Vadász- és Versenylap 55. évfolyam, 1911

1911-08-08 / 63. szám

1911. augusztus 8. dékből kerülvén ki, ha a magáutenyésztésbeu a katonai bárom évi kipróbálási rendszert óhajtásodhoz képest sikerülne keresztül vinni és ba a ménestulajdonosok hajlandók volnának kanczáikból a külöuböző hyppikus pályázatokra — a mint erre nézve is a mozgalom már megindult — katonatiszteknek átengedni, a feladat nagyobbik része meg lenne oldva. A nm as vérii tipushoz tartozó állami mének komplexumához tartozik még ezenkívül az a 367 főre tehető csoport, mely a kisbéri ménesből származik. Hogy a kisbéri állami ménesben az anyakanczákuak az eddiginél fokozottabb módon való kipróbálása szükséges-e, vagy nein, az nézet dolga. Én sok óvi tapasztalat alapján azt vallom, hogy az eddigi módszer szerint való kipróbálás, melyről jótállok, hogy azt lelkiismeretesen végezzük — a szentlőrincai és holicsi falka után való kipróbálással kombinálva, teljesen megbizható eredni nyeket ad ennél az anyagnál, mely pedigree szerint már majdnem «telivér» és amelynek pedigreejében sorra a .legkiválóbb és ugyancsak kipróbált versenytelivér - apák szerepelnek. Figyelembe kell továbbá vennünk ennél az anyagnál azt is, bogy a csikók szabadban, legelőn, rusztikusán neveltetnek, viharedzettek, — a mi a csapatnál talán még inkább nyom a latban, mint a versenyló tréningje, annak különben kényeztető és az időjárás viszontagságaival szemben éppen nem edző életmódja mellett. Annyi bizonyos, hogy a kisbéri állami ménesben nevelt fiatal kanczák közül még azok is, a melyek mint számfölöttiek árverésre kerülnek, igen keresett és igen magas klasszisu tiszti lovak, melyekből a Militär-Reitlehrerinstitut is szivesen vásárol. De most számoljunk le a lovassági remondatenyésztéssel, a melyért (bocsánat a tréfás megjegyzésért) Neked fáj a lóavató bizottságok feje. Tekintsünk csak bele abba a füzetbe, a mely a Magyarország területén 1911-ben elhelyezett állami fedezőmének jegyzékét tartalmazza. Ennek a 113-ik oldalán azt találjuk, bogy a mónesbeli törzsmének levonásával 242 angol telivérmén és 1559 angol fajta (félvér) mén állott a tenyésztők rendelkezésére. Ebben a számban nincs benne az Arab, a Nonius, a Gidran, a lipizzai és a hidegvérű mének összege. Az 1559 angol félvérménből csak 960-at minősítsünk magasabb vériinek, lovassági remondatenyósztésre alkalmasnak; ebhez adjuk hozzá a 242 angol telivért, melyek szerinted, illetőleg a lóavatok szerint elsőrendű remondákat csinálnak és kapunk 1200 mént, mely könnyebb katonalovat produkálhat. Ha átlagban csak 20 csikót számítunk egy mén után, 24,000 remondatipusu csikóra tehető az évi produkezió az angol telivér és a magasvérii angol félvér állami mének után. Azt nem állítom, bogy e mennyiségnek csak a harmadrésze is beválik remondának, de nem tehetek róla, én a balsiker okát nem abban látom, hogy az említett magasvérü fólvérmének anyái nem szolgáltak 3 évet a lovasságnál, hanem részben abban, hogy ezek a mének a népies tenyésztésben többnyire selejtes kanczálcat kap <ak, csikóik nem részesülnek edző fölnevelésben, részben pedig találom azon ma már jóval fokozottabb igényekben, a melyeket az illetékes lóavató bizottságok egy katonai kincstári ló alkalmas voltára nézve megkövetelnek. Teljesen igazad van abban, hogy e téren még sok a javitani való. A mennyire a beavatkozás állami feladatot képez, mindenesetre azon leszek, a mint már fennebb emiitettem, hogy az állami mének kvalitásának a lehetőségig való emelésén kivül jutalomdijosztások és legelö-szubvencziók utján segitve legyen, de a társadalmi tevékenységre háramlik a feladat nagyobbik része. Vannak az országban nagyobb kiterjedésű vidékek, mondjuk gócspontok, a hol a mezőgazdasági viszonyok a rendelkezésre álló vagy létesíthető legelők, a gazdáknak a ló- és a csikónevelés iránti érzéke lehetővé teszi, hogy sikerrel tenyésszék a neme3 angol félvérlovat. Tessék ezeket a vidékeket, ezeket a góczpontokat kijelölni (mi ismerjük és megfelelő mének beosztásával honoráljuk is azokat), tessék e helyeken érdekszövetkezeteket létesíteni társadalmilag, melyek a remonda-tenyésztésre érdemes kanczaanyagot összeírják, nyilvántartják; tessék a tenyésztőket arra szoritani, bogy a csikókat