Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-04-09 / 15. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1915. április 9. Mint már több izben megtörtént volt, a Három­évesek nagy handicapja 1914-ben is erősen javult és jó képességű mezőnyt állított starthoz. Ha a nyerő Krim (ap. Mindig) nem is volt egy Maxim­hoz hasonló telivér, képessége igen distingvált és alig egy stoneval áll a legjobb háromévesé alatt. Vele egyenlórangu a nagy handicap máso­dikja: Nestor (ap. Slieve Gallion), a mely azon­ban csak késóbb futotta ki igazi képességét. Aligha rosszabbnak bizonyult nálunk Yok (ap. Gouvernant), a mely a Carresco-versenyben mutatkozott be, mint hároméves, megvervén a szintén igen jó Maglódot, Sárkányt stb. Sajnos, a kancza késóbb beteg volt és nem tarthatta meg jó formáját. Egy napon Yokkal mutatkozott be Mitsouko (ap. King Rob) is, a mely az elózó évhez képest igen sokat, mondhatjuk stoueokat, javult. A kancza papíron jobb ló, mint Nestor vagy Krim és alig néhány kilóval helyezendő Fii let le alá. Sajnos, kissé puha telivér, igy for­mája nem végig egyenletes. Á kővetkező napon jelent meg elóször startnál St. Christoph (ap. Llubar), a mely 7j kg.-ot adva, csaknem megverte az igen tiirhetö képes­ségű Bokrétát a ezzel tulajdonképen ki is futotta igazi formáját, mert hiszen ma már megállapít­ható, hogy Király-dijbeli második helyét tartóz­kodva kell megítélni. A Llubar-mén formája nem jobb a Nestorénél vagy a Krimiénél. Maga­sabbra becsülendő kétéves jelent meg ugyané napon Potiron (ap. Mindegy) révén, a mely elózó évi formájához képest, mintegy '20 kg.-mal emelkedett a skálában. A mén debutje egy handicap volt, a melyet Beau reste és Monte Christo ellen nyert meg, népes mezőnyben, top­weight alatt, utána a mén még háromszor futott s mindannyiszor gyózött is. Ellenfelei nem voltak mindig méltóak hozzá s igy képességét tulajdon­képen nem is tudjuk kellőképp megvilágítani. Annyi azonban bizonyos, hogy igy is bátran Confusionárius mellé állithatjuk az aczélos mént, de távolról sem akarunk azokkal pörbe szállani, a kik még magasabb polczot adnak a sütvényi nevelésű jeles telivéruek. Potiron származási táblája igen érdekes. A kiváló mén apja Mindegy, a mely egyike a kis­számú outcross-stallionoknak. A helyzet még fokozódik Potironnál, a melynek anyja, Poorly négy generácziót nézve szintén nem ád semmi­féle rokonsági kapcsolatot és Mindegyhez sem csatlakozik. A jó lovak pedigreei közt alig talál­hatni a Potironéhoz hasonlót. Persimmon és nagy testvérei voltak ilyen outcross módon nevelve, a nélkül természetesen, hogy ezt az elvet álta­lánosítani szabadna. Galopin 3 Vedette 19 Galopin 3 Flying Duchess 3 St. Angela 11 King 1 om 3 St. Angela 11 Adeline 11 Springfield 12 St. Albans 2 Sunrise 1 Springfield 12 Viridis 12 Sunrise 1 Sunray 1 King of the Forest 31 Sunray 1 Sunshine 1 Sweetmeat 21 Gladiator 22 Macaroni 14 Sweetmeat 21 Lollypop 21 Macaroni 14 Jocose 14 Pantaloon 17 Jocose 14 Banter 14 Saunterer 27 I. Birdcatcher 11 Gertrude 1 Saunterer 27 Ennui 27 Gertrude 1 Queen Bertha 1 Kingston 12 Queen Bertha 1 Flax 1 Sterling 12 Oxford 12 Isonomy 19 Sterling 12 Whisper 12 Isonomy 19 Isola Bella 19 Stockwell 3 Isola Bella 19 Isoline 19 Dollar 1 The Flying Dutchm. 