Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909

1909-03-05 / 10. szám

96 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1909. márczius 5. Tenyésztésünk jövője. Irta : id. Benson Vilmos. Igen tisztelt Szerkesziő Ur! A mult tavaszon megjelent 1). lapjában egy czikk gróf Szapáry Iván úrtól, ba jól emlékszem «Telivér tenyésztésűnk hanyatlása» volt a czime. Szerző egyik legrégibb és legeompetensebb ismerője a telivér lótenyésztésnek /lazánkban, annyival is inkább, mert ö maga is telivér lovakat nevelt, a mellett pedig kiváló pedigreeisla és hippologus. 0 méltósága kénytelen volt őszintén bevallani, hogy telivér lótenyésztésünk hanyatlik, és pedig rohamosan, > isszafejiödik, a mi fényesen bebizonyosodott a mult, 1908. évi versenyeken. A derbyt egy orosz ió nyerte, német ló volt második • Kottingbrunnban szintén német ló nyerte a Helenenthali dijat és őszszel Bécsben az Ausztria díjért hasonlóképen német ló futott eredményesen. Ezek a körülmények csak a gróf ur állításai mellett szólanak. Hol vannak azok a szép idők, mikor Kincsem volt az elsők közt, nemcsak itthon, hanem külföldön is, különösen Angol-, Franczia- és Németországban s diadalokat szerzett s dicsőséget hozott hazai tenyésztésünkre ? Kincsem után még igen sok jó versenylovat neveltünk, mint Vinea, Fenék, Zsupán (anyja hasában importáitatott), Achilles II-, Aspirant, Gourmand, Tokio, Gaga, Pardon, Beregvölgy, Patience; ezeknek mindenike megnyerte az osztrák derbyt, de volt még ezenkívül számos hasznos inén és kancza. melyet itt nem. emiitettem. Az utolsó években különösen Bother Stadl, Horkay, King Bob (a fiatal mének közt ki fog válni) s még több. Az utóbbi időkben azonban a classis feltűnően hanyatlik — egynéhány ló kivételével. Az a kérdés: hol rejlik a hiba s hogy lehetne ezen minél előbb segíteni? A tél folyamán a sportlapokban, különösen a «Vadász- és Versenylap»-ban alapos és nagy liorderővel bíró czikkek jelentek meg ebben a fontos vitában. Mindenkinek, a kinek telivér lótenyésztésünk ügye a szivén fekszik, elmondta nézetét, s remélem, hogy még többeu hozzá fognak szólani az ügyhöz, azonban csak olyanok, a kik tenyésztők, aktiv sportsmauek s hyppolugusok, de nem egyoldalúak, s olyanok a dologba, a melyhez nem értenek s olyanok, a kik kellően tájékozva nincsenek s tenyésztésünk hanyatlását a versenyfeltételekben találják, bele nem szólnak ; hagyjuk a versenyek feltételeit a I «Magyar Lovaregylet»-re, jó és tapasztalt kezekben van az ott. A «Magyar Lovaregylet» gondoskodik arról, hogy a versenyistálló tulajdonosok megtalálják számításaikat, s nemcsak jó, hauem közepes lovaikkal is nyerjenek versenyt. Nézzük most a telivér tenyésztés emelésének ügyét. A gr. Wenckheím Dénes által már beadott és jóválwgyott indítvány nagyon üdvös lesz, ha az importálást helyesen fogják kozolui, mert bizony nem olyan könnyen megoldható az, mint látszik, s mint a milyennek sokan vélik. A viszonyok ugyanis nagyon sokat változtak, ugy, hogy kipróbált menőket és kanczákat úgyszólván semmi pénzen nem lehet kapni s ha mégis hozzájutunk, igen óvatosaknak kell lennünk, mert, ha drágák is, nein szoktak tenyésztésünkre miudig beválni s ha jók, akkor nem jutunk hozzá. Óvakodjunk a nooemberi newmarketi árverésen való vásárlástól, a mennyiben nagyobbrészt csak kiselejtezett anyag kerül eladásra s ezek közül bizonyosak véletlenül jutunk egy-egy tenyésztésre alkalmas ménnek vagy