Vadász- és Versenylap 55. évfolyam, 1911

1911-01-27 / 4. szám

B8 ORSZ ÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Állami méneseink 9, költségvetésben. Az 1911-ik évi állami költségvetésben az állami lótenyészintézetek tételénél több örven­detes emelkedést találunk, a melyek a mily kívánatosak voltak, éppoly tisztán mutatják, hogy gróf Serényi Béla mily súlyt helyez az állami ménesek fejlesztésére és kiépítésére. Hogy a költségvetésről rajzolt kép pontos legyen, mindenekelőtt uézzük a bevételek lap­ját. Ez az összeg 1909 óta kapitálisan megnöve­kedett. Mig az 1909. évi megállapított költség­vetés szerint az állami lótenyészintézetek be­vétele 2.714,696 K volt, az 1911. évi előirányzat 3.812,176 K-t állapit meg, tehát egy millió koro­nánál többet. Ebből az oroszlánrész a verseny­fogadások megadóztatásából eső jövedelemre esik; de örvendetesen emelkedett az u. 11. szám­feletti lovak eladásából eredó bevétel, a mely 1909-ben 188,000 K-val volt megállapítva, mig ma 248,000 K-val irányozzák elő. A mi a kiadásokat illeti, a kiadások főösszege : 8.598,349 K, mig 1909-re 7.703,273 K lett meg­állapítva. E szerint a miniszter közel egy millió koronával többet kivánt az állami lótenyészinté­zetekre fordítani. Ez az emelkedés tenyésztőink körében bizonynyal mindenütt örvendetes fogad­tatásra fog találni. A mi a versenyfogadások megadóztatásából í származó jövedelem hováforditását illeti, a ren­des kiadások igy oszlanak meg ; Lóversenydijakra . . 500,000 K Lovak vásárlására .. — 200,000 « Ménosikók vásárlására - 200,000 « Népies köztenyésztés és hidegvérű lovak tenyésztésének előmozdítására-- ... 500,000 « Tájfajta tenyésztés emelésére ... 100,000 « Vegyesekre ... - ... - 10,000 « Ellenőrzési kiadások lu,000 « Az alap tőkéjének gyarapítására 80,000 « Ha a mostani képet összehasonlítjuk az 1909-ik évi megállapított költségvetéssel, a legnagyobb emelkedést a népies tenyésztés tételénél látjuk, a mely két év alatt 400,000 K-val megnöveke­dett. A népies tenyésztés fejlesztése, különösen a mai nehéz gazdasági időkben, oly fontos, hogy ez a kiadási növekvés jobb helyre nem jut­hatott volna. Igen lényeges az emelkedés a lóversenyéi jak­nál is, és pedig 210,000 K-ról 500,000 K-ra. E szerint közel 300,000 K-val több jut verseny­dijakra, mint 1909-ben. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ebben az emelkedésben része van gr. Szápáry Péternek is, a ki a sport­nak ép oly meleg barátja, mint a népies tenyész­tésnek. 60,000 K-val jut több 1911-ben a táj­fajtának, mint 1909-ben. A tájfajta tenyésztés az Alföld délkeleti részein erős gyökeret vert, és nem egy helyen szép gyümölcsöket is termett. A mi a rendkívüli kiadásokat illeti, itt is több örvendetes átmeneti tételt és beruházást látunk, főleg építkezéseknél és tatarozásoknál. Végül emlitsükmég meg az országos lótenyész­tési alapot is. Az alap tulajdonát 219,436 K névértékű aranyjáradékkötvény, 406,600 K név­értékű koronajáradékkötvény, 144,800 K név­értékű földtehermentesitési kötvény és 2000 K értékű sorsjegy képezi. Ezek kamatai 30,966 K-ra rúgnak. Egészében tehát a költségvetés az egész vona­lon arányosan kidolgozott képet, szép javulást mutat s a befektetett tőke után joggal várhatunk egészséges gyümölcsöket. Veszek olcsó telioért; olyat, a mely nyilvános pályán — bár eredmény nélkül — futott; igen olcsó ajánlat esetén szépség­hiba, rosz váraikat, esetleg nem tiszta lábak — nem akadály; karórágó és roarer kizárva. Részletes aján­latok az ár megjelölésével: „Telivér" jeligével a lap kiadóhivatalába küldendők. 