Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913

1913-12-20 / 117. szám

1913. deczember 20. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 701 Kanczákról. — Czikksorozat. — Irta: L. K. III. Mielőtt áttérnénk a Burtons Barb Mare (az u. n. 2-es család) tenyésztés-történeti tanulságainak fejtegetésére, meg kell most emlékeznem Chéri-Halbrouu u. n. kanczaalapjairól. ChériHalbronn, abból a szempontból indulva ki, hogy a mai voualak jelentőségét vagy dekadencziáját mindenben az ősauyának (a tap-rootnak) tulajdonítani, igazságtalan dolog, mert hiszen az ágak nagyrésze már a mének behatása következtében is kivetkőzött eredeti lényegéből: ujabb, korban hozzánk közelebb fekvő kanczaalapokat jelöl meg, a melyek, uézete szeriut, biztosabb kiindulópontját és kulcsát adják egyes ágak mai helyzetének. Példával szólva: az l-es család legjobb képviselőjét Chéri-Halbronn Ellen Hornéban látja, a 3-asét Pocaliontasban stb. A kanczaalapok javát azután a nevezett szakember három csoportba osztja és az elite-családok az Ágnesé (16), Alice Hawtliorné (4), az Ellen Horneé (1), a Gibside Fairyé (7), a Maid of Mashamé (9), a Pocahontasé (3) és a Queen Maryé (10) lennének. A kiinduló pont nincs igazság hijján és magam is, a Bruce Lowe és Mendelről irt czikksorozatomban annak idején számos példával iparkodtam bizonyítani, mily helyteleu mindent a uői vonalaknak tulajdonítani és mily bizonytalanok a fonalak, a melyek bennünket méneskönyvileg a tap-rootokhoz fűznek. A G. St. B. régebbi kötetei tele vauuak kiáltó hibákkal és egy-egy összekötő kapocs oly laza, hogy benne bizui nem szabad. E tárgyra az Agues-család történetéről irt kis tanulmányom is némi fényt vetett. Chéri-Halbroun azonban két irányban is tévedett. Kanczaalapjai t. i. szintén negligálják a mént, mert ép ugy, miut Bruce Lowe, csak a női oldalhoz tapaduak; azutáu arbitragea is több, mint egyéni. Az első összeállításból például oly kiváló anyakancza és törzsalap, mint Kincsem, kimaradt; a tévedést ugyan később kijavította, de egyéb helytelen következtetése fölött napirendre tért. Bizonyos mindenesetre, hogy az Ellen Home-család ma legméltóbban helyettesíti az l-es család ősanyját. Ellen Home kétségkívül páratlan anyakancza,. volt és ez áramhoz tartozik aránylag ujabb időkből Lord Lyon, Achievement, Bend Or, Jannette, Boxelane, Roi Hérode, Robert le Diable, Pardon, Gaga, Ganache, Cicero, Gascony, Flair, Royal Lancer, Neil Gow, Prince Palatine, Flotsam stb.; de itt is meg kell állapítani, hogy Ellen Hornenek némely ága, igy az egykor rendkívüli Paradigmé ma már dekadál s a család tulajdonképeni erőpontjai : Paraffin és Rouge Rose. Ha azonban Ellen Hornéban meg is állapodunk, már nagy kérdés, hogy például Queen Bertha csakugyan föléhe helyezhetó-e — ahogy Chéri-Halbronn teszi — a Preserve-k

gnak (Spearmint, Speculum, stb.), főleg pedig a Niíwóeam-családnak, a mely a közelmúltban oly kiváló versenylovakat, illetve tenyésztési egyedeket adott, mint Orvieto, Eager, Laveno, Bushey Park, Balsarroch, Dunure, Maikönig, Lochryan, stb. És mit szóljunk a nagy Pilgrimage-család (Canterbury Pilgrim, Chaucer, Jeddah, Saxon, Lourdes, Swynford, stb.) teljes elhanyagolásához? Hiszen a Queen Bertha-kg minden nagy erénye daczára ma mégis már erőseu visszafelé megy, mig ez fönnem virul. E helytelen fölfogás élessége még szembeszökőbbé válik, ha a Chéri-Halbronn által a második sorba állított Bee's Wing (ap. dr. Syntax) és Banter (ap. Master Henry) történetét vizsgáljuk. E kanczák ném lettek volna jobbak Queen Berthanál ? nem érdemelnék meg, hogy Gibside Fairyval, Maid of Mashammel egy voualba kerüljenek? Bee's Wing, a mely kancza létére négyszer nyerte meg a Doncaster Cupot — utoljára kilencz éves korában! — tudvalevőleg a nagy Neiominster és a 2000 guinea-nyerő Nunnykirk anyja és ide tartoznak: Ayrshire, Henry I., Melanion, Perth, William Rufus, Mrs. Butterwick, Grafton, Wombwell, Dog Rose, Bridge of Canny, Hackler's Pride, Melton stb. És Banter, Touchstone, Launcelot, Pasquinade auyja, Macaroni nagyanyja nem érdemelné meg az első helyek egyikét? Chéri-Halbronn beosztását szakember nem fogja komoly alapnak elfogadni épen