Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-01-23 / 3.szám

VADÁSZ- És VERSENY-LAP. 43 1916. január 23. RSZÁGOS L0TEH5ÉSZTÉS. Lótenyésztés a harczvonal mögött.*) Irta: Fleischmann Márkus:, hadbavonult m. kii', állatorvos. Magyarország lótenyésztését a háború nagyon igénybe vette, mert a kiterjedt harczvoualakon küzdő lovascsapatok, tüzérségek, gépfegyver­osztályok és még nagyon sok különféle lovas­intézmény, a hadtápterületekben fuvarozó szekerek ezreinek lóállománya legnagyobb százalékában a magyarországi «Hinterland»-ból származott, sót ez a «Hinterland» adott lovat a szövetséges német hadsereg részére is, de tudomásom szerint a háború előtt juttatott lovakat Romániának és a balkáni háború idejé­ben tekintélyes számban adott lovakat a Balkán­nak is. Bármennyire lótenyésztő állam is Magyar­ország, ennek lóanyaga, az emiitett erös igény be­vétel" folytán, erősen megapadt ós miután a háborúba'' került anyag egyrésze a háboius viszontagságoknak, sérüléseknek és betegségek­nek, a másik része meg különböző ragadós bajoknak esik áldozatul, a lóanyagnak múlhatat­lan szükséges pótlása az ágrikultur Magyarország egyik lényeges és fontos érdeke. Az intéző körök a körülményekhez képest gondoskodni is kívántak arról, hogy közvetlen a harczvonal mögött a jövő lóteny észtés érdekei, a mennyire az lehetséges, istápoltassauak. Bár a háború kezdetén, a mikor nagyon sok mindenre nem gondoltunk, nagyon sok és értékes lóanyag veszett kárba és ha a háború kezdetén meg­szállott oroszországi területről requirálással hoz­tunk volna lóanyagot, ugy azzal a mieinket mindenesetre kímélhettük volna, de hát tapasz­talás teszi a mestert és ez a háború 15. hónap­jában más téren is ismételten kiderült már. A lóanyag kímélése, annak megfelelő gondozása, védése nemcsak fontos lótenyésztési, de elsőrendű katonai érdek is volt és állandóan szigorú intézkedésekkel, éber ellenőrzéssel tör­tént arról gondoskodás, bogy a lovakkal ne bánjanak gazdátlan jószág módjára és a fel­ügyeleti tisztek eziránt szigorú felelősséggel is tartoztak. A lótenyésztés érdekeinek védelme ott kezdődött, a mikor a harczvonalban és had­tápterületen levó vemhes kanczák kiválasztá­sát, azoknak a lógyüjtóállomások :oz való leadá­sát rendeljék el. Csakhogy ezen intézkedés egy kissó későn jött, a fárasztó munka, rossz idő­járás viszontagságai folytán sok kancza elvetélt, és e baj, sajnos, a lógyüjtöhöz már leadó t vemhes kanczák egy részén, pontosan kimutat­ható ok nélkül is, jelentkezett. A rendelkezés ellenére sok kancza künn a csapatnál, a traiu­nél csikózott le és mint csikós kancza lett azután a lógyiijtőállomáshoz leadva, a hol a vemhes kanczák és a csikós kanczák, a hadtáp­parancsnokság rendelkezése értelmében, a troppaui, olmützi, neutitscheini és prágai ló­gyüjtökhöz kerültek, a honnan valószínűleg tovább osztattak szét és kerültek ismét a lovak­eredeti származási helyükre. A mi lógyüjtő állomásunk csak egy hadseregcsoport mögött működik és a mienkhez hasonlólag van még egy lógyüjtőállomás mögöttünk is; tőlünk egye­dül kb. 550 hasas és csikós kancza került a «Hinterland»-ba. Ezek helyett azután rendszerint uj, a harcztérre alkalmas lóanyag érkezett Magyarországból. A mult év tavaszán érkeztek azután a had­tápterületre a galicziai állami méntelepekről az orosz invázió miatt Ausztriába elhelyezett Sadova­viszna és kolomeai mének; ezen mének ,topo­grafiailag megfelelően fedeztető állomásokba beosztva, elhelyeztettek és a hadtápterületen levő kanczák fedeztetésére szolgáltak. Volt egy központja a méntelepparancsuokságnak és ez a csapatok mozdulatait követve, küldött előre ujabb fedezóállomást s szüntetett be hátrább fekvőket és igy iparkodott az előbbre vonuló csapattestek kanczáinak fedeztetéséről minden­koron gondoskodni. A fedeztetésnél be lettek tartva az állategészségügyi követelmények, t. i. fertőző betegségben szenvedő ló, sőt fertőzött helyről származó sem bocsáttatott a fedeztetés­*) Az «Állatorvosi