Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912

1912-11-21 / 107. szám

634 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1912. deczember 12. szabad kivitel, nem különben pedig meghatározott mennyiségű lovak vásárlása a honi katonaság számára. Mert ki fog a lónevelés körül szorgoskodni és vesződni, ha nem tudja azt, hogy bebizonyult jóságú s talpraesett lovait haszonnal és kétségtelenül eladhatja? De e két rendszabás által maga a kormány is nyer; mert bizonyos lehet, hogy háború esetére elegendő számú, jól nevelt lovakat talál, melyeket a lótenyésztő nem nevelt volna, ha a bizonyos eladhatás felől békeidőben is nem lenne biztosítva. Ezen kivül a helyett hogy mostan tömérdek pénz megyen ki az országból lovakért, rövid idő múlva ezen kereskedés hazánknak hajtana hasznot. A talpraesett lovak jó eladhatására, következőleg a lótenyésztők gondosságának kétszerezésére eszközt nyújt a rókavadászat is. Ez különben is a ló tehetségével s annak szintúgy, mint a lovasnak erejével megismertet és arra helyesen Ítélni tanit bennünket. Az ifjúságot férfias mulatságra szoktatja, erejét, bátorságát és egészségét kifejti, hosszas békeidőben megóvja az elpuhulástól és azt eszközli, hogy háborúban bátorlelkü és nekikeményült katonák találkoznak, kik a magyar vérre méltóknak mutathassák magokat. Ha a vadászat közönségessé lesz, a vadászatkedvelés megkedvelteti a mezei életet, a mint az Angliában történt, a hol az, mivel benne minden rendűek részesülnek, bizonyos társasági összeköttetésül is szolgál. A földbérlő kivánja a vadászatot, mert ez által lovait jól eladhatja; a paraszt, mert zabjának szerez jobb keletet és a netalán történhető kár, a mi azon _évszakban csak ritka eset, megtéritettik neki. És mennyivel gazdagabb azon ország, hol a tehetősek annak részeiben szétoszolva költik el jövedelmeiket, mint a hol minden egy pontban a székvárosban emésztetik fel, a honnan csak nehezen folydogál a pénz a távolabb vidékekre vissza. Eddigi lóversenyeinknek, melyekből a lótenyésztés javítására származó haszon már most is mindenfelé mutatkozik, felállítását és fentartását egyedül azon állhatatos hazafiúi buzgalomnak köszönhetjük, melylyel Széchenyi István, Andrássy György, Esterházy József, Mihály és Károly, jHunyady József, Batthyány Gusztáv, Károlyi István Lajos és György grófok és Wesselényi Miklós báró a lóverseny ügyét felfogván azt szüntelen ápolgatják és számos egyéb hazafi érzésű urak és nemes gondolkozású aszszouyságokkal együtt örökös dijakat alapítottak. Bécs azon buzgóságnak, melylyel a versenyi foglalatosságra Liechtenstein Alajos herczeg és most Harrach gróf szentelék magukat, továbbá Liechtenstein Venczel és Trauttmansdorf herczegeknek, valamint több magyar uraknak köszöni egy aláirás megnyitását s ideiglen való fentartását néhány évekre. Reméljük azonban, hogy jó királyunk, ki minden jónak kész előmozdítója, jótetteit hazánkban is, szintúgy mint Angliában s egyéb tartományokban történt, a lóverseny és lótenyésztés előmozdítása által ujabb jótettel fogja tetézni. Volna még sok mondani való a lótenyésztés javítása körül; de már ez is hosszas vala élőbeszédnek. Egyedül azon őszinte kivánságom : hazámnak hasznos szolgálatot tehetni, mely érzem, tehetségeimet sokkal meghaladja, fog engem honfitársaim előtt kimenteni. Gr. Nádasdy Tamás. Newmarketi árverések. A newmarketi téli árveréseket decz. 2., 3., 4., 5. és 6-án tartják meg. Az anyag most is igen nagy és nem egy értékes kanczát és mént tartalmaz. Fölemiitjük belőle a következőket: Thrifty (1904), a Champagne-Stakes nyerője Pontefractban; Symington-Groat, Plebeiantól; fed. Feather Bed. Eaton Lad (1905), sárga mén, 2500 fontot nyert; Orvieto—