ugy, miut gróf Lehndorff kísérletét, a ki öt uagy anyakauczaalapot próbált megszerkeszteni és pedig a kővetkező egyedekkel: 1. Marpessa (Pocahoutas anyja); 2. Penelope (Web anyja); 3. Martha Lynn, 4. Queen Mary, 5. Miss Aynes. Számára tehát egy Alice Hawthorn nem létezett, hogy Gibside Fairyröl, Maid of Mashamról, Beeswingről, Banterröl stb. ne is szóljunk. Valóban az embernek meg kell csóválnia a fejét, hogy gróf Lehndorff könyve mégis ily páratlau népszerűségre tett szert. A gróf — ezt mindeuki készséggel elösmeri — a praxisban elsőrangú volt, de a toll és a teória, sajnos, mindig gyönge oldalának bizonyult. A magam uézete az, hogy ily kanczaalapokat teljes biztonsággal fölállítani soha nem sikerülhet, már csak azért sem, mert a méneknek épen olyan szerepet kell tulajdonítani egy-egy ivadék előállításánál, mint a kauczáknak és mert a dekadenczia szabályai fölött — a melyek nem egyszer a ménekuél is szembeszökők — nem lehet napirendre térni. A kérdést csak akkor oldhatnék meg világosan, ha a mének és a kanczák együttes hatását ki tudnók mutatni. Ilyeu alapon kísérletez C. P. U. Meek, egy angol szakiró könyve*), a ki a Bruce loweizmus egyik utolsó bajnoka. Számos statisztikája közül érdekes egy táblázat, a mely a mének és kanczák családi számainak kombináczióját mutatja. Igy például l-es kauczák a legnagyobb eredményt az l-es, 3-as, 10-es ménekkel érték el; l-es mének pedig l-es és 16-os kauczákkal. Önmagára ojtva legerősebben hat az l-es, a 2-es, a 3-as család stb. Miudez azonban csak játék a számokkal, mert, ha egy ménuek például 14-es is a száma, ebből még uem következik, hogy csakugyan e családot képviselje, apjának jellegét itt is figyelembe kell venuüuk. Igy St. Simon a 11-es család tagja, de ki tagadhatná, hogy ö igazi Gaiopin, vagyis 3-as, mig például Doncaster (5) igazi Stockwell (3), Sőt még . tovább is lehet menni. Igy Wool Winder (4) apja Martagon (16), auyja St. Windeline, de ő maga igazi St. Simon (11), annak faktorait, DD-jellegét hordva magában, azaz St. Simon vérét anyjáu át örökölte, a mely St. Simon-kancza volt

1 (Folytatjuk.) Jobb hároméveseink. Versenyfeltételeink a háromévesek részére biztosítják a legszélesebb működési kört, a mi természetes is, hiszen ekkor már fejlődésének majdnem tetőpontjához ér el a telivér s viszout a megvívott nagy harczok még nem ritkitották meg a sorokat, miut a teljesen kifejlődött négyévesekét, avagy már a stagnáló, esetleg dekadáló idősebbekét. A tisztán kétévesek részére kiirt konkurrencziáktól eltekintve, úgyszólván majdnem miuden futásban részt vehet a hároméves, légyen az klasszikus mérkőzés vagy egyéb koukurreuczia. Ezért a hároméves évjárat mindig az érdeklődés középpontjában állott, aunál inkább megérdemlik a figyelmet ennek az évjáratnak a jobbjai, a melyeket most handicapszerüleg méltatunk. Első sorban is skálánkat az előző számunkban közölt kétéves skálával hoztuk összhangba. Erre a kisérleti versenyek adják a kellő támaszpontot. Az előző évi Austria-dij alapján Mosci Ksiaze alig valamivel rosszabb Varusnál; a legjobb esetbeu is csak olyan jó. Körülbelül ezt a közepes formát futhatta ki a Sac-ä-Papier-mén a derbyben is, a minek a közepes Lordnak Enoclihal együtt elfoglalt jó ötödik, recte hatodik helye a letagadhatatlan bizonyítéka. A derby feldoldozásával tehát az idei kék szalag nyerője, Csárdás, s a vele egy polczra helyezhető Miczi 10 fonttal állanak a legjobb kétéves Confusionárius alatt. Hogy e feltevésünkben nem járunk téves nyomon s a kétéves évjárat tudásának nivója jóval az utóbbi évek színvonala fölött áll, annak bizonyítékai az idei Austria-dijon kivül, az év második felére eső kisérleti versenyek is. Igy a Gaga-verseny, a melyben Hadd lássuk nyolez fontot adott le a^gyors Haddnak s könynyen verte, továbbá az Őszi kisérleti verseny, a melyben a kétéves évjáratnak nem is a legjobbjai közé tartozó Patria a nemi differenczia mellett biztosan győzte le a Trial-Stakesbeli * Winners of the past and their breeding, by C. F. .U. Meek, London. formáját kifutó Blondelt. Hogy ez utóbbi itt maximális tudását mutatta meg, dokumentálja az akkor legjobb formájában levő és 15 fonttal kevesebbet vivő