Vadász- és Versenylap 55. évfolyam, 1911

1911-01-11 / 2. szám

1911. január Ii. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 39 TELIVEREK ES VERSENYEK, Icy Wind vagy Rascal? Az Icij Wind — RascaZ-kérdésben az alábbi • C/íikk keretében a magunk nézetét kívánjuk tolmácsolni. Az előzmények ösmeretesek: felkértük volt sportviláguuk számos tagját, fejtsék ki véleményüket, az elmúlt év két jeles háromévese közül melyiket tartják a jobb lónak? A nézetek meglehetős arányosan oszlottak meg s végeredményben Rascal csak három szótöbbséggel nyerte el a pálmát. Négy szakvélemény egyformáknak mondta a két mént. Ha az ember a statisztikákra támaszkodva, egy évjárat legjobb hároméves lovát akarja kikeresni, mindenesetre a nagy classicus versenyeket íogja föllapozni : a derbyt, a Király-dijat, a St. Legert. E három futásban Rascal neve áll a résztvett lovak jegyzékének élén. Ritka dolog, hogy ilyeu jellegű treeble event bárhol a világon sikerüljön: Rascal nálunk az első ló, a mely e három trófeát megszerezte. Már maga ez a tény dokumentumszámba megy és teljesen érthető, ha szakembereink nagy része szintén erre az álláspontra helyezkedve, az év legjobb lovának a Raeburn-ivadékot vallotta. Azonban Rascal két izben határozott vereséget szenvedett Icy Windtöl: az Erzsébet királyné dijban, majd a Lovaregyieti dijban. Hogyan lehet e két tény fölött napirendre térni, s szabad-e ezt megtennünk: ez a kérdés. Hogy a választ megadhassuk, részletesebben kell Rascal idei pályafutásával foglalkoznunk. Vegyük szemügyre mindenekelőtt a derby crack trainingjét. Természetes, hogy lovat nem lehet egész éven át formában tartani; a telivérek képessége, ha néha csak kis hullámokban is, de fluktuál. Az idomár művészete épen az : a forma maximumát a nagy versenyek dátumával egybekapcsolni. Ez a junktim ritkán sikerül, benne a szerencsének ép oly része van, mint a tudásnak, liizonyos eszközökkel azonban mégis elérhetjük, vagy legalább elősegithetjük, hogy lovunk az év folyamán ne csak egyszer, de több -adott terminuskor mutassa képessége zenitjét; ugy első sorban azzal, hogy a traiuingben pihenőket tartunk, hogy a hurok tulfeszitésétöl óvakodunk, hogy a ló belső szerveinek működésével számot vetünk. Az utóbbiak közt nagy szerepet játszik a gyomor; czéltudatos trainerek épen azért mindig találnak a versenyévben -oly szakot, a mikor e szerv restaurálásáról (karlsbudi kura, zöld takarmányozás stb. révén) gondoskodnak. A felsorolt okok természetes következménye, bogy a telivér traiuingjében szünetek fognak beállani, s a ló formája ez időpontban csökken. Rascal sem volt kivétel e szabály alól, s ez a magyarázata, hogy az Erzsébet királyné dij idejében nem volt kondicziója tetőpontján. Ball ezt a v.ersenyt előzetesen talán nem is vette kombináczióba; előtte a derby után a St. Leger babérja lebegett czél gyanánt, us mikor ápoltját mégis előkészitette erre a futásra, beállt a reakezió, a gyomor működése nem volt kielégítő, s a belek hiányos működésének jeleként a mén háta tele lett kiütésekkel, AZ istálló talán maga is habozott, vajon starthoz állítsa e Pascalt az Erzsébet királyné dijban, de tekintettel volt a fogadóközönségre: a Raeburn-mén a géphez ment és vereséget szenvedett. Mentségül a már felsorolt okon kivül azt is föl lehet jegyezni, hogy overpace-elte magát. A St. Legerben azután egy más Pascalt láttunk ; a hároméves frissen, jókedvűen canterezett a czölöphöz, szőre ragyogott, mozdulatain •erő tükröződött. Megnyerte a St. Legert; emlékezetes nagy stílusban, s ezzel a derbyvel kapc olatos oly double-eventet állított föl (a Király díjról nem is szólunk), a mely csak szórványosan fordul elő statisztikáinkban. Maga az a tény, bogy a derbyt és a St. Legert megnyerni eddig, 41 futás közül csak nyolez telivérnek sikerült, mutatja, mily nagy performance-t jelent Pascal kettős, illetve hármas diadala. Pusztán a letörési százalék — a kemény training folytán — oly nagy, hogy az a derby-crack, a mely még ugyanaz év októberében talpon van: életerejének már ezzel is bizonyságát adta. Fölmerül most természetesen az az ellenvetés, hogy a St. Legerben Rascal csak szerencsés konjunktúrák