Vadász- és Versenylap 55. évfolyam, 1911

1911-01-02 / 1. szám

16 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1 ' . 'IL január 2 Turka Másnap, harmadnap és esetleg negyednap azután lefolyik és végződik a verseny. Nyer­tünk vagy vesztettünk, de napokon át élveztük a szép őszi időben a szabad természetet, lóháton vagy kocsikon, akár gyalogolva is hódoltunk ennek a szép, nemes sportnak, gyönyörködtünk egy-egy kiváló szép futásban, saját agarunknál átóreztük a verseny minden izgalmát és ha le­folyt teljes ünnepélyes méltóságával a billikom­futás is, nyertünk vagy vesztettünk, már szá­moljuk a napokat, mikor lesz egy ujabb ver­seny, uj reményekkel, jobb kilátásokkal, ujabb izgalmakkal. Szakgatottan és némileg szinesen vázolva ez az a sport, a melynek aránylag oly kevés, de oly lelkes a közönsége. Pedig a ki megízlelte, az fel nem hagyhat véle késő öreg koráig. Olyan ez, mint az alkokol, vagy a mákony, rab­jává tesz, meghódít teljesen. Tudunk olyan tár­sunkról, a ki ha nincs versenyre való agara, agár nélkül végig járja a versenyek legtöbbjét, csak hogy lássa, tudja, melyik agár hogyan, miként, mennyire érvényesül? Ismerünk nagy­apa korban levőket, a kiknek módjukban állana a sportnak még oly költséges, vagy legalább is kényelmesebb ágát űzni és mégis itt vannak szép időben, havas esőben egész nap nyereg­ben. Vannak társaink, a kik minden szeDvedé­Icy Wind vagy Rascal? Szívesen engedek felszólításuknak, hogy néze­temet nyiluánitsam a Rascal—Icy Wind kérdésben. Icy Wind Rascalnak mintegy öt fontot képes adni és mégis meg fogja verni. Az egyetlen verseny, a mely Icy Wind ellen szól, a St. Leger. Hogg ez a verseny hamis voll, azt a lefutási időnek a Lovaregyleli dij idejével való összehasonlításából láthatjuk. E melleit figyelembe kell még venni, hogy a Legerben mind a két ló 56 kg -ot vitt, az utóbbi versenyben azonban 60 kilo volt a suly. Ez Icy Wind teljesítményét a Lovaregyleli díjban még értékesebbé teszi. Egy szemtanú minap azt beszélte nekem, hogy Rascal a Legerben slippelte ellenfeleit. Ez valószínűleg általános nézet. Ezek­után abban vonom össze válaszomat, természete­sen elörebocsátva, ha egy-két vezető ló jó iramról gondoskodik, hogy : 2000 m.-töl felfelélcy Windet fogadnám Rascal ellen. Hg Schwarzenberg Alajos. lyüket e sportban találják. Nekik az esztendő augusztus 15-ikével kezdődik. A kölyök agarakat először kivinni a próbára, olyan izgalom, mint az első színpadi fellépés, vagy a szűz beszéd. Férfias, testedző, gyönyör­ködtető, sok szórakozást nyújtó, izgalmakkal teli szép ősi sport ez, miért hogy oly kevés a barátja ? Igyekeztem leirni és vissza­adui az agarászatnak, hogy ugy mondjam, belső világát, re­mélve, hogy e lap olvasói kö­rében némi visszhangra fog találni és sok, minél több barátot, lelkes hivet sikerül majd szerezni. Hiszen alig van a sportnak még egy oly ága, a mely ily csekély mértékben venné igénybe az áldozatkész­séget, mint ez. A ki a sport­nak barátja, az szereti az álla­tot is. Hányan tartanak luxus­ebeket, melyek a szemnek szépek, de semminemű passzió kielégítésére nem alkalmasak. Az agár az istállóban és az istálló körül él és nevelkedik, a lónak kedves pajtása. Külön személyzetet nem igényel. Egy középbirtok trainirozásra, aga­rászterületnek épen elég. És maga a verseny. A ne­vezési költségek minimálisak: 20—50—100 korona. Igaz,hogy a dijak javarésze tiszteletdíj: ezüst tárgyak, de a földmive­lésügyi miniszter ur adománya: állami arabs vagy más telivér kancza és 500 — 1000 korona pénzdíj, bőven fe­dezik a kiadásokat. Nem lehet 100,000-eket nyerni, de dicsőséget szerezni igen. Itt nines keresztezés, vagy