kanezának birtokába. Hanem vegyünk egy véletlenül, haláleset vagy más körülmény folytán fel oszlott ménesből, igy, ba drág bb is, de valószínű, hogy jó anyaghoz jutunk. A jó vásárlásnak második feltétele az volna, hogy olyan íiatal kanczákat vásároljunk, melyek vorsenyt nyertek s egy kis formát mutattak, jó vértlek, jó családból valók s melyeknek anyjuk már nyerőket nevelt, testalkatuk hibátlan, szervezetük egészséges: ilyen kanczákat kaphatunk Angliában, mert az angol versenyistállótulajdonnsok nagyobb része nem nevel. Nagyon iidvös dolog lenne, ha egy uri emberünk volna Angliában, a ki tapasztalt lói/merő, podigreeista és hyppologus s a kit megbíznánk, hogy ilyen fiatal kanczákat szerezne nekünk, a ki talán ne nézné a lovat training conditióban mikor le van hajtva, hanem képzelje azokat a kanczákat kipihenve s ménesi conditióban. Nemcsak egy, hanem löbb kanczánál tapasztaltam magam is, melyek trainingböl kerültek ki, hogy egészen más alakot mutattak később, mikor magukhoz jöttek. PI. Canace, Vollella, Far Star. S ez az állítás ép ugy szól a belföldi, mint a külföldi kanezákra. Hogy minő változáson mennek keresztül ezek a kanczák, ba egy-két évig ménesben vannak, bámulatos; sokan nem is ismerik meg, a kik versenytéren látták azokat. Ugyanez áll a ménekre is, azzal a különbséggel, hogy ezek hamarabb jönnek inéueskondiczióba, mint a kanczák. Manapság az impoitálás jó kanczáknál és kiválóbb méneknél igen nehéz dolog. Sokan azt hiszik, hogy elegendő pénzzel az importálás könnyen megy. Nem az nem elég, ahhoz még szerencse is kell. Mily szerencsés, olcsó árak mellett történt hajdan néhány ' kiváló ménnek az importálása, mint pl. Buccaneer. Carnival, Cotswold, Waisenknabe. Colswoldot potom áron vette meg mr. Francia Üavaliero az ozorai ménes számára. Mily szép compakt ló volt, csupa izom és qualitás, arányos állás, akcziója ügetésben is rugékony. Sok lovat láttam s volt is sok kezem közt, de ily akcziút egynél sem tapasztaltam. Termékeny és igen hasznos volt tenyésztésünkre. Carnivalt akkor láttam, mikor hozzánk került Angliából. A megboldogult Szathmáry igazgató nr kivezettette a lovardától : oly szép lovat keveset láttam ; nem nagy, de pointjai arányosak voltak, egy igazi Sweetmeat, a mellett pedig testalkatához kepest eleg csontos. Hogy mennyire becsülték az angolok Carnivalt és vérét, látjuk, hogy sajnálatunkra rövid idö múlva visszavették. Ivadékai mind hasznos lovak voltak. Bucca- neer szintén szép ló volt, de talán nem olyan ara nyos, mint a fentemiitett két mén; különösen első lábai állását kifogásolták. Rendkívül termékeny volt ós sokat tett tenyésztésünk emelésére. Ilyen három mén kellene most az országba s oly három szerencsés vétel. Sajnos azonban most nz igen nagy nehézségekbe ütközik s nein olyan árakba kerülne, mint annakidején. Importálni kell, de nem ugy, mint az mostanáig történt. Egynéhány mónestulajdonos átiándult Angliába s a newmarketi novemberi árverésen kinézett egy pár alkalmi vételt; vettek legtöbbnyire vemheseket, hangzatos nevtl ménnel hágatott kanczákat; áruk 8 ) font —150 font volt, s kevés kivétellel harmadrangnak. Az angol ezzel jelzi: «God (good) a not' for the forines» (Idegeneknek elég jó) s örültek, hogy megszabadultak tőlük. Ilyen kancza vajmi kevés vált bo nálunk s édeskevés haszon hárult belőlük tenyésztésünkre, mert- a vevő ur vagy ménestulajdonos költséget nem kímélve mindent elkövetett, fedeztette