Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-01-23 / 3.szám

VADÁSZ- És VERSENY-LAP. 43 1916. január 23. RSZÁGOS L0TEH5ÉSZTÉS. Lótenyésztés a harczvonal mögött.*) Irta: Fleischmann Márkus:, hadbavonult m. kii', állatorvos. Magyarország lótenyésztését a háború nagyon igénybe vette, mert a kiterjedt harczvoualakon küzdő lovascsapatok, tüzérségek, gépfegyverosztályok és még nagyon sok különféle lovasintézmény, a hadtápterületekben fuvarozó szekerek ezreinek lóállománya legnagyobb százalékában a magyarországi «Hinterland»-ból származott, sót ez a «Hinterland» adott lovat a szövetséges német hadsereg részére is, de tudomásom szerint a háború előtt juttatott lovakat Romániának és a balkáni háború idejében tekintélyes számban adott lovakat a Balkánnak is. Bármennyire lótenyésztő állam is Magyarország, ennek lóanyaga, az emiitett erös igény bevétel" folytán, erősen megapadt ós miután a háborúba'' került anyag egyrésze a háboius viszontagságoknak, sérüléseknek és betegségeknek, a másik része meg különböző ragadós bajoknak esik áldozatul, a lóanyagnak múlhatatlan szükséges pótlása az ágrikultur Magyarország egyik lényeges és fontos érdeke. Az intéző körök a körülményekhez képest gondoskodni is kívántak arról, hogy közvetlen a harczvonal mögött a jövő lóteny észtés érdekei, a mennyire az lehetséges, istápoltassauak. Bár a háború kezdetén, a mikor nagyon sok mindenre nem gondoltunk, nagyon sok és értékes lóanyag veszett kárba és ha a háború kezdetén megszállott oroszországi területről requirálással hoztunk volna lóanyagot, ugy azzal a mieinket mindenesetre kímélhettük volna, de hát tapasztalás teszi a mestert és ez a háború 15. hónapjában más téren is ismételten kiderült már. A lóanyag kímélése, annak megfelelő gondozása, védése nemcsak fontos lótenyésztési, de elsőrendű katonai érdek is volt és állandóan szigorú intézkedésekkel, éber ellenőrzéssel történt arról gondoskodás, bogy a lovakkal ne bánjanak gazdátlan jószág módjára és a felügyeleti tisztek eziránt szigorú felelősséggel is tartoztak. A lótenyésztés érdekeinek védelme ott kezdődött, a mikor a harczvonalban és hadtápterületen levó vemhes kanczák kiválasztását, azoknak a lógyüjtóállomások :oz való leadását rendeljék el. Csakhogy ezen intézkedés egy kissó későn jött, a fárasztó munka, rossz időjárás viszontagságai folytán sok kancza elvetélt, és e baj, sajnos, a lógyüjtöhöz már leadó t vemhes kanczák egy részén, pontosan kimutatható ok nélkül is, jelentkezett. A rendelkezés ellenére sok kancza künn a csapatnál, a traiunél csikózott le és mint csikós kancza lett azután a lógyiijtőállomáshoz leadva, a hol a vemhes kanczák és a csikós kanczák, a hadtápparancsnokság rendelkezése értelmében, a troppaui, olmützi, neutitscheini és prágai lógyüjtökhöz kerültek, a honnan valószínűleg tovább osztattak szét és kerültek ismét a lovakeredeti származási helyükre. A mi lógyüjtő állomásunk csak egy hadseregcsoport mögött működik és a mienkhez hasonlólag van még egy lógyüjtőállomás mögöttünk is; tőlünk egyedül kb. 550 hasas és csikós kancza került a «Hinterland»-ba. Ezek helyett azután rendszerint uj, a harcztérre alkalmas lóanyag érkezett Magyarországból. A mult év tavaszán érkeztek azután a hadtápterületre a galicziai állami méntelepekről az orosz invázió miatt Ausztriába elhelyezett Sadovaviszna és kolomeai mének; ezen mének ,topografiailag megfelelően fedeztető állomásokba beosztva, elhelyeztettek és a hadtápterületen levő kanczák fedeztetésére szolgáltak. Volt egy központja a méntelepparancsuokságnak és ez a csapatok mozdulatait követve, küldött előre ujabb fedezóállomást s szüntetett be hátrább fekvőket és igy iparkodott az előbbre vonuló csapattestek kanczáinak fedeztetéséről mindenkoron gondoskodni. A fedeztetésnél be lettek tartva az állategészségügyi követelmények, t. i. fertőző betegségben szenvedő ló, sőt fertőzött helyről származó sem bocsáttatott a fedeztetés*) Az «Állatorvosi