Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913

1913-01-17 / 3. szám

1913.' január 31. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 45 Felemelt dijak: Tavaszszal a Frühlings-Rennen, nyáron a Wasserthurm-Rennen, szeptemberben az Amaranthus-Rennen, a melyek 9500 K-ról 12,000 K-ra emelkedtek, mig a Neulings-Rennen ós a Nil Desperandnm-Ronnen 7500 K-ról 95(0 K-ra nőttek. Leszállított értékű versenyek — 7500 K-ról 6500 K-ra — a Bon Amie-Rennen, az Egeria-Rennen, a Preis vom Schüttel, a Preis vom Graben, a Preis von Kohlmarkt, a Cadet-Rennen, a Preis von Baden, majd a kottingbrunni Stuten-Rennen, a Preis von Leesdorf, a Badenor Handicap Herrenroiten, a mely utóbbiak 5000 K-rél 4000 K-ra csökkentek. Végűi a kortohorjeilcgü, zászló közti versenyekben az egylet, régi kívánságnak megfelelőleg, a súlyokat uj alapon rója ki és pedig (eltórőleg a régi rendszertől, a mely a terheket csak a két félév szerint osztályozza), több hónapot és több távolságot csoportosítva. Az adott kulcs elsősorban az idősebb lovaknak kedvez ós a következő. Gátverseny. Távolság 2400 m.-töl 2800 m.-ig bez. 28C0 m.-en tul 3 .bp 3 N ü 03 A ó CO ej d. a> o co *<» CO •8 s o '3 á CO bß •8 'O ~ 3 <13 11 = 3 Pc d> N s 1. ZA ™ S 03 o (3é 61 62% 64 )4ó 70 70 70 70 15é 74% 73 72 71 16 é és id. 76 74 72 71 (Só — 60 61% 62% Hé 70 70 70 70 )5é 75% 74 73 72 V'.é és id. 77 75 73 72 Akadályverseny. távolság -o <1 3200 m.-töl 4000 m.-ig bez. ^ ósi

d m.-töl jf

é jeéésid. (4é 5200 m.-en tul 5ó (.60 ós id. o M c O CO 4000 5200 m 3 » 3 s S 60 66 , 68 ' 60 67 69% 60 68 71% OT S3 V) 22 fc0 C3 60 65 66 60 66 67% 60 67 69 bß H. o a) -a 60 63% 64 60 65 66 60 66 67 ORSZÁGOS LÓTEHVÉSZTÉS. A kipróbálás uj módja. A mesterséges kipróbálás utainak szükségszerű keresése az ujabb időkben két érdekesebb erőmérőt adott kezünkbe. Az egyik: a távlovaglások, a melyek a bécs-berlini mérkőzés óta évről-évre ujabb és czéltudatosabb formában kerülnek napirendre; a másik: a concours iiippique-ek, helyesebben az ugrató versenyek, a melyek Németországban, Angoiországbnn, Francziaországban, Belgiumban stb. rövid időn belül rendkivüli népszerűségre tettek szert. Az alábbi czikkben czélom a kipróbálásnak ezzel az értékes módjával behatóbban foglalkozni. A ló ugrási képességének fokozása — helyesebben: a mód a lóból ezt a született tehetséget kiváltani — ujabb keletű. A régebb időkben is voltak ugyan egyes sportsmanok, a kik lovaiktól ugróképessógük nagy fokát kívánták meg — igy különösen gróf Sándor Móricz — de rendszeressé ez a sport csak az utolsó évtizedben változott, amikor megfelelő dijak, pályák stb. álltak rendelkezésre. Az általános nézet az, hogy e versenyeken csak irla'ndi lovak tudnak igazán érvényesülni. Ez azonban téves fölfogás. Minden nemesebb vérű lóban lakhat ugrási képesség s a külföldön nem egy kiváló ugrót láttam, a mely német, franczia, olasz vagy ausztráliai, amerikai stb. származású. A kipróbálásnak ez az uj keletű eszköze igen alkalmas, mert összekötő hidat létesít az összes fajtájú lovak között, s e mellett oly követelményekkel lép föl — értelem, higgadtság, ügyesség, keménység, odaadás — a mely egy lónak sem válik szégyenére. Épen ezért igen kívánatos lenne, ha ez a sport nálunk is mentől szélesebb körűvé válna és tenyésztőinknek mentől gyakrabban nyilna módjuk lovaik képességét ezen az uton is raegösmerni. A legmagasabb ösmert ugrás tudvalevőleg a JSeallierbloomé (2 m. 46} cm.), a melyet azonban hivatalos rekordnak nem minden helyen akarnak elismerni. Ugyanez áll mr. Winans Marmionjáról (2 m. 30 cm.) is. Concours hippique-en Európában Biskra — egy ausztráliai félvér — érte el a legnagyobb eredményt és pedig tavaly Luzernben. Magam is jelen voltam ez ugrásnál s miután Biskra még korántse oly beidomitott ugró, mint többi társa, amelyek minden