Vadász- és Versenylap 58. évfolyam, 1914
1914-01-09 / 2. szám
1914. január 16. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 33 A legjobb ló kérdése. Újévi körkérdésünkre lapzárta után még néhány érdekesebb válasz érkezett, a melyeket alább közlünk. * Newmarket, Kremlin House, deez. 31. Igen tisztelt Lövik ur! Levele a postán elkallódott és csak most jutott birtokomba. Bocsássa tehát meg, ha elkésve válaszolok. Ön azt kérdi, melyik volt a legjobb ló, a melyet valaha idomítottam ? Erre nagyon nehéz felelni, mert bajos dolog különböző ~ időszakok és különböző országok lovait egymással összehasonlitani. így alig tudom eldönteni, hogy Mushroom hogyan viszonylik azokhoz a lovakhoz, a melyeket Önöknél idomítottam. (Mert, hogy Mushroom volt a legjobb ló, a mely Angliában a kezem alatt állott, az kétségtelen.) Miután a többi válasz valószínűleg Ausztria és Magyarország legnevesebb lovaival foglalkozik, én is ily irányban fogok válaszolni. Két ló közt kell választanom. Az egyik Zsupán (ap. Peter, any. British Queen, Blair Atholtól), a mely a kitűnő sportsman, báró Rothschild Nathanael tulajdona volt és 1887-ben megnyerte a bécsi és a német derbyt. A másik Zsupán leánya: Debutante (anyja Novice, See Sawtól.) Ez a kancza, mint ösmeretes, számos versenyt nyert kétéves korában és tulajdonképpen nem volt mérték rá, hogy mily jó volt. Szerencsétlenségére hároméves korában erős csánkpókot kapót', a mely útját állotta további fejlődésének. Ha ez nem történik, ugy azt hiszem, ő lett volna a legjobb ló, a melyet valaha idomítottam. Ambiczióm most az, hogy angol derbynyerőt idomítsak. Ha ezt elérem, akkor talán meg fogom változtatni mai nézetemet az érdekes tárgyról. B. u. é. k. igaz nagyrabecsüléssel Joseph Butters. * A legjobb ló, a melyet valaha idomítottam, Gomba volt. Herbert Beeves. * A legjobb két ló, a melyet valaha életemben lovagoltam, bizonyára Noctuiform volt Uj-Zealandbau és Lally Angolországbau. Talán nem csalódom,' ha azt hiszem: Noctuiform volt a jobbik közülük. L. Hewitt. * Hogy számtalan lovaglásom között melyik volt a legjobb ló, erre válaszom az: Nemes szivü, megboldogult, volt jó gazdám Geist Gáspár ur Moloch nevü lova. Bár Csekó, May-be, Mr John, Tromf és Gzipész is megnyerték az Alagi nagy akadályversenyt, mégis ezeknél jobbnak tartom Molochot. Ez megnyerte a Ráaosi dij gátversenyt, a Pozsonyi nagy akadályversenyt és a Bécsi tavaszi nagy akadályversenyt, nem kisebb nagyság, mint az akkor nagy formában levő Aconit ellen. Csompora Mátyás. lOFICIN '2 e n kellemes JWrvlVJIl iz ü biztos hatású, ártalmatlan hashajtó. A versenypálya orvosai által ajánlva lovasoknak, kik testsúlyukat csökkenteni kívánják, az egészség ép: ségben tartása mellett. : Kapható a gyógyszertárakban és a készítőknél. Bäsch és Szamossy. Budapest, VIII. ker., Rákóczi-ut 25. Vadász-sárkány őszi foglyászáslioz 1 Könnyen száll, biztosan lebeg. Repülő sas benyomását teszi Tokban utasítással, zsineggel, kor. 3.90 Budapest, IV, Krlstóftér KERTÉSZ TÓDOR Foglyok föltétlenül bevárnak Biztos eredmény. Képes árjegyzék Ingyen és bérmentve. ORSZÁGOS LÓTEND ESZTÉS. Fogaras. — Két czikk. — I. Az OMGE lótenyésztési bizottsága