Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912

1912-02-03 / 5. szám

1912. február 23. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 61' Katonatiszti lovasegylet. Szombaton, január hó 14-ón tartotta meg a tiszti lovasegylet a bécsi katonai kaszinó helyiségében ez idei első bizottsági tllósót. Az 1911. évi jelentés felolvastatván, annak főbb pontjai a következők: Futtatás a soproni saját pályán. Az egyleti versenyek a lefolyt évben május hó 21. és 25-én az utóbbi évi rendes feltótelek betartásával a soproni saját pályán rendeztettek. Ezeken a versenyeken való részvétel mult évben a megszokott rendesnél kisebb volt; mindössze 23 tiszt vett részt mint lovas, azonkivül 27 mint tulajdonos. Előbbiek közül 8 an kaptak tiszteletdijat, utóbbiak közül 19-en pénzdíjat. Ö Felsége tiszteletdiját Koller Ede százados (7. ulánus ezredj Sielanka nevü Maikönig után neveit öóves pej kanczájával (fv.) nyerte meg. Emlité-re méltó, hogy a fent nevezett tiszt ezen értékes dijat már harmadszor nyerte meg. A lovasság versenyei az őszi gyakorlatok alatt. Mint már a legutóbbi években, ugy ez évben is az összes összpontosított lovastiszteknél a gyakorlatokon résztvevő tisztek, zászlósok, kadettok és egyévi önkéntesek részére versenyek rendeztettek. A 21-ik lovasdandár — bár nem volt összpontosítva — szintén versenyt rendezett a hozzátartozó ezredek tisztjei, zászlósai és kadettjai részére. 336 lovas szállt nyeregbe — közöttük 3 altábornagy, 4 vezérőrnagy és 17 törzstiszt — a kik mind elérték a czélt. Bécs—Budapest, illetve— Budapest bécsi távlovaglás. Hogy az egye-üiet tartalékos és nem tényleges állományba tartozó tiszteinek is alkalma legyen minél nagyohb számmal lovasversenyzésben résztvenni, junius elején adattak ki a versenyfeltételek egy október 2. és 3-án tartandó távlovaglásra, melyen csupán fentemiitettek vehettek részt. Bécsben 7, Budapesten 10 lovas indult — ezek közül Germ Rudolf versenyen kivül — közülük 3. illetőleg 6 érte el a czélt. 4-en a konditió megvizsgálásánál az összes megérkezett lovasok megfeleltek a követelményeknek, ugy hogy minden egyes lovas az általános dijon kivül egy úgynevezett «Kondition -preis»-t is kapott. Br. Trauttenberg Imre tartalékos zászlós (7. huszár ezr. d) a 250 km. hosszú utvonalat a legrövidebb idő, mindössze 17 óra 45 perez alatt tette meg, mely időbe azonban a győri éjjeli tartózkodás nincs beleértve. Az eredmény mutatja, hogy a tartalékos tisztek a tényleges tisztekkel bátran versenyezhetnek, miért is felhívja az egylet vezetősége figyelmüket arra, hogy mint fgyleti tagok az egylet futtatásainál, távlovaglásoknál szabadságukban van mindenkor résztvenni. Az egylet jövőre is ki fog irni ilyen versenyt. A iovaglási időtartamnak 8} óráról 8 órára való leszállítását kivéve, a határozmányok ugyanazok maradnak, mint az előző években. Jaroslau és Pardubitz környékén tartott küldönc zlovaylás. Junius elején adattak ki a feltételek a Jaroslau környékén október 9-én, Pardubitz környékén október 19-én rendezett küldönczlovagláshoz. Szeptember 30 ig a lovashadosztály parancsnoksághoz Jaroslauba 40, a 11. sz. ulánus ezredparancsnoksághoz Pardubitzba 27 nevezés érkezett. Október 9-én Jaroslauban 24, 19-ón Pardubitzbau 12 lovas indult. Ezek közül a követelményeknek 20, illetve 9 lovas felelt meg. Hubertus lovaglások. Mint már az utóbbi években, ugy a mult évben is a 14. tábori tüzérdandár lovagló iskola és a 16 szekerészosztály részére «Hubertus» lovaglás alkalmával, tóvá' bá a 4. és 10. tüzérdandár, a 24., 26., 38., 41. ós 42. számú tábori ágyuezredeknek, a 6-os számú lovagló tüzér osztály, a 4-es számú nehéz tara^zk' osztály, valamint az 1 ső számú m. kir. honvéd huszár ezrednek az őszszel megtartott helyőrségi vadá^zversenyek alkalmával tiszteletdíjak adományoztattak. A hadsereg akadályversenye Pardubitzban. Az egylet hadseregbeli akadályverseny reszére már ezen versenjek megállapításakor 3 tiszteletdíjat adományozott A tiszteknek ezen nehéz akadályokra is jól beidomitott lovai ismét teljes sikert eredményeztek. Vadászlovaglás. A kutyák fentartására, illetve ujabb beszerzésekre a krakkói és lembergi helyőrségi vadásztársaság, valamint a 4. és 5-ös számú huszírozred ós 5. számú tüzérosztály falkája pénzsególylyel lett támogatva. A lótenyésztés tiszteletdijai. Az egylet által rendezett versenyzések alkalmával legnagyobb kitartást lanusitott ló tenyésztőjének szánt dijjal ez évben két lótenyésztő részesittetett és pedig : gr. Dessowffy Aurél a szentmihályi ménesebői Bzármazó győzteséért a pardubiizi vonszalék vadászaton, valamint br. Trauttenberg Frieyes a tolna megyei móri méneséből származó győzteséért a BudapestBécsi távlovaglásban. Mindkettőnek Ö Felsége ezüst lovasszobra adományoztatott. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az ászári ménesben a közelmúlt napokban a következő évesek ellettek: Br. Rothschild A.: Dubarry Rother Stadl után jan. 11 -ón korán ellett pej kanczacsikót. f jan. 14-ón. Gr. Esterházy M. M.: Anisette II. Rother Stadl után jan. 12-ón pej móncsikót. Hg. Schwarzenberg A. : Corea Hazafi után jan. 23-án pej kanczacsikót. Packheiser P. ur: Sylwana Alpha után jan. 25-én sárga móncsikót. Gr. Stubenberg J.

