Vadász- és Versenylap 54. évfolyam, 1910

1910-08-22 / 71. szám

452 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1910. augusztus 19. DOBRIN J. * Tsa augusztus 28. — 2000 m. 66 12 Kopie 3é 65'/, 64'/, 11 Lappalie 4é 67 62 12 Taranto 3é 52 61 14 Doriari Gray 4é 67 53", 14 Uorigoy Sé 52 59'/, 14 Carabas 3é 52 52 14 Fabelhalt 4é 55", 62 16 Kamp 4ó 67 Vi TjÁszaxártS^m.. jj'mi » BUDAPEST, IV., Kossuth Lajos-utcza 14-16. (A Nemzeti Kaszinóval szemben.) Telefon 301. Budapest, 1910. augusztus 22 Erzsébet királyné dij. IV, Rascal Sé 2", Icy Wind 3é 4 Peponnet Sé 8 Kahlenberg 4é 8 Nagy ur Sé 1U Herr Göd 4é 12 Lady Love Sé 12 Friponne Sé 8 . p k Pierrette 9, Dreher A. ur p k Pica 10. — p k Softe 11. Egyedi L. ur p m Cromwell 12 . p k Rose of Sorrent 13. Gr. Festetics T. s k Boule de Neige 14. Mr. Frank p ru Ruszt 15. Br. Harkáuyi J. s k Preciosa 16. Jankovich-B. Gy. ur s k Isis 17. Gr. Bamberg H. lov. tbk s k Schon Agnes 18. Metcalf J. ur p k Gertrud 19. Milne H. ur s k Chatter Water 20. Péchy A. ur p m Gróf i 21 . s k Veleszta 22. Hauch K. ur p k Polymnia 23.Rohonczy G. ur p k Linda 24. Br. Rothschild A. s m Scarcely 25. Br. Springer G. p m Foolhardy 26. Szemere M. ur p k Fortuna 27. Br. Üchtritz Zs. s m Bombardon 28. Zangen I. ur p k Alfa Tizenegyedik nap. Kedd, augusztus 30. III. Budapesti dij. 10000 korona a győztesnek, 1500 k. a 2-iknak, 600 k. a 3-iknak. Táv. 2800 in. 3é és id. mének és kanczáknak. (15 aláírás.) 1. Badescu Gy. ur 3é p m Tempora Mutantnr 2. Egyedi L. ur 3é p m Tintoretto 3. Geist G. ur 4é sz k Denise 4 . 3é stp m Majd ha fogy 5. Hg Hohenlohe-Oehringen 3é p k Indiscretion 6. Lossonczy Gy. ur 3ó p k Málinka 7. Hg Lubomirski L. 3ó s m Kanczug 8. Molnár L. fhdn 4é s k Margit 9. Gr. Pejacsevich A. 4ó p k Perkáta 10 Br. Rothschild A. 3é p m Simorgue 11. Gr. Sigray A. 4é p m Dorian Gray 12. Szemere M. ur 3é p m Ibykus 13. Hg Taxis M. E. 3é p m Szózat 14. Gr. Teleki L. 5é stp rn Pernambouc Le Sagittaire—Perm. 15. Zanescu A. ur 4é s k Girelle Eladó háztelkek Alagon. A Fóthi-uton, közel a vasúthoz, valamint a versenytérhez, 220 D-öles nagyságban, részletfizetésre is Bővebbet Sepsy István uradalmi bérlőnél Budapest VII., Bosnyák-utcza 16 Telefon 112—87. 5—6 HORNER ARTHUR —• BOOKMAKER •= BUDAPEST, VII., Erzsébet-körut 4, Telefon 75-09. = WIEN, l„ Krugerstrusse 4. = Elfogad fogadásokat az összes clas sikns versenyekre. — Vidéki megbízásokat pontosan és készséggel teljesít. Régi méneskönyveink* Munkám feladata a magyar telivértenyésztés kezdó esztendőire fényt vetni. E czélt genealógiai alapon próbáltam elérni, igy e munka pedigreestikai adatok gyűjteménye, az ily jellegű régibb források reviziója és összevetése. Mielőtt e feladat megoldásához fognék, szükségesnek tartom munkám fonalának ösmertetését. A magyar telivértenyésztés kiinduló pontja a XIX. század kezdő éveire esik. Az angol importokra vonatkozó adatok megállapításánál az első segédforrás gróf Nádasdy Tamás méneskönyve, a mely 1832-ben jelent meg. Sajnos, a magyar versenyügy megalapozása körül oly emlékezetes érdemeket gyűjtött szerzője nem folytatta tovább művét. E méneskönyv ma már csak alig egy-egy példányban van meg. Gróf Nádasdy műve egy maréknyi kancza megbizható genealógiai adatai mellett, érdekes bevezetésben terjedelmesen foglalkozik az akkori idők telivéreivel és félvéreivel es szakszerű nézetei még ma is egészükben megállják helyüket. 