3 Fidéline 5 Dollar 1 Payment l Fidéline 5 Finlande 5 Ion 1 Finlande 5 Fraudulent 5 Petrarch 10 Lord Clifden 2 Newminster 8 lhe Slave 2 Petrarch 10 Orlando 13 Tormeot 10 Thormanby 4 Windhound 3 Í Scythian j Princess 12 Thormanby 4 Alice Hawthorn 4 Í Scythian j Princess 12 Tomyris 12 Sesostris 1 2 Tomyris 12 Glaucus-k. 12 Lássuk most a Trial-Stakest. Az értékes ver­senyt tudvalevőleg Hadd Lássuk (ap. Gascony) nyerte meg Maglód és Sárkány ellen, és pedig erós küzdelem után rövid fejhosszal. A verseny megfelelt régi nevének, inert benne a di rbynek kaptuk mintegy elóizelitójét, jóllehet a későbbi nyeró hiányzott is a mezőnyből, mig Potiront előzetesen törölték volt. Maglód (ap. Mackintosh) itt már épugy kifutotta derbiformáját, mint Sárkány, ez is mutatja, mily nehéz kora tavasz­szal a fitness és a reális képesség közt disting­válni. A mi Hadd lássukot illeti, formáját tehát a Trial-Stakes meglehetős pontosan irja körül (talán jobb lovas alatt valamicskét könnyebben, I de semmiesetre se játszva gyózött volna) s ugyané képességet igazolja késóbb az Alagi díj, a hol Maglód és Confusionárius forma alatt szerepeltek. Meglehetősen bizonyos tehát, hogy a derbyben — ha teljes egészségben áll start­hoz — az egyébként igen jó képességű Gascony­ivadék csaFa második helyen végezhetett volna. Hadd lássuk pedigreeje igen érdekes és pedig első sorban erós Stochvell alapja révén, a melyet öt ér képvisel és hozzájuk csatlakozik egy King Tom-vonal is. (King Tom tudvalevőleg Stockwell féltestvére) Landturn, Hadd lássuk nagyanyja egy élesen Stockirellre nevelt kancza volt (3-ik geueráczió) és igy e szempontból a Stockwell-ménvonal egyik jeles képviselője : Gas­cony jól illett Lilihez, Hadd lássuk anyjához. A pedigree értékét növeli a Galopin és a Blair Mfáo/-kapcsolat is, valamint az, bogy az oly sokszor kitűnően bevált St. Simon— Bend Or­kombinácziót is megkapjuk. Bend Or 1 1 Doncaster 5 Stockwell 3 Bend Or 1 1 Doncaster 5 Marigold 5 Bend Or 1 1 _ _ Thormanby 4 Rouge Rose 1 — a—i Ellen Hörne 3 1 .. . (Sweetmeat 21 Windermere 16 Jocose 14 Windermere 16 Miss Agnes 16 Birdcatcher 11 Windermere 16 Miss Agnes 16 Agnes 16 Ayrshire 8 Hampton 10 Lord Clifden 2 Ayrshire 8 Hampton 10 Lady Laugden 10 Ayrshire 8 Atalanta 8 Galopin 3 Ayrshire 8 Atalanta 8 Feronia 8 Illuminata 1 Rosicrucian 5 Paraffin 1 Beadsman 13 Illuminata 1 Rosicrucian 5 Paraffin 1 Mme Eglentine 5 Blair Athol 10 Stockt welltől 3 Illuminata 1 Rosicrucian 5 Paraffin 1 Paradigm 1 anyja Ellen Hörne 1 St. Simon 11 Galopin 3 Vedette 1 Eliyng Duchess 3 St. Simon 11 St. Angela 11 King Tom 3 Stock­well féltestvére St. Simon 11 St. Angela 11 Adeline 11 Sunrise 1 Springfield 12 St. Albans 2 Stock­well töl 3 Sunrise 1 Springfield 12 Viridis 12 Sunrise 1 Sunray 1 King of the Forest 31 Sunrise 1 Sunray 1 Sunshine 1 Verneuil 17 Mortemer 1 Compiegne 2 Verneuil 17 