Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913

1913-03-15 / 12. szám

1913. márczius 15. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 111 ORSZÁGOS LŐTENyÉSZTÉS. Concours hippique. Irta: id. <jr. Wollcenstein Osvaíd. 1912 október hó 25.-én és 26.-án Debreczen városa Concours hippiquet rendezett. Az eredmény olyan jó volt, hogy azok az urak, a kik az elmúlt évben a Concourst rendezték, elhatározták, hogy azt 1913 őszén megismétlik. Baráti részről arra hívtak fel, hogy ezen Concourst és a Concours hippique-k megtartását általában szélesebb körök figyelmébe ajánljam. Gyenge tollammal örömmel szolgálok ennek az ügynek, annál is inkább mert meggyőződésem, hogy ilyen versenyek haszna igen nagy. Azok az országok rendezik a legtöbb Concours hippiquet, melyek semmiféle áldozattól sem riadnak vissza, hogy lótenyésztésük ügyét előbbre vigyék. A Concours hippique jelentősége Angliában, Francziaországban, Olaszországban ismeretes, azonban más országok sem maradnak el. Ilyen mérkőzéseket Németország 33 városában tartanak, Németalföldön 17, Belgiumban 13, Spanyolországban 6 városban stb. Az osztrák-magyar monarchiában eddig Budapesten csak 1, Wienbeu 2 Concours hippiquet rendeztek. Vidéki városok között, tudomásom szerint, az egész monarchia területén Debreczen az úttörő. A 7-ik huszár-ezred urait illeti meg a kezdeményezés érdeme, mely ezred tiszti-kara mindig kiválóan kitűnt sportérzékével és a sport téren való mindenkori kezdeményezésével. Ők nyerték meg sok más győzedelmiik mellett a wieni díjlovaglást, az utóbbi 9 évben pedig vagy mint lovasok, vagy mint a győztes lónak tulajdonosai ugyanott a hadsereg akadályversenyt hatszor, és néhány éven belül négyszer a díjugratást Budapesten és Wienhen. Ezen mostani Concourst első sorban br. BergHermann őrnagy, br. Fiáth László fhdn., br. Baich Péter fbdn. és Hummel Árpád honv. száz. uraknak szakértelme és munkálkodása vitte sikerre. Munkájukban hathatósan támogatták őket a Debreczeni Ügetőversenyegylet, a Debreczeni Versenyegylet, Debreczen városának hatósága, különösen Kovács József polgármester ur, továbbá Vécsey Zoltán ur és Lóránt József ur a Versenyés Ügetőversenyegylet titkára. Károly Ferencz József föherczeg, Frigyes főherczeg, József főherczeg Ő cs. és kir. Fenségeik, sportegyletek és sportbarátok tiszteletdijakat adományoztak. A minisztériumoktól és más sportbarátoktól pedig pénzdijak folytak be. A rokonszenv, mely ezen vállalkozást minden oldalról kisérte, a versenyzők nagyszámú részvételében nyilvánult meg. Az első napon 7 hölgy hajtott, 7 szállott nyeregbe (több lovon is lovagolva), a díjugratáson 16 ur vett részt és 30 ló versenyzett a bunter showban. A második napon a különböző fogatokat dijazták, akkor volt a 20 kilométeres távhajtás is. Nagyon hosszas lenne mindazon hölgyek és urak neveit felsorolni, kiket elismerés és köszönet illet. A hunter show-ban részt vett 30 ló között sok kitűnő vadászló volt, legtöbbjét a közeli lovasezredek hozták, de távolabbról is jöttek, igy Galicziából, Wienböl, Budapestről stb. Gr. Andrássy Géza négy, gr. Csekouics Gyula pedig egy huntert küldött stb. Az első dijat Adda Alfréd hadnagy nyerte Monkey nevü kitűnő kanczáján, második br. Kapri százados lett. A nap egyik eseménye a hölgyek huntershowja volt. Ugy a jármódok bemutatása, mint az ugratások teljesen megfeleltek a lovas felfogás követelményeinek. Az első dijat Pachhoffer Gertrud urnő nyerte br. Baich Péter fbdn. Alighanem nevü telivér kanczáján. Lovaglásának kitűnő stílusát az emeli, hogy lovát verseuyre trainirozták és csak kétszer volt uői nyereg alatt, két nappal később pedig gátverseuyt nyert. Nagy ügyességgel lovagolt két lovat Prihraduy Henrikné, ő kapta a második dijat. A harmadik dijat Perezel Etuska nyerte, a ki szintén igen jó lovasnő. Az a csodálatos ugrótehetséggel megáldott 16 ló, mely a díjugratásban részt vett, elvitathatatlan szorgalommal volt beugratva. A pálya akadályai elég nehezek és sok helyütt szilárdak voltak, nem volt rajtuk semmi mesterkélt, mint több más pályán. A pálya kifogástalanul fair volt. Nehéz volt a 9 dijat elosztani, mert legtöbben