lola harmadik helye, ha ez kissé forma alatt futott is, továbbá Adular és Per bacco alárendelt szereplése. Ennek előrebocsájtása után vegyük sorra a jobb bároméveseket. Az első helyen a német Csárdás áll, miut versenyüzemünk legnagyobb jelentőségű futásáuak, a derbyuek a győztese. A derby-uyeró formáuak értékét Mosci Ksiazenak a kétéves évjárathoz viszouyitott tudásának alapul vételével állapítottuk meg és pedig a klasszikus futásokban ajánlatos nagyobb kiélezéssel. Igy tehát a derby eredménye szeriut Csárdás 88, Mosci Ksiaze 84$, Fatalist és Elector pedig 81$. Hogy pedig osztályozásunkban rész-% ben mégis eltértüuk ettől az eredménytől, oka az, hogy az előző teljesitmények alapján Fatalist harmadik helyét nem tartjuk a Thrush-mén legjobb formájának. Fatalist ugyanis nagyon szerencsétlen versenyt futott a derbybeu, a mit a Kettős Ivadékverseny, főként pedig az Alagi dij eredménye igazol a legjobban. Ezek a teljesitmények még tán jóval magasabb értékelést is megsziveluének, de miután Fatalist azutáu uem jött pályára, a derby-formát mégsem hagyhatjuk teljesen figyelmeu kivül. Mosci Ksiaze pedig őszre már magasabb formát futott ki, a mit a St. Leger eredményéből állapithatunk meg a legpreczizebben. A derbyben ugyanis az orosz mén küzdve ötnegyed .hosszal előzte meg Electort, mig a St. Legerben már egészen biztosan másfél hosszal ért előtte a czélhoz; a stilus-differenczia legalább 4—6 fontot ér. Viszont magasabbra azért nem taksálhattuk a javulást, miután Mosci Ksiaze a Buccaneer-versenyben Szépitöt, bét font súlytöbblettel, már nem tudta legyőzni. Mosci Ksiaze egyébként egyike a legszívósabb telivéreknek. Kora tavasztól késő őszig talpon volt, közben Baden-Badenben is két nehéz feladat elé állították, eunek daczára dekadencziát egyszer sem mutatott. Már a kora tavaszszal felnyergelték a Kisbér-verseuyre, itt azouban a mértföldön, az akkor kitűnő formában lévő Aidesnek nem tudott leadni öt fontot. Ez a forma, bár sokan a rossz poziczióban keresik a mentséget, valószínűleg azonos derby-formájával, miután Enoch itt is annyival volt utáua, miut a derbyben. Másodszor a Trial-Stakesben állt ki, a hol Blondel és Miczi, véleményünk szerint nagyou magasra taksálandó formával, előtte értek a czélhoz. Harmadik startja a derby volt, majd a baden-badeni szép sikerű excurzio után Bécsben a Jubiläums-Preisban vett részt, a hol, valószínűleg még miudig csak derby-formáját futván ki, Kokoro korteher alatt biztosan győzte le. Jobb formát adott az orosz mén a St. Legerben, a mit aztán megismételt a Lovar-egyleti-dijban, majd pedig, leveretése daczára is, a Buccaneerversenyben. Visszatérve skálánkra, annak második helyére, illetve a derby-nyerő Csárdással egy polczra, Miczit helyeztük. A kiváló képességű, hü Mindigivadék először a Trial-Stakesben állt ki, a hol a mély talajou, tán kissé későn is versenybe hozva, Blondel nyakhosszal előtte érte el a czélvonalat. Ezután azonban szakadatlan sorban aratta győzelmeit Miczi és pedig az Egyesitett Nemzeti- és Hazafi-dijban Tragopan és Sacher ellen, majd a két kancza-dijban Mutual és Mumus. illetve Duna és Angelica ellen; nyáron pedig a Kozma-memorialban, a neki nem megfelelő távoii vette el a fél győzelmet a már biztos nyerőnek látszó Per baccotól. Utolsó startja az Erzsébet királyné-dijban volt, a hol, a korterhet leszámítva, a nemi differenczia mellett oly könnyen győzte le Kokorot, hogy a Mindig-kmczkt tarthatjuk az egyetlen olyau háromévesnek, a mely jóval többet tudhat mostani elbírálásunknál és a mely esetleg a nagyon jó kétéves évjárattal szemben is megállhatja majd a helyét. Blondelnél, miut emiitettük is, első sorban a Trial-Stakesforma és az ennek megfelelő, rövidebb távolságon mutatott, őszi teljesitmények vannak feltüntetve. Per bacconak Kozma-Memorial - nyerése vau fixirozva, mig- Frou-Frou handicapban kifutott formája révén áll oly magasan. Aidesnél, Morphynál, Ápartnál jobban a tavaszi teljesítményeket tartottuk szem előtt, mig Angelica, Handabanda, Chiquet, lola stb.-nél inkább az év második felére eső formák nyertek kiélezést. Az ismertebb háromévesek közül tehát a jobbakat igy viszonyíthatjuk egymáshoz, megjegyezvén,