2—3 Ementáli sajt szép és jó 4 és fél kiló tiszta suly, postán franko küldéssel 9 K 90 f. utánvéttel Márián Györgynél, Gádor, Bácsmegye. Trappista sajt 47a kiló franko küldéssel 12 K. i—3 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Félvéreink származása. Tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapjának felette szép kiállitásu ós érdekes tar­talmú ujóvi számának a «Félvórek leszármazása» cz. czikke felkeltette érdeklődésemet, annál inkább, mert magam is épp most foglalkozom ezen felette fontos kérdéssel, amint az «Állattenyésztési Szemle» legkö­zelebbi számában megjelenő ezikkem is mutatja. Szórói-szóra elfogadom a b. lapjában megjelent közlemény azon fejtegetéseit, melyek a félvérek törzs­könyvelésének nagy fontosságát bizonyítják. Hogy is akarunk jó félvórt tenyészteni, lia nem ismerjük olő­deinok származását, véráramait, képességeit, egyszóval élettörténetét, a mit csak a törzskönyv tárhat fel előt­tünk teljes hitelességgel ? Nem Írhatom azonban alá a ,t. ezikkiró ur által proponált törzskönyv kezdeményezési módot. A törzskönyv egy bizonyos állatállomány egyedei életrajzi adatainak gyűjteménye. Ezen életrajzi adatok azért érdeklik a tenyésztőt, mert az átöröklés tör­vénye alapján tenyésztve, elsőrendű érdek tudni a kér­déses állat őseinek, rokonságainak, ivadékainak képes­ségeit, minden néven nevezendő tulajdonságait, melyek tenyészértékóre befolyást gyakorolnak; ez adatokat a kutató előtt feltárni — a törzskönyv czélja. Czélszertl tehát egy oly törzskönyv, melybe rokon leszármazásu, hasonló czél elérésére kitenyésztett álla­tok adatai jegyeztetnek; s czéltalan, ha különböző leszármazásu, tulajdonságú, más irányban kitenyész­tett állatokról vezettetik, melyek előreláthatólag és észszerüleg egymással soha kereszteztetni nem fog­nak s igy az adatoknak egymás mellett nincsen értéke. Minden lókönyvek bibliája, az angol telivér törzs, könyv igy létesíttetett az általam fentvázolt elvek alapján. Néhány oly mén és kancza s leszármazóik vezettettek bele, melyek sebes vágtatásuk (illetve ilyen tulajdonságú ivadékaik által) tűntek ki; az ivadékaik tenyésztésének czélja szintén lehető nagy sebesség elérése volt. Egyébb tehetségek, lettek légyen azok bármi kivá­lók, nem qualiflkálták a lovat arra, hogy a törzs­könyvbe felvétessék. Az ügetöképesség, tehorbirás, vagy hintós jelleg kiterjesztését más ióféleségekböl igyekeztek elérni az angolok, s e czélból külön egye­sületeket alakítottak, speciális törzskönyveket nyitot­tak. Nálunk is igy kellene eljárni. Lehetetlenség lenne a különböző leszármazásu, küllemü, telietőségü magyar félvórlovat, melynek közös tulajdonsága csupán keleti vére s hasonló viszonyok között való felnevelésében lelhető fel, egy törzskönyvbe vezetni. A t. ezikkiró ur modusokat ajánl arra, liogy mi czimen volnának lovak a félvérek törzskönyvébe fel­vehetők. Mindenekelőtt az általa proponált feltételek mellett félvérnek minősíthető kancza oly nagyszámú lenne s a könyv rögtön keletkezésekor oly nagy mé­reteket venne fel, hogy minden összefüggését, áttekint­hetőségét elvesztené, sőt néhány év alatt oly horri­bilis arányokat érne el, hogy a bejegyzések ellenőr­zése is lehetetlenné lenne téve s végül minden czél­ját, értelmét elvesztené. (A ezikkiró ur itt elfelejti, hogy az általunk kontemplált törzskönyvnek előfelté­tele, hogy csak oly kanczák vehetők fel, a melyeket egy erre a czólra alakitott bizottsági megfelelőknek ösmer el. A szerk.) De nézzük csak, birna-e egy ilyen törzskönyv annak alapkellékeivel ? Hol lenne itt az állatok közös vagy legalább is rokon leszármazása ? Hol van a közös 'czél irányában való lótenyésztés ? Sőt tovább megyek : egy ilyen törzskönyv határozottan káros lenne, mert szankezionálná félvérló tenyésztésünk legnagyobb hi­báit. A magyar félvérlótenyésztő első ós főhibája az, hogy nincs tisztában azzal a liippologiai tétellel, hogy heterogen keresztezés csupán vakmerő kisérlet: jó véletlen produktumokat eredményezhet ugyan, de egy­öntetű küllemü és tehetőségü ós constans jelieget soha. Ö, tisztelet a kivételeknek, minden előzetes terv és meggondolás nélkül a legkülönfélébb véreket keresi össze, ha csak