1832 után telivéreink törzskönyvvezésére vonatkozólag hosszú ideig csak a Gyepkönyvek feljegyzései és magánméneskönyvek nyújtanak támpontokat. A Gyepkönyvek (kezdetben Pesti Ló-Futtatás, Ló-Versenykönyv czim alatt) 1827-től jelennek meg s a versenyeredményeken kivül az u. n. «bejelentett pályás (verseny) lovakat» is közlik; a jelzett füzetek nagy részében mónjegyzéket is találunk. A Gyepkönyvek első két volumene a lovakat a leghiányosabb leírással (apa, anya nélkül) publikálja, ugy hogy a vonalak kifürkészése meglehetősen bonyodalmas, sok esetben egyenesen lehetetlen volt. Az 1829-iki Pesti LóVersenykönyv (a Gyepkönyvnek ekkor ez volt a neve) egyes helyeken már apát, anyát közöl s ménjegyzéke néhány fogyatékos utmutatást nyújt a G. St. B.-okra. A Gyepkönyv elnevezés az 1830-ik évnél kezdődik, ugyanekkor az apák és anyák is részben már föl vannak jegyezve az u. n. «bejelentett» lovaknál. Több támpontot találunk a Gyepkönyvben a gr. Nádasdy féle Méneskönyv megjelenése után; a Gyepkönyvek ekkor egy ideig (sajnos, csak 1835-ig) a folytatólagos — mindenesetre hézagos — méneskönyvi adatokat bocsájtják közre. A Gyepkönyvek csak az 50-es években lesznek megbízhatóbbak, de ellenőrzésük mindig kívánatos. Legnagyobb hibájuk, hogy a félvér és telivér közt uem mindég tesznek különbséget, az ellési éveket illetőleg nem pontosak és a lónevek, származások leírásánál felületesek. A Gyepkönyveket 1827-től 1860-ig mind átvizsgáltam, súlyt fektetve az esetleges ellentmondásokra s lehetőleg kifürkészve a valódi tényállást. A ménjegyzékeket, a melyek sajnos, mihamar megszabadnak, szintén végigkutattam s bennök nem egy, pedigreestáink által eddig nem méltányolt adatot találtam. A mi a magánméneskönyveket illeti, azok nagyobb része 1848—49-ben elveszett, igy mint azt Bérczy Károly Magyar méneskönyve bevezetésében közli, a gróf Széchényi Istváné és br. Wesselényi Miklósé is. Különösen az utóbbi mű pusztulását kell sajnálnunk, mert az 1830-as és más Gyepkönyv a tenyésztőket arra szólítja fel, hogy méneskönyvi adataikat br. Wesselényi Miklóshoz küldjék be s igy a báró följegyzései közt bizonyára oly adatok voltak, a melyek ma már pótolhatatlanok. Vessünk most egy pillantást a telivér ősforrására a General Stud Bookokra. Az angol méneskönyv ránk vonatkozó adatai a 19. század kezdő éveiben nem nyújtanak biztos segédforrásokat. A Stud-Bookok részére az exportált anyag természetesen megszűntnek tekintendő. Kiviteli jegyzékeket a G. St. B. csak a Vol. VII.-ben kezd közölni, de ekkor is Magyarországot összekeveri Ausztriával, Németországgal, Belgiummal. Ausztria és Magyarország különválasztása a G. St. B.-ok exportjegyzékében csak a Vol. Xl.-nél kezdődik. A G. St. B.-ok egy másik fogyatékossága hogy az első kötetekben nem nevezik meg liatá* A Magyar Lovaregylet választmánya májusban elhatározta, hogy Lövik Károly «Régi méneskönyveink» czimtl művét kinyomatja. A munka legrégibb méneskönyveink, a gr. Nádasdy és Bérczy müveinek revíziójával foglalkozik s előszavát e helyen közöljük. rozottan a tenyésztőt, hanem : a nevelőt vagy a tulajdonost. A pontos disztinkezió csak a Vol. VI.-tói veszi kezdetét. Ha még ehhez hozzáteszfezük, hogy sok kancza névtelenül került ki Angliából s csak nálunk lett elnevezve, a mi különösen a Sir Tatton Sykes egész generácziókon keresztül névtelenül tenyésztett kaiiczáinái hat zavarólag: láthatjuk, hogy a G. St. B.-ok még oly figyelmes átkutatása csak hézagos fényt vet a hozzánk bevitt anyag származására. Hogy pedig a G. St. B.-ok régi köteteiben a lovak leÍrásánál s egyéb méneskönyvi adatainál amúgy is sok tévedés és hiba van, mindenki tudja, a ki e köteteket valaha szakszempontbói forgatta. De térjünk vissza a tárgyra. 1832, vagyis a gr. Nádasdy-féie méneskönyv megjelenése után telivórtulajdonosaink, mint már jeleztük, javarészt vagy magánméneskönyveket vezettek, avagy — évek múlva — az Allgemeines Gestüts-Buchot vették igénybe. Szükségesnek látszik, hogy ez utóbbi — sok esetben hasznos — német forrást néhány szóval ösmertessem. Az Allgemeines Gestüts-Buch (A. G. B.) C. H. Vogler szerkesztésében 1847-ben jelent meg első izben, Berlinben. Az 520 oldalas kötet a német tartományokban s a német szövetséghez nem tartozó porosz és dán monarkiában található, illetve bejelentett telivéreken kivül, a Magyarországban, Erdélyben és Galicziában lévő teiivérek nagy részét is közli. Telivérió és anyakancza-tulajdonosaink 1847 után akkor is az A. G. B.-ba jegyeztették be lovaikat, midőn a Lapok a Lovászat és Vadászat köréből (1857) méneskönyvi adatokat kezdtek közölni, sőt midőn később Bérczy a Vadász- és Versenylapban (1858) folytatta e munkát. Valamennyi istállóés auyakancza-tulajdonos azonban nem vette igénybe az A. G. B.-ot, némelyek pedig csak kanczáik töredékét jelentették be. Ennek oka újra az, hogy tenyésztőink egy része maga vezetett méneskönyvet s a szabadságharcz után beállott általános depresszió és zavar idején a telivérek ménesköuyvelése megakadt. E hiány később csak nehezen volt pótolható. Az A. G. B., bár első volumene immár több hatvan esztendősnél, még ma is — minden fogyatékossága daczára — becses utmutatója a magyar pedigreestikának Adatai javarészt megbízhatóak (a mennyiben az ma még ellenőrizhető), nagy errata-rovatai mutatják, hogy szerkesztője lelkiösmeretes szakférfi volt. Hogy hibák és ellentmondások mégis bőven vannak e műben : mindannyiunk emberi voltában leli magyarázatát. Bérczy az A. G. B.-nak nagy hasznát látta Magyar Méneskönyve összeállitfesánál. Sajnos, kitűnő szakemberünk a német forrás adatait gyakran kellő [Jellenőrzés nélkül vette át, s igy az A. G. B. hibáit nagyrészt megtaláljuk Bérczynél is. A mennyire lehetséges volt, ugy Vogler, mint Bérczy tévedéseit helyreigazítani iparkodtam, a hol ez nem volt lehetséges, legalább az ellentmondásokra és a valószinü korrekturára mutattam rá. Hogy lehetőleg lelkiösmeretesen járjak el: az A. G. B. első négy ^kötetét lapoukint hasonlítottam össze Bérczy könyvével. A negyediknél távolabb menő kötetre Bérczy nem hivatkozik, nem is hivatkozhat, mert az A. G. B. Vol. V. 1867-ben jelent meg. E meglehetős bonyodalmas összevetés eredménye, hogy Bérczy 222 darabra rugó u. n. «Régi kanczái» közii) 190 volt ellenőrizhető, javarészük mint anyakancza, és csak kis töredékük mint ivadék. Az u. n. «Elő kanczákat» és az u. n. «Osztrák kanczákat» az A. G. B.-al összehasonlítani már azért sem lehetett, mert a német munka a Vol. V.-nél megszakítja a magyar és osztrák anyakenezák feljegyzéseit, viszont Bérczy és a vele egy időben' működő Mayr őrnagy az élő anyakanczákat a nekik rendelkezésre bocsájtott közvetlen források utján pontosabban állíthatták össze, mint a berlini szakférfiú. Igy az A. G. B -ot a jelzett határon tul csak egyes, kétes esetekben vettük igénybe, valamint akkor is, a midőn Bérczy egyenesen reá utalt. A mi még a Bérczy-féle «Régi kanczákat» illeti, azok jegyzékét az A. G. B.-al oly értelemben is összehasonlítottam, hogy a hiányzó régi kanczákat külön jegyzékbe foglaltam, a mennyiben természetesen azok nem lennének meg esetleg Bérczy Magyar Méneskönyvének «élő» vagy «osztrák» kanczái között. (Folytatása következik.)