Lapok» nyomán közöljük a fenti ezikket, a melyet bizonyára érdeklődéssel fog olvasni minden tenyésztőnk. hez, ezért minden egyes ló állatorvosi bizonyit­ványnyal ment a fedeztető állomásra. A lótenyésztés érdekét szolgáló ezen intézkedés megfelelő alkalmazását, elfoglaltságom miatt szélesebb körben nem tudtam figy elemmel kisérni, de lehető hü leírását óhajtom adni annak, hogy a hadtápterületen levő lógyüjtőnknél, miképen iparkodtunk a lótenyésztési érdekeket elő­mozdítani. Előrebocsátom, hogy az iniciativát, irányítást erre a lógyüjtőállomás vezetője adta meg. A midőn az értesítés jött, hogy mének érkeznek a körletbe, számbavettük a kanczákat, kiszámítva, hogy körülbelül 6—8 mén lesz szükséges, hogy a lógyüjtőállomás kanczáit rendszerint fedeztetni lehessen. Volt egynéhány mén eddig is a lóállományunkban, többnyire elcsigázott vagy rühes, hároméves és a galicziai konyikli-typusnak megfelelő, idősebb mén. Az érkezendő állami fedezőmének részére az egyik külső tanyán megfelelő istállót rendeztünk be és parancsnokunk azonnal intézkedett, hogy azon a tanyán levő többi istállókban is csak csikós kanczák (ezek a nálunk leadott vemhesek vobak) és egészséges kanczák legyenek el­helyezve és a környékbeli tanyákon is ugy történt a berendezkedés, hogy a fedeztetésre szánt kanczák a fedeztető állomáshoz minél közelebb kerüljenek. Ettől kezdve, ha lógyüjtőnk­rő! lovat kellett a csapatok részére leadni, csak herélt lovat adtunk, a kanczákra nézve elvül lett kimondva, hogy az csak azután fog leadatni, ha be lett fedeztetve és a mént elrúgta. Be­érkezett 9 mén, mindenféle fajta, jó egyedek voltak és a legtöbb a radautzi állami ménesből származott. Naponta délelőtt 9—11 óráig, dél­után 3—5 óráig volt fedeztetés, melyet egy lovastiszt (okleveles gazda) irányította; ő jelölte ki, hogy a fedeztetendő kanczára a megfelő mén jusson; fedeztetés után a kancza jobb nyakán meg lett sütve és pedig római számmal, a fedeztető állomás száma (például II.), arabs számmal a folyószám, a melyen a kancza a fedeztetési könyvbe került, pl. 118. A ménhez vezetett kanczákat előzőleg a ló­gyiijtő állományában lévő próbaménnel próbál­ták s állatorvosilag megvizsgálva, fedeztetési bizonyitványnyal látták el. Állatorvos különben a fedeztetésnél is állandóan volt jelen. Később, a midőn a befedeztetett kanczák száma szaporo­dott, délelőtt mindig a II. —III. fedeztetési próbák (9 naponként), délután az ujabb fedeztetések végeztettek. A soványabb és riihös lovakat, a melyeket a fedeztetési állomásra nem vihettünk, az állományunkban levő fiatal ménnel fedeztettük, gondolva, ha már jó tenyésztést nem csinál­hatunk, legalább szaporítsuk és a kancza nem marad meddő. Parancsnokunk eljárása folytán állományunk­ban a kanczalovak erősen felszaporodtak, a méneket is szaporították, de még a 11 mén sem volt elég. a szomszédos, körülbelül 8 km.­nyire fekvő fedeztető állomásra is kellet kanczát küldeni. A fedeztetési lajstrom szerint a lógyüjtő kebelében volt állami fedeztető állomáson körül­belül 500, a inásik fedeztető állomáson tőlünk kb. 300 kancza lett, több ismételten is, be­fedeztetve. A gyönge és rühös lovak közül 150—180 drb lett az állomásunkhoz tartozó csődörökkel hágatva. Mindent összevetve, ló­gyüjtő állomásunkon, melynek állománya állan­dóan változik, de az anyag mindig 1200—1500 között volt, majdnem 1000 kancza lett befedez­tetve, remélhetőleg 70—75°/ 0-ban eredménnyel; ha másutt is igy ment a fedeztetés, lesz hadi­csikó elég. Nálunk a mai lóállományunkban, a kanczákkal való takarékosság folytán, bár sokat kellett belőlük leadni, mégis körülbelül 250 biztosan vemhes kanczánk van. Még röviden meg akarok emlékezni arról az akczióról is, a mely, sajnos, csak ujabban lesz az elfoglalt területeken, foganatosítva, t. i. a csikók requirálása és azoknak a «Hinterland»-ba való küldése. En öl sokat nem lehet és talán nem is szabad irni, de mégis meg kell jegyez­nem, hogy a jövő lótenyésztésünk szempontjá­ból ez is