Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913

1913-02-14 / 8. szám

78 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 191,1;' február 21. Nem akarok még megfeledkezni arról, a mi az angolnak igazán méltó dicséretére válik és ez az, hogy lovát nagyon szereti és akárcsak barát át dédel­geti. Majdnem minden istállóban ott látja az ember a falon a ló imáját kifüggesztve, a melynek fordítá­sát érdekesnek tartom az alábbiakban közölni: A ló imája. Hozzád fohászkodom ez imával mesterem; abrakolj engem, itass és fordíts gondot reám, s ha napi munká­mat elvégeztem, láss el egy száraz, tiszta fekhelylyel és egy elég tágas istállóval, a hol ón kényelmesen lefekhetom. Besz Íj hozzám, szavadat többször jobban értem, mint a szárakat. Simogass meg némelykor» hogy nagyobb örömmel szolgáljak Tenéked Taníts meg szeretni Teged. Ne rángasd a szárakat és ne ostorozz engem, ha begynek megyek. Ne üss, verj, vagy rugj engem, ha én nem értem szándékodat, adj inkább alkalmat ahhoz, hogy megértselek. Vigyázz reám s ha elesnék, ugy nyújtsd segítségedet és nézd, hogy nincs-e valami baja szerszámomnak vagy lábam­nak. Vizsgáld meg fogaimat, ha nem eszem, lehet hogy fájós fogam van s Te azt jól tudod, hogy mily ki nos az. Ne kösd fejemet egy természetellenes hely­zetbe, ne vágd le farkamat, az én legjobb védelmemet a legyek és mosquitok ellen. És végre oh mesterem! ha eröm elhagyott, ugy ne dobj ki kegyeidből, vagy adj el egy rosszlelkü embernek, ki engem hosszít kínzással a halálba zavar. De óh mesterem I vedd életemet szives jóakaratodba és az Isten megjutalmaz ezért ugy itt a földön, mint azontúl. Nem tekinthetsz entrem érdemtelennek, ba én kérlek Téged mindezekre az Ö szent nevében, ki szüle­tett vala az istállóban. 368/1913. Simontornya közséy elöljáróságától. Hirdetmény. Simontornya község elöljárósága közhírré teszi, hogy a község határában gyakorolható vadászati jog 1913. évi augusztus hó 1-től ti egymás után követ­kező évre, folyó évi márczius hó 8-án d. e. 8 órakor Simontornya köz-égházánál megtartandó nyilvános árverésen haszonbérbe teg adatni. A feltételes a jegyzői irodában a. hivatalos órák alatt hetetinthotők. Simontornya, 1913. február 10. A községi elöljáróság. 14-es sznrudsoSQKCS 100 koronáért sürgősen eladó, községi jegyzőnél, Kőhidgyarmat. STRYCHNINT biztosan hatót, valamint egyéb mérge­ket, erdészeti, mezei, házi czélokra minden ragadozó elpusztitásár a szállít f %BlTTNER GYULA c s" ® s k' r" U í® v' gyógyszerész REICHENAUBAN(Alsó-Austria) Megbízásokat mérgekre, a szükséges meny­nyiség megjelölése mellett, szívesen ellát. Igen ajánlatos a rókaszimat a dögliely bekenésére. :: Egy tubus 1 korona. :: B strychDin hatásáról ezeket irják: Unterlaug-eneg'g-, 1912 márcz. 3. - Az Öntől Ueazerzett sty-hnin v-lóban Mtünő Mái­10 rókát és eg-y menyé-et vég-eztem ki. A róka legföl­jebb 40 lépésre ment el, néme.yik csak háromra. Hann Antal, vadászati felügyelő. Bsrndorf, 1912 máj. 4. Közölhetem Önnel, hogy a küldött foszforos dió­vajjal ig n meg voltam elégedve. A varjukat kitűnően pusztít a érek t-hát még -tb. Herz János. Varjuméregnek a foszforos dió-vaj kitűnően beválik. Egy doboz ára 1 korona 20 fillér. ORSZÁGOS LÓTEHyÉSZTÉS, A graditzi porosz kir. főménes. Irta: dr. Nemeshegyi Oszkár. A csendes szász vidéki város: Torgau közvetlen közelében, attól alig félórai kocsijárásnyira fekszik a német telivértenyésztés büszkes óge : a graditzi állami telivér ménes, melynek megtekintése mindenkinek, ki a lótenyésztés iránt érdeklődik, fölötte tanulságos és a legmelegobben ajánlható. A ménes vezetésének szakszerűsége, az ott látható lóanyag olsőrangu mivolta mindenképen