Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-01-07 / 1.szám

éghajlatváltozás. Nem állhatom meg, hogy egy másik, szintén sütvényi elvek szerint fentartott ménes — a radautzi ménes — egyik neveltjét is fel ne hozzam példa gyanánt. E ló Potiron, mely főleg 1914-ben, de tavaly is jól állotta meg helyét legjobb lovaink között. Apja Mindegy, több jó stayer apja, an> ja Poorly. E kauczát, mint tenyésztési szempontból értéktelent, 1910-ben sorolta ki méneséből báró Springer Gusztáv, kinél ménesbenléte alatt négyszer meddő volt, kétszer elvetélt, három csikója kiskorában el­pusztult, 1897-ben és 1898-ban az egyáltalán semmit sem tudó Poverettát, illetőleg Orfanát, 1901-ben ós 1907 ben a nagyon közepes Pusz­tánt, illetőleg Berangert, végül 1910-ben a rossz Porongyot ellette, utóbbit Mindegy után. Tehát Poorly méuesbeli eredményei ez ideig nagyon gyengék voltak. 1911-ben uj helyén Radautzban, ottlétének első évében ugyancsak Mindegytől oly jó képességű lovat adott, mint Potiron. Itt tehát még csak mén változás sem lévén telje­sen és kizárólag a szabad levegőn való sok mozgással egybekapcsolt, kemény felnevelés: rendszer idézte elő a kanczánál és a csikóná ezen előnyös változást. Végül még csak azt akarom megjegyezni, hogy tudom miszerint e fejtegetésben felhozot­tak egyrésze a mostani súlyos körülmények között nem valósítható meg, de van köztük olyan is, mely most is időszerű és elvégre majd csak eljönnek megint a jobb idők is. Orlando, Ithuriel, Surplice (köztük tehát három derby- és három Leger-nyerő). A ménvonalért ivadékai közül élénk verseny volt, s végül is Newminster, Lord of the Isles, Orlando és Ithu­riel kerültek szűkebb választásra, a melyek közül az elsőnek Ítélnők oda a babért. Newminster (eli. 1848-ban) a versenypályán jóval az átlag fölött állott és bár nehezeD lehe­tett trainirozui, megnyerte a St. Legert F ai között különösen LordClifden és Hermit nyomul­tak előtérbe, de jelentós neve van a hozzánk került Cambuscannak (Kincsem, Pásztor, Cam­busier stb. apjának), továbbá Musjiduek, Adven­turernek, Laueretnek, Strathconnanuak. A mi Lord Clifdent illeti, legerősebb támasza a stayer Hampton (a mely szerény eladóversenyekből küzdötte föl magát «billikomos lóvá») s a mely virágzó méntörzsnek vetette meg alapját (Royal Hampton, Ayrshire, Merry Hampton,. Ladas, Sheen, Bay Ronald, Bayardo, Symington, Mar­cion, a nálunk álló Royal Lancer stb.) Hermit, Newminster másik fia, még nagyobb névre tett szert s bár orrvérzés volt s ez a kisértet ma is megjelenik egy-egy utódjánál, a versenypályán is emlékezetessé tette nevét, elsősorban a siirü hóviharban lefutott 1867-iki derby révén, a melyet mint 66: 1 odson álló outsider nyert meg. Fiai közül Tristan, Peter, Retreat, St. Blaise, az akadálysportban ivadékai révén oly nagy szerepet játszott Ascetic, továbbá Friars Balsam, Marden, Edward the Confessor, Tramp, a mely Liverpoolban és Lotteryben bifurkálja a vonalat. Az előbbi Lanercostlioz vezet, hogy aztán lassan a második sorba kerüljön, az utóbbi Sheet Anchorhoz és igy Weatherbithez, a mely ma legerősebben tartja fönn a törzset. Weatherbit fiai közül az 1855-ben elletett Beadsman örökölte a hitbizományt, a vér és életerő klenódiumait. Jó ló volt, meg­nyerte az 1858-ik évi angol derbyt és különö­sen Rosicrucianban állított meglelelö helyettest. E vért egyes mének nálunk is jól képviselték, igy Chislehurst, Whittier, Ercildoune. Joe Andrewsnél, a melylyel talán kissé szűk­szavúan bántunk, nevezetesebb mén az 1775-ben napvilágot látott King Fergus, a mely a mai véráramok legdivatosabbjához: a Galopinéboz fog elvezetni: föltéve, hogy az olvasó türelme csakugyan nem fáradt ki a szürke adattömegben. King Fergus (egy 16 marok magas, szép nagycsontu sárga) nem volt kiváló bős a verseny­pályán, sőt kezdetben a ménesben sem igen válhatott be, mert újra trainingbe került. Ez Írországban történt. A mén aztán Angliába megy, de ott is össze-vissza vándorol, mint utazó fedezőmén. Két nagy fia volt: Beningbrougli (a mely utóbbi Orville apja s ezen a nyomon eljutunk Emiiiushoz, Plenipoteutiaryhoz, Pritm­lioz) és Hambletonian. Az utóbbi teljes mérték­ben rehabilitálta az életében kissé féireösmert King Fergust. Hambletonian (a melyet nem szabad össze­A|Szt. István-dij finise. M- w<Mner Berlus amatórfekélele. Risico győz Numa Pompilius, St. Denis, Ariost, Gerle, Don Alma, Yok stb. ellen. A ló fajtái.