közt jutott diadalhoz ; főleg, mert a lassú pace következtében az istállóknál meg tudott szökni ellenfeleitől. Mérlegelni azt, hogy Janek jockeyshipja mennyit segített lován : nehéz. Minden verseny után vannak excuse-ök, azonban sajátságosképpen mindig csak a megvert lovak részére. Hogy a nyerő is megnehezítő körülményekkel találkozott útjában, arra kevesen kíváncsiak. Azt kérdezem : ha Pascalt a St. Legerben véletlenül megverik, nem lehetett-e volna jogos mentségéül felhozni, hogy Janek lovát a szögleteken oly tempóban vitte át, a melyben Pascal nem volt képes balance-át megtartani, hogy pillanatra sem hagyta a mént lélekzethez jutni, hogy, mint sportnyelven mondani szokás, lelovagolta a fejét ? Az igazságosan itélő sportsman meg fogja találni e kérdésekre a választ. Hátra van még a Lovaregyieti dij. Kétségtelen, hogy e futásban Pascalt fair verték meg. Mig Erzsébet királyné-dijbeli veresége — a mén indispozicziója révén — érthető, e teljesítményre nem lehet és nem szabad magyarázatot keresni. Más azonban az a kérdés, kifutotta-e a Lovaregyleii dijban a derby-nyerő igazi formáját? Ha igen : akkor a pálma Icy Windé, ha nem, ugy veresége nem sokat jelent. Szakszempontból sajnálatos, hogy a Lovaregyieti dijban nem voltak oly lovak, a melyek preciz handicapmértékül szolgálhattak volna. Akárhogy is álljon a dolog: a Lovaregyieti dij határozott folt i Rascal carrierjében. De ha följegyezzük, hogy I a Raeburn-mén egész éven át talpon volt s ( hogy nincs vagy alig van ló, a melyiknek képességében néha és pedig okadatlanul ne álljon be hanyatlás: akkor talán igazoltuk a derby-nyerőt és megszereztük neki rá a jogczimet, hogy Icy Windhez való relácziójának megitélésére csak a folyó év eseményeit vegyük irányadónak. Ha az olvasó megengedi, pár szóval kitérek itt Kikeletre, Pascal anyjára, a mely sokban hasonlított a derbyuyeróre, igy akcziójában, temperamentumában és abban az inponderabilis körülményben, hogy néha ö is, ok nélkül, teljesen elvesztette formáját. Soha nem tudtuk e képességváltozás igazi okát kifürkészni; ez az őszinteseg talán többet ér, mintha tudományos vagy szaktechnikai magyarázatot keresünk és találunk. Kikelet olyan volt, mint az élet, jól evett, jól érezte magát, pár nap előtt még magas formát mutatott, s egyszerre minden excuse mellőzésével formán kivül futott. Ilyeu tapasztalatok egyébként néhány tapasztaltabb traiu

ar jegyzőkönyvében bizonyára szintén előfordulnak, a minthogy a formaelvesztés igazi forrásait megtalálni csak ritka esetekben (fáradtság, merevség, étvágytalanság stb.) lehet. Sajnos, sok fiatal trainer ezt nem akarja belátni és minden áron kifürkészni óhajtja lova indispozicziójának okát. Igy kapnak aztán egészséges lovak keserű orvosságot, hü lovak blinkerst. Még egy szót Kikeletről. Báró Hoeller Móricz, kitűnő szakemberünk, az Icy Wind—Pascal-kérdésre adott válaszában azt irja, hogy : «a Raeburn és Kikelet közötti pedigreeben közelj, összeköttetést nem talál» és Pascal jóságának magyarázatát abban keresi, hogy «Kikelet, a Peterre inbred kancza, egy nagytehetségű lóhoz: Paeburnluz került.» Talán szerénytelenség, ha újra szőnyegre viszem a már fölösen letárgyalt Raeburn—Kikelet párosítás ügyér, a melyet annakidején is, mondhatom, nem szivesen, néháuy érdeklődő sportsman és tenyésztő biztatására publikáltam. Ugy érzem azonban, hogy e kérdésben néhány felvilágosító szóval mégis tartozom a nyilvánosságnak, a mely az untatást talán megbocsátja. Lehet, hogy pedigreestikai szegénységi bizonyítványt állítok ki magamról, de valahányszor egy tenyésztő párosítás megállapítására szélit föl, szeretek az analógia álláspontjára helyezkedni. Ha látom, hogy egy család kanczatagja a múltban ilyen és ilyen fajsúlyú ménnel eredményes ivadékot adott, miért ne lehetne újra kísérletet tenni a bevált reczipével ? Avagy, ha egy vonal emelkedésének kézzel fogható bizonyítékait látom, miért ne haladjak tovább ugyanezen az uton ? Igy jártam el Kikeletnél is. A kancza a 36-os család tagja, tehát crass outsider. Ugyané famíliába tartozott annak idején Economist; más nevezetes ló ebból az ágból, tudtommal, nem került napvilágra. Economist