követendő példára buzdit; azt látva, nem csodálkozhatunk a ménes által, ugy a verseny­zés, mint a tulajdonképeni lótenyésztés terén elért jó eredményeken. Talán érdekkel bir e helyen a kb. 5' 00 Morgen, tehát valami 2500 kat. hold kiterjedéssel biró ménos­nok keletkezéséről és továbbfejlődéséről egyet-mást közölnöm, annál is inkább, mivel az itt előadni szán­dékoltak nom közisineretü dolgok. A mostani graditzi telivérménes a döhleni félvér­ménessel egyszerre létesíttetett és pedig Erős Ágost szász király uralkodása alatt, az akkori főistállómes­ter von Thielau és mások kezdeményezése alapján 1722. márczius 4-én kelt kir. leirattal a von Plötz száza­dos bérletében lövő területeken. A ménes lóanyaga ez időben a következőképen oszlott meg: 26 angol, 34 török idősebb anyakancza, 6 használati ló, 7 négyéves, 8 hároméves, 8 kétéves, 17 egyéves kancza, 34 szopós és választott csikó; Összesen 140 dtb. E lóan.vag fedezőménciül a repitz-i szász állami méntelep ménjei használtattak. 1748-ban a kreysehaui és neu bleeserni szász ál­lami ménesek, mint önálló ménesek feloszlattatván, ezeknek anyaga részben Graditz-ba tétetett át, a mi az aniakancza-álloiuány növekvését vonta maga után ; ugyanekkor mar külön, a ménes kanczáiuak szolgáló fedezőméneket is találunk. A lóollomány igy a következő : 8 mén, 96 anyakancza, 1 próbamén, 96 négy-, három- és kétéves kancza. Egészen 1814-ig a szász királyi ménesek a graditzi ménessel, mely tehát oz időben még nem volt telivér ménes, együtt egyrészt az országos lótenyésztés czól­ja't szolgálták, másrészt pedig a királyi udvar számára használati lovakat tenyésztettek. Az o korban használt igen kitartó és nyugodt, jó vérmérsékletű állatok kö­zül a kocsilovak nápolyi, spanyol, részben dán fajtá­júnk voltak, mig a vadászati czélokra használt háta­sok leginkább török leszármazással bírtak. 1815-ben a szász herezogsóg a porosz királysághoz csatoltatván, harmadik Frigyes Vilmos porosz király az akkori föistállómester: von Jagow-nak engedélyt adott a háborúk által nagyrészt tönkrement, most már porosz kir. ménesek újjászervezésére és azok anyagá­nak részben a traklieneni, részben a «Frigyes Vilmos» ménes anyagából leendő kiegészítésére. A graditzi ménes részére a «Fiigyes Vilmos» ménes által ekkor átengedett 32 drb. anyakancza egyöntetű anyagnak nom igen volt nevezhető, a mennyiben azok, 3 Ang­liában nevelten kivül, trakheneni, zweibrückeni, tries­doríl leszármazáeuak, kisrészt magában a «Frigyes Vilmos» ménesben nevelt kanczák voltak. A porosz kir. kormány által a szász ménesekkel együtt átvett tenyészlovak különben qualitás tekintetében meglehe­tős sok kívánni valót hagytak hátra ugy, hogy a graditzi ménes anyagának újbóli megjavítása vált szükségessé, ínég pedig már 1819-ben, mikor is a «Frigyes Vilmos» ménes zO drb anyakanczát adott át Graditznak, ez alkalommal igen nemes leszármazásu és egyöntetűbb kauezákat. 1859-ben a graditzi ménes (Döhlen, Neu-Bleesern és Repitzzel együtt) állománya a következő volt: 8 mén, 170 anyakancza, 143 mén ós 172 kancza­csikó (fiatalabb évjáratok), 36 használati ló; összesen 529 drb. A mig a szász éra alatt —• mint emlitottem — a szász ménesek által nevelt bátasló-anyag keleti le­származásu, a kocsiló-anyag pedig nápolyi, spanyol ós dán fajtájú volt, addig mostan a porosz kir. ménes­vezetőség a nevelt lóanyag gyökeres megjavítására és egyöntetűvé tételéro törekedett. A kitűzött czél elérésére a trakheneni és neustadti mének szolgáltak ezek ismét az első években arabs, később angol-arabs, végiil majdnem kizárólag angol leszármazással.E kor­ból datálódik a graditzi porosz kir. föménes «ménes­jel»-e: a hátsó jobb ezombba égetett 2 keresztben fekvő nyil, egy kígyóval átfogva. 