fiuesst igénybe véve mérkőznek, biztosra vehető, hogy rekordját mihamar tul fogja szárnyalni, ha ugyan ezt eddig is már meg nem cselekedte. Hogy melyik ló lesz igazán jó ugró : ezt előre kitalálni alig lehetséges. Vannak azonban egyes támpontok, amelyek segítségünkre sietnek. Igy mindenekelőtt a származás. Az a ló, a melynek apja vagy anyja jó ugró volt, nem egyszer örökli szülői képességét. A pedigree is felvilágosítást ad ; a nagy akadályversenyek nyerőinek származási tábláját vizsgálgatva, bizonyos igen érdekes szabályszerűségeket fogunk találni. Ez azonban bővebb megvilágositást kiváu s azért e tárgygyal közetéhb külön czikkben akarok foglalkozni. A mi a küllemet illeti: jó ugró lovaknál a váll az egyik legfontosabb motor, a másik a hosszú alkar s ezzel kapcsolatban a rövid szárcsout. Sok jó ugrónak csiidjei kissé hossznak és puhák, aminek a leugrásnál veszik hasznát. A fej és a nyak látszólag nem játszanak nagyobb szerepet; a hát jó legyen, ha néha hosszú is (Heatherbloom). A magasság nem játszik szerepet, annál foutosabb, hogy a ló bordazata, szügye, mélysége megfelelő legyen.. Fontos a jó erős csánk, miután nagy munkát végez. Jó körmökre az ugró lónak természetesen szintén szüksége van. A mi at ugrásokat illeti, ösmeretes, hogy minő követelményekkel lép föl p. o. a franczia katonaság Saumurben vagy az olasz Pineroloban és Tor di Quintoban. Az előbbi helyen egy 1'90 magas és 3'50 m. széles ugrás épen nem ritkaság, s az olasz ugrások is ösmeretesek. Rendkivüli követelményekkel lépnek föl a eoncours-ok is. Spaban p. o. egyizben egy 2 m.-esfix deszkafal volt és Pau, Frankfurt, Turin, London, Luzern, Róma, Páris, stb. semmivel sem maradnak el mögötte. A mi az ugrások beosztását illeti, az igen változatos. A nyáron részletesen ismertettem a luzerni akadályokat, a melyek közt egy rendkívüli hármas ugrás volt a legnehezebb és legveszedelmesebb. íme, még egyszer rövid rajzuk. 1. Sövény (P30) 2. Kőfal (1.40) 3. 1 m. magas és 1 m. széles sáncz, rajta 20 cm. magas rúddal, utana 1.20 távolságban egy 1*40 m. magas vastag rail s ez után 1.60 m. magas törhető sövény. Ez a legnehezebb akadály s természetesen egyszerre kell ugrani. Hasonló akadályt eddig sehol se láttam. 4. 1 70 magas fölugrás, utána 10 m. széles ut, majd U40 m. magas sáncz. 5. Irish hank, 170 m. magas, előtte 1"20 m. rail; a bank beugrásánál P40 m. magas rail vastag rúdból. 6. Négy méternyi közben iu and out, 1 in. magas sorompókkal. 7. 2 m. széles árok, előtte és utána 1 m. magas rail. 8. 1'35 m, magas és keskeny kapu, kőpillérek közt. 9. Keskeny járó ut (1} m.) előtte és utána rail és sövény. 10. Két bankszerű sáncz, közte 2 m.-es árok, a második sáncz 1'50, az első P20 magas. 11. 4 m. széles vizesárok. 12. In and out 1-20 magas rail, I m. széles árok előtte és utána. A köz szélessége 10 m. 13. 1'30 m. magas padockkerités. 14. 2 m. széles és U30 m. magas kapu, két oldalt dróttal határolva. A drótot (P35) is szabad volt ugrani, erre azonban senkinek se volt kedve. Rómában a sánczugrás, különösen az úgynevezett piano forte a legkomolyabbak, Spaban a sánczon fekvő 3 50 m.-es árok, az U80 magas bullfinch és a falak a legérdekesebbek. Londonban természetesen szintén nagy bullfinchek vannak (182 m. magas, 150 m. széles) és szép magasugrások. Frankfurtban a kőfal P30 m. magas, az árok 4 m., a kőfal = in and out 90 cm., a triple harre 130 m., az angol ugrás 150 m., előtte 90 cm.-es raillel, stb. Igen sikerültek voltak a közelmúltban a Budapesten és Bécsben tartott concours-ok, a melyeknek ugrásai szintén komolyak, jóllehet a spaiakkal vagy luzerniekkel nem versenyezhettek. Mint e rövid vázlatból is látható, az ugratóversenyek bó teret nyújtanak a lovas és a ló részletes kiképzésére és kipróbálására. A mi lovaink közül már eddig is több olyan akadt, a melyek a külföldön a figyelmet magukra tudták vonui. Igy egyes kisorolt állami félvérkanczánk és néhány ozorai nevelésű. Semmi ok siucs rá, azt hiszem, hogy anyagunk ezen a területen is ne tudna érvényesülni. Természetesen, ez nem megy magától. Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy concours-nyerö háromnégy évi előkészítő munkát végzett, néníi fogalmat alkothatunk magunknak róla, meuuyi szorgalmat és türelmet kiván e sport. Ezzel szemben azonban az anyagi haszon is jelentós. Egy jobb concours-lóért külföldön szívesen fizetuek 25,000—30,000 franc-t és viszont egy csomó, ma már igen értékes dij is áll rendelkezésre. A lovak értékesítésének igy uj piacza nyílt meg és sajnálatos volna, ha róla épen mi maradnánk le. De még sajnálatosabb lenne, ha a természetes kipróbálási eszközök folytonos csökkenésénél, ne látnók be ez erőinéró fontosságát és ne iparkodnánk a sport ez ágának mentől szélesebb alapot adni. Tavaly Dehreczenben rendeztek concourst, amelynek nagy sikere volt. Most a többi vidéki városon a sor, hoey a példát kövessék. Ez a látváuyosság mindenütt a világon nagy közönséget vonz s az anyagi haszon mellett nagy szolgálatot tesz a lovasszellem ápolásának és a hazai lótenyésztésnek. Régi időkből.*) Közli: id. Benson William. (Folytatás.) Szatmár megyében sem v.alt s most 1853-ban sincs méuesintézet. A községeknek többnyire vannak ugyan csödöreik, de közönséges, hitvány fajunk. A gr. Károlyifóle helységek ezen uraság méneseiből bírnak csődöröket. A megyei birtokosok közül többen űzik a lótenyésztést kisebb-nagyobb kiterjedésben s némelyek, nek rendezett méneseik is vannak. A nagyobb hirtokosok közül br. VécSoy és gr. Dogon fold tart jobb vérű lovakat, de legjelesebbek a gr. Károlyi György móuosoi Nagy-Károlyban, melyek egyike angol vérű, másika pedig nemesített magyar fajú lovakból áll: miudkettő virágzó korban van. A lótenyésztés egyébiránt az egész megyében — a gr. Károlyiét kivéve — nem igon tett elóhaladást, sőt észrevehető hanyatlást szenvodott. Különösen Debreczen városának az ó-liáti pusztán van egy jó vérű, hazai lovakból álló ménese, melyből derék kocsis 09 hátas lovak válnak ki. Nemrégen állíttatott fel az úgynevezett oifra ménes, hova a nagyobb és nemesebb anyakanczák kiválogathattak s most már igen szép csikók kerülnek ki bolőlo. 1849-ban, a gazdasági egyesület által Debreczenben rendezőit áiiatkiálíitás alkalmával, e ménesből nyorto cl n jutalmat egy kétéves csikó. A budapesti kerületben a közlött hivatalos jolentések nyomán, Hovesmegyénok mintegy 25—30 óvvol ezelőtt voltak jobb fajta csödörci, melyokot tavaszkor a kijelölt helységekbe szótosztottak, ezen intézkedés jóvoltát tanusitják a Kompoltón látható nemosobb fajú lovak, de miiitán a ménlovak részint megrokkantak, részint eldöglöttek, alig 3 év múlva ezen intézkedés — nem akarván a megyei pénztárt uj kiadásokkal torbelni — moggzüut. Jelenleg — 1851-ben — a helységekben jobb fajta csödürök nem találtatnak s egyes uraságoknak — kivévén a br. Jeszonák János tömegéhez tartozót, moly a lehető legrosszabb karban van — méneseik nincsenek. Post-Pilis-Solt megyében a lótenyésztés emelésére czólzó ménes intézet sehol sem létezik. A községek többnyire tartanak ugyan o kerületben egy-egy csődört, de ezek mind csak apró, erőtlen mének, melyek nomesitésre teljessóggol alkalmatlanok, azonfelül pedig még gondot sem forditanak rájuk s ez oknál fogva leginkább (különösen a solti járásban), a lótenyésztés már annyira elaljasodott, bogy a községek lovaira már csak reá nézni is merő nyomorúság. A megyei birtokosok közül többen vaunak, kik a lótenyésztésre kisebb-nagyobb mértékben gondot forditanak. Igy a váczi járásban Áosán br. Prónny Gábor, Gödön hg. Moctleart Móricz, Fóton gr. Károlyi Ist*) L. lapunk mult óvi .108.. 109. 110, és 1913. óvi 2. számát.