a legj )bb ménnel s végre is kénytelen volt kiselejtezni. Legtöbbnyire kis tenyésztők vették meg. de bizony azok sem értek czélt velük. Egészen más az, ha egy jó belföldi kanczát osztunk be a ménesbe, melynek már a pályán is volt sikere, melynek anyja jó ezái mazásu, és tán már előzőleg is hozott jó ivadékot. Természetesen fő feltétel, hogy a versenyben és idomitásban ne legyen túlságosan kihasználva; már korábban ki kell venni az identitásból s 5—6 hónapig pihentetni és ménes-életmódhoz szoktatni. Fényes bizonyságát látjuk ennek lord Faln.outhuál a ki korán szokta kanezáit a ménesbe adni s legtöbbnyire igen nagy eredményt ért el velük. Nem állítom határozottan, hogy egy kancza nem válik be, ha hosszú ideig van idomitásban, vagy ha sokat versenyeztetik, de megvan annak is oka. Az ilyen kanczák a trainingheu rendesen higgadt, nyugodt temperamentumnak voltak. A legeklatúnsabb példa rá a mult század kiváló kanezája: Kincsem. Annak daczára, hogy sokáig volt idomitásban, — ha jól emlékszem — 51 versenyt nyert (5í-et. A szerk.); azonban ugy az idomitásban, mint a versenytéren igen nyugodt volt, semmi sem izgatta, egészséges volt, igen jól evett. Sőt azt mondják, hogy utazásai közben, mikor abrakját jó étvágygyal elfogyasztotta, kényelmesen lefeküdt a vasúti kocsiban s kipihente magát, mintha otthon lett volna ketreczében. Ezt a higgadt temperamentumot anyjától, Waternymplitöl örökölte, avval a különbséggel, hogy Kincsem jól evett, jól nézett ki, anyja pedig épen ellenkezője volt, rosszul evett s kinézése is rossz volt. Nem lesz talán érdektelen megemlíteni, hogy mely kiváló kanczák importáltattak 1860—1886-ig. Természetesen csak azokat, melyek tényleg beváltak s hasznot hoztak. Aruk — tekintve kiválóságukat — fölötte csekély volt. Alnara, Anonyma, Aunt Sally, Babér (Bijou), Birdcage, British Queen, Cashdown, Cataclysm. Catastrophe, Chilham, Dahlia, Duhart, ElSpetb, Fail- Star, Fancy, Gay Lady, Helene Triomphante, Lady Florence, Landrail, Mineral, Pazmanita, Peft'ar, Princess Beatrice, Scythian Princes«, Theobald«, Tri- paway, Twelfth Cake, Vatleta, Voltella, Miss Eleanor, Honesta, Warfar, Windfall. (A ozikkiró ur megfeledkezik a kitűnő Louise Bonneről. Game Pulletről, Affinityről, Amazonianról, Crisisröl, Curicuseröl, Elgivaról, Flower Girlröl, The Jewelröl, Tzaritzaról, Fenellaról, stb ről. Erről 1. bővebbet a V. ós V.-Lap 1908-ik evi 7. és 8. számában. A szerk) A gr. Wenckheim Dénes által beterjesztett s jóváhagyott indítványra ugy a «Magyar Lovaregylet». valamint a bécsi «Jockey-Club» által mogsz ivazott összeg kezdetnek igen szép. A «Tonyész Egylot» eszméjét igen szei encsésnek s életrevalónak találom. Kívánnám ebbe belevonni az összes versenylótulajdonosokat s általában pedig azokat, a kik, ha keveset is, de tenni óhajtanak telivértenyésztésünk emelésére. A módozatok kidolgozása természetesen a szakértő körök hatáskörébe t irtóznék. Igen nagy horderejűnek tartom Szemero Miklós ur beadott javaslatát. Önzetlenségét s hasznos tevékenységét mindenki ösmeri. Sokoldalú tudása, alapos ismeretei folytán oly sok hasznos dolgot tett, hogy ezen ujabb indítványa méltó helyet foglal el eddigi sikeres tevékenységei között s hiszem, hogy üdvösen fog hatni lótenyésztésünk emelésére. Tudom előre, hogy sokan ellenezni fogják egyéves csikóknak külföldről való behozatalát, annyival is inkább, mert a ménestulajdonosok s egyéves e-ikúk eladásával