1866-ban ujabb anyakancza-kicserélések történtek a trakheneni, neustadti és a graditzi ménesek között és pedig : mer.:t Traklienenböl Graditzba 20 kancza, 1 mén (Fazoletto a. tv.), ment Neustadtból Graditzba 24 kancza, 2 mén (Ibi kus és Springy Jack), viszont ment ; Graditzbúl Trakhenenbe 24 anyakancza, Graditzból Neustadtba 24 anyakancza. A graditzi tényleges ányakancza-állomány ekkor volt: 58 tv. anyakancza és 83 fv. anyakancza. Von Schwarz «Das königliche Hauptgestüt Graditz» czimü és a 70-es évokben megjelent felette érdekes és tanul­ságos munkájában foglalt feljegyzések szerint az 1870. évi hivatalosan megállapított lóállomány Gra­ditzban a következő volt: 8 törzsmén (4 telivér, 4 félvér), 2 próba-mén, 150 anyakancza (60 telivér, 90 félvér). Nem érdektelen a graditzi szisztematikus telivér­tenyésztés első korszakában a ménesben fedező teli­vér méneknek felsorolása, Ezek voltak: 1. Fazzoletlo, pej mén, ell. 1853. Apja Orlando, anyja Canezou. apja Melbourne, egy igen jó verseny­eredményekkel birt mén. 2. 7 he Wizard, pej mén, ell. 1857. Apja West Australian, anyja egy The Cure kancza, négyévi ver­senykárrierjo alatt igen jól futott, többek között a St. Leger nyerője. 3. Tweedale, sárga mén, ell. 1857. Apja The Little Known, anyja egy The Cure-kancza, versenyeredmé­nyek nélkül, a nehéz sulyu Rothschild bárónak három éven keresztül használati vadászlova. 4. Savernake, sárga mén, ell. 1863. Apja Stock­well, anyja Bribery, apja The Libel, 2 évig futott, elsó és második a Doncaster Stakesben, 2-ik és 3-ik a St. Legerbeu. A tenyészirány magában Graditzban a telivér tenyésztése 42 darab ' anyakanezával; e tenyésztés cz dja volt az országnak ugy külső testformák, mint az elért versenyeredmények tekintetében elsőrangú országos fedező méneket adui; utóbbi követelmény szükségessé tette a telivórnek a versenypályára kül­dését ós a ménesben egy trainingtelep felállítását, a hol a fiatal anyag előkészítést nyer. A félvér ménesben 80 kancza állott (ebből 9 telivér), melyek az erösebb hátas- és kocsiló-fajtát képviselték. Minden nagyobb részletezés elkerülésével megjegy­zem e helyen, hogy a főménes vezetése és az ott talált kanczaanyag különösen gróf Lehndorff György­nek 1866-ban országos istállómesterré történt kincvez­tetése óta minden tekintetben figyelemre méltó nivót ért el. A graditzi ménes történetében az utolsó változás 1871-bon történt, a mikor is a Neustadt a d. Dosse-i főinéiiesnek, mint ilyennek feloszlatásával az ottani anyakanczák nagyrészt a beberbecki főménesbe, rész­bon azonban Graditzba (Döhlen) is szállíttattuk 'át. A ménesben jelenleg 39 telivér anyakancza áll (a römerhofl ménessel együtt az állomány 50 darab.) Látogatásom rövid ideje, sajnos, nem engedte meg, hogy mindegyiküknek annyi időt szenteljek, amennyit szerettem volna. Igy sokaknak köztilök puszta fel­emlitésére szoritkozhatom. Lássuk először is a fiatalabb kanözákat: Fam. 2. Abendluft, sárga, 1907. Apja Hannibal, anyja Abendglocke, apja Chamant; Arnfriéd teljes testvére és maga is kitűnő versenyearriére mögött áll. Szép nyújtott kancza, majdnem egy vonalat képező hosszú háttal és farral, igen nemes küllemmel. Vemhes Ard Patrick után. Fam. 2. Angostura, sárga, 1908. Ap. Caíus, anyja Ameise, ap. Matchbox. Egyike Caius kevés jó ivadé­kainak. Igen jól futott. Idén először vemhes Ard Patrick után. Fam. 4. Wache, sötétsárga, 1907. Apja Ca'ius, anyja Wacht am Rhein, ap. Dandin; a kancza Winterstoin és Waldkatze féltestvére; vemhes Nuage után. Fam. 9. Anlivort. sötétpej, 1S07. Ap. Ard Patrick

Next

/
Thumbnails
Contents