Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-04-03 / 14. szám

66 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. I olyan dóré az a fölfogás is, hogy az istállótulajdonosoknak a czeruzát egészen félre kell dobniok. Ieaz, hogy aktiv sportférfiaink nagyobb része — a mint hogy az helyes is — vagyonija? szintén kimagasló állást foglal el, de ittis vannak határok, melyeken tul menni nehéz. Mindezek daczára istallótulajdonosaink, igen kevés kivétellel, mind a mai napig csorbítatlanul tartották fönn istállójukat, és ezzel nemcsak az iigynek, de a vele szorosan összefüggő országos gazdasági és honvédelmi kérdésnek is oly szolgálatot tettek, amelyről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet nyilatkozni. Az arisztokráczia itt is a legszebb példával járt elől. Ezzel a kérdéssel függ össze a nagy dijak tárgya is. Egyes napilapok kávéházi eszmetermelói ismételteg fölvetették azt a tervet, hogy a «versenyeket nem kell megtartani és az egyletek adják a monstre-dijakat hadi jótékonysági czélokra.» Ez igy szépen baugzik, de a közelebbi megvilágítás más képet mutat. A nagy dijakat ugyanis legnagyobb részt maguk az istállótulajdonosok adják össze a beiratási dijak révén. Lássunk néhány példát. Az 1914. évi Kozmaemlékversenyre 181 lovat kötelezlek annak idején és a verseny lefutásánál a befizetett beiratási dijak 58,700 K-ra rúgtak, mig dijakban 60,000 K volt a futás összértéke. Az 1913. évi Austria-dijbau a beiratási dijak összege 84,100 K-ra rúgott, mig a nyertes 79,300 K-t kapott. Ez az oly sokszor hangoztatott, nevetséges érv tehát egy pillanatig se állja meg a bírálatot. Lássuk most, mily összegű dijaktól estek el istállótulajdonosaink a mai napig. A háború kitörésekor az 1914-iki versenyév tudvalévőleg Kottingbrunnban fejeződött be. Elmaradtak dijakban az 1914-ik évben: 111. IV. '^f- Öszsesen töknek Kottingbrunn 259,000| 42,800| 17,600j — | 4000

j 323,400 Káp oszt ásni egy er 75,4001 17,600 12,400] — I — I 105,400 'ill I Budapest, nyári meeting 535,000

