sokat igérő RascaLcsikó vau. Varga Lajost, ki mint tizedes ment el az északi hareztérre, ott hü magatartásáért szakasz­vezetővé léptették elő. Smutny Ferencz már kijött a Baross-utczai klinikáról. A Szemere-istálló jockeyja, teljesen egészséges, csak a rajta végrehajtott operáczió legyengítette s ez okból a katonaságtól szabad­ságot kapott, a melyet Tatán fog eltölteni. Szente, a ki fénykorát a Szemere-istálló színei­ben érte el és a kit az év elején a br. Roth­schild Jenő-istálló is szerződtetni akart, az idén ismét a népszerű ezüstsziirke-aranysárga dresszt fogja viselni. Janek Ferencznek megengedte a Magyar Lovaregylet, hogy munkában lovagolhasson. Fries Hansit, ki mint honvédhuszár ment el az északi hareztérre, ott áthelyezték a gyalog­sághoz. Bocskai, a zászlók közötti versenyekből ismert belföldi lovas, meg'sebesült a hareztéren és most alublini kórházban fekszik. Kopitlánsky, az ismert zászlókközötti lovas, a ki a mozgósítás óta mint dragonyos a harez­téren volt, rövidebb szabadságra haza jött. A belföldi mint katona vitézül megállotta helyét mindenkor, a minek egyébként legjobb bizo­nyítéka, hogy a kis- és nagy ezüst, továbbá az arany vitézségi éremmel tüntették ki hősiessé­géért. A Pestvidéki Versenyegylet, mint értesülünk ez évben megfogja tartani versenyeit. A fiatal egylet az 1914. évre előirányzott verseny­napjait még egy-kettővel meg is szándékszik toldani. A versenynapok olyként lesznek szét­osztva, hogy áprilistól kezdve a season végéig minden hónapban egy-egy meeting kerül le­bonyolításra. A propozicziók mihamarabb kidol­gozás alá kerülnek. Mayflower, mely régebbi sik- és gátformái mellett is a mult év második felében való mérsékelt szereplése folytán, valószínűleg enyhén fog a Rákosi dij skálájába kerülni, igen jól telelt és ma jobban néz ki mint valaha.

Next

/
Thumbnails
Contents