* Irta : Lovi/c Káról)/. IV. Az angol telivér. (Második rész.) Az Eclipseek. Menjünk most ismét vissza Whaleboneig. A váltó, a melyen idáig eljutottunk, az volt, hogy legjobb fiának Sir Herculest tekintettük, s belőle kisarjadzott ágakat követtük utolsó csúcsukig. Wbalebonenak azonban még két más nagy névre szert tett fia volt: Camel (elletett 1822) és Defence (elletett 1824). Köztük az utóbbi a sze­rényebb, jóllehet nem csekélyebb vonalat, mint a Monarqueét teremtette meg. (Föltéve persze, hogy Mouarque apjának Emperort fogadjuk el.) Defenceuél jelentékenyen nagyobb szerepre volt hivatva az 1822-ben elletett Camel, a nagy Touchstone apja. Nem volt rendkívüli versenyló, annál több haszna volt belőle a tenyésztésnek. Egykorú leírások szerint rövid hátú volt, nagy, sőt durva vonalakkal. Fia, Touchstone, 1831-ben elletett; mindössze 15 marok magas ló volt, kiváló mozgással. A derbyben nem futott, a St. Legert könnyen nyerte meg, az Ascot Gold Cupban és a Doncaster Cupban kétszer egymás­után aratott diadalt. Sereg jó ló maradt utána, igy, hogy csak a legelőkelőbbeket jegyezzem föl: Newminster, Cotherstone, Lord of the Isles, * IX. közlemény Lövik Károly « Könyv a magyar lóról» czimü hátrahagyott művéből. Heaume, Trappist, a nálunk állott Gunnersbury és Timothy nevét irjuk föl. A részletekbe már nem boesájtkozhatom bele, nehogy zavarossá tegyem az amúgy is nehezen áttekinthető képet. A mi Touchstone egy másik támaszát, Lord of the Islest illeti, ő Scottish Chiefben vitte tovább a vonalat, a mely azon­ban utóbbi időben kissé háttérbe szorult, inig harmadik fia, Ithurel Ausztráliába talált gyöke­ret Musket— Carbine révén, a mely törzset aztán az utóbbi révén részben visszatelepítettek Európába. Carbine New-Zealand legjobb lova volt, a mely 10.080 guineat nyert. Ivadékai közt vau Spearmint (a mely ritka angol derby — Grand Prix double-eventre volt képes), továbbá Carabine, Caro, Fowling Piece, Warg­rave, Bomba, a nálunk lévő Cargill stb. A mi végre Orlandot illeti, ez a vonal is életerős és főbb útmutatói: Marsyas, a nálunk is jól ösmert Teddington, Canary, Trumpeter s ennek fia Plutus, a mely a termékeny Fiageo­letre és rajta keresztül Rayon d'Orhoz, Zut­hoz, Le Destrierhez, a nálunk állott, de érvé­nyesülni nem igen tudó Xainlrailleshez és Beauminethez vezet. Ezzel, sürgöny stilusban, elkészültünk volna a Touchstoneokkal s velők együtt a Pot-8-osokkal, Hátra lenne még Eclipse nagy fiai közül Joe Andrews és King Fergus. Joe Andrews (elletett 1778) szerényebb mél­tatást kiván, mint King Fergus, de törzse iay is figyelemre méltó. Fia: Dick Andrews, ezé téveszteni a hasonló nevü ménnel, a mely az amerikai ügető egyik ősapja) 1792-ben elletett Shiptonban, a hol apja King Fergus bolyongásai­ban szintén megfordult. Kiváló versenyló volt: 17 mérkőzésében csak egyszer verték meg, s akkor is csak azért, mert kitört. Emlékezetes 3000 fontos nagy matche, a melyet Diamonddal vívott ki Newmarketben s a hol fejhosszal verte meg az utóbbit. Hambletonian vonala Wbitelockon vezet keresztül. Sajátságoskép, akárcsak nagy­apja, ez sem volt rendkívüli telivér, s igy a hozzá beosztott kanczák se lehettek Pocabon­tasok vagy Kincseinek. Az 1799-ben elletett névtelen Coriander-kancza valószínűleg szintén nem arra vall, hogy tulajdonosa állítólag 3 fontért vásárolta volna. Akárhogy is áltt a dolog, e párosításból származott a nagy Black­lock, a mely egy pillanatra megállítja gyors menetünket. Mint éves, Blacklock, a mely nagy és erős mozgású telivér volt, állítólag 40 fontért került volna mr. Watts istállójába. Jó, de nem első­rangú versenyló volt. Ménesbeli szereplése rö­vid, de Itatásos volt. Fiai közt látjuk az 1821-ben elletett Buzzardot, Velocipedet, Brutandorffot, mindenekfölött pedig Voltairet, a mely nyak­hosszal második volt a St. Legerben, de meg­nyerte a Doncaster-Cupot. Ekkor következik el a Hambletonian-voual aranykora és pedig Volti­geur, azaz Voltaire fia révén. Voltigeur 1847-ben elletett. Mint éves csikó nem éri el a 300 guineás tartalék árát. Mint

Next

/
Thumbnails
Contents