j 104,50(1 43,400: 2000, 8000! 692,000 Bécs, szeptember 373,0001 61,3001 24,200' — I 5000 : 463,500 I i I I Becs, október 411,0001 61,7001 25,800' — I 8000] 506,500 Bécs, november 81,000] 17,500 5,900] — ' I I l I Alag, szeptember 56,700 14,300] 8,000 — i III Alag, november 33,000] 8,4001 4,600] 600, — I 104,400 79,000 46,600 Zombor 10,300 2,100i 1,100] 4,800 1,500, I Szabadka 700, — - I 13,500 7,000 Nagyvárad 15.100 2,600' 1,000 100 II I I Marosvásárh el y 9,600j 2,050 1,050 — j Szatmár 4,800 1,75Q 1,100 550] II .1 Szeged 6,650 1,700 800 — I — ! 18,800 12,700 8,200 9,150 I. II. III. IV. lonyesztőknek Kolozsvár 10,850 2,800 1,600 800 2,800 500 Nagybecskerek 200 — i 10,900 Arad 2,700 1,700 — Kisvárda 4,100 800 400 — Sopron 8,600 4,500 3,300 2,200 Pardubitz 34,900 6,500, 4,000 3,0001 I I II 1400 ÍS.OOO 3,500 15,300 5,300 18,600 48,400 E kimutatásunk szerint tehát 1914-ben az istállók, illetve a tenyésztők 2.499,250 K. értékti díjtól estek el, a melyhez még tekintélyes összegű, értékben ki nem fejezhető tiszteletdijak csatlakoznak. A mi az idei évet illeti, eddig a helyzet az, hogy Bécs elmaradt tavaszi meetingje 519,000 K hiányt jelent, a káposztásmegyeri két meeting kb. 55,000 K-t, az alagi tavaszi meeting pedig 158,700 K-t. Ha most a végeredményt összegezzük, ugy az elmaradt dijak összege 3.261,950 K-ra fog rúgni, tehát felette nagy összegre, a mely a versenyügyre nagy megpróbáltatást jelent. Hogy némi képet alkothassunk róla, hogyan oszlik szét az összeg, vegyük a következő kulcsot alapul. A tavalyi idomitási jegyzékek szerint nálunk összesen 44 olyan istállótulajdonos volt, a ki hatnál több lovat tartott. Ha ezek közt osztjuk föl a jelzett összeget, ugy minden egyes istállóra 74,135 K. jut, vagyis ennyit áldoztak a nevezett futtatók az ügynek, a lovak ellátási költségén, a személyzeti kiadásokon, a helyiségbéreken stb. felül. Ez a tárgyilagos kép, amelyhez ezúttal nem óhajtunk glosszäkat fűzni, csuk azt jegyezzük meg újra, a mit már föntebb is elmondottunk, hogy istállótulajdonosaink e nehéz időkben nagy áldozatokat hozuak az ügynek, melynek az országos érdekekkel való szerves összefüggését nem lehet eléggé és újra hangsúlyoznunk. G. B. M. K Vol. XV. A ménesköuyv XV. kötete, mint már jeleztük volt, megjelent. A testes kötet ezúttal is a telivértenyésztésre vonatkozó foutosabb adatokat közli, sajnos azonban a végösszesitéseket, a melyek pedig minden szakembert érdekelnek, ezúttal sem kapjuk meg. E hiányon segítenek alábbi kimutatásaink, a melyekhez pár szót akarunk előre bocsájtani. Az első móneskönyv nálunk 1832-ben jelent meg. Ez úttörő munkát gr. Nádasdy Tamás szerkesztette; ma e nagybecsű munka csak alig egy-két példányban van meg. A későbbi időszak adatait annak idején részben a Gyepkönyvek, részben a német Allgemeines Gestüts Buch (A. G. B.) közölte volt, a mely 1847-ben jelent meg első izben, Berlinben. E könyv alapján, részben azonban eredeti adatokat használva föl, jelenik meg a Magyar Méneskönyv (M. M.) és pedig 1865-beu, Budapesten, Bérczy Károly szerkesztésében, majd röviddel utána, 1867-ben Mayr Ottó Allgemeines oest. und ung. GestütBuch-ja. (Tehát nem 1865-ben, mint az Alig, Sportzeitung egy czikke közli.) 1878 ban jelenik meg végre a ma is még folyó gyűjteménynek első kötete. (Azokat, a kik a részletek iránt érdeklődnek, utaljuk szerkesztőnknek e tárgyról 1910 őszén irt hosszabb czikksorozatára.) Lássuk most, mennyiben jeleut fejlődést vagy esést a méneskönyv XV. kötete az előbbi volumenhez képest. A Vol. XIV-ben 1671 auyakancza volt, a XV-ben 1620; a csökkenés oka az, hogy az angol méneskönyvre vissza tiem vezethető kanczákat törölték. (Az Alig. Sportzeitung 1700ra teszi számukat, ez azonban téves.) Az anyakanczák közül 244 Augolországbau elletett. A 1915 április 3. kanczák közül a legtöbb Radautz keretébe tartozik és pedig 93 darab, a mely szám közben még emelkedett. Sütvény 66 kanczával szerepel. A magántenyésztők köziil az élen Napagedl áll és pedig 70 anyakanczával. A mi az auyakanczák apák szerinti csoportosítását illeti, az élen egy angol származású apamén és pedig Bona Vista áll, a melynek 63 anyakancza-produktumával foglalkozunk. (Az előző kötetben 66 volt.) Utána szintén egy angol mén, Matchbox (47) következik, a mely a Vol. XIV-ben 49 anyakaucza-produktummal szerepel, mig utánuk a -Pa/vfoM-kanczák (44) következuek, a Dunure és Gaga-kanczák (38) és a Jfmíh'3-kanczák (34) előtt. A mi a esaládszámokat illeti, szintén összegeztük az anyakanczákra vonatkozó adatokat. Az első helyen most is a 4-es család áll, épen ugy, mint a XIV. kötetben, a melyben 255 egyeddel volt képviselve, mig most tagjainak a száma 254-re rug. A második hely is változatlan: ugy a Vol. XIV., mint a Vol. XV-ben a 2-es család foglalalja el 189, illetve 187 anyakanczával. A harmadik helyet szintén mindakét kötetben az l-es család foglalja el, 180, illetve 159 ivadékkal, az 5-ös család pozicziója a negyedik helyen szintén változatlan (105:99). Családszám nélküli auyakancza 7 darab van, köztük Ivad, Aides anyja. A legöregebb anyakancza a. XV. kötetben a jeles Hösnö, a- mely 27 esztendős és egyebek közt Lárma, Nemes, Pusztabiró, Hasznos stb. anyja. Hösnö 13 élő ivadékot adott a ménesben és jelenleg az Arpádhalmi ménesben áll. A legtöbb csikót ellette a szereplő kanczák közül Peterhead (

Pompadour stb. anyja), a mely 15 csikónak adott életet és ma már 25 esztendős, továbbá Vivienne, Vivid anyja, a mely szintén 15 csikóval szerepel. íme, a családszámok szerinti csoportosítás: 4 254 2 187 1 159 5 99 3 87 12 83 16 69 8 60 20 55 7 50 10 45 11 45 14 42 23 37 9 36 22 36 6 34 13 31 26 30 19 26 16 25 27 19 24 16 21 15 29 14 18 13 25 10 17 8 28 7 35 7 36 4 31 3 32 3 34 9 43 2 Összesen 1613 Családszám nélktil 7 1620 6—20 FINOM FÉRFI FEHÉRNEMŰ VÁRADY BÉLA BUDAPEST, IV.. VÁCZl-UTCZA 15. SZÁM. Színes ingszövet-minták és „A VŐLEGÉNY KÖNYVE" kívánatra ingyen és bérmentve küldetnek. : ELSŐRANGÚ FÉRFI-SZABÓSÁG. :