utóbbi ülésén a fogarasi ménes áthelyezésének kérdésével foglalkozott. A bizottság ülésén, a melyen gróf Csekonics Sándor elnökölt, megjelent báró Podmaniczky Gyula, a földmiv. minisztérium lótenyésztési főosztályának főnöke is, a ki kétszer is fölszólalt, hogy az ügyet kellő megvilágításba helyezze és a bizottságot megnyugtassa, hogy a lipiczai fajtát veszedelem nem fenyegeti. A kérdés nagy mértékben érdekelvén tenyésztőinket, itt közöljük — az OMGE hivatalos lapja: a Köztelek nyomán — báró Podmaniczky Gyula beszédének kivonatát és alább magunk is behatóan foglalkozunk a fogarasi ménessel. «Amidőn az intéző körök — mondotta br. Podmaniczky — a ménesnek Fogarason való elhelyezését határozták el, abból a felfogásból indultak ki, hogy a Fogarason levő havasok és az azok alján elterülő gyönyörű legelők éppen a lipiczai fajta, hazája a Karszt viszonyainak felelnek meg. Sajnos azonban, a helyzet nem igy áll, mort a fogarasi legelők csaknem kivétel nélkül vizenyősök és ezért a lipiczai lovak fejlődését igen hátrányosan befolyásolják. Emellett a szembaj kártétele már a ménes elhelyezésekor megkezdődött s azóta hol kisebb, hol nagyobb mértékeket öltött. A ménes elhelyezése voltaképpen nem uj keletű kérdés, hanem mintegy husz év óta állandóan felszinen van s éppen azok, a kik a lipiczai fajta fejlődésének ügyét leginkább szivükön hordják, szorgalmazzák legerősebben a ménesnek Fogarasról való elhelyezését, hogy e réven az anyagnak valóságos megtizedolödése elkerülhető legyen. A kormányzat a baj meggátolása érdekében minden lehetőt elkövetett. Mig a havasokon legelt a ménes, a lóanyag egészen elkorcsosodott, a midőn pedig a völgyes részeken nyert elhelyezést, az Olt völgyének nedvessége a fertőződést még inkább elősegítette s bár a viz eltávolítására alagcsövezés s más uton az illetékes körök mindent elkövettek, a ménesre hátrányos körülmények megszüntethetek nem voltak. A legutóbbi időben éppon a szembaj pusztításainak leszállítása érdekében karámokba kellett az évjáratokat elhelyezni, a mely körülmény azonban — tekintve, hogy a lipiczai fajtának mozgásra van szüksége — hátrányosan befolyásolta az állomány fejlődését. Ezek a körülmények indították arra a löldtnüvelésügyi minisztert, a ki egyik leglelkesebb hive a lipiczai lónak, hogy a fogarasi lipiczai ménes elhelyezését határozza el. Erre nézve már a múltban történt kisérlet a ménesnek próbaképpen Mezőhegyesre való helyezésével, ámde az a vidék nem bizonyult alkalmasnak, amennyiben a lipiczainak egész fajtajellegét átalakítja. Ezért az anyag nagyobb részének Bábolnára való helyezését határozták el, miután ott a szükséges számú istállók a bábolnai ménes anyagának csökkentése nélkül rendelkezésre állanak. A bábolnai kavicsos talajt szóló a maga részéről a lipiczaiak fejlődésére alkalmasabbnak tartja a fogarasi nedves talajnál s nom látja semini akadályát annak, hogy a lipiczai auyag Bábolnán a fajtajelleg megóvása mellett a kivánatos nagyságra fejleszthető legyen. A mi a Fogarasmegyei Gazdasági Egyesületnek azt a megjegyzését illeti, hogy a beltenyésztés az előidézője a havi vakságnak, e tekintetben arra utal, hogy a földművelésügyi kormányzat a