Mortemer 1 Comtesse 1 Verneuil 17 Regalia 17 Stockwell 3 Verneuil 17 Regalia 17 The Gem 17 Landrail 15 Blair Athol 10 Stockwell 3 Blink Bonny 10 Landrail 15 Ortolan 15 Saunterer 27 Landrail 15 Ortolan 15 Swallow 15 Még egy jó háromévessel ösmerkedtünk meg a tavaszi bácsi meetingen, ez : Goodly (ap. Falb), A kancza Preis von Kobenzlben mutatta meg először, hogy kétéves kora óta úgyszólván sto­neokat javult. Bár e versenyben Yok nem fu­totta ki valódi képességét, Goodly mihamar a magyar Kanczadijban igazolta a hozzáfűzött várakozásokat, megverni Yokot, Rátartást, és még öt telivért. A Falb-ivadék formája alig va­lamivel áll a Hadd lá-ssuké alatt és az osztrák Kanczadij se lett volna tőle elvitatható. (Befejezés következik.) ORSZÁGOS LÚTEN9ÉSZTÉS. A lovak és a háború. A háború természetszerűleg fokozott követel­ményekkel lép fel a hadsereg lovaival szemben. Nyeregtörés, éhség és szomjúság karöltve jár­a testi fáradalmakkal, a mely utóbbiak a többé-kevésbé mégis csak reudelkezésre álló pihenési idővel némileg ellensulyozhatók, bár nem tagadható, hogy a fentemiitett bajok arány­talanul több áldozatot követelnek, mint a háború­nak -egy'éb gyilkos eszközei. Az orosz-japán háborúban az orosz hadsereg 203,679 ló felett rendelkezett és csak alig 8000 drb. volt a sebesült és csatában elhullott lovak száma, ellenben a menetelésnél 120,488 ló lett harcképtelenné. Az ilyen aránytalanságoknak a megszüntetése sok gondot okozott és fog is még okozni a hadvezetőségeknek, s igy megérdemli, hogy azzal foglalkozva néhány védekező eljárást soroljunk fel, a melyek elózó háborúkban elég jól beváltak, s a melyeket most a németek tovább fejlesztettek. Ismert dolog, hogy a 17. században az orosz­lengyel-török háborúban és más alkalommal is sok szó esett a lovaknak lóhussal való etetésé­ről, a mi állítólag «tüzessé, bátorrá és kitartóvá tette őket.» Kevesen tudják azonban, hogy Metz ostrománál az ottani lóállomány eltartása java­részt tényleg hússal történt. Laguerriere, franczia állatorvos a következőkben foglalja össze a hús­sal való etetés eredményét. A lovak elhullott vagy levágott állatok busát kapják és ezzel szemben kevesebb ellenállást fejtenek ki, mint a hogyan gondolni lehetne. Megfelelő elkészítés és lehető rövidre szabott etetési idököz (2 óra) esetében a lovak csak­hamar hozzászoknak ehhez a táplálékhoz és a főtt vagy nyers bust is minden nehézség nélkül, sót könnyebben emésztik meg, mint a növényi táplálékot, miért is az oly gyakori kólikaesetek elkerülhetők. Az igy táplált állat küllemében a jól táplált egyed benyomását kelti, sok hasznos zsirt rak magára ós eróben, kitartásban hatá­rozottan nyer, akár kizárólag bússal történik az etetés, akár mint pótlék adatik a bus, más takarmány mellett. A nyers hus is megfelelő, de czélszerübb azt vizbeu fóni hagyni, mely utóbbi esetben az igy nyert leves az itatásra használható fel. A íódolog, hogy a bus minden esetben finomra vagdalva és utána megőrölve, más, többé-kevésbé tápláló auyagokkal (lomb, szóllólevél, szalma, széna, liszt, korpa stb.) hever­tessék