Hush. The Dhow (1902), félvér; Shogun féltestvére, versenynyerö ; PioneerKendal Belle, Kendaltól; fed Joe Chamberlain. Janitza (1896), Janissary—Burgundy, Hormittöl (Patience családja); fed. Challacombe. Tradelia (1899), Ascot Stakesnyerő; Tarporley— Poppy, Petertől; fed. Torpoint. Lischana (1903), sok jó verseny nyerője; Orvieto Pavia (1905), igen gyors és jó kétéves volt; Galeazzo —Marshalsea, Marciontól; fed. Tredennis. Vergia (1901), kilenoz verseny nyerője és Varnish (1762 fontot nyert) anyja; Prisoner—

Petrovna, Petertől ; fed. Aqnascutum. Allegretto (1904), Galicia féltestvére; Bay Ronald— Isoletta; fed. Thrush. Lady Cynosure (1903), Polymelus testvére ; Cyllone —Maid Marian; fed. Beppo. Mountain Daisy (1899), 1500 fontot nyert és két nyerő anyja; Ayrshire—Light of other days, ap. Meteor. Fed. Simon Square. Nell H. (1903), a Hyde Park Plate nyerője és nyerők anyja; The Tartar—Shrew Mouse, Commontól; fed. Simon Square. Dhulochan (1902), Palmy Days féltestvére, nyert 1000 fontot és anyja Boltonnak ; Childwick— Pallanza, Barcaldinetől; fed. Catty Crag. Lally (1903), sárga mén, nyert 20,000 fontot; Amphion—

Miss Hoyden, Galliardtól. Lally annak idején évjárata legjobb kétévese volt s a ménesben is bevált. Excellenza (1897), nyerő és öt nyerő anyja (7740 font, köztük Glasgerion és Freeboteij. Haut Brion— Gulbeyaz, Bend' Ortól; fed. Ulpian. Lady Orme (1897), St. Orodoux anyja; Orme— L'Estrelles, Isonomytól; fed. Henry 1. Muriéi II. (1900), 1500 fontot nyert és Victor anyja; St. Simonmimi—

Miss Preston, Prestonpanstól; fed. Neil Gow. Yvette (1905), hót jobb verseny nyerője; William III.—Goldseeking Gal, Goldseekertöl

; fed. Neil Gow. Neliusta (1903), nyerő és Mohacz anyja ; Islington —

Kooinur, Lord Goughtól; fed. Beau. Miss Gedes (1906), Brocklesby Stakes-nyerő ; Marco —

Jeanny Gedes, Galopintól ; fed. Dark Ronald. Rama (1901), Spearmint féltestvére és nyert 3665 fontot; Ramapo—Maid of the Mint, Mintingtől; fed. Fowlingpiece. Gravitation (1899), sok verseny nyerője, William III. nővére, Fling Machine anyja; St. Simon—Gravity, Wisdomtól; fed. Radium. Rising Glass pej mén, a mely tudvalevőleg nálunk állt. Sans Facon II. (1901), Cambronne anyja, Plying Fox—Simoon, St. Simontól; fed. Acclaim. Mart agónia (190!), Cyllene féltestvére; Martagon —Arcadia, Isonomytól. Aye Aye (1907), Derby Cup-nyerő, Flying Lemur —Columbian, St. Simontól. KWIZDA FERENCZ JÁNOS császári és királyi osztrák-magyar, román királyi és bolgár királyi udvari szállító Körgyógyszertár KORNEUBURG, Wien mellett. Képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Egy üveg ára 2 korona 80 fillér. , Hatvan év óta van használatban az udvari, valamint versenyistállókban is lovak izmainak erősítésére, fárasztó . menetek előtt és után, ficzamodásoknál ós az izmok 1 merevedésénél, stb. Lovat a trainingben bámulatos ered- 1 , mények felmutatására kápesiti. védjegye, czimkéje és csomagolása szabadalmazva s csak akkor valódi, ha ezen védjegygyei van ellátva. Naponkint postai szétküldés a főraktár által: KWIZDA FERENCZ JÁNOS, KORNEUBURG. ORSZÁGOS LdTEÍiyÉSZTÉS. Háború és lóanyag. A jelen eseményei előtérbe hozzák a kórdóst: hogyan áll a helyzet mozgósítás, vagy háború esetén lóanyaguukkal ? A feleletnél mindenekelőtt a mennyiséget kell fontolóra vennünk. Hogy mennyi lóra van szükség, nehéz megmondani, mert a mult tapasztalatai alig lehetnek irányadók; a modern háború más szempontokat követ, uj követelményekkel lép föl, és bizonyára számítás tárgyává kell tennünk azt is, hol fogjuk a jövő háborúját megvívni: saját határainkon belül, avagy esetleg idegen országokban. Angolországban — katonai adatok szerint — mozgósítás esetén rögtön 60,000 lóra, később pedig havonta 3000—5000 lóra van szükség. Ez a hivatalos számitás azonban, azt hisszük, optimisztikus. Tudjuk, hogy az angol-bur háborúban összesen 368,603 lóra és 126,301 öszvérre volt szükség. E nagy anyagból Anglia csupán 71,148 lovat és 167 öszvért tudott szolgáltatni és itt mutatkozott leghatározottabban, hogy az angol pótlovazás nincs szerves összefüggésben az országos tenyésztéssel s hogy az utóbbinak következetes elhanyagolása kell, hogy megboszulja magát. Óriás összegek vándoroltak e czimen külföldre, de a beszerzett anyag javarészt igy is silány volt, a mihez hozzájárult, hogy a lovakat úgyszólván legelőkről vitték a háborúba. Sir F. Maurice irja a dél-afrikai háborúról szóló munkájában, hogy egy alkalommal a Bloemfontainhól elszállított 5900 lóból csak 3470 ért czélhoz; 950 úgyszólván rögtön kimúlt, sok pedig a sárban hullott el. Az angol-bur háború számára a legtöbb lovat egyébként Dél-Afrika (126j372) adta s utána az Egyesült-Államok következtek (82,166 drb.). Tólünk 30,421 lovat vittek ki e czélra, sajnos, nem épen lelkiismeretes lókereskedök utján. Lovaink hiruevét e háború nem nagyon emelte. A német-franczia háborúban a németeknek összesen 220.000 lóra volt szükségük, a melyekből 14.995-öt (kb. 7o/o-ct) vesztettek. Ez a negyvenegy év előtti szám azonban ma már bizonyára kicsiny lesz és Németországnak ez idő szerint, általános mozgósítás esetén, legalább 500.000 lóra lenne szüksége. Közülük 125.000 katona-ló, a többit vásárlás utján kell beszerezni. Ez óriási arányok mutatják legjobban, mily nagy a fontossága a lótenyésztésnek a jövő háborújában. Az az ország, a melynek nincs meg a kellő katonai lóanyaga, nemzeti vagyonának nagy részét fogja külföldre vinni, e mellett harczászati képessége is csökken, a minek következményei súlyosak lesznek. Annak, hogy a német-franczia háborúban a lóanyagnak aránylag csak kis része pusztult el, kétség kivül az az oka, hogy a lótenyésztés emelésére az állam és a társadalom, valamint a katonaság is mindig nagy gondot fordított. A német pótlovazási rendszer, — a mely a nemes vérre fekteti a fősúlyt s a remondákat lehetőleg korán szerzi be — a jövőben is bizonnyal meg fogja állani helyét, mig az a fiscalistikus rendszer, a mely a tenyésztés legfőbb szálait az állam kezébe teszi le — minden ellenkező vélemény és támadás daczára — kétségkívül a legczélszerübb és legmegbízhatóbb. Miután nálunk is az állam a lótenyésztés legfőbb irányitója, mig pótlovazási rendszerünk erősen hasonlít Németországéra, nyugodtan nézhetünk egy jövendő háború eshetőségei elé, a mi tudniillik a lóanyagot illeti. Igaz ugyan, hogy ha nekünk is 500,000 lóra lenne szükségünk, ezt az összeget 2 milliós lóállományunkból nehezen tudnók fedezni, de a kontingens nagy része mégis kitelne és végre Ausztria is számításba jön, különöseu az ágyús és train-lovakat illetőleg. Természetes, hogy elsősorban kondiczióban levő lovakra van szükség. Mik tehát ma a háború lóanyagának főtámaszpontjai ? Állami vezetés, állami ménesek, jó telivértörzsmének, meleg vérre alapozott méntelepek, kellő remonda árak, katonai csikótelepek, közlegelők, a lakosságban pedig az ügy iránti szeretet. Ha e tényezők mind megvannak, ugy a honvédelem szilárd lábon áll s a magyar lovasság hírnevén, de az ország becsületén sem igen fog csorba esni.