Vadász- és Versenylap 54. évfolyam, 1910

1910-07-25 / 60. szám

EGYSZERSMIND ÄZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek, A Budapesti Polo Club, Az Országos Agarász Szövetség s az összes lótenyószbizottmányok hivatalos közlönye. Eusila» WaVIJanLUlt Előfizetési ára: Magyarországra: egész évre 32 korona; fél évre í? korona (a versenyidény alatt 253 korona); negyedévre 82 korona. Más országokra: egész évre 40 korona; fél évre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Versenylap» kiadóhivatalához (VI.. Lázár-utcza 16.) czimezendök 60. szám. Teleion-szám 657. Budapest, 1910. hétfő, julius 25. Távirati czim : Vadász-Versenylap. I 54. évfolyam Megjelenik a budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtti délelőtt, egyébkor hetenkint egyszer. Gr. Őzápáry Péter. A földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési osztályában fontos változás történt: az országos lótenyésztési ügyek vezetését gr. Szápáry Péter, min. tanácsos vette át. A lótenyésztési központ­ban nemcsak a minisztérium idevágó hivatalos szálai futnak össze; az osztály a népies tenyész­tés természetes irányitója, telivér és félvér­tenyésztésünk egyenlően fontos faktora, a mely­nek erei Kisbér paddokjaitól az utolsó paraszt­gazda szalmafedelü istállójáig keringenek. Épen ezért az ország közgazdasági életében a leg­fontosabb állások egyike az, a melyet most, a mindig tevékeny gr. Szápáry Péter, általános szimpátiától kisérve, elfoglal. Nagy feladatok, nagy felelősség terhe sulyosodik reája, műkö­dése nehéz, fáradtságos mesgyéken vezet át, lankadatlan szorgalmat, a tapasztalaton meg­élesedett szakértelmet, munkabírást és az iigy­uek odaadó szeretetét kívánva meg. El lehet mondani: ritka ember az, a ki erre az állásra — a melynél szebbet, emelkedettebbet hippológus el nem képzelhet — alkalmas. A lóte­nyésztés köztudomásúlag a legkülönbözőbb egyéni tulajdonságokat egyesíti; a jó lónevelő egy sze­mélyben gazda, hippológus, kereskedő. Mily sok­oldalú kvalifikáczióval kell tehát b'rnia annak, a ki a lótenyésztők összességét van hivatva vezelni; a ki egy rar excellence lótenyésztő ország ló­nevelését irányítja. Mennyi szakértelem, mennyi munka, mily sok teoretikus és praktikus tudás az előfeltételei annak, hogy ez a működés ál­dást hozó legyen. Ha valahol igaz a tétel, hogy rombolni könnyebb, mint építeni, ugy a lótenyész­tésre áll ez az igazság, erre az érzékeny bioló­giai processzusra, a hol a hibák önmagukat hat­ványozzák s az erények ezer akadálytól meg­nehezítve mozognak előre. A földmivelésügyi miniszternek mindenkor egyik nehéz feladata volt, erre a fontos állásra alkalmas féifit találni, a kinek személye biztosíték rá, hogy az ország nagy gazdasági érdekei méltó kézben lesznek. őrömmel látjuk, hogy gr. Szápáry Péter sze­mélye mindenfelé rokonszenves fogadtatásra ta­lál. Ebben nemcsak a gróf személyes tulajdo­nainak van része, a melyele neki a főúri társas életben rég distinguált polezot adtak, hanem legelső sorban hippológiai és államhivatalnoki érdemeinek, metierbeli képességeinek és párat­lan ügyszeretetének. Huszonhét esztendeje működik gr. Szápáry Péter a földmivelésügyi minisztérium lótenyész­tési osztályában. Több mint negyedszázada te­hát, hogy közvetlen közelből figyelheti meg tenyésztésünk életproczesszusát, hogy lóneve­lésünk főerére teheti ujját. A teoretikus tudást, a melyet a legjelesebb mesterek keze alatt sa­játított volt el, a gyakorlat már patinával vonta be s az elmúlt buszonhét esztendő a tapaszta­latoknak egész tárházát bocsátja gr. Szápárynak s vele egyúttal az országnak rendelkezésére. Az osztályfőnök sohase tartozott azok közé, a kik a zajt, a feltűnést keresik, a kik a reklám szárnyaira vágyódnak. Működése éppen azért mindig szerény, csöndes volt: a kötelességének, a lelkiismeretének és az ambicziójának élt. De azok, a kik figyelemmel kisérték tevékenységét, régen tudják, hogy ebben a mindig nyugodt, min­dig a figyelmes, mindig nemesen egyszerű ga­vallérban a jó bippológusnak minden előfeltétele meg volt: az éles szem, a gyors judiczium, az ügy rajongó szeretete és az Istentől adott te­hetség, a mit semmi sem pótolhat. Tevékeny­sége, a milyen csöudes, épp oly áldásos volt eddig is, és most, hogy férfikora delén az orszá­gos .tenyésztés élére kerül, a legjobbat kell mű­ködésétől várni. Lapunk egy munkatársának módjában volt gr. Szápáry Pétert jövendő programmját illető­leg megkérdezni. A gróf kijelentette, hogy bol­dogult mestere, a páratlan Kozma Ferencz ta­nítványa volt mindig és marad a jövőben is. Ugyanazon mesgyéken kíván haladni, mint te­nyésztésünk ujjáteremtője, természetesen szá­molva azonban