Lapok» nyomán közöljük a fenti ezikket, a melyet bizonyára érdeklődéssel fog olvasni minden tenyésztőnk. hez, ezért minden egyes ló állatorvosi bizonyitványnyal ment a fedeztető állomásra. A lótenyésztés érdekét szolgáló ezen intézkedés megfelelő alkalmazását, elfoglaltságom miatt szélesebb körben nem tudtam figy elemmel kisérni, de lehető hü leírását óhajtom adni annak, hogy a hadtápterületen levő lógyüjtőnknél, miképen iparkodtunk a lótenyésztési érdekeket előmozdítani. Előrebocsátom, hogy az iniciativát, irányítást erre a lógyüjtőállomás vezetője adta meg. A midőn az értesítés jött, hogy mének érkeznek a körletbe, számbavettük a kanczákat, kiszámítva, hogy körülbelül 6—8 mén lesz szükséges, hogy a lógyüjtőállomás kanczáit rendszerint fedeztetni lehessen. Volt egynéhány mén eddig is a lóállományunkban, többnyire elcsigázott vagy rühes, hároméves és a galicziai konyikli-typusnak megfelelő, idősebb mén. Az érkezendő állami fedezőmének részére az egyik külső tanyán megfelelő istállót rendeztünk be és parancsnokunk azonnal intézkedett, hogy azon a tanyán levő többi istállókban is csak csikós kanczák (ezek a nálunk leadott vemhesek vobak) és egészséges kanczák legyenek elhelyezve és a környékbeli tanyákon is ugy történt a berendezkedés, hogy a fedeztetésre szánt kanczák a fedeztető állomáshoz minél közelebb kerüljenek. Ettől kezdve, ha lógyüjtőnkrő! lovat kellett a csapatok részére leadni, csak herélt lovat adtunk, a kanczákra nézve elvül lett kimondva, hogy az csak azután fog leadatni, ha be lett fedeztetve és a mént elrúgta. Beérkezett 9 mén, mindenféle fajta, jó egyedek voltak és a legtöbb a radautzi állami ménesből származott. Naponta délelőtt 9—11 óráig, délután 3—5 óráig volt fedeztetés, melyet egy lovastiszt (okleveles gazda) irányította; ő jelölte ki, hogy a fedeztetendő kanczára a megfelő mén jusson; fedeztetés után a kancza jobb nyakán meg lett sütve és pedig római számmal, a fedeztető állomás száma (például II.), arabs számmal a folyószám, a melyen a kancza a fedeztetési könyvbe került, pl. 118. A ménhez vezetett kanczákat előzőleg a lógyiijtő állományában lévő próbaménnel próbálták s állatorvosilag megvizsgálva, fedeztetési bizonyitványnyal látták el. Állatorvos különben a fedeztetésnél is állandóan volt jelen. Később, a midőn a befedeztetett kanczák száma szaporodott, délelőtt mindig a II. —III. fedeztetési próbák (9 naponként), délután az ujabb fedeztetések végeztettek. A soványabb és riihös lovakat, a melyeket a fedeztetési állomásra nem vihettünk, az állományunkban levő fiatal ménnel fedeztettük, gondolva, ha már jó tenyésztést nem csinálhatunk, legalább szaporítsuk és a kancza nem marad meddő. Parancsnokunk eljárása folytán állományunkban a kanczalovak erősen felszaporodtak, a méneket is szaporították, de még a 11 mén sem volt elég. a szomszédos, körülbelül 8 km.nyire fekvő fedeztető állomásra is kellet kanczát küldeni. A fedeztetési lajstrom szerint a lógyüjtő kebelében volt állami fedeztető állomáson körülbelül 500, a inásik fedeztető állomáson tőlünk kb. 300 kancza lett, több ismételten is, befedeztetve. A gyönge és rühös lovak közül 150—180 drb lett az állomásunkhoz tartozó csődörökkel hágatva. Mindent összevetve, lógyüjtő állomásunkon, melynek állománya állandóan változik, de az anyag mindig 1200—1500 között volt, majdnem 1000 kancza lett befedeztetve, remélhetőleg 70—75°/

