Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-01-08 / 2. szám

14 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1915. január 8. ORSZÁGOS LÓTEHyÉSZTÉS. A háború Ióanyaga. A háború kérdései közt tenyésztőinket és olvasóinkat bizonyára érdeklik a hadat viselő államok lóanyagának statisztikái, a melyekből egyúttal az egyes országok mai tenyésztési helyzetét, legalább hozzávetőleg megállapíthatjuk. Kezdjük a sort Magyarországgal. Sajnos, az 1914-ik évről még nincs statisztikánk, sót hónapokba fog telni, mig az elmúlt év részletes adatait megkaphatjuk. Igy tehát az 1913. évre kell támaszkodnunk, a mely szerint nálunk 2.005,019 ló volt. Ez a szám nagyjában véve imponáló, mert hiszen körülbelül azonos az angol kontingenssel és messze túlhaladja p. o. Olaszország anyagát, de ha az elmúlt évek eredményeit vizsgálgatjuk, az eredménynyel már csak kevésbbé lehetünk megelégedve. 1895-ben ugyanis 2.308,457 lovuuk volt, a csökkenés tehát azóta körülbelül 300,000 darab, a mi feltűnő. Ha pedig magunk elé tesszük az 1870. év eredményét (1.899,800), akkor azt fogjuk látni, hogy 45 év alatt tenyésztésük átlaga úgyszólván alig változott. Ezzel szemben azonban meg kell jegyeznünk két dolgot. Az egyik az, hogy tenyésztésünk — a népességet tekintve — már a mult század második felében számbelileg igen magas szinvonalat ért el, oly fokot, a melyen tul egy ősfoglalkozás ma már nem igen fejlődhetik, mert hiszen a kultura terjeszkedésben is folytonos akadályt ta'ál. Az adott mennyiségű mai anyag tényleg teljesen kielégítette nemcsak a belföldi piaczot, de a külföld részére is nagy kontingenst tudott adni. A másik momentum az, hogy ha mennyiségileg ugyan lótenyésztésünk nem emelkedett tovább egy bizouyos határon, minőségileg igen sokat fejlődött. Az egyre drágább takarmány a minórisabb értékű lovak nevelését majdnem egészen háttérbe szorította, részben meg is szüntette: a gazdának ma csak jó-kaiiberü lovat érdemes nevelni, és azért a kanczalétszámból is csak a javát tartotta meg. Hogy jó minőségű lovaknak mily böviben vagyunk, épen e háború mutatta meg és mutatja, amikor nemcsak a saját szükségletünket láttuk el, nemcsak Németország vásárlásainak tudtunk a legnagyobb arányokban megfelelni, de emellett még mindig aránylag igen gazdag és jó forrásokkal rendelkezünk. Itt közöljük Magyarország idevonatkozó adatait, s a könnyebb áttekintés kedvéért négy esztendő eredményét tüntetjük fel: Magyarország: 1870. ... .. . ... 1.899,800 1884. ... ... 1.748,589 1895. ... ... ... ... 2.308,457 1913. 2.005,019 A mi Ausztriát illeti, itt négy adatot közlünk, megjegyezve, hogy e statisztikák összeállítása — különösen a külföldieké — meglehetősen nehéz, mert nyilvános könyvtáraink e tekintetben nem rendelkeznek teljes fölszereléssel. Ausztria lótenyésztése 1880 óta sokat fejlődött és pedig fokozatosan, a mi mindig kedvező jelnek tekinthető. 1880-ban 1.463,283 lova vau, 1890-ben 1.548,197, mig 1910-ben (ez az utolsó statisztika, a mely rendelkezésünkre áll) 1.802,848 darab. Azóta a tenyésztés tovább haladt, és igy nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy Ausztria létszáma ma csaknem oly nagy, mint a miénk. E téren ez az ország tehát nagyot fejlődött, de nem szabad feledni, hogy lovalunk emelkedése elsősorban a hideg vér számlájára irandó, mig náluuk a hideg vér még ma is nagyjában megmaradt természetes határai között. íme, a részletes kép: | de folytonos, és 1912-ben a létszám már 4.516,297 darab volt. A mi e tárgyat tekintve Ausztriára áll, az Németországra is vonatkozik : az anyag egy nagy része hidegvérű, és bár a nemes vér érdekében sok történt, azért, mint a közelmúltban láttuk, szövetségeseink még mindig nem nélkülözhetik az importot. Súlyos csapás volt az országnak az orosz kelet-poroszországi betörés, a mely a ménesek nagy részét elpusztitotta, ugy, hogy a lovak ezrével kalandoztak gazdátlanul a Mazuri-tavak környékén. Evekbe fog telni, mig ezt a veszteséget az ország kiheveri, íme az idevágó statisztika: Ausztria: 1880. .. 1890. 1895. . 1910. 1.463,283 1.548,197 1.716,488 1.802,848 Lássuk most Németországot. Mint mindenben, ez a rendkívüli ország a gazdaság e terén is folytonosan fejlődik. Ami a lótenyésztést illeti, a nagy lendület az 1870— 1871-es háború után következett be, és 1897-ben Nemetországnak már 4.038,485 lova van, a mi az ország nagy területe daczára is igen jelentékeny szám. Azóta az emelkedés bár lassúbb, Németország: 1897. .. 1900. 1904. ... 1907. 1912. .. 4.038,485 4.184,099 4 267,403 4.345,047 4.516,297 Hogy a mennyiség és minőség helyes összhangzása mily rendkiviil kívánatos egy ország lótenyésztésénél, legjobban Oroszország példája mutatja. Oroszország rendkívül sokat tett az elmult években a lónevelés fejlesztése érdekében, és az anyag számban folyton halad is. 1898-ban Oroszországban 25.354,00016 vau, 1912-ben pedig már 33.170,000 darab. De a minőség messze elmarad nem csak a miénk, a nenieteké mögött is, és ez az állapot csak a versenyügy belterjesebb fölkarolása óta javult. Versenyügy nélkül nincs és nem lehet jó országos tenyésztés: ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, és reméljük, hogy a háboru végre kinyitotta azok szemét is, a kik e kérdésben eddig elfogultan Ítéltek. Hogy a kozáklovak mily értéktelenek, nap-nap után látjuk, pedig Oroszország az utóbbi években ezt az anyagot is nagy áldozatok árán próbálta megjavítani és a telivért sem sajnálta tőle. íme, az idevágó statisztika: Oroszország: 1898. j. 25.354,000 1900 ... 25.961,700 1908. .. ... ... . 29.285,000 1912 ._ 33.170,900 Ami Francziaországot illeti, ez a ország sokat tesz a lótenyésztés érdekében és 1883. óta igen nevezetes fejlődést is ért el, amely minőségileg is jelentékeny. A mondott évben Prancziaországnak 2.868,726 lova volt, 1911-ben pedig 3.236,110; a fejlődés itt is fokozatos. A részletes kép ez : Fraucziaország: 1883 2.868,726 1900. ... ... ... 2.903,063 1901. 2.926,382 1906. ... ... ... 3.165,025 1911 3.236,110 Végül Anglia lótenyésztésére térünk át. Anglia mai létszáma, mint mondtuk, körülbelül megfelel a miénknek, 1913-ban 2.147,683 lova volt, a melyek minőségben is jók, de tekintve Anglia gyarmatait, az ország a tulajdon háborús szükségletét se tudja fedezni. Sokat tett Anglia a bur háboru után az anyag mennyiségi fejlesztése érdekében, és ennek hatását az alábbi statisztika érdekesen illusztrálja. Azt lehet mondani, hogy ma Anglia a tetőpontján áll ebbeli törekvéseinek, és további fejlődés már nem várható; erre vall, hogy 1912-ben már esés állott be a létszámban. Itt közöljük a részletes adatokat, a melyek tiz dátumra terjeszkednek ki: 1874. ... 1891. 1893. ... 1898. 1900. ... 1901. 1910. ... 1911. 1912. 