vérfelfrissitésről ezideig is minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodott 8 ezt a jövőben is tenni fogja, atnenynyiben a beltenyésztés lehető legmesszebbmenő elkerülésére törekszik. A nevezett gazdasági egyesület ama véleményére nézve pedig, a mely a lipiczainak Orlow ügetővel való keresztezését tartja kísérletképpen szükségesnek, hivatkozik a budapesti orosz főkonzulnak egy nyilatkozatába, a ki — mit sem tudva az áthelyezésről — arra utalt, hogy az Orlow ló egészen elrontotta az oroszországi lóállományt s egyben elragadtatással beszélt a lipiczai fajtáról, mint a melyet az oroszországi síkságokra a legmegfelelőbbnek tartana. A szinre való tenyésztés éppen a lipiczai fajtánál igen jelentékeny nehézségekbe ütközik. A lótenyésztési főosztály vezetősége tudatában van annak, hogy a szürke szin az utóbbi időben igen hátrányos, bár ez a lipiczaiakra kevésbbé áll, miután azok közül csak elvétve — angol félvérrel keresztezve — kerülnek ki remondák. Az állami ménesekben a szinre való tenyésztést csak oly esetekben követik, ha ez a körülmény a ménes anyagát egyébként nem befolyásolja hátrányosan. Végül közölni tartja szükségesnek, hogy különösen abból a szempontból, miután a hadsereg gépfegyverosztályai részéről nagy kereslet mutatkozik a lipiczai jellegű ló iránt, egy kis tenyészkerület létesítése van tervbe véve, a mely Nyitra, Trencsén, Turócz, Árva, Liptó megyékre terjedne ki. Ezeket tartotta szükségesnek felvilágosításképpen közölni 8 nyomatókkal hangsúlyozza, hogy teljesen távol áll a vezetőségtől az, hogy akár a lipiczai anyag nak kisebb mérvben leendő tenyésztését, még kevésbbé a tenyésztéssel való felhagyást szorgalmazza, mivel a lipiczai fajtának köztenyésztésünkben teljesített hasznos szolgálatait nagyon jól ismeri. (Élénk helyeslés.) Elnök a szakosztály nevében köszönetet mond Podmaniczky Gyula bárónak a felvilágosításaiért. Konkoly Thege Sándor dr. előadó a maga részéről is köszönetét nyilvánítja a minisztérium képviselőjének felszólalásáért, kéri azonban Podmaniczky bárót, hogy a minisztérium jövő terveire s illetve a ménesnek jövőben tervezett végleges elhelyezésére nézve is szíveskedjék nyilatkozni. Podmaniczky Gyula báró hangsúlyozza, hogy a földművelésügyi minisztérium a lipiczai ménesnek Bábolnán való elhelyezését csupáu ideiglenesnek tekinti, s anfennyiben az a helyzet áll elő, hogy a ménes elolhelyezésére megfelelőbb birtokot szerezhet, ugy mindenekelőtt az erdélyi részekre, elsősotban pedig a Mezőségre, vagyis atr.i a vidékre lesz tekintettel, a melyen azelőtt n legkiválóbb ménesek voltak. Utal egyébiránt Csik vármegyének a minisztérium előtt fekvő beadványára, a melyben a ménes helyéül a töinösi vidéket ajánlja. Bar a végleges elhelyezésre nézve teljesen határozott nyilatkozatot koczkáztatni nein mer, megnyugtatja ismételten a bizottságot, hogy a földművelésügyi kormányzatnak elhatározott szándéka a ménesnek Erdélyben Rondó elhelyezése, a mit már csak azért is szükségesnek tart, mert a lipiczai fajta hegyvidéki jellegének megfelelő fejlődését o vidéken látja a legbiztosabbnak. (Helyeslés.) Elnök megállapítja, hogy a, bizottság az előterjesztett alábbi határozati