a változott időkkel. A telivér­tenyésztésnek gr. Szápáry régi, buzgó hive s tőle telhetőleg fogja propagálni e fontos ügyet, a mely félvértenyésztésünk gerinczét adja. A vér-ló eszméje általában egyik vezető elve s annak fejlesztése érdekében minden lehetőt el fog követni. Ezáltal egyúttal a katona-ló neve­lést Illető nézetei is körvonalozva vannak; e fontos kérdés programmja középpontjába tar­tozik s érthető, hogy rajta lesz: remonda­tenyésztésünket még jobbá, még szívósabbá és még jobb kaliberűvé tenni. A magyar ló vi­lághírét meg kell tartani s a gróf külföldi pia­ezok teremtésével az exportnak is bizonyára megfelelő utakat kiván találni. A kipróbálás­nak a gróf régi barátja s ezt a természetes értékmérést az országos tenyésztés nélkülözhe­tetlen segédeszközének tartja. E mellett kívá­natosnak tartja, hogy lovaink formában, moz­gásban, megjelenésben is megfeleljenek a leg­kényesebb igényeknek. Számolva a gazdasági változott viszonyokkal, az osztályfőnök a gazda­igás ló kérdését is megoldandónak tartja. Dióhéjba foglalva ez gr. Szápáry Péter pro­grammja, a melyet bővebben kifejteni még mó­dunkban lesz. Bizonyára mindenki örömmel látja, hogy gr. Szápáry Kozma Ferencz elveit vallja: ez már maga is bő és egy életre elég feladatot nyújtó programm, a melynek helyes alapelveit közel egy félszázad szankczionálta. A Kozma Ferencz megépítette szilárd bástyákon nyugszik lótenyésztésünk vára, ez a hatalmas épület, a melynek tornyait a világ minden szöglet éről meg lehet látni. Mindnyájan, a kik lótenyész­téssel foglalkozunk, azon vagyunk, hogy ezt a várat mentől jobban körülsánczoljuk, kiépítsük, ki egy pillért, ki egy téglát épit hozzá, legjobb tudásával és ügyszeretetével. Gróf Szápáry Pé­ternek az a szerep jutott, hogy nemcsak kiépi­tője, de parancsnoka is legyen ennek a várnak, a melynek ereje gazdaságunkat és honvédel­münket szolgálja. * Gróf Szápáry Péter min. tanácsos az országos lótenyésztési ügyek vezetője már megkezdette hivatalos működését. Osztályozta ugyanis az állami ménesek anyagát — a fogarasi ménes kivételével, mely csak augusztusban kerül sorra — a mely működése folyamán a mezőhegyesi ménesnek egy kiváló uj törzsmént is szerzett. E mén Ikaros (Baka v. Halász — Isaure, Mor­temer után), Geist Gáspár ur rendkívül sikerült nevelése, a mely a Gidran-törzskanczákat fogja a ménesben fedezni. Ainiut értesüliiuk, az osztályfőnök befejezte a mének osztályozását a nagykőrösi méntelep 5 osztályánál is és jelenleg a debreczeni méntelep­ben végzi ezen sok körültekintést igénylő, fáradt­ságos munkát. Az uj osztályfőnök intézkedései, a melyekben részben uj irányok is nyilvánulnak, mindenfelé, de különösen az osztályozásoknál szép számmal megjelenő lótenyész bizottsági elnökök és tenyész­tők) nemkülönben az uj főnökért valósággal lelke­sülő derék méueskarunk körében is a legnagyobb rokonszenvvel találkoznak s mindnyájan jogos bizalommal tekintenek az országos lótenyésztés üdvös és némileg uj irányú fejlesztése elé, a mely ügyet eddig is — immár 27 éven át — három érdemes főnök alatt szolgálta. * Gróf Szápáry Péter 1856 január 30-án szüle­tett Nagy-Abonyban és gyermekéveit a szülői háznál töltötte el, majd középiskolai tanulmá­nyainak elvégzésére Pozsonyba ment, a hol a jogi akadémiát is elvégezte volt. 1878-ban, mint egyéves huszárönkéntes a 13. számú jász-kun­huszárezredhez vouult be, majd a szolgálati év eltelte után téuylegesittette magát és mint ki­tűnő lovas, a páratlan gr. Széchenyi Dénes egyik tanítványa, volt ismeretes. Ebben az időben tör­tént, hogy néhai Kozma Ferencz a közös hadügy­minisztériumhoz fordult azzal a kéréssel, hogy jelölnének meg olyan huszártiszteket, a kiknek jogvégzettségük van és a mellett, hogy jó lo­vagok, hippologiai ismeretekkel is birnak. A had­ügyminisztérium tizennégy tisztet nevezett meg, a kik közül a választás gróf Szápáry Péterre esett és a gróf készséggel elfogadta Kozma Fe­rencz felkérését. 1884-ben már a lótenyésztési ügyosztályban találjuk őt. Gróf Széchényi Pál volt akkor a földmivelésügyi miniszter, mig Kozma Ferencz állt a lótenyésztési ügyosztály élén, a ki alatt a gróf mindenkor kiváló s buzgó te­vékenységet fejtett ki s Kozmának egyik leg­kedvesebb munkatársa volt. Kozma Ferencznek 1892-ben bekövetkezett elhalálozása után dr. Schmidt József és Lossonczy Mihály urak alatt folytatta tevékenységét. A gróf hosszabb tanul­mányutakat is tett, igy járt Francziaországban és 1900-ban saját költségén Angliában, a hol ismereteit gyarapította és széleskörű tudását fej­lesztette. Legközelebbi számunk pénteken jelenik meg. — A mai szám ára 40 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents