Vadász- és Versenylap 54. évfolyam, 1910

1910-11-18 / 103. szám

VERSENYLAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek, A Budapesti Polo Club, Az Országos Agarász Szövetség s az összes lótenyószbizottmányok hivatalos közlönye. dutUi» sc Előfizetési ára: Magyarországra: egész évre 32 korona; fél <- évre 17 korona (a versenyidény alatt 20 korona); negyedévre 62 korona. Más országokra: egész évre 40 korona; fél évre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Versenylap» kiadóhivatalához (VI.. Lázár-utcza 16.) czimezendök. 103. szám. Telefon-szám 657. Budapest, 1910. péntek, november 18. Távirati czim: Vadász-Versenylap. 54. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap eiőtti délelőtt, egyébkor hetenkint egyszer. TEL1VE

REK ES VERSENYEK. Régi méneskönyveink. IV.*) A családs'.ámok megállapítása utánaBérczyféle Magyar Méneskönyvet a G. St. B.-okkal hasonlítottam össze és pedig a Vol. 1.-től a Vol. IX-ig. A Vol. I.-re mint közvetlen export-forrásra Bérczy nem mutat rá. Van ugyan három kancza (Margery, Tombola, Medji), a melyeknél történik utalás a G. St. B. Vol. I.-re; tényleg azonban az illető helyek csak a távolabbi kapcsolatot jelzik. Egyébként átlapoztam a G. St. B. Vol. I -ének teljes anyagát, a nélkül, hogy magyarországi exportra akadtam volna. A mig tehát, úgyszólván, hazánkból exportálták The Belgrade Turkot (a belgrádi csata utáu) és Lister Turkot (Buda alól), addig Angolország csak a XIX. század elején juttatja hozzánk örökbecsű anyagát. Pedig előzefesen már elég élénk volt az export Oroszországba, Amerikába, sőt még annak északi részébe, Virginiába is. Hogy a G. St. B.-okkal való összehasonlításoknál mily nehézségek mutatkoztak, már föntebb jeleztem. A G. St. B.-ok után Bérczy közléseit a tulajdon adataival vetettem össze, vagyis: hogy az általa közlött ivadékok és anyák közt megvan-e a helyes kapcsolat ? Ily módon több hiányzó régi kanczára akadtam rá, a melyeket külön jegyzékbe foglaltam. Mint azt Bérczy maga is elösmeri, a Magyar Méneskönyvnek az osztrák kanczákra vonatkozó része hézagos, miután az adatokat az illető ménesekből nem sikerült megkapnia. Ez különösen áz u. n. lengyel kanczákra áll. E lovak egy része meg van az A. G. B.-ben és Mayrben, nagy részének azonban nyomát sem lehet találni. Magam e lengyel — ós több osztrák — anyakanczát csak oly esetben vettem jegyzékembe, midőn egy ivadéka, mint anyakancza, Bérczynél regisztrálva volt. Végül még megjegyzem, hogy a telivérek szinét illetőleg általában sok eltérés van a forrásokul szolgált G. St. B., A. G B., A. Ö. U. G. B., Gyepkönyvek stb. és a Magyar Méneskönyv között. Kinek a részén áll az igazság, már nem állapitható meg s végre is nem épen lényeges, üp ugy elég gyakoriak a tenyésztők neveinél található, valamint a meddőségnél, elvetélésnél stb. mutatkozó eltérések s a korrektura e tekintetben nem tarthat számot a tökéletességre. Újból meg kivánom itt is emliteni, hogy Bérczy Magyar Méneskönyve korántse foglalja össze a 19-ik század kezdetétől az 1866-ig terjedő időszak anyakanczáit. Az «osztrák» jegyzék első sorban hézagos, de az «élő» magyar kanezák jegyzéke is sok tekintetben fogyatékos. A magam részérói elsősorban a magyar tenyésztésre tartozó régi kanczákat revideáltam és részben pótoltam ; a mennyiben azokra a Lapok a L. és V., továbbá az A. G. B., az A. Ö. U. G. B., aG. St, B., Mayrés Bérczy tulajdon adatai rámutattak. Rendelkezésre áll azonkívül az általam a régi Gyepkönyvekból összegyűjtött s Bérczynél hiányzó kanezák terjedelmes jegyzéke, a melyet közrebocsájtani — a félvérek kiselej•) Lásd lapunk 71., 87. és 95. számát. tezése után — csak később fogok, ha t. i. a mének jegyzéke is revízióm alá kerül, hogy az egész anyag együttesen jusson napvilágra. Ezenkívül közvetlenül összekapcsolható vonalaknál csillag alatt máris kb. 40—50 hiányzó kanczát pótoltam. Rátérek most még arra is, van-e e munkának gyakorlati haszna ? E kérdésre válaszom az, hogy: igen. Nem képzelhető el, hogy telivértenyésztésünknek ne legyen meg a törteneti alapja s hogy ne álljon rendelkezésére tenyésztőinknek, szak embereinknek oly forrásgyűjtemény, a mely lónevelésünk kezdetének adatait összefoglalja. A gr. Nádasdyféle méneskönyv ma már egy muzeumban, egyik versenyegyletünk könyvtárában sincs meg, Bérczy Magyar Méneskönyve is ritkaságszámba megy, szintúgy a Lapok a Lovászat és Vadászat köréből. Ily művek javított kiadása ép oly indokolt, mint volt a G. St. B. ösmert revíziója. De szigorúan gyakorlati szempontból is szükség vau ily pedigreestikai gyűjteményre, miután a mai G. B. M. K.-ban nem egy kanczát találunk, a mely visszavezethető a legrégibb forrásokra s ehhez hozzáteszem, hogy > a Bérczy által közölt, 600-nál többre rugó unyakauczáinál ugy szólván egy sine?, a mely korrekturára vagy megjegyzésre ne szorult volna. A pótlások, javítások száma több ezer. A revizionális munkát talán ez a puszta tény is igazolja. Vége. L. K. A den Handicap az 1910-ik évre I. Idősebb télivéreink. lezajlott sportesztendőnek úgyszólván minmomentuma előttünk fekszik számokban, helyesebben kilogrammokban kifejezve. Egy időrendileg teljesen kidolgozott handicapban a training minden következményének nyoma marad, legyen az kedvező vagy kedvezőtlen. Könnyen megállapítható az egyes telivérek tiptop kondicziójának ideje s figyelemmel kisérhetjük az automatikusan bekövetkező formaemelkedést vagy hanyatlást. Egy — mondjuk — évzáró handicapnál, a hol átlag számmal igyekezünk a lehetőségig pontosan megállapítani a telivérek képességét, őrizkednünk kell attól, hogy csupán egy formát vegyünk mérték gyanánt. Évközben megtörténhetik, hogy a pillanatnyi kondicziót fel kell dolgozni, mert ha meg is vagyunk győződve, hogy az illető telivér jobb versenyző képességgel bir, mégis meg kell jegyeznünk, hogy ebben vagy abban az időpontban milyen positiót foglalt el. Ha makacsul ragaszkodunk a legjobb formához, ép ugy hamis eredményeket kapunk, mintha nem akarjuk akceptálni a fokozatos, de nem egy esetben rohamos javulásokat. Az egész évi, szigorúan a papírhoz ragaszkodó feljegyzett formák után, megállapithatunk egy átlag formát, melynél tekintetbe kell vennünk a mérsékeltebb formákat is, de mindenesetre erősen kel! markirozni a kondiczió tetőpontját, vagyis a jobb formákat kell szigorúan feldolgozni, mig a váratlan, vagy abnormisnak látszó gyenge formákuál mindig kutatni kell az elfogadható mentségek utáD. Ez az a pont, a hol a hivatásos, valamint magán-handicaperek munkája eltér egymástól és érvényre jut az illető handicaper nézete. Nincsen olyan sulyelo

sztás, Legközelebbi számunk pénteken jelenik meg. - ä mai szám ára melyet nemiehet vita tárgyává tenni. Minden handicaper a másik munkájában olyan pontokat, azaz vonalakat fog találni, melyeket hibásaknak tart. Handicapolás felett vitatkozni nagyon meddő dolog, mert mindenki ragaszkodik a maga nézetéhez s az egyes formák feldolgozását mindenesetre meg tudja okolni. Gyakran volt alkalmunk tapasztalni meglehetős eltéréseket a Magyar Lovaregylet handicaperjeinek munkája és az Osztrák Jockey Club iiandicaperjének nézetei között. Pro és contra ugyanaunyi érvet lehet felhozni mindkét részről, de hogy melyik fedi igazán a valóságot, megállapítani alig lehet. A jó handicap mindenesetre az lesz, a mely az összformákat mindig jelzi, a classis különbségeket kiemeli és szigorúságot méltányossággal tud párosítani. Idősebb telivéreink élére feltétlenül Hallót kell tenni. A gyors Toftm-ivadék nemcsak megőrizte tavalyi képességét, hanem taláu még emelkedő formát is mutatott. Tavaly egyenlő polezra helyeztük Stixensteinnal, de csak azért, mert utóbbinál fixirozni kellett a derby eredményét. Az idén Halt, a maga távolságán minden tekintetben megérdemelte a legjobb öreg ló nevet, melyet osztatlanul megitélhetünk a kanczának. Nem hisszük, hogy sokan lesznek, a kik vereségét Nemesistől realisnak fogják tartani, mert ebben az esetben Haltot kellene lejebb vinni a handicapban és nem Nemesist emelni, a mi aligha felelne meg a valóságnak. Utóbbit különben csakis ez a győzelme hozza arra a polezra, melyre tettük, mert a Viliám-dij alapján nagyobb differenczia választja el Königseetöl. Matschakernél is a Császár-dijat keliett fixirozni, de viszont mérlegelni keliett azt is, hogy a Matchbox-mén ezt a formáját nem tudta igazolni, ellenben Ksiaze Panról megállapítható, hogy veresége nem volt re"ális, mig a többi résztvevő formáu kivül volt. Első pillanatra talán irreálisnak látszik Verőfény magas elbírálása, de ha tekintetbe veszszük a junius 12-iki Államdijat, a hol idősebb gárdánk legjobbjait verte, ugy a Falt-mént még magasabbra kellene tennünk. Igen akceptábilis formákat mutatott Livtsu, mig Pálmát, ép ugy mint a mult évben, őszi formái hozták előtérbe. A megbízhatatlan Sympathy nem foglal el olyan előkelő helyet, mint azt vártuk. Összformái alatta állanak hároméves korabeli pályafutásának. Kissé nehéz a beállítása Avarnak, mely nein egy versenyt vesztett el az érezhető lovashiány miatt, de viszout láttuk, hogy a valódi classissal szemben nem tud érvényesülni. Vampyr képességéből nem von le semmit roarer volta és igen erős javulás tapasztalható Lord Darcy, valamint Maillartnál is. Mony mint rendesen tavaszszai mutatott magas formákat, melyeket aztán rohamos hanyatlás követett. Lehet, hogy előnyösebben kellett volna elbírálnunk az egykori varsói derby-győztes Drzymalat, de nem téveszthetjük szem elől, hogy csak késő őszszel láttuk, mikor a telivérek nagy része már formán kívül volt s éppen ezért óvakodnunk kell a túlzásoktól, pláne a helyezések mérlegelésénél, vagyis, ha nem a fixirozható győzelem áll rendelkezésünkre. Sietünk megjegyezni, hogy ezen nézetünket egész handicapunkban érvényre juttatjuk, mert ha az illető telivér nem fokozatos javulással vonja magára a figyelmet, hanem csak későn jön pályára s igy mutat némi talié*".