Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912

1912-01-26 / 4. szám

•1912. január 18. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 51 A Trial Stakes és a Király-dij. Hároméveseink klasszikus mérkőzései köztil kétségteloníil a Trial Stakos okozza a legtöbb fejtörést a versenyistállók vezetőinek. Negyvenezer koronás első dija csaknem leküzdhetetlen csáberővel lmt a mauagerekre, azonban ezzel szemben eldőltéuek korai időpontja, valamint a Király-díjban az esetleges győzelemért járó poenalitás tartózkodásra int és e két ok igen sokszor távolmaradásra készteti a derby-lovak igazi elitejót. Épp ezért a Trial Stakes esélyeit télvíz idején nem lehet szorosabb bonczolás alá venni, do a Király-dijra való tekintettel mindenesetre szükséges a kombináczióba vehető telivéreket felsorolni. Idén azonban e tekintetben nagyon nehéz a helyzet, mert a Trial Stakesre kötelezett Király-dij-knndidátusok közül egyedül csak Landluftnak nem emelkedne már a súlya a százezer koronás konkurrencziában az esetlegos Trial Stakes győzelemért; de épp e kancza az, a melynek startja az utóbbi versenyben, határozott értesülésünk szerint, kizárt dolog. A többieknek viszont a Trial Stakos győzelme négy, hót, sőt az engedmény elvesztésével, esetleg tiz font sulyemelkedést jelentene a Király-dijban, az pedig nem valósziuü, hogy Satrap(3) kg.), Auivinkel- (5 kg.), Giergl- (5 kg.), Tiber- (3) kg.), Due- (5 kg.), Lord Firebrand- (2 kg.), Acté- (2 kg.), Bong- (5 leg.), Heros- (5 kg.) és Lan-nal (5 kg.) megroszkirozzák a kisérlelet istállóik, mig a többi Királydijra nevezett hároméves közül ma csak Lumperlnek adhatnánk esélyt, a melyot — miután Landluft a Király-dij-crack, — esetleg starthoz küldhet istállója. Viszont a Király-dijra uem kötelezettek közül ma Good Morningot miuősithetjük a Trial Stakes legjobb nevezettjének, inig mellette a szeszélyes Párta, Dalnok, Wermutli, a br. Springer-nevezések lotjának legjobbjai: Cocisse ós Macaulay, valamint RodaRoda érdemelnek felemlitéít. E lovak sorából eddig Good Morning mellett csak Dalnok ós Wer ninth szolgáltak reá a jobb klasszis j.-lzöre és igy a Galifard-mén után, a mely ellen az szól, hogy nem tavaszi ló, e két telivér, valamint Lumperl jöhetnek ma leginkább a Trial Stakesre kombináczióba. A Királydij-erackek kö/.Ul esetleg a Dreher-istálló indíthat lovat, miután három jelölt felesleges, igy Giergl és j Tiber, úgyszintén talán Bony, Due és a feltűnendő nagyságokból kerülhet ki az esélyes Trial Stakes- indulók névsora, — természetesen csak a mai valószínűségek szerint. A Király-díjról, az eldöntésétől elválasztó nagy időtávolság miatt, szintén csak általánosságban szólhatunk, sőt e futás mai eshetőségei alig igényelnek többet néhány sornál. Pályázóinak névsorát három kategóriába osztva, vegyük elsőnek a bároméveseket. E lovak közül messze kimagaslik Landluft neve, a mely az Ausztria dijban oly imponáló fölénynyel verte kortársait és két kiváló hároméves ellenfelét, Saucy Girlt ós Bankárt, hogy a kanczának papiron nagy súlya daczára is alig akad méltó ellenfele a fiatalok sorából. Legtöbb reménye még Lord Firebrandnak és Auwinlcelnek lehet, de ezeknek is jó fél stonet kellene javulniuk, hogy Landlufttal szemben egyáltalán komo- ' lyan mérkőzhessenek. A négyévesek közül Lógós ós Mirage.