1913. Anglia: 1.311,739 1.488,403 1.529,461 1.517,160 1.516,630 1.511,431 2.094,587 2.033,216 1.994,607 2.147,683 Befejezésül pár szót Belgiumról. Ez az ország is sokat áldozott az elmult években a lótenyésztésnek. Ennek daczára a mennyiség nem hogy emelkedett, de esett; a minőség valószínűleg jobb lett, bár inkább csak a hideg vérben Belgjumnak 1895-ben 271,527 lova volt, 1901-ben 244,752, 1906-ban körülbelül ugyanannyi mig 1912-ben a létszám 262,709 darab. Ha a föntebbi adatokat összegezzük és a lakossággal, a hadsereg állományaival és a minőség tényezőivel is összevetjük, azt fogjuk látni, hogy Ausztria és Magyarország körülbelül 4 milliós lóállománya nemcsak igen értékes, de vezető pozicziót foglal el; és hogy e téren a világot még sokáig fogjuk uralni. Ebben a lakosság hajlandóságának, a talajviszonyoknak, a klimának, a vezető körök bölcs belátásának épen annyi része van, mint a versenyügynek, a mely melegvérű tenyésztésünket erre a páratlan színvonalra emelte. A takarmánypótlás. «A lótenyésztés körül való teendőink» czim alatt Kiss Mihály ur czikket irt a «Köztelek»-be, a melyből átvesszük a következőket: ei Abraktakarmánynak nem feltétlenül szükséges a zab. A tengeri korpával keverve, teljesen pótolja a zabot. Igen jó nbrakpótló a ezukorgyári melász (ezukorszörpalj) keveréke korpával ós szecskával. A melászt meleg vizben kell oldani olyképpen, hogy a keverésre szánt mennyiséget egy ritkább szövésű zsák végébe töltjük és addig forgatjuk a meleg vizet tartalmazó kis kádban, mig az fel nem oldódik, vagyis a zsákból ki nem fogy. Kezdetben 15 — 20 dekagrammot veszünk fejenként napi adag gyanánt. Ha a csikók megszokták, fokozatosan többet is adhatunk. A vizes oldat naponta erősen készítendő és ezzel locsolandó a fogyasztásra szánt szeceka-korpakeverók egy megfelelő nagyságú ládában, vagy takarmányfüllesztő rekeszben, a hol néhány órával a fogyasztás előtt elkészítendő, hogy a szárazanyag a melászoldatot lehetőleg teljesen felszívja. Szecskázásra mindennemű szálastakarmány alkalmas és a keverék annál értékesebb, minél nagyobb tápértékü szálastakarmányt dolgozunk fel. hol jó luozeruaszéna áll rendelkezésre, ennek etetése az abraktakarmányt szinte feleslegessé teszi, a levólhulladéka pedig kitűnően értékesíthető a fentemiitett melászkeverékbon. A molászetetéstől sokan csak azért tartózkodnak, mert a szállitása bajjal jár, bordó kell hozzá. Régebbi gyakorlatomban ezen ugy segítettem, bogy tires kőolajos hordók egyik fenekét kivetettem, a hordó belsejét szalmalánggal jól kiógettettem, hogy a kőolajszagot elvegyem, azután visszatéve a hordófenekét, elküldtem az edényeket a ezukorgyárba megtöltés végett. A melász aránylag igen olcsó abraktakarmány, de növendékállatoknál nitrogéntartalmú tápszerek (korpa) hozzáadása szükséges. Kezdetben a csikók nem fogyasztják szívesen, de később megkedvelik. Ha kis adagon kezdjük, hasmenést sem kapnak tőle. A fokozatosau elérendő maximális napi adag csikóknál 1 lcg.-nál több ne legyen. A hol melászt nem etetnek, ott tanácsos télen át takarmányrépát is adni a szálastakarmány mellé, körülbelül 2—4 kg.-ot naponta. Cukorrépa persze még jobb. Az egészséges, ép répát egészben adjuk a csikók elé. Fagyott, romlott répától tartózkodni kell. Fogyasztás előtt a répának néhány óráig az istálló egy elkülönített helyén kell felmelegedni, hogy tulhidogen ne élvezze az állat. A hol hiány van tenyésztésre való kanczákban, ott ajánlatos lesz idejekorán a megyei gazdasági egyesületnél bejelenteni az oly kanczákra való igényt, melyeket a földmivelóstígyi minisztérium a harcztérről visszahozott, hadiszolgálatra már nem való lovak köziil, mint olyanokat kiválogatott, a melyek tenyésztésre még alkalmasak. A közelebbi részletekről minden vármegye gazdasági egyesülete szolgálhat felvilágosítással. Francziaország hadügyi kormánya 80,000 amerikai ló vásárlására adott megbizást. Versenydijak mindennemű sportra állandóan gazdag választékban találhatók SCHUCh L. UTÓDAI EDLRÜER <3. és SZLRVIK díszműáru üzletében BUDAPEST. IV.. Kiiyó-iitra l