legelön neveljék és ne istállón és tessék őket VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. arra birni, bogy a jó kanczacsikókat tenyésztésre megtartsák és azokat el ne adják, a katonai lószállitó vagy egyéb kereskedőnek, akkor javulást és haladást fogunk tapasztalni a nemes angol fólvérló produkeziójában is, akkor a jelenlegi extenzív rendszerről valójában áttérünk az intenzív köztenyésztési irányra. Az ilyen remonda-tenyésztési góezpontokou azután nem öt-hat remondát fog vehetni a lóavató bizottság 100 elővezetett lóból, hanem 30—40 darabot, sőt körülmények között többet is. A köuuyü tipusu katonai pótló tenyésztésének intenzivebb alapokra való fekvetetésére tényleg szüksége van országnak, mert a könnyű típussal erös tulprodukczióban vagyunk. Ezen tulprodukczió nemzetgazdaságilag káros, mert a nagyobbik része az extenzív üzem folytán silányabb minőségű, a konzumens hadsereg igen fokozott igényeit ma kl nem elégiti. De még abban az esetben sem lenne szabad a könnyű hadseregi tipus tulprodukcziójába esnünk, ha az egész termelés átlagosan sikerültnek is lenne mondható, mert éppen a katonaló produkczlójánál nem szabad és nem lehet az exportra, mint hasznosító forrásra támaszkodnunk. Vannak optimisták, a kik szeretnék, ba az ország egész produkczionális tevékenysége a magas vérű angol félvérló termelésére irányulna s ezek abban reménykednek, hogy idővel egész Európát mi láthatnánk el katonalovakkal és a világ minden pénze hozzánk vándorolna ezen a réven. Nos hát, itt egy nagy tévedéssel állunk szemben. A hadügyi politika legkönyörteleuebb tapasztalati törvényé az, hogy a hadseregi ló beszerzése tekintetében minden államnak akként kell berendezkednie, hogy háború esetén az ország határain belül képes legyen az egész kontingenst felhajtani. Erre pedig már béke idején be kell rendezkedni, oly lótenyésztési iudusztriát, olyan üzemet -- ba erőltetve is — teremteni és fenntartani, hogy mozgósítás esetén a hadsereg fel ne süljön. Igaz ugyan, bogy most még serényen viszik szomszédaink remondának való csikóinkat, de e mellett ép oly serényen dolgoznak azon, hogy saját országos lótenyésztésükben a katonaló tenyésztésének eddig elhanyagolt alapjait megerősítsék és ezen alapozásnál a tőlünk remondázás czimén kivitt kanczák javát, mint tenyészanyagot köztenyésztésükben elhelyezzék. Konstatálva van az, hogy könnyű tipusu ló előállításában tulprodukczióban vagyunk, mert az előbb emiitett 1200 darab részben angol telivér, részben magasvérü félvér állami méneken kivül még körülbelül ugyanennyi könnyö tipusu magánmén, azután az arab fajta és a mezőhegyesi ménes magasabb vérű ménivadékai is részt vesznek a könnyebb tipus szaporításában a népies tenyésztésben. Konstatálható továbbá, hogy a népies tenyésztés nagyrészben a kanczák silány tartása és a csikók sanyaruságos felnevelése folytán az ivadékok többsége mindig sokkal kissebb és könynyebb, véznább lesz, mint a mén, mely őket nemzi. Nekünk tehát súlyt kell fektetnünk arra, hogy az ország azon részeiben, a hol a talaj bő termőképessége a gazdasági viszonyok intenzitása (takarmánytermelés), a nép hajlama és előszeretete az erősebb, nagyobb tömegű félvérló tenyésztését teszik indokolttá és keresetté, ez a tipus is kellő mélytánylásban részesüljön. Ez a par excellence nemesebb gazdasági erős félvértipus, mely a hadseregben, mint nehezebb tüzérségi és vonatcsapatló mozgósitás esetében óriási keresetnek örvend, tehát honvédelmi szempontból számszerint legalább is ép oly fontos, mint a lovassági könnyű tipus, ez fogja a védőbástyáját képezni a hidegvérű lónak a természet által nem protegált területeken való illetéktelen térfoglalásának, nem pedig a könnyű tulnemes típusnak az az óriás tulprodukeziója, mely ba katonalónak nem válik be, bizony a gazdasági üzemben csak igen szerény kihasználást, az exportban pedig csak selejtes értékesítést biztosit. Bocsáss meg tehát, ha bauds off-ot kell kiáltanom, mindazon köröknek, a melyek azt hiszik és azt kívánják, hogy a mezőhegyest állami ménes méuprodukezióját is a katonai lovassági remonda országos tenyésztésének szolgálatába kell áUitaui és a kik a mezőhegyesi tenyészanyagot, mely elsőrendű gazdasági és fényűzési lovat állit elő, át szeretnék gyúrni a kisbéri magasvérü tipusba. 403 Az ezen ménesekből kikerülő állami ménekre az országos lótenyésztés számos területén égető szükség van, a hol a könnyű tipusu remonda nevelése ugy sem járhatna sikerrel, a hol továbbá a föídmirelés intenzitása az erősebb hámaslovat szükségessé teszi és a hol a hidegvérű már a klimatikus viszonyok sajátossága mellett sem prosperálhat. Ezen erősebb fél vérménekre szüksége van az országos lótenyésztésnek már azért is, mert a részükre fenntartott tenyészterületek népies tenyésztése utánuk kiválóan exportképes és keresett, jól fizetett árut nevel, mely a gazdaságban is igen jól hasznosítható. Szüksége vau végül az országos lótenyésztésnek ezen ménekre azért is, mert ott, a hol a népies tenyésztésben a vérrel való túlzott manipuláczió — rossz tartás és hiányos felnevelés mellett — az anyag elfinomodásához és elcseuevészesedésébez vezetett,az elveszett maszszát lépésről-lépésre általuk ismét pótolni lehet. Nem annyira attól keli tehát félnünk az import tekintetében, bogy a hadsereg könnyű tipusu remondákat fog idegenből behozni, mint inkább attól, hogy erős, nehéz félvérekben fog a tenyésztő közönség importra fanyalodni, ha a mezőbegyesi tipust elfinomitjuk, elaprózzuk. Sajnos, már most is vaunak, a kik oldenburgi és hannoverai nehezebb félvérlovak behozatalán gondolkoznak. Meg fogod tehát engedni, bogy mint az országos lótenyésztés ez időszerinti vezetője nemcsak a magasvérü könnyű remonda-tipus és a másik szélsőségnek, a nehéz fajta (hidegvérű) igás típusnak prosperálásán töröm a fejemet, hanem a termelés sokoldalúságának és a munkamegosztásnak nemzetgazdasági szempontból oly rendkívül fontos elvein állva, e két szélsőséges tipus között fekvő más, hasznos és igen jövedelmező típusok tenyésztését is szivemen kell hogy hordozzam. Te, Kedves Barátom, mint magántenyésztö teheted azt, hogy csak a magasvérü angol félvért tekinted lónak, nekem ellenben, a ki az országnak oly különböző igényű és létfeltételü tenyésztési műhelyét kell igazgatnom, egyformán kell szeretnem és méltányolnom a maga helyén és a maga nemében az angol telivért, a különböző félvéreket, az arab fajtát, a Noniust, Gidrant stb. stb. Ebben különbözik a mi álláspontunk. E fejtegetések után engedd meg a következő kijelentést nekem : Még ha tehetném, sem tenném meg azt, bogy a mezőhegyesi állami ménes fiatal kanczáit — mielőtt a ménesbe beosztatuának állami kanczáknak — a lovassághoz adnám három óvi próbaszolgálatra, mert a kiprób ilásnak ez a módja abszolúte nem felelne meg ezen ménes Maratásának és tenyészirányának. A Mezőhegyesen nevelt állami mének más czélra kelletlek, mint a könnyű tipusu lovassági remonda előállítására. Ha csakis a hadsereg szemüvegén át nézném is az országos lótenyésztést, még akkor is azt látnám, hogy bizony kell a nehéz ágyús ló és a vonatcsapat-ló előállításáról is gondoskodnunk, melyből béke idején ugyan igen keveset vesz a lóavató-bizottság, ellenben mozgósitás esetén óriási kontingenst kell felhajtania a békelétszámban csak keretszerü (cadre) állománynyal biró ezen csapatok részére. A mezőhegyesi ménes fiatal kanczáinak a tenyésztésbe való vétel előtt leendő kipróbálása a fentebb jelzett tenyészczélra való tekintettel történik is. A hátas jellegű példányok nyereg alatt a házi versenyeken s azután a nyilvános tálkák után, a hámos jellegűek hámban teszik le a vizsgát és nem a nyilvánosság kizárásával, mert a ki ellenőrizni akarja, azt szivesen látjuk. Ezen a kipróbálási rendszeren itt, még ba akarnám, sem szabadna változtatnom, mert az országos lótenyésztés érdeke nem engedi. Miután a fogarasi állami ménes lippizzai tipusu fiatal kanczáit alkalmasint nem kivánod bárom évre a lovassághoz beosztani, ezek szerint ugy az első, mint a második nyilt leveledben hangoztatott kipróbálási sérelmek csakis a kisbéri állami ménesre és némely részben bábolnaira vonatkozhatnak, valamint a magántenyésztés azon rétegeire, melyek egy kalap alatt nekünk magasvérü méneket, a hadseregnek pedig• ugyanilyen lcanczákat szállítanak. Mivel pedig ez a tenyésztési ág — a mint már mondottam — ép ugy szivemen fekszik, mint, a többi, természetes, hogy nem zárkózom el a jó tanácstól, sem pedig a komoly, tárgyi-