foglalkozók konkurroncziát látnak ebben. Azonban gondoljuk csak meg jól, minő nagy eredmény volna s mily haszon lenne az, ha az igy importált csikók közül véletlenül egynéhány elsőrendű kerülne hazánkba. Minő vívmány lenne ez lótenyésztésünkre ! Nem kell félniük a tenyésztőknek, hogy a bensziilött egyéves csikók ára esni fog. Nem ! Mert a jól felneveit yearlingért éppen ugy meg fognak fizetni, mint eddig, már csak azért is, mert nem mindenik versenyistálló-tulajdonos fog importálni. Azonban az importált yearlingeket nem kell az országból kiadni, ha beválik, ba nem. Mert — azt hiszem — kevesen fognak importálni, s a ki importál jól meg fogja fontolni, hogy: 1. jó vérű és nemes származású csikókat vásároljon, 2. szép testalkatú legyen, s olyan családból származzék, a melyben már az apa, anya kiváltak s már nyertoseket neveltek. Talán fölösleges is említenem, hogy az importálásnak kellő időben kell történnie, mert ugy az öreg, mint fiatal lovak egyaránt megérzik az éghajlatváltoztatást. Nagyon tartózkodjunk az őszi importálástól, mert ilyenkor ki vannak téve mindenféle betegségnek és gyengélkedésnek. Nagyobb veszedelem fenyegeti a lovakat, amennyiben a csikók könnyebben megszokják az óghajlatváltoztatást. Mindkét indítványt nagyon fontosnak tartom. Czélszerü lenne, ha minél hamarabb életbe lépnének. Addig, mig ezen behozott lovak által tenyésztésünk Kilendül, a mi egy pár évet igényel, ne hanyagoljuk el belföldi kanczáink tenyésztését. Párositsuk jó, kipróbált ménekkel, még pedig az izgatott, heves temperamentuma kanczákat higgadt, nyugodt vérmérsékletű ménekkel, és megfordítva. Ne hagyjuk figyelmen kivül még a helyes, észszerű nevelést sem. Sajnos: az utóbbi időben nagyon sok mulasztás és tévedés történt e tekintetben. Yégtil még csak a következőknek kije'entósóre szorítkozom : ha ezen két indítvány életbdép s ha az importálás a köz jóakaratának közreműködése me'Iett fog történni, hiszem, hogy a telivér lóteuyésztés hazánkban ismét eljut fejlődésének fénypontjára. A váczszeutlúszlói községi vadászterület, a mely 1500 kat. hold szántó és rétből áll, f. évi márcz. ll-én d. e. 9 órakor Váczszenlászlón a községházánál tartandó árverésen az 1909 aug. l-töl 1915 decz. 31-ig terjedő 6 év és 5 hónapra bérbe adatik. Kikiáltási ár 4< 0 K, bánatpénz 40 K. Márcz. 10 ón d. u. 4 óráig a községi elöljáróságnál bánatpénzzel támogatott zárt Írásbeli ajánlat is adható be, melynek belső boritéka ezen fölirással látandó el: «Ajánlat a váczszeutlúszlói községi vadászterület bérletére». A tett ígéret, vagy ajánlat összege ugy tekintetik, hogy az egy évi bérösszegül ajánltatott meg. Váczszentlászló, 1909 február 12-én. Fáy Barna s. k. Takács Márton s. k. jegyző. biró. Hazai zooloii lÉiatóiii ^^ BUDAPEST, = VII., Damjanich-uícza 36. sz. Preparál emlős állatokat és madarakat legmodernebb követelmények nek megfelelően, természethűen, dermoplasztikai alapon, művészi kivitelben, ugy magánosok és iskolák, mint muzeumokrészére. ! Vadászok figyelmébe ! Elvállalja mindenféle vadásztrofeák elkészitését tartós és szép kivitelben, jótállás mellett. A laboratórium vcetője: MADARÁSZ GYULA dr., magy. nemz. muzeum igazgató őre. „RZ RLLRTVILRG" folyóirat az állattani, vadászati és halászati ismeretek terjesztése. Díszes kiállitás. Alunkatársak: Hermann Ottó, Biró Lajos, Katona Kálmán, Br. Babarezyné, stb. Kérjen mutatványszámot. Előfizetési óra egy évre 5 korona.