ello aglás. Semmi befolyásom a versenyre, agaram ugy fut, a hogy a benne lakozó ős szenvedély parancsolja és tehetsége engedi. Ezért szép, ezért nemes. Hogy az agnrászattól távol álló, de esetleg érdeklődő nagy közönség is tiszta képet nyer­hessen az agársport és ver­senyügy mai állapotáról, fej­lődéséről, felvirágzásáról, te­kintenünk kell, hogy miből fejlődött és mivé fejlődött a sportnak ez az ága, aránylag igen rövid idő alatt s ha ez is­mertetéshez végül még egy­két, a szakköröket érdeklő megjegyzést fűzök, tárgyamat ki is merítettem. Ezelőtt körülbelül 50 évvel kezdették az agarászatot rend­szeresebben, versenyek alakjá­ban is űzni, bárha azok akkor leginkább magánversenyek, baráti összejövetelek voltak. De ezt érthetővé teszik az akkori viszonyok. A hatvanas évek nem voltak alkalmasak nyilvános működésre, a köz­élet pangott, a politika szüne­telt és birtokaikon, kúriáikban csendes szemlélődésben vissza­vonulva éltek az akkori birto­kos famíliák. Csak természe­tes, hogy az udvarházak istállói­ban tanyázó, a tornáczokon süt­kérező agár, a magyarnak ez a mindenkor kedvencz állatja, nyújtotta most a legtöbb mu­latságot. A lovas vadászatnak ezt a nemét, testet-lelket iiditó férfias szórakozást hogyne űz­ték volna, a mikor ennek min­den kedvezett. A fegyveres va­dászat akadályokkal járt, fegy­verengedély, hatósági akadé­koskodások folytán, mig nyer­ges ló és agár magától adó­dott mindenütt. Az agarászat­nak kedvezett maga az elma­radott, külterjes gazdasági álla­pot is. Hiányzott akkor még a gőzeke, a mely ma már juliusban füstölögve és prüszkölve megy neki a tarlóknak, hiányzottak a táblákat szegélyező fasorok, amelyektől látni nem lehet, hiányzottak a csenderesek, a melyek elnyelik a vadat, mi­előtt az agár kinyúlhatott volna, ellenben fel­töretlen gyepek, végtelen tarlók terültek el óra­járásnyira,vadásztörvény nem gátolt senkit,tavasz vagy nyár, agarászhatott mindenki kedve sze­rint. És pedig agarászott olyan agarakkal, a milyen esetleg került. Éz időben kezdtek ugyan már vért frissíteni, nemesíteni, importálni s ezekkel keresztezni, de a legnagyobb részben kezdetleges volt maga az anyag és a tenyésztés is. Egész falu lakossága, mely csupa bocskoros nemesekből állott, agará­szott és tenyésztett agarat s a földesúr évente 30—40 darabból választott ki egy-két kölyök­agarat, de akárhányszor nem akadt egy sem, mely az agárnévre érdemesnek találtatott volna s az egész falkának közös sors jutott osztály­részül: a kötél általi halál. Akadtak azonban kiváló egyedek akkor is, a melyekből okszerűen tenyésztettek tovább. Vol­tak megállapodott nemes fajták, voltak hires agarak, melyek gazdájuknak otthon sok örömet, idegen vármegyékben pedig dicsőséget szerez­tek. Baráti összejöveteleken versengtek az aga­rak, sportlapokban kihivások tétettek közzé ennyi és ennyi arany erejéig. Rendszeres versenyeket is kezdtek rendezni dijakkal, megállapított ver­seny- és Ítéleti szabályokkal, a melyen a nyerő a dijat a birák Ítélete alapján el is vitte s igy ott, azon körülmények között a legjobb agárnak mondatott ki. Mert e rendes versenyek előtt Icy Wind vagy Rascal? Reeses soraira válaszolva értesítem, hogy nem alkothalok magamnak kellőleg indokolt ítéletet, a mennyiben a két lovat sokkal ritkábban láttam futni; igy Rascalt csak a derbyben és Icy Windet csak a Triesting I'reisban. Egyikükéi azonban fel­tétlenül jobbnak kell tartani, hacsak egy kilóval is, mert azt hiszem, hogy két minden tekintetben egyforma ló nem létezik és igy érzés dolga, ha Icy Wind mellett adom le szavazatomat. Gr. Lamberg Hugó lovassáyi tábornok. Kártyás

Next

/
Thumbnails
Contents