: Lady Kitty Slieve Gallion után jan. 25-én pej méncsikót. Gr. Károlyi Gy.: Rózsa Bimbó Adam után jan. 27-én élettelen pej méncsikót. Luczenbacher M. ur : Agnes Morpeth után jan. 29 én pej móncsikót. Összesen 5 mén és 2 kanczacsikó. Sütő Ferencz, ménesmester. A porosz állami ménesek 1912. évi budgetje 4.457,712 márka bevételt mutat fel, a mely összegből 1.506,930 márka esik a fömónesre, 2.814,782 az országos ménesre és 136,000 márka a központi kezelőségre. A kiadások 10.173 077 mórkában vannak előirányozva, tehát még 5.715,365 marka pótlása merül fel, amihez még 590,000 márka rendkiUili kiadás járul. A graditzi istálló költsége 400,000 márkával szerepel. Az olasz katonai kincstár Irlandban szakadatlanul vásárol lovakat. Így novemberben 1050, deczemberbon 200 lovrt vettek s most újra bizottságot küldtek ki Irlandba Különösen tenyészlovakban nagy a kereslet. A lovakat a háború czéljaira veszik. YEGYES. Látogatás gróf Pejacsevich Albertnél. Valamikor, nyolcz-tiz év előtt, tehát a közelmúlt leginnen8öbb határánál is közelebb, elég elterjedt hit vala hazánkban, hogy a versenylovagláshoz és a versenylovak idomitásához legelsősorban és legfőképpen, - kifogástalanul hangzó angol név kell. Szemere Miklós ur ösmert áldozatkészsége azonban — Honta révén — megmutatta, hogy az ős lovasnemzet belföldjeiből szintén lehet versenylovast nevelni és mikor Janek Géza is feltűnt, e tekintetben már kezdtek megváltozni a nézetek. Nem igy volt azonban a trainerkérdésnél. Itt még mindig a név is határozott és mikor az angol számba vett Fries, továbbá Mravik mellett a jóformán lehetetlenül gyönge anyaggal dolgozó Kaposi név is mindinkább Bzerepelni kezdett, még mindig a véletlenre utaltak. Ekkor még kevesen tudták azt, hogy a Kaposi név csak szerény takarója egy igazi szakember és főúr, gr. Pejacsevich Albert passziójának, a ki ugyan nem trainere, de — lelke volt a kis telepnek. Mikor Kaposi kivált a gróf szolgálatából és az «Irinyi-puszta» sikerei a kezdő Szigeti kezében is csak fokozódtak, ez a körülmény egy csapásra felhívta a figyelmet a telepre. Ekkor már a konzervativebben gondolkozó sportsmanok is konstatálták, hogy telföldi professionatusokból szakavatott vezetés mellett szintén lehet idomárokat nevolni és lassanként a köztudatba is átment gróf Pejacsevich Albert nagy szaktudása, a mely vetekszik mr. Lambton hires képzettségével. Kaposi és Szigeti nevelésével ő teremtett megbecsülést a magyar idomároknak és ezek, de különösen e két neveltje, épp oly köszönettel tartoznak neki, mint a belföldi lovasok Szemere Miklós urnák, főként pedig a lovaregyletnek, a moly mindig barátja volt a belföldieknek. Gr. Pejacsevich Albert munkássága méltó fel karolásban részesült tavaly őszszel, a mikor két régi futtatónk, hg. Feste'ics Tassilo és gróf Batthyány Elemér istállóiknak vezetését az ő kezeibe tették le, mert a gróf ez anyaggal nemes passiójának megfelelően hódolhat a telivértenyésztés ideáljának. A két istálló pedig e réven még múltjánál is nagyobb nobilitást representál, hiszen a hol gr. Pejacsevich bár nem trainere, de lelke a telepnek, ott — csak nemesség, czóltudatos és eszményien tiszta munka érvényesülhet. Magunk is kíváncsian nézünk tehát a hg Festetiesós gr. Batthyány-istállók j ivő szereplése elé, bár mi jól tudjuk, hogy az Irinyi-puszta történele után mit várhatunk. Ám kíváncsiságunk kielégítést kivánt ós a mult héten kirándultunk a gróf uj telepére, Alagra. Munkatársunk már a vonaton találkozott a főúrral, mert a gróf az alagi lakás rendbehozásáig Budapesten lakik és igy a félórás uton is elbeszélgethetett vele. Ez a körülmény az interview szempontjából igen kecsegtetőnek látszott, ám az eredmény — sajnos — még sem volt oly jó, mint akartuk. — Már itt háborgatom gróf ur, — kezdte a köszönés után munkatársunk a beszélgetést, — mert épp a legfőuribb istállóhoz készülök ez alkalommal. — Legkevésbbé sem háborgat, — felelte a megszokott lekötelező nyájassággal a koránál mondhatni tiz évvel fiatalabbnak látszó főúr, — sőt legalább nem kell egyedül megtennem ezt a rövid távolsága daczára is lehetetlenül hosszú utat; mert az építész urak, a kikkel találkám volt itt, ugy látszik, nem jönnek. — Nekem pláne rendkívül kedvező, gróf ur, — folytatta e sorok irója a beszélgetést, — hogy már itt volt szerencsém köszöuthetni; igy legalább a beszélgetés folyamán meghallhatok mindent, a mivel a közönség kíváncsiságát kielégíthetem. Mert, megvallom, most nem is annyira látni akarom gróf ur istállóját, mint hallani szeretnék róla, — a tervek és más egyebek felől. — Pedig, látja, épp e tekintetben elégíthetem ki legkevésbbé a várakozását, — szólt a gróf. — Még jóformán nem is ismerem a lovakat, már tudniillik ugy, a hogy azt én szükségesnek tartom; hiszen a mióta átvettem őket, a terminus és az időjárás folytán komolyan nem foglalkozhattam velük. Márpedig, én addig magamnak sem akarok véleményt alkotni a terveket illetőleg, a mig az erősebb munka révén teljesen meg nem ismerem az istálló anyagát, még kevésbbó adhatok tehát azokról felvilágosítást. Azután, még az ownerekkel sem beszéltem ezekről a dolgokról, a kik pedig, — ha szabad kezem is van a vezetésben, — mint szakavatott sportsmanek, természetesen szintén részt kivannak az irányításban. Ha időszerű lesz, a legnagyobb készséggel minden kérdezés nélkül, magam mondom el az Önt érdeklő adatokat, de ma elégedjen meg azzal, a mit láthat és hallani ne kívánjon semmit. Innen azután más témákról folyt a beszélgetés Alagig, a hol találkoztunk a velünk egy vonattal utazó épitész urakkal és együtt tettük meg az utat a telepre. Megszemlélve az átalakításokat, az épitész urak visszautaztak Budapestre, e sorok irója pedig a gróf kíséretében kisétált a téli pályára. A kétévesek voltak kint, közülök azonban két invalidus odahaza maradt. — Ugy-e elég tetszetős lot ? — mondotta a gróf. — Felületesen nézve, beillenének idősebbeknek is. — Épp ezen gondolkozom magam is — feleltem — mert megvallva az igazat, nem vártam ilyen képet Nem a legjobbat beszélték a lot állapotáról és pedig azt, hogy gróf ur rossz kondiczióban vette volna át a lovakat; de, a mint látom, a híresztelések még sem egészen iguzak. — Óh, most már, örömmel mondhatom, nem oly rossz a helyzet, de a hirek az rt nagy részben mégis igaz uton jártak. Bizony, részben közepes kondiczióban vettem át a lotot; nem a legnagyobb rendben az istállót. És még most is elég kívánni valóm akad, ha visszagondolok az Irinyi-pusztai kedvező állapotokra; de, remélem, itt sem tart sokáig az átmeneti állapot. — És vájjon Darling is ily kondiczióban kapta-e meg a lovait, — kérdeztem — mert ugy hallom, azok kifogástalan állapotban kerültek uj istállójukba. — Ne liigyje. Jobb állapotban kerültek oda, az kétségtelen, mint az enyémek, de ugy tudom, ott is elég a dolog, a mi az előzmények után érthető. Kiérve az állomáshoz, újra megköszöntein a szívélyes fogadtatást ós a gróf ur megismételt Ígéretével tértem vissza Budapestre. Négy-öt hót múlva, a mai félsiker helyett és az Ígéret folytán, majd pontos részletességgel számolhatok be olvasóinknak. F— y. Gr. Teleki László csütörtökön kint volt Alagon és megtekintette Bálinál lévő lovait. Dr. Guthi Somán, a Turf Salon tevékeny titkárán a heten, a Pajor szanatóriumban, szemoperácziót végeztek. Mint örömmel halljuk a műtét jól sikerült és dr. Guthi állapota teljesen kielégítő.