sulyuk révén jobb esélylyel indulnának, mint Chilperic, söt Knát is e mén elé kell helyeznünk, közülök azonban Miraget hosszú pihenője miatt már eleve ki kell hagynunk és a másik három ló iránt sem tudunk felmelegedni. Nem tudunk felmelegedni pedig azért, mert az már rég megállapított tény, hogy a Király-díjban csak igazán oxceptionális négyéves érvényesülhet és az is csak közepesebb derby-évjárat ellen, pedig idén ez a tétel épp fordított viszonyban áll, lévén a fiatalok közel egy klasszissal jobbak a négyéveseknél. Tőlük tehát eltekintve, áttérhetünk a harmadik csoportra, a melyet, mint egyetlen idősebb pályázó, Rascal egymagában alkot. E mén kétszer nyerte már inog a Király-dijat, kétségtelenül kitűnő I», valószínűleg van olyan jó, mint Horkay, a verseny utolsó idősebb nyerője, de ellenfelei jobbak, mint annak idején a szép sárgáé voltak. Treople ovontet egy versenyben egy ló már ab ovo alig érhet el és bár ez nem szigorú sportszerűség, do mégis valószínűségként szögezhetjük le, hiszen egy esetleges ily event a nyerő egyed tüneményes jóságát bizonyítaná, ily lovat pedig L'asca/han nem kereshetünk. Véleményünk tehát az, hogy idén ismét a hároméveseket kell frontban várnunk és igy a győztest — bar accident — Landluftban kereshetjük Lord Firebrand és Autóinkéi előtt, az idősebbek közül pedig, ha újra tiptop indul, mégis csak az öreg Rascal fogja a legtöbb munkát adni. Itt adjuk különben a Király-dijban indulási jogosultsággal biró telivóreket súlyaikkal: 3é Fabel 46) 30 Lord Firebrand 51 4é Mirage 61 3é Matchless 48 3ó In Dubio 48 3ó Monte Carlo 48 3ó Satrap 49) 3ó Giddy Girl 48 Hé Bad Boy 48 3é Erlkönig 48 3ó Gate ii x 48 4é Éva 59} 3ó Little John 48 3é Gun 48 4é Lógós 61 3é Kató 46) 4ó Wliite clover 61) 3ó Minister 48 3é Auwinkel 48 36 Acté 49) 3é Brennerpass 48 36 Ez Tipp 48 3é Giergl 48 4é Chilperic 64} 48 3é Tiber 49) 36 Azután 64} 48 3é Due 48 Hé Busheller 48 4é Verona 59) 3é Jacquemart 48 3é Bizalom 48 3é Oiseau 48 3é Marasesti 48 3ó Dolores 48 4é Jávor 61 56 Rascal 66) 48 3é CsecSe baba 46) 3ó Bony 66) 48 3ó Alpenveilclion 46} 3é Kokoro 483é Mansfield 48 3é Heros 48 4ó Kassandra 63 4ó Lira 59} 36 Lumperl 49) 3é Lan 48 3ó Landluft 53 3ó Vértes 48 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Negyven év az országos tenyésztésben. Régi írásokban lapozgatva, érdekes kép tárul elém az országos tenyésztés utolsó negyven esztendejéről, s ezzel kapc-olatosan arról a nagy fejlődésről, a mely e fontos gazdasági és honvédelmi szervünket azóta és ma is jellemzi. Előttem fekszik Gorove István földmiv. és keresk. ininisternek 1870-iki expozéja, a mely a nyers adatokon kivül részletes indokolást is füz az egyes tételekhez. Tehát tulajdonképpen 42 esztendőről van szó, csaknem egy emberöltőről, és érdekes az akkori és a mai helyzet összevetése. Tudvalevő, hogy a magyarországi ménesek, méntelepek, ménesbirtokok 1868. nov. 2-ikáu ideiglenesen, 1869 jul. 29-ikéu pedig véglegesen a m. kir. földmivelésűgyi miuisterium rendelkezésére bocsájtattak. Az expozé tehát épen az első esztendőre vonatkozik, s már ezért is nagy figyelmet érdemei, a melyet fokoz az, hogy már erre az időpontra esik Kozma Ferencz működése is. Országos tenyésztésünk vezetésének fontos alapját adta meg az a közjogi kiinduló pont, hogy mig annak előtte a tenyésztés vezetése a katonai felügyelő hatáskörébe tartozott, ez az intézkedés az alkotmányos korszakban a felelős miniszter kezébe ment át. Ezzel méneseink Magyarország tényleges birtokába kerültek, s vezetésükben magyar szellem érvényesült. Ugyanekkor a gazdaság intézésében is hasonló változás állott be. Gorove miniszter, természetesen Kozma Ferencz tanácsára, alapelvül azt tiizte ki, hogy a létező tenyésztörzsek a maguk épségében és tisztaságában fönntartassanak, és elhatározta: akisbéri angol törzset eredeti anyaggal gondosan ellátni, az arabs telivéifajt pedig, mint az országos tenyésztés egyik legfontosabb tényezőjét, addig ápolni, mig a tenyésztés haladása ezt megkívánja. Ez elvek inai napig fönnállanak s örömmel látjuk, hogy az elmúlt hosszú idő alatt gondosan betartattak. A minisztérium fó-czélja már 1869-ben az volt: ugy vezetni a tenyésztés ügyét, hogy az egyrészt a földművelés és ipar egyre növekvő igényeit kielégítse, hogy megfelelő erősebb és nehezebb fajok nevelését előmozdítsa; de e mellett a katonaló mentől gyorsabb szaporítását is elérje. A gazdasági és katonai ló nevelését az expozé külön is hangsúlyozza s azt a méntelepek föladatává is teszi. 