és ha lehet, kevés sót is kell hozzá adni. Első etetésnél csak kis mennyiséget szabad adni az állatnak, de az adag fokozatosan növel­hető. Metzbeu végül 2—3 kiló is jutott napon­ként egy—egy lóra. Egyes lovaknál a kézből való etetés alkalmazandó, de ott, a hol tömeget kell táplálni, az abrakos-tarisznyából és istálló­ban a jászolból történik az etetés. Vannak lovak, a melyek mindjárt szívesen veszik a liszttel, korpával beszórt vagy lombba burkolt húsdarabo­kat, az ilyen állatok később a kellőleg el nem készített bust is megeszik. Oly lovaknál, a melyek makacs ellentállást tanúsítanak a hús­sal szemben, nem szabad sajnálni a fáradtságot és sós növényi táplálékból, valamint porrá őrőlt főtt húsból készült lepényszerü eledelt kell készíteni, a mit azután szívesen fognak venni az állatok és nem akad egyed, a mely aat visszautasítaná. Az etetésnél gyakran nagyobb gondot okoz az itatás kérdésének megoldása, különösen fel­hevült állatoknál. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy felhevült lovaknak nem szabad vizet adni, holott erre maga a természet ráczáfol, miután nem tehető fel, hogy szabadban élő állatok s igy a vad lovak is, ha túlságosan felhevültek, előbb bevárják, mig lehűlnek és csak azután csillapítják égelö szomjukat. Sőt ellenkezőleg. A legelső alkalommal felkeresik a vizet és leg­feljebb a jéghideg italtól tartózkodnak. Ebben találja magyarázatát, hogy kényszerítő esetek­ben kellő hőmérsékletű viz itatása felhevült állatokra nem járhat káros következményekkel. Bizonyos fiziológiai jelenségek is a mellett szólnak, hogy sokkal helyesebb felhevült állatok­nak azonnal megfelelő hőmérsékletű és mennyi­ségű vizet adni, mint megengedni, hogy lehűlt állatok később hidegebb vizböl tetszés szerinti mennyiséget igyanak. A felhevült és izzadt ló a testében levő felesleges vízmennyiséget — ép­pen az izzadás következtében — kiválasztja és bőre, tüdeje, valamint belei ezáltal a normális állapottól erósen eltérnek. A vérkeringés szabá­lyos menete megköveteli, hogy a hiányzó folyé­kony anyag mielőbb pótoltassák, hogy ezáltal a rendes állapot újra beálljon. A felhevült állat teste minden izében melegebb, mint rendes körülmények között és igy alkalmas arra, hogy a mérsékelt hőmérsékletű vizet a kellő tempera­túrára emelje, még mielőtt az feldolgoztatnék. Ezzel szemben a rendes és tévesen helyesnek elfogadott eljárás általában az, bogy a fel­hevült állatot némi jártatás után az istállóba vezetve lecsutakolják és ott jó ideig pihentetve, csak akkor engedik vízhez jutni, ha a test hő­mérséklete alászállott, sőt igen gyakran csak akkor, midőn a reakczió következtében az előbbi felhevült állapottal szemben bizonyos fázási periódus állott be. Igen természetes, bogy a szervezet által megkövetelt bőséges folyadék­pótlás és maga a fokozott szomjúság is a kelleténél több vizet vétet fel az állattal, a mi gyakran káros szervi bajoknak lesz az előidézője, holott ez az előbb emiitett eljárás mellett min­den esetben elkerülhető. Mérsékelt hőmérsékletű

Next

/
Thumbnails
Contents