pedigreeje igazat ád Bruce Lowenek (a kinek egyébként nem vagyok vak követője) az outsider-vonalak hogyan raffinálandóak: nemes ágak beleojtásával, folytonos tisztító munkával, tehát a running-elemek és főleg a 11-es és 12-es sirevoualak bekapcsolásával. Kikelet pedigreeje sokban hasonlit az Economistére s nála is igazolódik Bruce Lowe rendszere. Már a Pardon — Creeping Jenny párosítás nagyban emelte a folyton kristályosodó vonal szintjét s Raeburn révén a tisztító hatású 12-es (Weatherbit) és 11-es (Thunderbolt) lineák még jobban aláhuzattak és pedig St. Simon (11) és Scottish Chief (12) révén. Egyúttal előtérbe került az erős 3-as ér, a mely Bruce Lowe szerint «minden idegen véráramot megjavít», nemkülönben a 4-es csa/ád, a melynek szerepe — specziálisan nálunk — kimagasló. Ezek a szempontok vezettek a Raeburn—Kikelet pedigree megállapításánál. Erős inbreeding nem lebegett szemem előtt, lehetőleg a mérsékeltebb beltenyésztésnek vagyok a line, és súlyt helyeznék reá, hogy az inbreedignél mindenekelőtt meg legyen a kellő tömör pedigreestikai és fiziológiai alap, a mely nélkül ez az eljárás talán káros hatású lehet. Azonkívül, részben a régi iskolához csatlakozva, szeretem az egyénileg jó ágakat. Egy Pocahontast akkor is belevennék minden pedigreebe, ha jegye lenne. Ezekkel szerettem volna motiválni a szóban forgó párosítást. Hogy a tenyésztésben a véletlennek nagy szerepe vau: cbarlatánság lenne tagadoom. A lóuevelés nagyobb uncertainty, mint a futtatás. De az ember előzetesen legalánb megteszi azt, a mi tőle telik. Bocsánatot kérek e kitérésért és áttérek Icy Windre, a mely mellett tudvalévőleg szintén sok sportsman adta le szavazatát. Icy Wind mint versenyló nem könnyű feladatot ád a trainernek. Temperamentumban difficzilis, gyomra szintén nem a legjobb és lábaival is baj volt. Három kemény dió. Hiszem, hogy Planner művészete kellett hozzá a mént nemcsak talpon tartani, de belőle az adott magas formákat kiváltani. Ehhez többen hozzáfűzik, hogy még Planner is tévedett Icy Windnél, mert egy időben fiyernek tartotta (lásd az 1400 mt.-es Triesting-dijat és később a várási taktikát). E nézetet nem osztom. Hogy a mén a nevezett 1400 int.-es versenyben részt vett, annak oka, hogy egy jó galoppra volt szüksége a Semmeringi dij elótt s hogy vele a versenyekben vártak, annak oka lehet, hogy a mén nehezen jött lábra. De ha úgyis lenne és Planner tényleg flyert keresett benne: ezt is értem, sőt, ha trainer volnék, magam is igy jártam volna el. Régi tapasztalat, hogy flyerek közt van a legtöbb rogue és a legtöbb blinkerses ló. Az ok? Hogy a flyer, a mely helyből szédületes iramban megy, egyszerre, pillanat alatt verve van, szinte megáll s azt a benyomást teszi, mintha nem akarna tovább menni. Pedig nem tud. E két fogalom összezavarása eredményezi, hogy az ilyen lóra ráfogják, hogy rogue. És máirajta is-van a blinkers. Száz és száz példát tudnék erre mondani, de: nomina sunt odiosa. Egy pillantás a statisztikákra és a fieldekre meggyőz e tapasztalat helyességéről. Ha tehát egy kiváló és tökéletesen képzett trainer (és ki lenne az, ha nem Ch. Planner, ez a jeles szakember), azt fogja látni egy lónál, hogy hirtelen stoppol, hogy látszólag megtagadja az engedelmességet: önkénytelenül arra gondol, hogy nem rougegal, hanein flyerrel vau dolga. Az esetek 80%-a szól e feltevés mellett. Azonban ley Wind épen kivétel volt a szabály alól. A Laveno-mén tényleg rogue, egy unkind telivér, a mely csak nehezen adja meg magát a lovasnak. 0 tud, de nem akar. Nézetem tehát az, ha Planner csakugyan fiyernek tartotta volna Icy Windet, ezzel csak azt igazolta volna, hogy nem csupán az üzem nyers eredményeit tudja megítélni, hanem azok szellemébe is behatolni képes, oly ritka tulajdonság, a melyet nem lehet eléggé dicsérni. De térjünk vissza a tárgyra. Icy Wind mellett elsősorban az szólott, hogy a mén már mint kétéves a Gr. Esterházy Memorialban megverte Pascalt, mig Austria-dijbeli formája oly mérsékelt volt s annyira ellentétben állott az előzetesen kidomborodott u. n. Taranto-vonallal, hogy azt helyesnek elfogadni nem lehetett. Az 1910-ik évi események során