az illető állat külleme és mozgása pillanatnyi Ízlésének s a divatnak megfelel. Igy van az azután, hogy számtalan oly ménes van hazánkban, melynek kialakulásához arabs, lipizzai, a Nonius, sőt amerikai vér is hozzájárult legtarkább össze­visszaságban. Hogy persze az ily ménesben egyöntetű­iül!. január 27. sógnek nyoma sincs s hogy mit várhatunk egy pro­duktuma constansságától, azt mondanom sem kell. A magyar fólvér-lótenyésztő egy másik liibája'az, hogy nem tűz ki tenyészczélt maga elé az anyag ké­pességeinek, tulajdonságainak kifejlesztése tekinteté­ből. Nem bánja, ha méneséből egy évjárat között ügetők, hunterek és poloponnyk kerülnek is ki, hiszen ily különböző a kanczaanyagja is, s esetleg még tel­jesen különböző ménekkel is fedeztet. Ha tehát most már ezen százféle leszármazásu ós tehetőségü lófajtát egyazon törzskönyvbe vezetjük bele, megerősítjük a magyar tenyésztőt tévhitében, hogy félvérló — félvérló s az vigan keresztez tovább. Do hála Istennek, daczára ezen alaphibáknak, a magyar félvérló 3 fő tehotősségi iránya kezd éle­sebben elhatárolódni. Egyes ménesekben az ügető, másutt viszont a carossier vagy a hátas jelleg kezd kialakulni. Szerintem e három irányban kell a magyar félvérlovat tökéletesíteni s a törzskönyv hivatva van a tenyésztő munkáját megkönnyíteni. E törzskönyvek vezetését pedig a 3 jellegnek megfelelőleg 3 alaku­landó egylet vállalja magára : a magyar félvér-hátast, ügetőt és a carossiert tenyésztő egyletek. Ezen egy­letek bizonyos leszármazásu anyagot fogadjanak be s azt igyokezzenek tenyészczéljuk irányában lehető­leg tökéletesíteni. Bírálataik, osztályozásaik, díjazásaik és versenyeik határozott czélt tűznének a magyar ló­tenyésztő elé, ki megszűnne tévelytgni s belátná, hogy mihelyt a kitűzött őzéitől eltér — az egylet kere­tén belül nem érvényesülhet többé. Nemes és czélirá­nyos versengés folyna a tenyésztők között. A bírála­tokon, díjazásokon s versenyeken kipróbált anyag mó. nesbe kerülve, magánál még kiválóbb anyagot pro­dukálna s tekintve hazánknak a lótenyésztésre kivá­lóan alkalmas viszonyait, népünknek a ló iránti sze­retetét és értelmét, hamarosan elérnénk azt, hogy a magyar félvér hátas, ügető és carossier a világ min­den hasonló jellegével szemben győztesen állhatná meg a sarat. Egyesült erővel! Dombiratos, január 22. Hazafias üdvözlettel JRáth József Fedezési hirdetés. Az 1911. évi fedeztetési idényben az ászári mé­nesben (Kisbér mellett) fedeznek: DCDCTWÄl f* V aP- Bon a Vista, any. DE.I\E.UVUL.VJI I Furcsa, ap. Craig Mil­lar, anyja Budagyöngye, Buccaneer-től. Fedezési dij: 1000 korona. I! 1 ^ « Pl ap. Orwel, any. Ollyan-nincs, ít £1 JK r 1 ap. Buccaneer, any. Kincsem Cambuscan-tól. Hazafi megnyerte a Király-dijat, az Austria-dijat, stb., stb. és Angliában is igen jól futott. Fedezési dij: 200 korona. Kanczák tartása és ellátása a következő árakon Meddő kanczáért naponta ... ... 2'— K. Vemhes kanczárt naponta... l. 2'50 K. Kanczáért csikóval naponta .'.. 3'— K. Állatorvosi kezelésért, paták jókarban tartásáért és patkolásórt minden kanczánál naponként 4 fillér számíttatik. Minden kancza után az istállószemóly zet számára 10 korona fizetendő. Bejelentések a méneskezelőséghez Ászárra (vasút- és ós távirdaállomás Kisbér), Komárom megye intézendők. Árverési hirdetmény. Alulirott elöljáróság közhirró teszi, hogy Kómónd (Esztergom-megye) község «Garamon inneni» vadász­területe 1911. évi aug. hó 1-től 1917. évi jul. hó 3l-éig terjedő 6 évre a köziégi jegyzői irodában, — a hol az árverési feltótelek is a hivatalos órák alatt meg­tekinthetők, — 1911. évi február 1-én nyilvános ár­verésen haszonbérbe fog adatni. — Kelt Kémónden, 1911 jan. 5-ón. Hegedűs Béla 3—3 Mocsy Imre ' jegyző. b :ró. VÁSÁRLÓK élo föczftnoKnt, foglyokat, nyulakat 0. Mikisch állatnagykereskedés, Sommerfeld Ffo. Németország. 6-6 •

Next

/
Thumbnails
Contents