egy nagyon üdvös intézkedés; csak az lenne kívánatos, hogy szélesebb alapon és kellő szakértelemmel folytassák. Ez nagy vonásokban a mi itteni harcztéri lótenyésztésünk. Nein nagyon sok, de mégis hasznos és nem kétlem, hogy más fronton, hasonlóképen munkálkodva, a jövő lóállomáuyá­ról, még a háború daczára is, gondoskodás történt. Az újév kezdetén lapunk 60. évfolyamára uj elő­fizetést nyitunk. Kérjük olvasóinkat és lapunk hiveit, hogy előfizetéseiket megújítani és kiadóhivatalunk­hoz beküldeni szíveskedjenek. Lapunk a háború daczára is a régi keretekben tesz eleget hivatásának, S pro­gramját a lehetőség szerint az eddiginél is bővebben valósítja meg; a minek fejében továbbra is kérjük olvasóink jóindulatu támogatását. Gróf Batthyány Elemér tegnap künn volt Alagon. Gr. Bissingen Nándor altábornagyot, a ki­tűnő sportsmant, Vilmos német császár az I. oszt. vaskereszttel tüntette ki. Gr. Andrássy Géza őrnagy szerdán Alagon volt és megtekintette a Ball-istállóban levő lovait. Br. Podmaniczky Gyula min. tanácsost, a földmivelésügyi ministerium lótenyésztési fő­osztály vezetőjét, — a ki már évek hosszú során át oly nagy szeretettel és nem csökkenő ambiczióval látja el nagyfontosságú ügykörét — kiváló és eredményes munkásságának elis­meréséül, Ő Felsége a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki. Horthy István ezredest súlyos baleset érte a harcztéren. Az egykor kiváló urlovas ugyanis felbukott lovával, minek következtében jobb felső lábszárát eltörte. Az ezredest most a Baross-utczai klinikán ápolják. Br. Jeszenszky Károlynak, a földmivelésügyi ministerium lótenyésztési főosztálya miniszteri osztálytanácsosának, kiváló és eredményes munkásságának elismeréseül, Ő Felsége a III. oszt. vaskoronarendet adományozta. Schey Pál alezredest, az ismert sportsmant, a háború tartama alatt teljesített kiváló szolgá­latainak elismeréseül, a katonai érdemkereszt szalagján a Ferencz József-rend lovagkereszt­jével tüntették ki. Keresztes Ákos főhadnagy, jeles urlovasünk, a harcztéren felbukott lovával és jobb vál­pereczét törte. Állapota lényegesen javult. Fischl Mihály főhadnagyot, az ismert sports­mant, a háború tartama alatt teljesített kitűnő szolgálatainak elismeréseül, Ő Felsége a Signum Laudissal tüutette ki. Urban Lajos ur, a mühlhofi ménes tulajdo­nosa, tegnap a fővárosba érkezett. Binder Ottó főhadnagy, jeles urlovasuuk, megbetegedett a harcztéren és most egyik vidéki kórházban ápolják. Jankovich-Bésán Gyula ur lovai nyerték a legtöbbet az Urlovasok Szövetkezete által 1915. évben rendezett futásokban ; 11 győzelem és 10 helypénzért összesen 24075 korona jutott a népszerű szineknek. Negropontes György ur jelenleg Marasesti­ben tartózkodik. Vass Béla ur, a M. L. E. agilis hivatalnoka, ismét bevonult ezredéhez. Fejes Gyula őrmester ismét visszament a harcztérre. Smutny, a ki a 7-ik közös huszárezrednél teljesit katonai szolgálatot, megbetegedett és most a klinikán ápolják. Gulyás — miután a Dreher-istállóval folyta­tott tárgyalásoknak végleges megállapodás nem lett a következménye — az idei versenysea­sonban másodsorban Dávid Emil ur telivéreit fogja lovagolni. Nosal irt a harcztérről. A mult év champion­zászlókközötti lovasa Janek Gézával, Vargával és Friesszel együtt eléggé exponált helyen van; egyébként mindnyájan egészségesek. Korb aláirta a Weinberg-istállóval való szer­ződését és kiutazott Németországba, hogy el­foglalja uj állását. Tausz, ügyes belföldi lovasunk, az idei ver­senyseasonra hg. Hohenlohe-Oehringen alagi istállójához szerződött. Tausz februárielején már elfoglalja uj állását. Belföldi lovasaink közül: Lipták Lajos és Smutny Venczel hétfőn katonai szolgálatra be­vonultak a 7-ik közös huszárezredhez. Podrazil betegen fekszik a komáromi kórház­ban. Az ügyes belföldi az ottani tüzérezrednél van beosztva. Rastenberger, a nálunk egyizbeu Rákosi dijat nyert jockey, második claimjét a Mydlinghoveni ménes részére kötötte le.

Next

/
Thumbnails
Contents