0-ban eredménnyel; ha másutt is igy ment a fedeztetés, lesz hadicsikó elég. Nálunk a mai lóállományunkban, a kanczákkal való takarékosság folytán, bár sokat kellett belőlük leadni, mégis körülbelül 250 biztosan vemhes kanczánk van. Még röviden meg akarok emlékezni arról az akczióról is, a mely, sajnos, csak ujabban lesz az elfoglalt területeken, foganatosítva, t. i. a csikók requirálása és azoknak a «Hinterland»-ba való küldése. En öl sokat nem lehet és talán nem is szabad irni, de mégis meg kell jegyeznem, hogy a jövő lótenyésztésünk szempontjából ez is egy nagyon üdvös intézkedés; csak az lenne kívánatos, hogy szélesebb alapon és kellő szakértelemmel folytassák. Ez nagy vonásokban a mi itteni harcztéri lótenyésztésünk. Nein nagyon sok, de mégis hasznos és nem kétlem, hogy más fronton, hasonlóképen munkálkodva, a jövő lóállomáuyáról, még a háború daczára is, gondoskodás történt. Az újév kezdetén lapunk 60. évfolyamára uj előfizetést nyitunk. Kérjük olvasóinkat és lapunk hiveit, hogy előfizetéseiket megújítani és kiadóhivatalunkhoz beküldeni szíveskedjenek. Lapunk a háború daczára is a régi keretekben tesz eleget hivatásának, S programját a lehetőség szerint az eddiginél is bővebben valósítja meg; a minek fejében továbbra is kérjük olvasóink jóindulatu támogatását. Gróf Batthyány Elemér tegnap künn volt Alagon. Gr. Bissingen Nándor altábornagyot, a kitűnő sportsmant, Vilmos német császár az I. oszt. vaskereszttel tüntette ki. Gr. Andrássy Géza őrnagy szerdán Alagon volt és megtekintette a Ball-istállóban levő lovait. Br. Podmaniczky Gyula min. tanácsost, a földmivelésügyi ministerium lótenyésztési főosztály vezetőjét, — a ki már évek hosszú során át oly nagy szeretettel és nem csökkenő ambiczióval látja el nagyfontosságú ügykörét — kiváló és eredményes munkásságának elismeréséül, Ő Felsége a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki. Horthy István ezredest súlyos baleset érte a harcztéren. Az egykor kiváló urlovas ugyanis felbukott lovával, minek következtében jobb felső lábszárát eltörte. Az ezredest most a Baross-utczai klinikán ápolják. Br. Jeszenszky Károlynak, a földmivelésügyi ministerium lótenyésztési főosztálya miniszteri osztálytanácsosának, kiváló és eredményes munkásságának elismeréseül, Ő Felsége a III. oszt. vaskoronarendet adományozta. Schey Pál alezredest, az ismert sportsmant, a háború tartama alatt teljesített kiváló szolgálatainak elismeréseül, a katonai érdemkereszt szalagján a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Keresztes Ákos főhadnagy, jeles urlovasünk, a harcztéren felbukott lovával és jobb válpereczét törte. Állapota lényegesen javult. Fischl Mihály főhadnagyot, az ismert sportsmant, a háború tartama alatt teljesített kitűnő szolgálatainak elismeréseül, Ő Felsége a Signum Laudissal tüutette ki. Urban Lajos ur, a mühlhofi ménes tulajdonosa, tegnap a fővárosba érkezett. Binder Ottó főhadnagy, jeles urlovasuuk, megbetegedett a harcztéren és most egyik vidéki kórházban ápolják. Jankovich-Bésán Gyula ur lovai nyerték a legtöbbet az Urlovasok Szövetkezete által 1915. évben rendezett futásokban ; 11 győzelem és 10 helypénzért összesen 24075 korona jutott a népszerű szineknek. Negropontes György ur jelenleg Marasestiben tartózkodik. Vass Béla ur, a M. L. E. agilis hivatalnoka, ismét bevonult ezredéhez. Fejes Gyula őrmester ismét visszament a harcztérre. Smutny, a ki a 7-ik közös huszárezrednél teljesit katonai szolgálatot, megbetegedett és most a klinikán ápolják. Gulyás — miután a Dreher-istállóval folytatott tárgyalásoknak végleges megállapodás nem lett a következménye — az idei versenyseasonban másodsorban Dávid Emil ur telivéreit fogja lovagolni. Nosal irt a harcztérről. A mult év championzászlókközötti lovasa Janek Gézával, Vargával és Friesszel együtt eléggé exponált helyen van; egyébként mindnyájan egészségesek. Korb aláirta a Weinberg-istállóval való szerződését és kiutazott Németországba, hogy elfoglalja uj állását. Tausz, ügyes belföldi lovasunk, az idei versenyseasonra hg. Hohenlohe-Oehringen alagi istállójához szerződött. Tausz februárielején már elfoglalja uj állását. Belföldi lovasaink közül: Lipták Lajos és Smutny Venczel hétfőn katonai szolgálatra bevonultak a 7-ik közös huszárezredhez. Podrazil betegen fekszik a komáromi kórházban. Az ügyes belföldi az ottani tüzérezrednél van beosztva. Rastenberger, a nálunk egyizbeu Rákosi dijat nyert jockey, második claimjét a Mydlinghoveni ménes részére kötötte le.