hibátlanul ugrottak. A stilus tekintetében az ütemet nem találtam mindég kifogástalannak. Ép ugy a hogy a vad bajszát helyteleníteni kell, a vágtának sem szabad tul lassuuak lennie és választandó ütemnek az a pace volua mérvadó, melyet jól hajtó rókakopó-falka, jó szimat mellett tart be. A mivel azonban korántsem kiváuom azt mondani, hogy a gyorsaság az ugrató pálya lelovaglásánál ne változzék, hisz ennek változását az akadályok természete tételezi fel, minthogy egy magas korlátnak máskép kell nekilovagolni, mint egy széles ároknak. Br. Baich Péter főhadnagy Amandojával nyerte az elsó dijat, Issekutz főhadnagy Faux pasval második volt. Sennyey Ilona bárónó szép járású és fejhordozásu lovakat hajtott, nyugodtan, korrekt tartással vezetve a gyeplöt. övé lett az elsó dij. Gr. Dessewffy Berta két szép, sajátnevelésii pejjével lett a második. Vay Yella grófnő fogata kifogástalanul volt összeállítva. Ha lovai nem oly izgatottak és megfékezésük nem oly szembeötlő, — mely körülmény nem egyezik a hölgyfogatok karakterével, — az első dijat kapta volna. Kifogástalan volt Forrai Ernőné fogata is, ugy a lovak, szerszám és kocsi tekintetében, mint az elóhajtásban. Csak az angol kummetszerszám és a kocsis magyar ruhája zavarta az összhangot, különben feltétlenül komoly versenyző lett volna. Második nap a fogatok előhajtásánál Debreczen város történelmi ötösfogata nyerte az első dijat. Az 50-es évek óta a város minden ünnepélyes alkalomnál 5 hatalmas pej lótól vont fogatot basznál. Ezen délczeg tartású, magasjárásu, nagy lovakat a város saját ménesében, a Nagyhortobágyon neveli és ezen impozáns fogatnak jellegzetes és feltünó megjelenése értbetővé teszi, hogy öregje-fiatalja bámulattelten szemlélve megáll előtte. Dessewffy Berta grófné minden tekintetben szép városi fogata kapta a második dijat. A távhajtásban Vécsey Zoltán Ebes nevü sajátnevelésü amerikai kauczája jött be elsőnek. * A Concours hippique-eknél ne csak látványosságra, sportra vagy a lovasnak ehhez való kiképzésére forditsuk figyelmünket, minthogy azok főleg a lótenyésztés emelésének szempontjából érdemelnek méltánylást. Világhírű magyar lótenyésztésünk az utóbbi időben változásokat szenvedett. Nem telivérünkről, tenyésztésünk legjaváról van szó, mely szerencsére tekintélyes szaporodásnak örvend, hanem a nemes magyar félvér lóról, melyet azon veszély fenyeget, hogy számban ós tekintélyben megcsappan. Sok és erós ellenfele van, igy az automobil, az amerikai és hidegvérű tenyésztés és a legelőknek feltörése az intenzivebb gazdálkodás miatt. Hazánk nagyurai annak idején mind méneseket tartottak; legtöbbje azonban ma már feloszlott. A nemes félvértenyésztést egyedül a hadsereg pártolja; jól megfizeti a fiatal pótlovakat és valószínűleg még jobban meg fogja fizetni, csakhogy megakadályozza a ménesek feloszlatását. Egyedül azonban nem menthet meg mindent. Sokat lendíthetnénk lótenyésztésünkön, ba nem csak a fővárosban, hanem a vidéken is rendeznénk «Concours hippiqueket». Ezáltal sok lótenyésztőnek és tulajdonosnak alkalma nyilvánulna, hogy tenyésztésüket megismertessék. Több kellemetlenséggel és kiadással jár a lovakat a fővárosba küldeni, mint azokat az állandó tartózkodási helyeikhez közelebb fekvő városokban bemutatni. Telivéreink számára igen magas dijazásu versenyeket rendeznek, az amerikai lótenyésztés leszármazottjainak versenydijai is évről-évre emelkednek, csak a magyar félvértenyésztésért és anyaguk tehetségeinek bemutatásáért történik vajmi kevés az országban. Pedig hunter shownál, ugratóverseny éknél, lovaglásnál, vadászatokon, szép fogatokba fogva a jó testalkat és az előkelő küllem méltatásánál, szóval mindenütt kitűnik a jó magyar félvér és a konkurrencziától nem kell tartania. Hogy minden hadseregben, mint katonaló, kitartása és ellenálló képessége révén mily kiváló helyet foglal el, ismeretes. A bur háború fáradalmait egy ló sem győzte oly fényesen, mint a magyar. Adjunk tehát alkalmat reá, hogy bemutathassuk a magyar félvért. Teremtsünk hozzá helyet és vegyük óket pártfogásunkba. Nincs-e nagy öröme a lótenyésztőnek és tulajdonosnak abban, ha ilyenkor lovát _ nyereg alatt vagy kocsiban megcsodálhatja ? És azoknak, kik e versenyeken kitűnnek vagy győznek, nem uyujt-e sikerük elégtételt ? És öregségünkre nem szép emlék-e az ifjúkorban nyert kehely ? De, tovább menve, fokozza a tenyésztési kedvet, a lovaglás ésbajtás iránti helyes értelmet, a helyes, Ízléses összeállítást, a résztvevők testi ügyességét, a vásárt stb. Azon eredmény után, melyet a Concours hippique Debreczenben 1912-ben elért, jogosan remélhetjük, hogy az 1913 október 14., 15. és 16.-án megtartandó iovasüunepélynek is nagy lesz a sikere. A Kampagne Reiter-Gesellschaft idei ugrásai a jun. 6-iki mérkőzésen ezek lesznek: Az a/ mérkőzésnél: 1. 110 magas fonott sövény, 2. 110 magas kőfal, 3. triple bar (0'70, 090, 110 magas és 120 széles), 4. Irish bank 2 53 széles párkánynyal, 0 95 szóles árkokkal, 5. 1 10 magas fatörzs, 6. fehér kaim 105 magas, 7. P10 magas sövény, utána 2'50 szélos árok, 8 3 50 szóles vizes árok 0'50 magas brushsel. A nehezebb akadályok száma 10. Öt ugrás azonos, mig a kőfal 120, a triple bar 1-20, a kapu 110 magas és hozzájuk csatlakozik egy 1 m. magas és 120 széles farakás, valamint egy angol ugrás, melynek magassága 1-10. FALKAVADÁSZAT. Az alagi vonszalékfalka szombaton, 8-án, a Geisttelepnól találkozott. A gyönyörű idő daczára számos tag távollétével tündökölt s igy a kitűnő sportot nyújtó napot csak koveson élvezték. A vadászat a buczkákon és erdőcskóken keresztül Nagy-Alagnak ment, a hol rövid check volt. Innét az erdökün át majdnem a vasútig, ott balra rátért a réti pályára, melynek akadályain jó iramban körülmenvo, a vadászat véget ért. Szerdán, 12-én, foleljthetetleu napja volt azon kevés lovasnak, kik az erős szól daczára is kijöttök. A meet a kenneleknél volt s a vonszalékot már a Geoghegan-telep mögött tette lo Kisziváth. A két kitűnő vezórkopó: Wonder és Cottager azonnal felvették a nyomot és hangot adva, megkezdték a kivételesen gyors vadászatot, mely a Geist-féle akadálypályán végig, arról Fóth irányában letért, majd ismét balra fordulva, a eürtt fenyvesei révén erdekos és szép Kundházára vezetett, a honnan rövid chock után majdnem egyenes vonalban fel a Kőhegyre, néhány árkon keresztül, a túloldali meredekon ismét lo ós Baich Péter báró imreházai kastélyának udvarára vezetett. Itt a rendkívül sebes iram és hosszú vadászat daczára mindvégig ogyütt maradt öt kopó: Wonder, Cottage, Rival, Promise ós Ranger megkapták jól kiérdemelt, bár a hosszú vonszolástól kissé poros csemegéjüket. Ez az öt kopó oly gyors, hogy a többi nem bir velük tartani s igy a társaság előbbutóbb kénytelen lesz uj kopókat vonni, hogy kiogyonlitett, esetleg két, egy gyorsabb s egy lassúbb fulkával vadászhassók. A vadászatokon részt vettek Hegodüs Kálmán lidn., Kiss Sándor és Géza és az alagi kolónia néhány tagja, kik közül — eltekintve a huntsman fárasztó tisztségét nobile officium-kónt ós kitűnően betöltő fiatal Earltől — Pretzner Imre a legszorgalmasabb. Ma d.U. 1 órakor Gödön, Nemeskéri Kiss Pál birtokának Imreháza felé esö részén van meet s a változatos terepen tartandó vadászat ismét igen szép sportot igér. 502/kig. 913. sz. Árverési hirdetmény. A Kisújszállás r. t. város határterületén gyakorolható vadászati jog az 1913. évi augusztus hó 1. napjától 1919. évi julius hó 31. napjáig torjedö 6 óvi időtartamra a folyó 1913. óvi május hó 2. napján délelőtt 9 órakor a városháza tanácstermében tartandó nyilvános árverésen haszonbérbe adatik. E czélból a város határterülete 6 részre osztatott s az árverés minden részletre külön-külön fog megtartatni. Azonban zárt Írásbeli ajánlatok az egész területre is adhatók be, melyek az ajánlati összeg 10%-nak megfelelő bánatpénzzel felszerelve az árverés napjáig a polgármesterhez nyújtandók be. Kikiálltási ár részletenként (egy-egy részlet mintegy 5000-6000 magyar hold) 300 (háromszáz) korona, melyuek 10%-a az árverést vezető hatósági kiküldöttek kezeihez bánatpónzziil készpénzben lefizetendő. Bérleti feltételek a közigazgatási irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Kisújszállás város tanácsának 1913. óvi márczius bó 8. napján tartott ülésébon. Márta Kálmán főjegyző.