1870-ben alakíttattak meg az elsó lótenyésztési bizottmányok is, a melyeknek föladatává tűzetett ki «a vidék minden lótenyésztési mozzanatát ellenőrizni, a szükséges javaslatokat fölterjeszteni, a kormány ez ügyben kiadott rendelkezéseit foganatosítani, statisztikai adatokat gyűjteni, az iigy iránt való érdeklődést fölkelteni és ápolni.» A mi az egykori kiadásokat illeti, azok közt a méntelepek fentartása igényelte a legtöbb áldozatot. «Népünknek — irja a miniszter — sem tenyésztési nézetei, sem öubasznáuak méltánylása még nincs azon a fokon, hogy fel lehetne tenni, miszerint állami gondoskodás nélkül tudná a lótenyésztést iráuyitani, s igy az egyetlen mód: állami telepekből látni el ménekkel az egyes helységeket» A fedeztetést dijakat a miniszter nem tekintette jövedelmi forrásnak, 8 inkább csak azért lettek megállapítva, hogy a legalább némi áldozatra kész s igy feltehetőleg gondos gazdák ne szoríttassanak ki az ingyen nyerendő előnyök kihasználására kész egyesek által. Jelentős összeget irányzott elő a miniszter hazai tenyésztőktől vett ménekre is, hogy ezzel az okszerűen nevelő tenyésztők mintegy megjutalmaztassanak. A szükséglet 2.071,404 forint volt, a mihez 100,000 forint rendkívüli szükséglet járult. Erre fedezet volt: 1.418,354 forint. Ma a kiadások összege 9.040,067 K, a rendes bevételek pedig 3.812,176 K-val vannak előirányozva. Ez adatok is mutatják, mily sok történt azóta a tenyésztés emelése és támogatása érdekében. A mi az ország lóállományát illeti, az Gorove miniszter kimutatása szerint már 1869-ben 2 millió lett volna. Végül még a fedező mének állomásairól néhány szót. Kiosztásra került 1870-ben 1391 mén, mig ma a négy méntelep területén összesen 3234 beosztott, illetve bérbe vett mén áll. A fejlődés tehát itt is óriási. A legtöbb mén 1870-ben Bács-Bodrog vármegyébe került és pedig 140 darab. A fejlődésitt aránylag csekély, merte megye ma is csak 144 darabbal szerepel a jegyzékben. A többi megyére nehéz összeállítást készíteni, mert azok területi beosztása sok helyen megváltozott. Igy is kétségtelen azonban, hogy 1870 óta nagyot lendült a tenyésztés ügye a következő vármegyékben : Biliar, JászNagykun-Szolnok, Tolna, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szabolcs, Szatmár, Torontál, Komárom, Temes, Abauj-Torna, Arad, Békés, Csanád, Zemplén stb. Viszont, sajnos, esett Fejér megyében, mig egyes vidékek (p. o. Zala) nagyot emelkedtek, ez azonban a hideg vér számlájára tartozik. Ez adatok fölsorolásával nagyjában megrajzoltuk volna az első expozéból felénk tükröződő képet, a melynek megalkotásában már Kozma Ferencznek oroszlán része volt. Említsük meg, hogy 1870 januárjában a földmiv. és keresk. miniszter küldöttséget bizott meg a kisbéri és bábolnai ménesekben eszközlendő fontosabb tenyésztési intézkedések kijelölésére. E bizottság tagjai voltak: br. Wenckheim Béla, gr. Szápáry Iván, Jankovicb József ur és Kozma Ferencz tanácsos. A német'tenyész-szövetkezetek, a melyekből immár 230 vau, 1618 nemesvérü mén és 43,443 ugyanilyen kancza, továbbá 682 másvórü mén és 17,891 ilyen kancza felett rendelkeznek. Az állomány 1909-ben egészben 56,349 fóré rúgott ós igy a mostani állapottal (63,634) tetemes emelkedést ért el. Az ogyes kerületek szerint igy oszlanak meg az egyesületek: Egyesület Lovak száma 1909 1911 Keleti-Poroszország 3 8928 9270 Nyugati-Poroszország 1 1602 1264 Hrandonburg 13 4068 5165 Pommerauia 9 630 565 Posen 2 2049 2104 Szilézia 3 — ' ' 162 Szászország -19 1518 2133 Sehl. Holstein • 61 6230 7482 Hannover 5 7316 8227 Westfália . 1 2773 3043 Hessen-Nassau 2 1624 1824 Rajnavidéke 2 4399 4426 Bajorország 43 2122 3202 Württemberg 8 501 642 Baden 27 1834 1676 Hessen 1 803 924 Mecklenburg-Schwerin 3 156 295 SzászWoi mar-Eisenach 1 153 186 Meeklenburg-Strélitz 5 103 186 Oldenburg 4 7760 8341 Braunschweig 2 871 1066 Szász-Coburg-Gotha 1 83 139 Anhalt 1 — 503 Waldeck és Pyrmont 1 281 353 Hamburg 1 116 72 Elsass-Lotharingia II 272 380 Összesen 230 56349 68634