javaslatot egyhangúlag elfogadja ós az ülést bezárja. Határozati javaslat a fogarasi lipiczai ménes áthelyezése tárgyában. Mondja ki a bizottság, hogy tekintettel a lipiczai fajtának értékes tulajdonságaira és köztenyésztésünkben teljesített hasznos szolgálataira, a lipiezai ménesnek legalább az eddigi létszám mellett való fenntartását a jövőben is szükségesnek tartja. Mivel a fogarasi helyi viszonyokkal összefüggő, fertőzéses jellegű szembaj a Fogarason való továbbtenyésztést nagy mórtékben megnehezíti és megdrágítja, a ménesnek áthelyezését indokoltnak látja, de azt az óhaját fejezi ki, hogy a lipiczai ménes csak ideigleneson kolyeztissék el Bábolnán és onnan mielőbb másfajta jellegének jobban megfelelő viszonyok közé kerüljön. A fogarasi — helyesebben alsó-szombatfalvi — ménest 1874-ben alapították meg. Czélja az volt, hogy az ország hegyvidéki lófajtája részére szabályosan alkotott mének neveltessenek. Ezen czélra a lipiczai, karszti faj látszott a legalkalmasabbnak. Ez az anyag addig Mezőhegyesen állott, a hol a buja alföldi legelő és éghajlat kivetkőztette jellegéből. (Megemlítjük, hogy annak idején Fogaras mellett a ménes elhelyezésére Görgény-Szt.-Imre is szóba jött.) Összesen 137 ló került Mezőhegyesről Fogarasra, köztük öt törzsmén: 1 Conversanö, '2 Maestoso, 1 Pluto, 1 Favory, tehát mind lipiczai. A 71 áthelyezett kaneza közül 10 volt arab fajta, 8 a régi u. n. erdélyi vérből: Incitato (Incitato II.-t egy derék, régi erdélyi mént magam is még láttam Fogarason), 4 norfolki és 49 lipiczai. Hogy a norfolki u. n. ügetők mit kerestek Fogarason, ma is titok, de a többi megfelelt a czélnak. A lipiczai anyagot vásárlások utján szaporították, mig egyéb fajták fokozatosan kisoroltattak. Az uj anyag javarészt Lipiczáról került oda, de kitűnő lovak jöttek különösen a hires Jankovichféle terezováczi ménesből, a melynek a lipiezuit legjobban sikerült eredeti jellegében megtartania. A szembajok és egyéb betegségek már korán felléptek a ménesben és hiába soroltattak ki nemcsak egyedek, de egész családok, a betegséget nem lehetett elfojtani; ennek oka a klimatikus és talaji viszonyok voltak. E mellett a lipiczaiak Fogarason eredeti jellegükből is kivetkőztek. Mig a havasi legelőket használták, az évjáratok folyton kisebbek lettek, ugy, hogy ezzel a módszerrel fel kellett hagyni. Mikor annak idején Fogarason voltam, az a furcsa kép tárult elém, hogy a kétévesek nagyobbak voltak a hároméveseknél, az évesek pedig valamennyi évjáratnál. Ennek oka az volt, hogy a háromévesek töltöttek volt legtöbb időt a havasokon, az évesek pedig semmit sem. Ám a lehelyezéssel a lipiczain nem segítettek, mert most meg a szembajok lettek sűrűbbek és, nézetem szerint, legfőbb ideje volt, hogy a minisztérium e nagyfoutosságu lépésre határozta el magát. Hogy melyik lesz a lipiczai állandó helye a jövőben, mint báró Podmaniczky Gyula nagyérdekü beszédéből látjuk, még nincsen elhatározva. Első sorban, ugy látszik, a Mezőség jön számba. A Mezőség az erdélyi medenczének a Szamos, Sajó és Aranyos folyók közti, kb. 50—60 négyzetmértföldnyi része. Völgyektől keresztül-kasul szelt terület, folyó benne nincsen, de több kis
